Új Szó, 2006. október (59. évfolyam, 227-251. szám)
2006-10-07 / 231. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. OKTÓBER 7. Kultúra 9 Pécsi Filmünnep: Vecsernyés János alkotása, az Emelet nem nyerhet, mert versenyen kívül mutatták be Gyöngyöket terem a mély RÖVIDEN Matúš Jakabčic és a Zwiebel Quartett Somoija. Az amerikai minimalizmus úttörőiként számon tartott La Monde Young és Steve Reich darabjaival zárul a (New) Music At Home elnevezésű kortárs zenei hangversenysorozat a zsinagógában. S akik hétfőn 19 órától Young- és Reich-műveket szólaltatnak meg: Matúš Jakabčic, az ismert dzsesszzenész és a szlovák kamarazene új csillaga, a Zwiebel Quartet. Jakabčic révén szlovákiai premier színhelye a zsinagóga. Előadásában Reich Different Trains című kompozíciójának gitárra írt darabja hangzik el, melyet a zeneszerző Pat Metheny számára komponált. A szlovák zenész eredetileg a Melos Étos elnevezésű kortárs zenei fesztivál tavalyi évfolyamán játszotta volna első ízben a darabot, ám betegsége miatt a koncert elmaradt, (me) PENGE Lövétei Lázár László: Két szék között Kalligram, Pozsony, 2005 Pécs a Mecsek gyöngye, de az elmúlt napokban gyöngyöket kínált maga is. Szinte hrabali gyöngyöcskéket - a mélyből. A kelet-európai lét hamisan csillogó felszíne alól. SZABÓ G. LÁSZLÓ Másodszor rendezett nemzetközi filmünnepet a város, a szervezők pedig másodszor is kitettek magukért. Igényesen válogattak az idei, valamint az elmúlt egy-két év terméséből. Pécsett nem volt rossz film, legfeljebb néhány gyengébb, mint a kínálat zöme. A magas színvonal ugyanis követelménnyé vált a szervezők szemében. Terveik szerint ugyanis Pécs a közeli jövőben a kontinens új generációinak találkozópontjává válhat, ezáltal pedig az egyre inkább együttműködő európai filmközösség egyik fontos fórumaként is működhet majd. Rangos rendezvénysorozatként a fiatal tehetségek érdekeit képviselheti, az európai kooperációra egyre jobban nyitó magyar és más nemzetek filmgyártása számára több lehetőséget, kitörési pontot nyithat meg. Ezt jelezték azok az alkotások is, amelyeket az elmúlt napokban láthattak a filmünnep nézői. Például Ognyen Szvüicsics horvát filmje, a Bocs a kung fu-ért, amelyben Mura, a huszonéves németországi vendégmunkás a balkáni háború után terhesen, de félj nélkül tér haza szüleihez. Szigorú anyja gyorsabban beletörődik a történtekbe, mint vaskalapos apja, egyedül az öccse az, aki rosszízű megjegyzés nélkül viszonyul hozzá. Leleményesek a szülők. Hogy elhárítsák a falu kíváncsiskodását, és a „szégyent” is elkerülhessék, özvegynek hazudjék a lányt. így aztán féijje- lölt is akad, ám az igazi bonyodalmak a gyermek megszületésével kezdődnek. Az ugyanis csak a kórházban derül ki, hogy a csecsemő apja távol-keleti. Ami újabb szégyen a nagyszülők szemében. De még mielőtt Mira magyarázkodni kezdene, fogja a gyereket, és visz- szamegy Németországba. Majd két-három év múltán látogat csak újra haza, amikor már a helybeli féijjelölt is túltette magát azon, hogy Mira fia „sosem fog kifehé- redni”, és ismét jelét adja komoly szándékainak. Az áldozatból végül is hős lesz, humor és tragikum úgy keveredik a filmben, hogy a végeredmény mindenképpen megnyugtató. Mármint Mira szempontjából. A történet ugyanis végig erős érzelmeket kavar a nézőben. Utolsó tíz percét leszámítva a lengyel Jan Hryniak alkotása, A harmadik is jól adagolja az izgalmat. Adott egy harmincas, újgazdag házaspár, Ewa és Pawel, akik komoly válságban lévő kapcsolatuknak úgy adnak még egy esélyt, mint Nicole Kidman és félje a Halálos nyugalomban. Kimennek ha- jókázni a tengerre. S akárcsak Kidmanék, ők is felvesznek maguk mellé egy harmadikat. Innentől fogva már vagy egy bűnügyi thrillert, vagy egy misztikus drámát sejt előre a néző, hiszen mindenjel arra utal: a hullámok közül kihalászott középkorú férfi vagy végérvényesen tönkreteszi a házaspár kapcsolatát, vagy elcsábítja a nőt, s utána végez vele, vagy... a történések láttán több más csúfos vég is kínálkozik. Mint Kidmanék hajóján Billy Zane által. Hryniak azonban csak megfeszíti a húrt, de nem engedi, hogy elpattanjon. A tragédia ugyanis nem a titokzatos harmadik (Marek Kondrat) személyéhez kötődik, hanem már jóval előbb megtörtént a filmben, még mielőtt a nézői lettünk volna az eseményeknek. A „nagy átverés” azonban nem ez, hanem a film utolsó tíz perce, amelyben minden annyira összekuszálódik, hogy a végén már értedenül bámuljuk a vásznat, és csak abban reménykedünk: akármi történt is, a rokonszenves pár együtt marad. Veszedelmes viszonyok helyett „mindössze” Iszonyú viszonyokat ígért a román Todor Giurgiu, de még ez a megjelölés is 'erősnek tűnik az egyetemista Kiki szerelmi kapcsolatára. A lány előbb a saját bátyjával keveredik ágyba, aztán fokozatosan beleszeret bájos csoporttársnőjébe, aki „veszi is a lapod’, ám a végén, sértettségében szakít vele. Romániában állítólag hangos botrányokat kavart a film, Európa fesztiváljain azonban szép csendben gyűjtögeti majd a jó pontokat. Sokkal hangosabb sikerre számíthat a világban Jan Cvitkovics szlovén rendező alkotása, a Sírugrók, amelynek kulcsmondata: „Mindenki a mennybe szeretne jutni, de senki nem akar meghalni”. Az én kis falum című zseniális Menzel-mű szlovén változata ez a film, ám Kusturica hatása is szemmel látható. Csupa elesett figura, csupa csodabogár, akiknek életébe sem a szél, sem a vihar nem visz változást. Nincs is összefüggő története a filmnek, inkább csak színes epizódokból, rövidke zsánerképekből áll, de úgy mutatja meg a helybéliek hétköznapjait, hogy abPozsony. Lábán Rudolfról, a modern európai táncművészet atyjáról, a mozgásfolyamatokat rögzítő táncjelírás, a Laban-notáció megalkotójáról folyik neves külföldi Lá- bán-kutatók részvételével szimpózium Pozsonyban. A tegnap kezdődött, három napig tartó rendezvény házigazdája a fennállásának 10. évfordulóját ünneplő Pozsony Mozgásban Társulás. A szélesebb nyilvánosság a Tanz - Dis - Tanz című előadáson alkothat fogalmat Lábán törekvéseiről és azok továbbéléséről. A Hviezdoslav Színbán van valami abszurd is, szívbe- markoló is, siralmas is, mulatságos is. Egyik hőse gyászbeszédek írásával keresi a kenyerét, a másik, az ő szűkszavú barátja meg csak úgy csetlik-botlik mellette a történések során. Megejtő, szívet melengető film a Sírugrók, bár a végén szörnyűséges drámát lát a néző, valami olyat, amit a halál témájában mozivásznon eddig talán nem is látott még soha. Versenyen kívül mutatták be Vecsernyés János friss rendezését, a Kertész Imre regénye nyomán készült Emeletet. Ez az alkotás majd a februári budapesti szemlén mérettetik meg igazán a magyar filmek mezőnyében. Egy biztos: Pécsett még a legjobbnak megítélt külföldi művet is sikerült maga mögé szorítania. Több értéket is fel tud mutatni az Emelet: egy feszültséggel teli emberi drámát, lenyűgözően tiszta képi világot, egységes stílust, és a legkisebb szerepben is remek színészi alakítást. Haumann Péter, Takács Katalin, Haumann Máté, Iglódi István, Fekete Tibor, Csuja Imre, Czukor Balázs, Rátóti Zoltán és Kovalik Ágnes - élükön Vecsernyés Jánossal és az operatőr Lajos Tamással - a magasba emelik a Nobel-díjas író eddig nem nagyon ismert, Detek- tívtörténet címmel megjelent kisregényét. Pécs fiatal fesztiválját ez avatta igazi ünneppé. házban holnap rendezett esten bemutatkozik Susanne Linke, Lábán leghíresebb tanítványának, Mary Wigmannak egykori növendéke is. Lábán Rudolf Pozsonyban született, egy régi pozsonyi családban, melynek tagjai több szállal kötődtek a város művészeti és szellemi életéhez. Lábán a Bartók által is látogatott katolikus főgimnáziumba járt, iskolatársai közül különösen Dohnányi Ernőhöz és Schöpflm Aladárhoz fűzték szoros baráti szálak. Bár fiatalon elhagyta szülővárosát, legnagyobb külföldi sikerei idején is pozsonyinak és magyarnak vallotta magát, (vojtek) Lövétei Lázár László legújabb verseskötete bonyolult, sokszínű játékot játszik a magyar irodalmi hagyománnyal, a tárgytalan szenvedéssel, a lecsupaszított, töredezett nyelvvel, valamint saját, sokáig gyógyíthatatlannak hitt betegségével. Játékot? - tehetnék fel rögtön a kérdést, mintegy visszavonva előbbi, túlzottan merész állításunkat. Játszani a saját halállal, betegséggel, szenvedéssel? Nem esünk túlzottan annak a véleménynek a csapdájába, mely szerint a szépirodalom nem más, mint játék a nyelv lehetőségeivel? Nem éppen Lövétei költészete nyúlik túl ezen a teórián? Mielőtt válaszolnék erre a kérdésre, csak jelzésszerűen hozok fel néhány példát arra, miért érzem különlegesnek, összetettnek, bonyolultnak ezt a versnyelvet. Nos, egyrészt azért, mert valami hihetetlen módon konzervatív: egyes szám első személyű megszólalásai, a lírai alanynak a fájdalomról tett megjegyzései valószínűtlen mértékű szubjektumkoncentrációról tesznek tanúbizonyságot. Ráadásul mindezt a rímhez való lehető legesztelenebb ragaszkodás kíséri: „amit tudok: már nem kérdem, ki átkoz, / hogy huszonévesen kellett a rákhoz / hozzászoknom, mint levélnek az ághoz / (s ha nem félnék, hogy elrontja a pátosz”... Egész egyszerűen lenyűgöző az a bátorság, amellyel hozzányúl és megformálja a költészet „avult” hagyományát, mondhatnám, szinte forradalmi. Ráadásul úgy épít fel intertextu- ális költészetet, hogy nem parodizálja, ironizálja a megidézett elődöket és szövegeket, mint Németh Zoltán ifi] kritikai rovata például ennek az eljárásnak a nagymestere, Parti Nagy Lajos, hanem éppen ellenkezőleg, felerősíti az idézetben rejlő kódokat, mint például a Pilinszky- utalásokban: „Nem zúgnak föl ma semmilyen egek, / se hajnalban a nye- sett-szürke fák: / a gyökerek most tényleg gyökerek, / és szélcsend van. »Ez egy ilyen világ«:”, „Aztán még fölkelek, és azt a villanyt / a folyosókon is lekapcsolom.” Szembeszegülés, ez jut eszembe, egy saját útját járó lírafelfogás különútja. Persze azért ez sem teljesen igaz (lásd a kötet további Vörösmarty-, Kosztolányi-, József Attüa-utalásait), a töredezettség kukorellys átvitelét a saját terepre, vagy az egészen mesteri Harminc című verset, ezt a Születésnapomra-átira- tot, amelynek meglehetősen nagy hagyománya van a kortárs költészetben: „Harminckettő leszek vajon? / Van még huszonnégy hónapom? / Le sem / veszem // a pizsamát, ha nem tudom, / hogy van két születésnapom Visszatérve tehát: vajon nem egészen tudatos nyelvjáték ez a tragikus költői szereppel és az irodalmi hagyomány adta tragikus versnyelv lehetőségeivel? Ha kritikai észrevételt szeretnék megkockáztatni, akkor az annyi lenne, hogy erősebbeknek érzem a konkrét betegségmetaforákkal dolgozó szövegeket azoknál, amelyek a tárgytalan halálfélelmet/halálunalmat jelenítik meg. Ez utóbbiaknál a tragikus elem működése kénytelen rákapcsolódni a szöveg- környezetre, vagyis a kötet kompozíciója hivatott előértel- mezni azokat, önmagukban nem elég „ütősek”. Bár lehet, hogy ez a lecsupaszított, kopogó rímekkel, elakadásokkal dolgozó szövegtér több olvasói réteget taszít, másrészt már említett konzervativizmusa miatt más rétegeket viszont egyenesen vonz, vannak olyan részei, amelyek vitán felül álló remekművek: a már említett Harminc mellett a Magánzsoltár, az Esetleg harmadnapon, A vashatos és az Árkádia-féle” is ide tartozik. A napokban nyitották meg a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában a Valami történt - az elbeszélés új aspektusai című kiállítást, amely a kortárs olasz képzőművészetről ad képet. Felvételünkön az egyik kiállító művész, Magdalena Ambrosio munkája, a Cím nélkül 3 (TASR-felvétel) Új magyar film: Budakeszi srácok Budakeszi 1956-ban vállalt szerepéről készült film látható hamarosan a magyar mozik műsorán, Erdős Pál rendezésében. A Balázs Béla-díjas rendező filmje az ötvenes évek világát és az 1956-os forradalom kitörésének történetét dolgozza fel egy apa nélkül maradt, biztonság és szeretet után vágyódó gyermek szemszögén keresztül. A történet valóságos elemek alapján készült. (MTI) Értékelés: Szimpózium a nagy táncteoretikus életművéről Lábánról Pozsonyban ÚJ SZÓ-HÍR (Képarchívum) 'ffitŕ" CM' % '-. .... Kiki és Alex, a két egyetemista lány „iszonyú viszonya" a román filmben
