Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-05 / 204. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 5. Agrárkörkép 17 A silócirok a gyenge talajokon és szárazságban terméshozamban túlszárnyalhatja a silókukoricát Silókukorica és silócirok (Illusztrációs felvétel) Nálunk a silókukorica termőterülete a szarvasmarha-állomány létszámának csökkenésével arányosan az utóbbi években 80- 90 ezer hektár körüli szinten állapodott meg. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Jelentősége azonban a kérődző állatok takarmányozásában továbbra is nagy, hiszen silókukorica sok és kedvező összetételű, jelentős keményítő értékű és karotín tartalmú biomassza előállítására képes, mely könnyen silózható. Magyar- országi szakirodalom alapján magas rosttartalma a bendőben való emésztés során illő zsírsavakká alakul, mely a tejtermelés alapját képezi, így a kukorica szilázs a tejelő állatok legfontosabb tömegtakarmánya. A teljes kukoricanövény mintegy másfélszer annyi tápanyagot tartalmaz, mint a szem önmagában. Ez azt jelenti, hogy a teljes kukoricanövény a tejtermelésben mintegy 72%-al, a hústermelésben pedig 56%-al jelent több energiát ad. A témában magyar szakemberek tollából megjelent szakmai írást rövidítve közöljük. A silózásra alkalmas kukorica hibridek kiválasztása terén több nézet uralkodik. Korábban ugyanazokat a hibrideket vetették el szemnek, mint süónak, s a legfejlettebb állományokat viaszérésben lesilóz- ták. Ma is vannak modem kettőshasznosítású ún. zöldszáron érő hibridek, amelyek jó termőképes- ségűek és jó csőaránnyal is rendelkeznek, s így mind szemes, mind siló betakarítására alkalmasak. A siló- és szemes-kukorica hibrideknek azonban a nagy szemtermésen túl eltérő követelményeknek is meg kell felelniük. A szemes hibrideknek a magas csőarány mellett túl- érésben is állóképesnek kell maradniuk, amelyhez erős és magas lignintartalmú szár szükséges, emellett a gyors vízleadás is kívánatos. A siló hibridek esetében nincs szükség olyan mértékű álló- képességre, mivel a korábbi betakarítás idején a megdőlési problémák még kevésbé jelentkeznek, a szár magasabb lignintartalma pedig a bendőben nem hasznosul. A süókukoricáknál a gyors vízleadás is hátrány, mivel leszűkíti az optimális betakarítási időt. A jó süókukorica hibriddel szemben a következők az elvárások: magas termőképesség, magas cső- részarány, értékes béltartalom, jó emészthetőség, lassabb vízleadás, zöldszáron érés, magasabb levélrészarány. A magasabb levél részarány a nemesítés újabb vívmánya, melynek eredményeként az ún. Lfy gén bevitelével megnövekszik a cső feletti levelek száma. Ez növeli az asszimilációt, ezzel a szemtermést illetve a teljes biomassza produkciót. A nagyobb levél részarány a silózás szempontjából azért is kedvező, mert a levelek béltartalma, A silónál nincs szükség nagy állóképességre, mivel a betakarításkor a megdőlési problémák még kevésbé jelentkeznek. energiatartalma, emészthetősége jobb, műit a száré, főleg annak alsó elfásodott részén, ezért az üyen hibridek esetében magasabb tarlóval történő betakarítás fokozottan javasolható. A süózás céljára szánt kukorica hibrideknél a szemesekhez viszonyítva eltérést az jelent, hogy a siló- kukoricánál a minőség és a jó süóz- hatóság által megkövetelt optimális betakarítási érettség egy viszonylag szűk időre korlátozódik. Az optimális viaszérettségi állapot egy-egy hibridnél általában 6-8 napig tart. Mindezek, az érési idő táb- lánkénti ütemezését igénylik, melyet az eltérő tenyészidejű hibridek alkalmazásával, továbbá szakaszos vetéssel biztosíthatók. A tőszám meghatározásakor vegyük figyelembe a termőhely adottságait és a fajtaismertető ajárüásait. Az 50 és 100 ezer közötti lehetséges tőszámot a talaj szerkezete, vízgazdálkodása és az öntözési lehetőségek határozzák meg. Nálunk ugyan nem túlságosan terjedt el, de a magyarországi termelésben a kukoricával társítva cirkot vagy szóját is vetnek. Az utóbbi időszakban ugyan itt is jelentősen visszaesett a keverékek területe, viszont bizonyos feltételek között még mindig van jelentősége. A silócirok ugyanis főleg a gyenge talajokon és szárazságban termésben túlszárnyalhatja a silókukoricát. A silókukorica és a silócirok együttes vetése több előnyt is mutat: száraz időjárásban a cirok növeli a terméshozamot és biztosítja a magas karotín és vitamintartalmat, a kukorica viszont segíti a cirok kezdeti fejlődését, betakarításkor pedig az állóképességét és energiaértékét javítja. A kukorica szilázs fehérjetartalmának növelése céljából a silókukoricát szójával is társítható. Ez a szója speciális igényei miatt azonban csak szójatalajon és általában öntözve ad nagy és jó minőségű termést. A cirok és a kukorica közül a silókukorica igényesebb a termőhelyre, ezért ahol a silókukorica termeszthető, ott silócirkot is lehet vetni. A silócirok a szélsőséges homok- és szikes-, valamint a 4.5 pH alatti savanyú talajok kivételével mindenhol termeszthető. A jó minőségű, tápanyagban jól ellátott talajt meghálálja, de ugyanakkor 0,8-0,9%-s humusztartalmú homokon is termeszthető. A süócir- kot gyengébb talajokon önmagában is vetik 70-75 cm (esetleg 50 cm) sortávra, 5-6 cm tőtávval, 200-250 ezres tőszámmal. A kukorica és cukorcirok társítása esetén a 2-2 soronkénti váltva vetés teijedt el leginkább, de alkalmaznak azonos sorú, fele-fele tőszámmal történő egymásra vetést is. Ennek módja, hogy először a kukoricát vetik el, majd rávetik a cirkot. Ez utóbbinak az a hátránya, hogy a cirok elnyomhatja a kukoricát. A 2-2 soros vetésnél a kukorica és cukorcirok sorokat a soron belül teljes tőszámmal kell elvetni. A szójás silókukoricát azonos sorokba, keverten vetik. Ehhez a kukorica és szója tőszámát megfelelően csökkenteni kell, hogy a szója is megfelelően fejlődhessen és elérhesse a zöldhüvelyes állapotot a kukorica viaszérésének idejére, (agro napló) Az üszőket szervezeti szilárdsággal és kifejlett emésztőszerv-rendszerrel kell a termelésbe beállítani A genetikai szintet tartva ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A szakemberek szerint a tejelő tehenészetek jövedelmezősége gyakran már az üszőneveléssel eldől. Ez a kérdés az egyik sarkalatos és egyben ellentmondásos pontja is a tejelő szarvasmarhák tenyésztésének, mivel miközben a lehető legkisebb költséggel szeretnénk felnevelni az állatokat, ezt úgy kell megoldani, hogy egészséges, megfelelő szervezeti szüárdsággal és kifejlett belső emésztőszerv-rendszerrel tudjuk őket a termelésbe beállítani. De az olcsó felnevelés nem jelentheti tápanyagok megvonását! Vegyük figyelembe, hogy ebben az időszakban a növendék állatainktól az életfenntartás mellett testtömeg-gyarapodást és méretbeli fejlődést, valamint az egészséges magzat kihordását is váijuk. Éppen ezért a kondícióbírálat fontosságát már üszőkorban is hangsúlyozni kell. Létezik már optimális Holstein üszőkondíció is, a különböző életkorban. A tehenekkel szemben fontos kritérium a magas színvonalú tejtermelés melletti technológia tűrés, mivel a termelő telepeken folyó nagy hatékonyságú termelés és takarmányozásjelentős pufferigényt tart az állatok kompenzáló-képességére. Amelyik állat nem tudja a telepi technológia mellett a maximális genetikai szintjét kiaknázni, az előbb utóbb technológiai selejt lesz. Tehát önmagában a genetikai háttér nem elegendő, ehhez párosulnia kell egyéb olyan tulajdonságoknak, amelyek garantálják a kiváló életteljesítmény (szaporaság, küllemi tulajdonságok, stb.). (agronap nyomán) (Illusztrációs felvétel) A szilázs minőségére a betakarítási idő is hatással van A stabil szilázs előállítása ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A szilázskészítés technológiájában fontos szerepet játszik a tartósításra kerülő zöldtakarmány fer- mentálhatósága, amely meghatározza, hogy mennyi tejsav képződik. A mikrobák csak az oldható szénhidrátokból (glükóz, szacharóz és pentózok) tudnak tejsavat előállítani. Hozzá kell tenni, hogy a takarmányokban, nagyobb mennyiségben előforduló keményítőből csak abban az esetben képződik tejsav, ha előzőleg az amilázok azt egyszerű cukrokra bontják. Ezért az egyik meghatározó tényező a zöldtakarmány fermentálhatósága szempontjából annak cukortartalma. A képződött tejsav egy részét lekötik a lúgosító anyagok. Ilyenek a silózandó anyagban található fehérjék és egyes ásványi anyagok, mint a kalcium, magnézium, kálium és nátrium. A lúgosító anyagok közömbösítéséhez szükséges tejsav mennyiséget a puffer-kapa- citással lehet kifejezni. A zöldtömeg cukortartalma és a puffer-kapacitása, illetve ezek aránya jellemzően mutatja annak fermentálhatóságát. Példaként két szélsőséges növényt lehet említeni: a silókukoricát és a lucernát. A silókukoricában nagy az oldható szénhidrát tartalom és kicsi a lúgosító anyagok mennyisége, és ennek következtében kicsi a puffer kapacitása is. A kettő aránya tág (5 feletti), ezért jól silózható takarmány. A lucernában fordított a helyzet. Kevés az oldható cukor és nagy a puffer kapacitás (a fehérje és kalciumtartalom miatt), ezért a cukor és puf- fer-kapacitás hányadosa kicsi (1 alatti) és nehezen silózható. A tartósítás során törekedni kell arra, hogy stabil szilázs alakuljon ki. A stabü szilázs feltétele olyan mennyiségű tejsav, ami a romlást megakadályozza. A szükséges tejsav azonban függ a száranyag tartalomtól. Minél nagyobb a szilázs víztartalma, annál több tejsav szükséges a stabil szilázshoz. A nehezen silózható növények süózási technológiájában ezért legegyszerűbb módszer azok fonnyasztá- sa. A fonnyasztás olyan mértékű lehet, hogy a szárazanyag tartalom a 40-50%-t is elérheti (szenázs). A megfelelő tejsavtermelést elősegíthető nagy cukortartalmú anyagok bekeverésével is. Ilyen lehet a melasz, kukorica, vagy gabona darákkal történő dúsítás. A különböző baktérium-kultúrák kijuttatása a silózandó anyagra csak akkor lehet eredményes, ha azokat megfelelő mennyiségben adagoljuk olyan zöldtömeghez, ahol a cukortartalom is kielégítő. A zöldhöz adott szerves vagy szervetlen savakkal is el lehet érni a romlás megakadályozását, de ezek az anyagok a karotint is elbontják. Ajól silózható silókukoricánál és cukorciroknál nem szükséges semmiféle kiegészítő anyag. A közepesen silózható fűféléknél elegendő lehet a fonnyasztás, de a nehezen süózható pillangósoknál a fonnyasztás mellett célszerű cukortartalmú kiegészítőket, esetleg baktériumkultúrát is alkalmazni. A megfelelő kémiai összetételű silózandó anyagból azonban csak akkor lesz stabil szüázs, ha a mikrobiológiai folyamatokhoz biztosítjuk a további feltételeket is. A mikrobiológia folyamat szakaszosan zajlik. A silóterekbe aprítva (feltépve) szállítjuk be a silózandó anyagot. Ügyelni kell arra, hogy földszennyeződés ne kerüljön be, mert ezekkel vajsav és fehéijebontó baktériumokkal szennyezzük az anyagot. Ezt a betonfal közötti silóterekben és toronysilókban tudjuk legjobban biztosítani. A betárolt zöldet tömörítjük és ügyelünk arra, hogy 1-2 nap alatt feltöltsünk egy teret. Betárolás után a zöldnövényben lévő és mikrobák által termelt enzimek hatására a légzés felgyorsul, hő keletkezik, az anyag felmelegszik. Ebben a szakaszban szaporodnak fel a tejsavtermelő mikrobák, amelyek levegős és levegőtlen körülmények közt egyaránt élnek. Levegős körülmények közt azonban inkább ecetsavat termelnek. Ezért, ha hosszú a betárolási idő, akkor a szüázs ecetsavtar- talma nagy lesz. A jó szüázsban ez nem lehet 10%-nál több. A gyors és jó tömörítés, majd ezt követő tökéletes zárás feltétele a tejsavtermelődésnek. A tömörítés nehézgépekkel, a zárás pedig fólia- betakarással és betonlapokkal vagy használt gumiabroncsokkal biztosítható. A hiányos tömörítés penészesedést indíthat el. A jó tömörítés feltétele a megfelelő aprítás és a kellő nedvességtartalom. A túl nagy szárazanyag-tartalom (50 % felett) akadálya lehet a megfelelő tömörítésnek (pl.: kukoricaszár). Ilyenkor nagy nedvességű takarmány hozzákeverésével lehet megfelelő szüázst készíteni. Víz hozzáadása nem jó megoldás. A földszennyeződéssel bekerült fehérjebontó és rothasztó mikrobák a szüázsban fehétjebomlást, vaj- savtermelést eredményeznek. Az üyen szüázs bűzös és nem etethető. A jó minőségű stabil szüázs- nál is bekövetkezhet másodlagos erjedés, ha a megbontásnál hosszú ideig nagy felületen érintkezik levegővel. A szilázs mennyiségére és minőségére a fajta, a tőszám és a tápanyagellátás mellett a betakarítási idő is jelentős hatással van. Túl korai betakarítás esetén kevesebb lesz a szárazanyag és az emészthető tápanyag tartalom. Túl késői betakarítás esetén viszont a szárban növekszik az emészthetetlen lignin tartalom, túlságosan lecsökken a nedvesség- és cukortartalom, ami rosszabb tö- möríthetőséget, nagyobb mértékű ecetsavas erjedést és ezzel rosszabb minőséget és veszteségeket von maga után. Ha a kukoricát és a cirkot szecskázzák, 2-3 cm-es egyenletesen vágott szecskaméret ajánlott. Ez javítja a tömöríthetőséget, viszont a rövid szecskahossz a strukturális rost szempontjából kedvezőtlen. A mai modem silókukorica betakarító gépek 4-20 cm hosszúságúra tépik fel a kukoricaszárat. Nem szecskát hanem zúzalékot készítenek, mely által megmarad a rost struktúrája és a tömöríthetőség is. A betakarítás megkezdésének időpontját legcélszerűbb a szemek nedvességtartalma alapján eldönteni. A silókukorica betakarítását viaszérésének idején kell elvégezni 35-38 % körüli szemnedvesség meüett. Ekkor az egész növény 60% körüli nedvességtartalommal rendelkezik. Az optimális érettségi áüapot az adott hibrid tulajdonságaitól függően 5-8 napig áll fenn, ezért a betakarítás ütemét ehhez kell igazítani. A silókukoricával társított növények közül a cukorcirok szintén viaszérésben (30 % nedvesség körül), a szója pedig zöldhüvelyes állapotban alkalmas betakarításra. Ezek érési csoportját úgy kell megválasztani, hogy a silókukoricával körülbelül egy időben érjék el az optimális érettségüket. (Forrás: Takarmánykészítés) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1
