Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-05 / 204. szám, kedd

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 5. www.ujszo.com Meghalt Brogyányi Judit Életének 58. évében, hosszú, 15 évig példás tartással vi­selt gyógyít­hatatlan be­tegség után elhunyt Brogyányi Judit Ma- dách-díjas műfordító, szer­kesztő, lapunk kulturális rova­tának volt munkatársa. Teme­tése - az elhunyt végakarata szerint - szűk családi körben lesz. Kassán született és ott érett­ségizett. Pozsonyban a Ko- menský Egyetemen végzett ma­gyar-német szakon. Már ekkor megjelentek recenziói a szlová­kiai magyar lapokban. Később alapvetően műfordítással fog­lalkozott. Cseh klasszikusokat szólaltatott meg magyarul: pél­dául a középkori Mitrovicei Vratislav Vencel viszontagsága­it, amelynek magyar szövegét annak idején Illés Endre mél­tatta. Vladimír Ferkónak a szlo­vák drótosokról írt Volt egyszer egy mesterség című monográfi­ájának a magyarra ültetéséért kapta meg a Madách-díjat. Pe­ter Karvaš még a Husák-éra cenzúrájának tilalma miatt nem jelenhetett meg az akkori Csehszlovákiában, nem kerül­hetett színpadra Pozsonyban sem, amikor Brogyányi Judit fordításában Kazimir Károly a budapesti Thália Színházban bemutatta a Gyönyörök ked­den éjfél után című szatíráját. Magyarra ültette Ladislav No- vomeský, Miroslav Kusý tanul­mányait. Sok kiadást ért meg Štefan Holčík Pozsonyi koroná­zási ünnepségek című művé­nek magyar szövege. Műhely- inteijúkat készített magyaror­szági lapok számára még az úgy nevezett „átkosban” olyan szlovákiai írókkal, akik nem vagy alig szólalhattak meg itt­hon. Például Grendel Lajossal, Rudolf Chmellel, Karol Wla- chovskýval. A rendszerváltás előtt és né­hány évvel utána lapunk kultu­rális rovatának munkatársa volt. Kiváló szervezőmunkájá­val, míves kritikáival, eleven stílusú, szellemes interjúival ví­vott ki a szerkesztőségben és a hazai magyar kulturális élet­ben is szakmai rangot. Ő volt az egyik ötletgazdája az Új Szó máig megjelenő, Gondolat cí­mű mellékletének, amelyet a hazai és a Kárpát-medencében élő magyarság, továbbá a kö­zép-európai nemzetek fórumá­nak álmodott meg. Ameddig az egészsége engedte, elsősorban színvonalas kéziratok szervezé­sével igyekezett valóra váltani elképzeléseit. Bájos, egészen életének utol­só időszakáig jó kedélyű kollé­ga volt. Szenvedéseit bölcsen és eredményesen palástolta. Csak a legközelebbi hozzátar­tozói és barátai észlelték, hogy Jutka halkabb, borongósabb a természete, mint ahogy azt megszokták. Tizenöt évig ag­gódtunk érte, ugyanennyi ideig csodáltuk hősies magatartását. Dacolását a gyilkos kórral. Amely tegnap sajnos, mégis le­győzte őt. De emlékét, szelle­miségét még a kegyetlen halál sem tudja elhalványítani a szí­vünkben. (y-f) Színpadon az egykori legendás televíziós musical Ne vegyétek el a hercegnőnket! ELŐZETES Szeptember nyolcadikán a po­zsonyi Nová scéna színpadán megelevenedik egy legendás te­levíziós musical, a Ne vegyétek el a hercegnőnket! (Neberte nám princeznú!), amelyen immár ge­nerációk egész sora nőtt fel tája­inkon. Az 1981-ben bemutatott alig egyórás film elsősorban a szülők és gyerekek kapcsolatát fe­szegeti, s arra keresi a választ, va­jon hogyan is lehet gyereket ne­velni, találunk-e elég időt rájuk, s mi is a helyes hozzáállás. Arra fi­gyelmeztet, hogy az ember akkor is egyedül lehet, ha látszólag megvan mindene, de hiányzik a szüleivel való meghitt kapcsola­ta. A musical szövegkönyvét Alta Vášová írta, zenéjét Dežo Ursiny szerezte, a dalszövegeket pedig Ján Štrasser írta. 1981-ben Mari­ka Gombitová, Miroslav Žbirka és Marie Rottrová neve fémjelezte a filmet, akkor, amikor Marika Gombitová egy súlyos autóbal­eset után már tolószékben ült, és önként száműzte magát a szín­padról. Az Új Színpad előadását Ján Ďurovčík rendezi, aki egyben az előadás koreográfusa is. A főbb szerepekben pedig Miros­lava Partlovát, Ján Slezákot, Sisa Sklovskát, Kassai Csongort, Hor- ján Viktort és Róbert Halákot lát­hatjuk, de igen fontos szerepet játszanak az előadás gyereksze­replői is. (jdj) Kassai Csongor, Ján Slezák és Sisa Sklovská (Nina Bednáriková felvétele) „Szervusztok, pajtikák!" - jubileumi kiállítás a Korngut-Kemény bábos dinasztia utolsó tagja tiszteletére Örökifjú Kemény Henrik Kassán Kemény Henrik bábfigurái (Képarchívum) Nem mindennapi dolog készülődik a békésnek tű­nő Kassán. Azt beszélik, holnap felbukkan a város­ban az a paprikaorrú, vö­rös sipkás, szókimondó, bátor legényke, aki pala­csintasütővel űzi az ördö­göt, sőt ha kell, agyonüti még a halált is! JUHÁSZ KATALIN Nem ámítás ez, pajtikák! Ti már biztosan sejtitek, kiről beszélek, sőt szüléitek is jól ismerik Vitéz Lász­lót, Paprika Jancsit, Hakapeszi Ma­kit, Süsüt, a sárkányt vagy Furfan­gos Frigyest. Az a közös bennük, hogy mindannyiukba Kemény Henrik lehelt életet, az az örökifjú bábművész, akit az utolsó magyar vásári bábosnak tartanak. Tavaly, Heni bácsi nyolcvanadik születés­napjára a debreceni Vojtina Báb­színház összeállított egy kiállítást, amely mára már bejárta Tolnát-Ba- ranyát, és egyszer csak, csodák cso­dája, ideért a keleti végekre. Aki holnap délután 15.30-kor ellátogat a Kelet-szlovákiai Múzeum Bástya Galériájába, azaz a Rodostói Ház új kiállítótermébe, az láthatja majd, hogy nem a levegőbe beszélek. Sőt láthatja magát Heni bácsit is, aki jó Kemény Henrik és Anton Änderte idő esetén szabadtéren, Rákóczi fe­jedelem nagy „csokiszobrának” szomszédságában, eső esetén pe­dig odabent ad elő két Vitéz László- mesét. Akik látják őt bábozni, elfe­lejtik, hány évesek, ezért felnőttek­nek is ajánlom a dolgot, hatéko­nyabb, mint tíz fiatalító arcpakolás. Most nekik mondom el, hogy a holnap nyíló kiállítás a vásári bábo­zás történetét és egyszáz évre visz- szatekintő bábos família életét mu­tatja be családi fotók, nagypapa ko­rú bábok, dokumentumok és pla­kátok segítségével, a népi bábjáték utolsó mohikánjának életműve előtt tisztelegve. Összesen százhar­minc bábfigura, negyvenegy fény­kép, számos díszletelem és jelmez lesz látható szeptember 27-ig. A megnyitóra Kassára érkezik a szlo­vák népi bábozás legnagyobb élő alakja, Anton Anderle is, akit sok évtizedes barátság fűz Kemény Henrikhez, annak ellenére, hogy nem beszélik egymás nyelvét. „A bábok nyelvén kommunikálnak” - magyarázta Badin Ádám, a rozs- nyói Meseszínház lelke, amikor rá­kérdeztem a dologra, és akkor, au­gusztus elején még nem sejthet­tem, milyen fontossá válik mára ez a mondat. Kis túlzással: akár politi­kai üzenete is lehet e találkozás­nak. Remélhetőleg sok szlovák ér­deklődő vesz részt a megnyitón, annál is inkább, mivel a kiállítás igazi, példás szlovák-magyar ösz- szefogásnak köszönhetően jött lét­re, számos hátráltató tényező elle­nére, amelyekről most inkább nem szólnék, legyen elég annyi, hogy a nehézségek anyagi jellegűek vol­tak. A társszervezők között ott ta­láljuk a Kassai Bábszínházát, amelynek művészei a kiállítás ideje alatt gyakran játszanak majd a Ro­dostói Házban, a már említett Me­seszínházát, magyar részről pedig az Országos Színháztörténeti Mú­zeum és Intézet, valamint a Ma­gyar Köztársaság Kulturális Intéze­te támogatta a kezdeményezést. A Kelet-szlovákiai Múzeum kiállító- terme ideálisnak ígérkezik a „Szer­vusztok, pajtikák!” című rendha­gyó kiállításra, amely hétfő kivéte­lével naponta látogatható lesz. A Korngut-Kemény család ma is „Most megőrölöm a gabonyákokat! álló népligeti bábszínházát nem csak fényképekről és tervrajzokról ismerhetik meg a gyerekek, a sza­badtéri színpad 1962-ben készült makettje ugyancsak helyet kapott a relikviák között. A nagypapa, Korn- gut Salamon igazi vásározó bábjá­tékos volt, Galíciából vándorolt Pestre, ahol 1897-ben kapott enge­délyt „dal, testgyakorlatok és bűvé­szen előadások” megtartására. Fia, Korngut-Kemény Henrik megjárta Amerikát, majd hazatérve apjával együtt hozta létre a családi báb­színházát, a legendás Bódét. Világ­látott, sokoldalú ember volt a papa is: szöveget írt, festett-faragott, ját­szott. A mama, Kriflik Mária sza­bott, varrt, öltöztette a bábokat, és ő volt a pénztáros is. Két fiuk, Hen­rik és Mátyás a délutáni előadások­nál segédkeztek, de szerepeltek is a bábszínházban. Ifjabb Kemény Henrik már hat­éves korától bábozott közönség előtt, és amikor 1945-ben édes­apja munkaszolgálat közben el­tűnt, ő vette át a bábszínházát. Az előző rendszerben neki, illetve a szókimondó, kritikus Vitéz Lász­lónak meggyűlt a baja az állam­vezetéssel, ám később Érdemes művész lett, a rendszerváltás óta pedig egymás után kapja az elis­meréseket, kitüntetéseket, me­lyek közül a tavalyi Kossuth-díj, a Kiváló művész elismerés, vala­mint a Magyar Köztársasági Ér­demrend Kis- és Középkeresztje a legjelentősebb. Tisztelt szülők, tanárok, óvónők, kedves baráta­im. Állítsák fel a számítógéptől, fogják kézen, vagy rendezzék szabályszerű kettes sorba a gye­reksereget, és irány a galéria. Csak folyvást, folyvást...! A csepp a pohárban állítólag a Bernarda Alba háza című darab volt, amelyet a költő halála előtt fejezett be Film Lorca haláláról MTl-JELENTÉS Milánó. Új feltételezéseket tar­talmaz Federico García Lorca halá­láról az a dokumentumfilm, amely szeptemberben kerül a nézők elé. A költőt az 1936. augusztus 19- ére virradó éjszakán ölték meg egy tanítóval és két anarchista tor­reádorral együtt az andalúziai Viznar falu mellett, ahol ma em­lékpark áll. Az évforduló alkalmá­ból politikusok éš írók emlékeztek meg róla és a polgárháború min­den áldozatáról, ugyanakkor fel­vetették, hogy jó lenne exhumálni és megvizsgálni a költő maradvá­nyait a halála körül keringő men­demondák tisztázása érdekében. Ez ellen a család mindmáig tilta­kozik - írta a Corriere della Sera című olasz napilap. A dokumentumfilmet Emilio Ruis Barrachina készítette azoknak az anyagoknak az alapján, amelye­ket az ír Ian Gibson, a költő egyik legnevesebb kutatója és Miguel Francisco Caballero spanyol tudós gyűjtött össze. A film hangot ad an­nak a feltételezésnek, hogy Lorcát a politikai okokon kívül egy régi csa­ládi viszály miatt gyilkolták meg. A kiindulópont az a tény, hogy Juan Luis Trescastro de Medina, aki be­vallotta, hogy a gyilkosság végre­hajtója volt, egy Roldan-lányt vett feleségül. A Roldanok rokonok a Lorca családdal, és rokoni szálak fűzik őket az Álba családhoz is. A három család között ellenségeske­dés folyt a XIX. század végétől egy felesben vásárolt föld miatt. A Lor- cák és a Roldanok politikai ellenfe­lek is voltak, mivel a Lorcák repub­likánusok, a Roldanok pedig fran- cóisták voltak. A csepp a pohárban állítólag a Bernarda Alba háza cí­mű darab volt, amelyet Lorca nem sokkal halála előtt fejezett be, és amely negatív színben tüntette fel az Albákat. A filmben tanúskodik az az egy­kori fiatalember is, akit 17 évesen kényszerítettek annak a sírnak a megásására, amelybe a költőt is tet­ték. Ezt azonban hivatalosan soha nem ellenőrizték. Az exhumálást egyébként sürge­ti a tanító és a két torreádor család­ja is. A granadai Történelmi Emlé­kezet Társasága bejelentette: bíró­sághoz fordul, hogy fel lehessen nyitni a sírt és meg lehessen vizs­gálni a maradványokat. A légkör erre jelenleg kedvező, mert nemrég született törvény azoknak a tömegsíroknak a feltér­képezésére, amelyekben a polgár- háború és a francóista elnyomás ál­dozatai fekszenek. (Képarchívum'

Next

/
Thumbnails
Contents