Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-30 / 225. szám, szombat
12 Családikor UJSZO 2006. SZEPTEMBER 30. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Egyenlőtlen harcaink ÉDES ÁRPÁD Ige: „Ekkor kilépett a filiszteusok seregéből egy kiváló harcos, név szerint Góliát, aki Gát városából volt. Magassága hat könyök és egy arasz volt. Fején rézsisak volt, öltözete pikkelyes páncél. ..Lábán rézvért és vállán rézdárda volt... lándzsájának a hegye pedig hatszáz sekel súlyú vasból volt, és egy pajzshordó ment előtte... Akkor ezt mondta Dávid: ...ki ez a körül- metéletlenfiliszteus, hogygya- lázni meri az élő Isten seregét?” (lSámuel 17,4-7+26) Elérkeztünk a Biblia ószövetségi részének talán legismertebb szakaszához, Dávid és Góliát történetéhez. Ez az a történet, amiről a legtöbb embernek van valamilyen ismerete. A művészetekben még kevésbé jártasok előtt is azonnal kirajzolódik Michelangelo csodálatos alkotása, amelyben a kezében parittyát tartó, egyébként mezítelen Dávidot mintázta meg. Lehet, hogy gyermekkorunk világának meséi közé rejtezik a kicsiny meg az óriás harcának elbeszélése, ahol természetesen meseszerűen a kicsiny legyőzi az óriást. Felnőtt ésszel pedig gyorsan hozzátesszük a kőkemény tapasztalati tudást, miszerint a nagyhalak szokták fölfalni a kicsiket és nem fordítva. Esetleg kissé tudálékosan összemossuk a mitológiával, és heraklészi, herkulesi erővel ruházzuk föl a kisebbet, aki megtalálja az óriás Achilles-sarkát. Vagy próbálkozhatunk egy technikai magyarázattal, amelyben összehasonlítjuk a régebbi nehézkes fegyverzetet egy gyorsabb, hatékonyabb, modernebb fegyverzettel, és máris kezünkben érezzük a kulcsot Dávid és Góliát történetéhez. A politikai aktualitások és a híradások az elmúlt hetekben sokszor nyomták szinte erőszakosan elénk a sisakos, pajzsos „harcosok” képeit, mégis inkább próbáljuk rekonstruálni a bibliai leírásból Góliát és Dávid alakját. Góliát eszerint mintegy három méter magas lehetett, tetőtől talpig csillogó páncélban, aminek az összsúlya több mint fél mázsa volt. A dárdahegye pedig már vasból volt és a följegyzés szerint körülbelül kilenc kilogramm lehetett. Egy igazi Terminátor. Nem csoda hát, hogy nem akadt ellenfele Izrael csapataiban. Vele szemben Dávid hagyományos pásztorkellékkel, szinte puszta kézzel vonul ki. Próbálták ugyan ráadni a király páncélzatát, ám Saul ruháját nem Dávidra szabták. Dávid nem harcolhatott Saul fegyvereivel, az ő kezében pásztorbot és parittya volt. A hit embere nem takargathatja, és nem védheti a vüág eszközeivel életét, dolgait és tetteit. A bibliai följegyzés nem mint haditechnikai különlegességet akarja bemutatni ezt a történetet. Tanítása isteni üzenetet hordoz, amelyben az Úristen szaba- dítása és üdvterve mutatkozik meg. A leírás részletei is ezt hivatottak alátámasztani. Izrael seregeiben nincs, aki szembeszállna Góliáttal. Még Saul király sem, aki egy fejjel kimagaslott a nép közül, ő is hallgat és visszahúzódik. Azért, mert nem látott mást, csak a mérhető óriási különbséget. Ő nem tud és nem is mer szembeszállni az óriással. Az ilyen egyenlőtlen harcból ő csak vesztesként vonulhat vissza. Ezzel szemben Dávid számára Góliát csupán egy „körülmetéletlen filisz- teus” volt, aki gyalázni merte az élő Isten seregét. Dávid nem önmagáért harcol, nem is önmagát teszi a mérlegre. Nem az ő dicsősége, ereje vagy elsősége volt a tét, hanem az Isten nagysága, amit ez a fihszteus kétségbe vont. Innentől kezdve Dávid nem a saját harcait harcolta. Góliátot se önmagához mérte, hanem az Istenhez, és így mindjárt a másik oldalra billent a mérleg nyelve. Ha óriásnak tűnnek kísértéseink, és fölénk nőnek feladataink, lehet, hogy éppen az a hiba, hogy nagyon sauli erővel és fegyverrel indulunk neki. Az ilyen harc vége általában kudarc. Isten abban sem partner, hogy a magam dicsősége építgetése érdekében őt akarjam fölhasználni. De hatalommal áll mellénk akkor, amikor az Ő útjain, az Ő harcaiban Őt hívjuk segítségül. Erre mondhatta Pál apostol: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róma 8,31) A nagyságos fejedelem, Bethlen Gábor pedig hozzátette: „Bizony senki nincsen!” A szerző református lelkész Fokozódott a szülői igény a gyermeknevelésre, ugyanakkor kevesebb rá az idő és a lehetőség A szülő és a tanár együttműködése Nagyobb a szülők elvárása a tanítók felé (Képarchívum) Nemrég olvastam egy cikket, amelyben a szerző arról ír, hogy mennyire megnőtt az utóbbi időben a szülők érdeklődése az iskola, a nevelés iránt. AAARKÓ EMIL A család új tartalommal töltődött fel: emberibbel. Értelme: ösz- szetartó ereje a szerelem és a gyermekek iránti szeretet lett. Sajátságos helyzet áll elő: fokozódott a szülői igény a gyermeknevelésre, de ugyanakkor kevesebb rá az idejük és lehetőségük. Ezért fordulnak nagyobb elvárással a pedagógusok, az iskola felé. A megoldás csak az iskola és a család tisztességes munkamegosztása és a bizalomra épített együttműködése lehet. A pedagógus nyilván nem vállalhatja a gyermek nevelésének összes felelősségét, azt sem, hogy a szülő saját mulasztásait rajta kérje számon. Az együttes nevelés egyik feltétele az iskolai és családi eszmények azonosítása. A tanulóknak érezniük kell, hogy nevelőik és családjuk egyaránt elvárják tőlük a nevelési feladatok következetes betartását, a példás viselkedést az iskolában és az iskolán kívül. A család és az iskola egységes nevelési ráhatása nem csupán az iskolai tevékenység tárgya és a pedagógiai befolyásolás eredménye - ennek jelentősége nyilván elvitathatatlan -, hanem a szélesebb társadalmi-családi tényezők következménye is. A társadalmi struktúra hatásait tehát a pedagógiai folyamatok szerves elemének kell tekintenünk. Éppen ezért az iskola eredményei vagy kudarcai sem csupán a pedagógustevékenység színvonalában lelik magyarázatukat, hanem szervesen kapcsolódnak a társadalmi fejlődés mechanizmusaihoz. A család-iskola kölcsönös viszonyának jellegéből következik, hogy az iskola tanácsot adjon a szülőknek, hogy okosan és előrelátóan alakítsák gyermekük életét. A család mindennapi élete szempontjából lényeges az a tény, hogy milyen a kapcsolatteremtés az iskolával; rendszeresen és következetesen figyelemmel kíséri-e tanulmányi eredményét, közvetlen-e a kapcsolata gyermeke osztályfőnökével és a tanárokkal; probléma esetén rugalmasan intézkednek-e az iskola igazgatóságával. így elkerülhető a konfliktus a szülők között, ami az iskola tekintélyének megszilárdításához vezet. A szülők és tanárok (család-iskola) ilyen megértő és elfogadó magatartása főleg a nehéz élethelyzetekben való helytállást segíti. Nem volt nehéz felismerniük egymást; életükben először összeölelkezhettek Korábban érkezett a baba 71 évesen találtak egymásra az ikrek Milwaukee. 71 év után találkozott életében másodszor egy 71 éves ikerpár, vagyis csak közvetlenül megszületésükkor voltak egymás társaságában. A hölgyek az USA-ban éltek eddig. Anyjuk nős férfival keveredett viszonyba, ezért ikreit a szülés után állami gondozásba adta. A csöppségek előbb más-más árvaházakba kerültek, és bár utóbb ugyanabba, ott mégsem találkoztak soha, elkülönítve nevelték őket. Ugyanakkor mindketten tudták, hogy van egy testvérük. Az egyikük már 8 év óta igyekezett felkutatni testvérét, de csak nemrégiben ért el eredményt egy apácának köszönhetően. A megbeszélt találkozóhelyen nem volt nehéz felismerniük egymást, és életükben elő- Külsőleg csak a frizurájuk különbözött (SITA/AP-felvétel) szőr végre összeölelkezhettek, (m) Esküvő - órákkal a szülés után London. Sűrű napja volt annak a brit hölgynek, áld előbb megszült, aztán pár órával később férjhez ment. Azonnali nászúira azonban már nem vállalkozott. A gyermek meglepetésszerűen érkezett a régóta eltervezett esküvő napjának reggelére, ugyanis három hónappal későbbre várták. Fiú és csekély súlya ellenére jól van. Anyja, miután megszülte, kicsit pihent, és mivel remekül érezte magát, a százvendéges esküvőt és lakodalmat pedig nem akarta lemondani, elment a menyasszonyi ruhájáért, aztán a fodrászhoz, a kozmetikushoz és az oltár elé, de oda már vőlegényestül, (m) Egy sajátos szellemi állapottal járó életmód Tizenöt millió magányos MTl-JELENTÉS SZÓ Ml SZÓ Párizs. Az elmúlt negyven évben megduplázódott Franciaországban az egyedül élők száma. Míg 1962- ben még csak a franciák 6,1%-a élt egyedül, 2004-ben ez az arány már 14% volt, s 8,3 millió embert jelent. Ha ehhez hozzáadjuk a gyermekeiket egyedül nevelőket, az elváltakat, az özvegyeket vagy az olyan agglegényeket és hajadonokat, akik szüleikkel egy háztartásban élnek, számuk eléri a 15 milliót. Az Európai Unió országaiban 18%-os az egyedül élők aránya. A legmagasabb Svédországban (28%), a legalacsonyabb Belgiumban és Hollandiában (15%). Az egyedül élés nemcsak a szingliket érinti, és a legtöbb esetben nem választott, hanem elszenvedett élethelyzet, társadalmi elfogadottsága mégis egyre pozitívabb. Hogy az a... B. MÁNYA ÁGNES „Itt van az ősz, itt van újra,/ szép mint mindig énnekem...”, csak egy bajom van vele: a ködös, borongós idő nemcsak roppant romantikus, hanem legalább annyira egészségtelen is, töménytelen bacüus meg mit tudom én, micsoda várja ilyenkor, hogy lete- perhesse áldozatát. Tavaly ősszel-télen rengeteget betegeskedtünk, főleg mi, nők (Adél lányunk meg az anyja, vagyis én). Hiába, nemcsak a javítanivalót hordom haza szorgalmasan a suliból, hanem a bacilust is, Adél meg akkor került közösségbe, oviba. A lányunk többször volt beteg, mint azelőtt három évig összesen, kétszer is megjártuk a helyi kórház gyermekosztályát. Abszolváltunk hangszál-, mandula- és tüdőgyulladást, influenzát. Szegény, rengeteg gyógyszert megetettünk vele, szomorú, de szinte végigpróbáltuk a tájainkon használatos, gyerekeknek szánt gyógyszerkészítmények felét. Azt még csak megértem, hogy az én gyerekkoromban nem sokat törődtek a kutatók a gyerekeknek szánt orvosságok ízével, de manapság, mikor minden igazán úgy ki van találva, gondolhatnának, ha már a gyerekre nem is, legalább a szülőre, akinek azt bizony meg kell etetnie a beteg, nyűgös és ilyenkor saját életkorához képest legalább három évet visszafejlődött gyerekével. De mit is reklamálok, az a fő, hogy hasson. A mi gyerekünk hál’ istennek elég meggyőzhető fajta. Valljuk be, senki sem szereti, ha a fülébe, orrába csepegtetnek, és mindenféle gyanús ízű löttyöt diktálnak belé reggel, délben, este, sőt még éjszaka is, amikor már végre sikerült elaludnia a füllasztó köhögéstől. Adél kisebb tiltakozás után elnyel mindent, amit kell, de csakis miután szemrevételezi az általunk csak „kisgyerekes könyvnek” titulált vaskos kiadványt. Előbb rendszeresen és módszeresen végignézi a sorstársakat: fényképekkel illusztrálják, hogyan kell beadni az egyes orvosságokat a különböző korú gyerekeknek, hányféle lázmérővel mérhetünk, mit tegyünk, ha csemeténket kígyó vagy skorpió csípte meg (amerikai a minden eshetőségre felkészült szerző) stb. Nézünk, látunk, nyelünk- ez a sorrend, kivétel persze az éjszaka, amikor szegénykém gyakran elfeledi, hogy ő egy szófogadó és rendes gyerek, és úgy kell ügy- gyel-bajjal beledönteni az előírt adagot, meglehetősen gyér fényviszonyok mellett. Reggel aztán kiderül, mennyire volt sikeres az akció: ragad-e a parkett az ágya környékén, ill. vannak-e látható nyomai a küzdelemnek a takarón, pizsamán. Korábban sokat panaszkodott, hogy az az ilyen- olyanamolyan szirup milyen rossz ízű, és hogy ő hiába iszik utána, micsoda kellemetlen íz marad a szájában. Nem tömjük belé az édességet, azt a dobozka Lentilkyt is valamelyik nagyszülejétől kapta, mint mondta, ha kapna belőle az orvosság után, megoldódna a szájízprobléma. Ha nem is egyből, de miután mi is megkóstoltuk a Zynat nevű (folyékony fogrém és finom homok találkozásához hasonló ízű) szirupot, igent mondtunk: egy kanál szörnyűség után egy szem, lehetőleg Barbie-színű cukorka jár... Az én problémám az egyik szo- pogatós tablettával egész más természetű: a színe az rendben van, de nem tudom, mikor vegyem be, mert legalább egy órán át sem enni, sem inni nem szabad utána, hm, én meg csak akkor nem eszem, ha alszom... Legyen Ön is nevelőszülő! címmel országos kampányt indított a Visszatérés (Návrat) polgári társulás. Az október 20-ig tartó akció célja, hogy tükröt tartson az elhagyott gyermekeket örökbe fogadó párok sokszor ellenséges környezete elé. A társulás 1993 óta 450 gyermeknek segített otthonra találni. A kampány része a többi közt egy nézői és olvasói ankét, melyben felteszik a kérdést: Ön mit szólna hozzá, ha ismerőse egy állami gondozott gyereket adoptálna? A válasz a 0905/504 504-es telefonszámra küldhető el, a www.adopcia.sk honlapon pedig egy kérdőívet tölthetnek ki az érdeklődők, (ú)
