Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-30 / 225. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 30. Kultúra 9 Michael Caton-Jones Veszett kutyák című filmjét Karlovy Vary közönsége is láthatta már Ruanda véres múltja a moziban Száz nap, amely késve rengette meg a világot. Száz nap, pontosabban alig három hónap, amely alatt a hutuk 800 ezer embert mészároltak le Ruandában. Történt mindez 1994-ben egy kis területű, de sűrűn lakott közép-afrikai országban. SZABÓ G. LÁSZLÓ A törzsi háborúnak - hutuk és tutszik között - már a korábbi években is rengeteg áldozata volt Ruandában. A pokol 1994 áprilisában szabadult el, amikor az ENSZ 2500 kéksisakosa - főleg belga katonák - már ott voltak az országban, feladatuk a békeszerződés végrehajtásának a felügyelete lett volna. A Kigaliban állomásozó csapatok azonban nem kaptak parancsot a beavatkozásra. A hutu szélsőségeseknek így lehetőségük volt az alapos felkészülésre, a tutszik elleni fegyveres leszámolásra. A nemzetközi szervezet hivatalosan törzsi háborúskodásnak nevezte az országban folyó vérengzést, óvatosan elkerülve a helyzetet pontosabban jellemző népirtás szót. A hutu müi- cisták faluról falura járva módszeresen lemészároltak minden tutszit, sőt még a mérsékelt hutukat is. Primitív módszerrel irtották a népet: bozótvágó késsel, machetával kaszaboltak, sokakkal templomokban, iskolákban végeztek. A második világháború utáni történelem legnagyobb tömeggyilkossága volt a ruandai népirtás, s az ENSZ örök szégyenfoltja marad. Már hetekkel a tragédiát megelőzően aggasztó jelek utaltak arra, hogy Ruandában hatalmas vérfürdő készülődik, a világ mégis képtelen volt megakadályozni 800 ezer ember lemészá- rolását. Michael Caton-Jones alkotása, az idei Karlovy Vary-i fesztiválon bemutatott Veszett kutyák nem az első játékfilm, amely széles vásznon, színesben dolgozza fel az 1994-es ruandai eseményeket. 2001-ben 100 nap címmel Nick Hughes vitte először filmre, 2005- ben pedig Hotel Ruanda címmel Terry Hoerge forgatott megrázó erejű történelmi drámát. A tizenkét évvel ezelőtti afrikai történések a skót Caton-Jonest sem hagyták nyugodni, s nem sokkal két kollégája után ő is elkészítette a maga verzióját. Hat nap története eredeti helyszíneken: egy Kigali közelében levő egyházi iskolában, ahol a drámát a helybéli fekete lakosokkal egyetemben két fehér ember, egy fiatal tanár (Hugh Dancy) és egy nála jóval idősebb tiszteletes (John Hurt) is átéb. Joe, a tanár évei számából eredően naiv és tapasztalatlan. Tiszta lelkű, becsületes ember, aki azt hiszi, a tragédia még mindig elkerülhető. Christopher, a tiszteletes azonban már tudja: elindult a lavina. Az élete kockáztatásával próbál embereket menteni, de a belga katonák tehetetlenül nézik minden erőfeszítését. Parancs nélkül nem állhatnak mellé, parancs pedig nem érkezik. David Wolstencroft egykori szemtanúk vallomásai alapján írta a Shooting dogs forgatókönyvet. Újságírókat keresett fel, akik azokban a hónapokban Ruandáról tudósították a világot. A két főhős ugyan fiktív alakja a filmnek, a vásznon látható események azonban a helybeliek állítása szerint is valósághűek. Caton-Jones ugyanis a túlélők közül válogatott, amikor összeállította az ottani stábot, általuk is arra törekedett: mindvégig hű maradhasson az akkori történésekhez. Komoly segítséget kapott a fűm producerétől, David Beltontól is, aki 1994 májusában utazott az országba, hogy a BBC munkatársaként adjon tiszta képet a világnak, mi is zajlik voltaképpen e gyönyörű országban. Kegyetlen vérfürdőt komponált a fűm rendezője. Riasztóan fájó nézni, ahogy ember embert tran- csíroz a vásznon. Ruandában valóban a pokol szabadulhatott el, amikor a hutuk machetával szeletelték darabokra tutszi társaikat. Ilyen képsorokat nem is láttam még soha, igaz, most se nagyon, mert nem bírtam nézni. Caton- Jones nem óvja a nézőt a naturalista jelenetek bőséges sorozatától. „Lássa csak a vüág, hogy fest egy igazi vérfürdő!” - mondja, és mutatja is rendesen. A tiszteletes nem tágít. Marad az övéi között, őrzi-őrizné a nyáját. Az ifjú tanár azonban az utolsó pülanatban mégis meggondolja magát. Bár lélekben azokkal marad, akiket nagyon megszeretett, az utolsóként távozó katonai járműre azonban mégiscsak felugrik. Amikor évekkel később Angliában találkozik egykori tanítványával, a vonzó Mariával, a lány kérdésére, hogy végül is miért hagyta őket cserben, röviden annyit válaszolt: „Féltem. Halálosan féltem.” Megrázó erejű, lassan gyógyuló lelki sebeket okozó film a Veszett kutyák. Nincsenek hatásvadász jelenetei, itt semmi sem öncélú. A hitelesség címén láttatja azt, amit láttat. John Hurt, a Royal Shakespeare Company jeles színésze szótlanul, finom arcrezzenéseivel is jelezni tudja, mi játszódik le benne. Szuggesztív alakítás az övé. Hugh Dancy némileg köny- nyebb helyzetben volt, hiszen a kétségbeesést könnyebb ábrázolni, mint a mélységes döbbenetét, s a dolgok állásának egyértelmű elítélését - akár egyetlen kimondott szó nélkül. Ezzel együtt mégis egyenrangú társa tud lenni kiváló kollégájának. Karlovy Vary fesztiválján a forgatáson megélt élményeit is megosztotta a nézőkkel. „Tizenkilenc éves voltam, amikor ez a felháborító népirtás zajlott Ruandában. Lehet, hogy eljutott hozzám valami a hírekből, erre nem emlékszem. De miután megkaptam a szerepet, azonnal tanulmányozni kezdtem az akkori eseményeket. Több könyvet, rengeteg újságcikket elolvastam, és egy tucat dokumentumfilmet is megnéztem. Ruandában ma már szerencsére béke van. Lenyűgöző ez az ország, nagyon szépek az ottani emberek, a jelenlegi kormány vaskézzel irányít, már nincs különbség hutu és tutszi között. Ha fizikaüag árt valaki a másiknak, száz évre elítélik. Sem az ország vezetése, sem a nép részéről nem éreztünk ellenállást a forgatás heteiben. Mindenki azt akarta: tudja meg a vüág, mi történt náluk, és ne egy hollywoodi szuperprodukcióból, hanem egy igaz, valósághű filmből.” A Szlovák Filmintézet és a SME napilap közös projektjeként újranézhetjük a korábbi nagy sikerű filmeket A nyolcvanas évek tíz klasszikusa DVD-n UJ SZÓ-HÍR Hétfőtől ismét újdonsággal jelenik meg a SME napilap. Korábban irodalmi csemegékkel rukkolt elő, most pedig szlovák filmklasszikusokkal. A Szlovák Filmintézet és a SME közös projektjeként hétfőtől tíz héten át DVD-n egy-egy szlovák mozgóképet - tehát tíz filmet - is megvásárolhatnak az érdeklődők. A filmeket a szlovák filmgyártás legendás korából, a nyolcvanas évekből válogatták. A kínálatba bekerült mozgóképes opusokat a digitalizálás során természetesen restaurálták is, eltüntetve a kisebb- nagyobb technikai hibákat. A projekt célja, hogy arra, ami a kilencvenes évektől jóformán kiveszett a köztudatból, a szlovák fűm értékeire újra felhívja figyelmet, s visszaállítsa a nemzeti filmtermés iránti érdeklődést. Felismertetve azt is, hogy azoknak a moziklasszikusoknak az alkotói, amelyek most DVD-n újra eljutnak a közönséghez, ma is élnek, és alkothatnának is, gazdagítva ezzel a szlovák filmművészetet - ha meglennének a nemzeti filmgyártás feltételei. A hétfői, vagyis az első DVD-n megjelenő és megvásárolható produkció Dušan Rapoš második rendezése, a Szökőkút Zuzaná- nak lesz, amely bemutatását követően rövid időn belül kultuszfilmmé vált. Sikerét egyrészt az hozta meg, hogy felszabadult képet fest a városi fiatalok életéből, aláfestve a történéseket eredeti szlovák zenével, melyet Vašo Pätej dl szerzett. A kollekció második darabja, Miloslav Luther tragikus színezetű drámája, az Át a Dunán a második világháborúból meríti a témáját. Egy fiatal szlovák vasúti postai alkalmazott és zsidósága miatt üldözött cseh kollégája veszélyes helyzetekkel teli menekülését követi nyomon a film. Női főszerepét Tarján Györgyi alakítja. A sorból kiemelhetjük még Dušan Hanák Szeress, szeretlek című, vasutaskörnyezetben játszódó komoly „prolifilmjét”, amely félresiklott sorsoknyomába szegődik. Az egyik vasutast Csákányi Eszter alakítja. Ajánlhatjuk még Stanislav Párnický Dél-Szlovákia fiktív településén játszódó, Ladislav Ballek regénye alapján készült Posta délen című filmjét, Štefan Uher kelet-szlovákiai környezetben bonyolított tragikus történetét, a nézők körében annak idején igen népszerű Betonon legeltetett lovak című mozit. Nem utolsósorban említsük Zoro Záhon A segéd című filmjét, amely ugyancsak egy Ballek-mű adaptációja. A szlovák színészek mellett a főbb szerepekben Koncz Gábort, Pécsi Ildikót és Ropog Józsefet láthatjuk, (tébé) RÖVIDEK Tagfelvételt hirdet a Szőttes A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes tagfelvételt hirdet. Felnőtt tánccsoportjába az érdeklődők október 3-án és 5-én 17.00-18.30 óra között jelentkezhetnek Konkoly Lászlónál a Szőttes próbatermében - Csemadok székház, Nám. l.mája 10-12., Pozsony. A gyer- mektánccsoportba az érdeklődők Hlavatý Kittinél jelentkezhetnek a 0907/582-442-es telefonszámon vagy a Szőttes irodájában Reicher Gellértnél a 0907/272-701-es telefonszámon. A Fehér tenyért nevezik az Oscar-díjra Hajdú Szabolcs Fehér tenyér című alkotása képviseli Magyarországot az Oscar-díj 2007. évi legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. Amerika leghíresebb filmes megmérettetésére minden ország nevezhet évente egy-egy játékfilmet, melyek közül a Los Angeles-i Film- akadémia képviselői választják ki az öt szerencsés jelöltet, akik a legjobb idegen nyelvű filmnék járó szobrocskáért kelhetnek versenyre. Ajelöltek listáját 2007. január 23-án hozzák nyüvánosságra, az Os- car-díjak ünnepélyes átadására február 25-én 79. alkalommal kerül sor a hollywoodi Kodak Theatre-ben. Hajdú Szabolcs a fiatal magyar rendezőgeneráció egyik legtehetségesebbnek tartott képviselője. A Fehér tenyér a harmadik játékfilmje, melyért a 37. Magyar Filmszemle fődíját és a külföldi kritikusok díját megosztva kapta. A film nemzetközi premierjére a Cannes-i Filmfesztiválon került sor, nagy sikerrel mutatták be a Rendezők Kéthete 2006-os programjában. (MTI) PENGE Kulcsár Ferenc: Bálám szamara Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2005 Kulcsár Ferenc Bálám szamara című verseskötete meglepetéssel szolgálhat a költő eddigi verseit ismerő olvasóközönségnek, hiszen a kötet versei első pillantásra a líraiság felől a történetmesélés, a narrativitás felé mozdulnak el. Még akkor is igaz ez, ha ezeknek a verseknek a történetei inkább csak mikrotörténetek, olyan történetszemcsék, amelyekből a lírai alany, a versben megszólaló én életsorsa, élményei éppúgy megjelennek, mint egy szőkébb falusi közösség emlékezete, vagy a vüágtörténelem lényeges, lényegesnek tűnő vagy éppen lényegtelen eseményei, anekdotái. Ez a váltás azonban mégsem teljes, pontosabban nem érinti a Kulcsár-líra lényegét, inkább csak felszíni történéseiben érhető tetten. A Bálám szamara verseinek mélyén ugyanis éppen olyan költészet- és főleg költőfelfogás rejtőzik, amely már ismerős Kulcsár eddigi köteteiből, verseiből. Eszerint a költő, a lírai alany olyan szerep birtokosa, amely képessé teszi őt arra, hogy magán viselje a vüágteremtés terheit, aki egy nagyobb közösség, nép, nemzet, sőt az egész emberiség nevében szólalhat meg, aki mégis vagy éppen ezért elkülönül az „alacsony tömeg”- től. A költő így tehát egyként próféta és mártír: nem véledenül nevezi a szakirodalom prófétikus vagy váteszköltészetnek, illetve képviseleti lírafelfogásnak az Németh Zoltán kritikai rovata üyen típusú költészetet. Gondoljunk csak Petőfi A XIX. század költői című versére, amelyben a költő fáklyként vezeti a népet a Kánaán felé, Ady költészetének zseni öntudatról tanúskodó darabjaira vagy Nagy László Ki viszi át a szerelmet? című versének Prométheusz-utalásaira, Juhász Ferenc költészetére! Mind a költői szerep óriási méretű felnagyításáról árulkodnak. A hetvenes évektől kezdődően az üyen típusú költő- és költészetfelfogás fokozatosan kikopott a magyar lírából, a költő szerepe elhalványult, előbb az ironizálódott, parodizálódon, később kitalált vagy düettáns figurákkal helyettesítődön (példa erre Weöres Sándor Psychéje, Hizsnyai Zoltán Tsúszó Sándora, Parti Nagy Lajos Dumpf Endréje), sőt bizonyos esetekben teljesen kitörlődött a versekből - összefoglalva: elveszítette kitüntetett szerepét, s helyébe a nyelv lépett. Kulcsár Ferenc versei nem követték ezt a változást, megmaradtak a hatvanas évek horizontján, nála a költő „a Golgotán született, legelésző juhok s alvó kövek közötf ’, „könnyei az égből visszahullva őrületig kergették a Sátánt”, nála a költő „a szentlélek üstökösremeke”, aki az „Isten Fájáról földre hullt”, körülötte „megváltófű, margitvirág beszél”. A költészet számára „fohász”, „áldás” és „átok”, „csoda”, „drágagyöngy”, „Isten akarata”, „személyes ajándék”, amely „megszólítja a teremtést”. Á túlzott patetizmus, az óriási érzelmek a kortárs olvasó számára gyakran önmaguk paródiájaként jelennek meg: „Ki merészel belenézni vüágszép szemembe, / e sátán- és istenverembe?” Vajon hová helyezzük el azt a költői vüágot, amelynek beszélője „vüágszép”- nek nevezi önmaga szemét? Értékelés: •••••OOOOO Hugh Dancy és John Hurt Sto. ___________ (K éparchívum)
