Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-02 / 202. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 2. Vélemény és háttér 7 Szlovákiai űrturista: - Gyorsan menekítsen ki ebből az országból... (Peter Gossányi rajza) Szlovák-magyar megbékélési nyilatkozatot javasol a Smer politikusa Dušan Čaplovič: nem ideális a nemzetállam NYILATKOZATOK Együtt lépjünk az erőszak ellen! A Szlovákiai Magyar Társa­dalmi és Közművelődési Szö­vetség - Csemadok, Szlovákia egyik legnagyobb civil szerve­zete, megalakulása óta példa­mutatóan, nemzeti közössége értékeinek, hagyományainak, nyelvének, kultúrájának fel­vállalásával és közvetítésével járult hozzá az ország pozitív megítéléséhez, a nemzetek kö­zötti megértéshez és toleranci­ához. (...) A XXI. század társa­dalmának értékrendjét újra és újra megpróbálják felborítani a saját egyéni jövőjük és hatal­muk megalapozásán fáradozó egyének, akik céljaik elérését nemzetek közötti gyűlöletkel­tésre és uszításra alapozzák. Ne hagyjuk a társadalmi békét önző politikai célokra felhasz­nálni! Közösen tegyünk, szlo­vákok és magyarok a gyűlölet és az erőszak ellen! Hirdessük, hogy szerétéiből és megértés­ből kell hidat építeni az embe­rek és a nemzetek közé, mert csak erre lehet alapozni a kö­zös jövőt, a közös hazát. Egyik nemzet sem válhat naggyá, más nemzetek meggyalázásá- val és megalázásával. Hisszük, hogy együtt felül tudunk kere­kedni az indulatokon, hogy képesek vagyunk és leszünk együtt élni egy országban em­berként, magyarként, szlovák­ként, európaiként. (A Csema­dok Országos Elnöksége kéri alapszervezeteit és területi vá­lasztmányait, hogy az ősz fo­lyamán megrendezésre kerülő összes kulturális rendezvé­nyen olvassák fel ezt a nyilat­kozatot.) Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke Ez nem tűrhető Európában A Magyar Református Egy­házak Tanácskozó Zsinata és a Magyar Reformátusok Világ- szövetségének Választmánya megdöbbenéssel értesült a fo­lyamatos, szélsőségesen ma­gyarellenes szlovákiai meg­nyilvánulásokról. Mindez egy EU-tagállamban történik, mi­közben Brüsszel mindezt hall­gatólagosan tűri! Ez arra mu­tat, hogy az Európai Unió a ki­sebbségek sorsának rendezé­sét mindmáig nem tartja kellő­képpen fontosnak. Ez nem tűr­hető Európában. Ebből is vilá­gosan kitűnik, hogy szükséges és jogosult a nemzeti kisebbsé­gek helyzetének az önrendel­kezés alapján történő, hosszú távú rendezése. Az MRETZS és az MRVSZ határozottan el­ítéli és visszautasítja a szélső­séges kilengéseket, Szlovákia polgárainak etnikai alapon történő megalázását és bántal­mazását. Mindkét szervezet nyomatékosan kéri a magyar kormányt és parlamentet: has­sanak oda, hogy ne ismétlőd­hessenek meg ezek a szégyen- teljes, az emberi jogokat sértő provokációk. Egyúttal megke­reséssel fordulnak a híveik ré­vén érintett testvéregyházak­hoz, hogy hitük közösségében, állásfoglalásukkal és közben­járásukkal, segítsék elő a fe­szült helyzet rendeződését, va­lamint az uszítás következté­ben és a gyűlöletből fakadó, erőszakos cselekmények meg­szüntetését... Erdélyi Géza, Hegedűs Lóránt, Tőkés László, Taka­ró Mihály A cseh-német és a francia- német megbékélési nyilat­kozat mintájára közös szlovák-magyar nyilatko­zattal szeretné véglegesen lezárni a szlovák-magyar ellentéteket Dušan Čaplovič. KOKES JÁNOS „Meg kell békélnünk a történe­lemmel egy közös nyilatkozatban, amely lerombolná a múltban köz­tünk keletkezett összes falat” - je­lentette ki a szlovák miniszterel­nök-helyettes, a Smer alelnöke abban az interjúban, amelyet a Lidové noviny című cseh konzer­vatív napilap közölt. „Eljött az ideje annak, hogy itt a Duna mel­lett is a két (szlovák és a magyar) parlament kiadjon egy ilyen nyi­latkozatot, hogy magunk mögött hagyhassuk a múltat és a jövőbe PIETSCH LAJOS Magyarország bírálja Szlovákiát címmel, bécsi keltezésű tudósítás­ban foglalkozik a két ország közöt­ti kapcsolatokban kialakult fe­szültséggel a Süddeutsche Zei­tung. A tekintélyes német lap arra mutat rá az írás bevezetőjében, hogy a radikális szlovák naciona­listáknak a pozsonyi kormányban való részvétele újabb, súlyos vi­szályt gerjesztett a Magyarország­gal való viszonyban. A szocialista Gyurcsány Ferenc magyar minisz­terelnök azzal vádolja új szlovák kollégáját, a baloldali populista Smer mozgalom élén álló Robert Ficót, hogy nem lép fel a Szlováki­ában történő soviniszta, magyar- ellenes incidensek ellen. Fico kor­mányában helyet kapott a Szlovák Nemzeti Párt is, amelynek elnöke, Ján Slota nem tagja ugyan a kabi­netnek, de a Koalíciós Tanácsnak igen - írja a német újság. A továb­biakban emlékeztet arra, hogy tekinthessünk” - szögezte le Čap­lovič. Megjegyezte: szükségesnek tartja, hogy a két ország kormány­fője, parlamenti elnöke és állam­fője sürgősen találkozzon. Čaplo­vič interjújában, amelyet a tekin­télyes cseh lap Szlovákia nem nemzetállam címmel közölt, úgy Síkraszáll amellett, hogy a szlovák és a magyar történelemkönyvekben kiegyensúlyozottabban mutassák be a múltat. fogalmazott, hogy a mai korban nem tartja ideálisnak a nemzetál­lamokat. „A szlovák társadalom többkultúrájú, többnyelvű és többnemzetiségű. E nélkül nem tud működni” - fejtette ki vélemé­nyét a politikus. Ami a múltban elszenvedett sérelmekért kifize­Slota már tizenöt éve meglehető­sen kétes nevet szerzett magának a szlovákiai lakosság mintegy ti­zenkét százalékát kitevő magyar kisebbség elleni kirohanásaival. A Süddeutsche Zeitung beszá­molt arról: Fico sokáig válasz nél­kül hagyta Gyurcsány felhívásait, hogy határolódjék el a magyarel­lenes kirohanásoktól, később pe­dig azzal a megjegyzéssel állt elő, hogy Slota nem tartozik a kor­mányhoz. Ezért a kijelentéséért szlovák politikusok, illetve a szlo­vák tömegtájékoztató eszközök is hevesen bírálták - hangsúlyozza a német lap, hozzátéve: Fico csak azután jelentette ki, hogy kormá­nya fellép mindenfajta nacionalis­ta és idegenellenes megnyilvánu­lás ellen, hogy a magyar kor­mányfő meglehetősen demonst­ratív módon jelentette ki: fenye­getve érzi a két ország közötti kapcsolatokat. A továbbiakban a tekintélyes német újság a szlovákiai médi­tendő esetleges kárpótlást illeti, Čaplovič felteszi a kérdést, hogy ez nem okozna-e újabb feszültsé­geket. Úgy véli, elsősorban a kö­zös történelemszemlélet terén kellene megbékélni a múlttal. Sík­raszáll ezért amellett, hogy a szlo­vák és a magyar történelemköny­vekben kiegyensúlyozottabban mutassák be a múltat. „A történe­lemnek tabuként kezelt időszakai vannak, amelyeket meg kell nyit­ni, akárcsak a megtörtént sérel­meket” - állítja a szlovák kor­mányfő kisebbségi ügyekért is fe­lelős helyettese. Čaplovič vélemé­nyét az inteijú készítője, Ľuboš Palata megnyugtatónak tartja. Rámutat azonban, hogy a meg­nyugtató szavak mellett Pozsony­ban más hangokat is hallani. Az eddig korrektül fellépő Ján Kubiš külügyminiszter a kormány ülése után támadást intézett a Magyar Koalíció Pártjának vezetői ellen - jegyzi meg Palata. ából idéz, amelyek szerint Slota kirohanásai annak megbosszulá- sát jelentik, hogy a szlovákiai ma­gyarok pártja két perióduson ke­resztül tagja volt az akkori pozso­nyi konzervatív-liberális kor­mánykoalíciónak. Ennek kapcsán a tudósítás kiemeli: a végén már többen szavaztak a magyar ki­sebbség pártjára, műit ahány sza­vazatra a párt a szlovákiai magya­rok száma alapján számíthatott. Mindehhez a német újság hozzá­fűzi: a Magyar Koalíció Pártja az ország egyik legstabilabb politikai tényezőjének számított és számít ma is. Végezetül a Süddeutsche Zei­tung rámutat: noha egyes szlovák lapok Magyarországot is felelőssé tették a feszültség kiéleződéséért, az újságok egyértelműen azt az ál­láspontot fogalmazták meg, hogy azt Szlovákia szította fel. A szerző az MTI berlini tudó­sítója A német Süddeutsche Zeitung a Budapest és Pozsony közötti feszültségekről Slota és a szlovák-magyar (v) iszony KOMMENTÁR Etnikai kártyaparti... BARAK LÁSZLÓ Kétségtelenül a „támadás a legjobb védekezés” elvéből indult ki a szlovák kormány, amikor külügyminisztere, Ján Kubiš szájába adta a minap, hogy Szlovákia ellen tulajdonképpen a Magyar Koalíció Párt­ja szította lejárató kampány folyik külföldön. Egy olyan régi nóta ref­rénje ez, amelyet mindenütt és mindenkor a belső ellenségkeresés és -gyártás elve gerjeszt. Mint ilyen, soha semmit nem is old/oldott meg, sőt. Adott esetben például, lásd a szlovák és a magyar naciona­listák viselt dolgait, továbbra is lovat adhat a huligánok alá, akik ál­talában a nemzet- és honszeretet intézménye ürügyén is erőszakos cselekményekre ragadtatják magukat. Sajnálatos, hogy egy kétség­kívül tapasztalt, jobb sorsra érdemes karrierdiplomatából így lehet porcelánboltbeli elefánt... Kubiš kétségkívül kormányfői ukázra cse­lekedett, amit Robert Fico a magyar közszolgálati tévének adott csü­törtöki interjúja is bizonyít. Pedig tényleg nem Bugár Béla az állítóla­gos „Szlovákia-ellenes kampány” főnöke. Hiszen a választásokat megelőzően, majd a kormányalakítási procedúra közben nem ő vi­csorgott szájkosár nélkül a „szlovákiai magyar ellenségre”. Egyértel­műen bizonyítható, hogy Ján Slota az a politikus, aki az új kormány- koalíció egyik tagpártjának elnökeként is a zsigeri nacionalizmus bűzbombáival hódította választóbázisát. E célirányos uszítás követ­kezménye, hogy a kormányváltás óta többször is beszólt Ficónak az Európai Parlament szocialista frakciója. Míg tovább szaporodott Szlovákiában a jelképes nacionalista barázda. Egészen addig, amíg Slota ordenáré szájmenése s Fico csökönyös hallgatása, sumákolása nem torkollt tettleges konfliktusokba. Ami időközben történt, nem több és nem kevesebb, mint következmény. Ezen események tükré­ben vizsgálandó az MKP aktivitása is, amely a nemzetiségi gyűlölkö­dés problémakörét pártközi tárgyalásokon kívánta kezeim. Az etni­kai konfliktusokat elítélő közös kinyilatkoztatásra irányuló kezde­ményezés persze eleve kudarcra volt ítélve, hiszen kisebb-nagyobb mértékben sajnos minden szlovákiai parlamenti párt fegyvertárában ott lapul(t) a „nemzetiségi kártya”. Az MKP is tapasztalhatta, hogy koalíciós partnerei is előhúzták azt annak idején, ha pillanatnyi ér­dekeik éppen megkívánták. Amint, kár tagadni, maga az MKP sem volt rest a saját etnikai jellegét helyenként áruba bocsátani...! Ko­rántsem tekinthető hát derült égből villámcsapásnak, hogy az MKP által előterjesztett deklarációt épp Mikuláš Dzurinda fúrta meg. El­utasító magatartásának indoklása, amely szerint egy efféle nyüatko- zat nemzetközi szinten több kárt okozna az országnak, mint hasz­not, persze merő porhintés csupán. Átlátszó kampányhúzás, amely­től elsősorban a saját népszerűsége növekedését reméli. Dzurinda egyszersmind jó szolgálatot tett vele az immár külföldön is az MKP ellen ágáló kormányfőnek. Olyan gesztust gyakorolván a kétségkí­vül kényelmetlen helyzetben lévő Ficó felé, amely adott esetben akár „hozományként” is értékelhető egy kényszerű nagykoalíció esetén... A hoppon maradt MKP vezetőinek elsősorban ezért kellene elgon­dolkodniuk, vajon érdemese-e egy üyen közegben napi kinyilatkoz­tatásokra épülő heveny kampánypolitizálást folytatni. Amikor a szlovák politikai elit a szóban forgó etnikai konfliktusok és a velük szemben tanúsított idült ignoranciája miatt amúgy is folyamatosan lejáratja magát a nemzetközi fórumok döntéshozói előtt... JEGYZET a hír olvastán biztosan csettinte- ne egyet, akkurátusán összehaj­togatná az újságot, és ajkára ra­gadt füstölgő cigarettacsonkkal kisétálna a söntésből. Irány Mongólia. De sietni kell, mert a hír szerint a mongol hatóságok nem állnak a helyzet magaslatán, s eddig több mint 69 millió hektárnyi földre adtak bányászati enge­délyt - ami az ország területé­nek csaknem a fele. Barátaim aggódnak, s egy másik cikket idéznek, mely szerint Mongóliában a lakosság egyhar- mada a szegénységi küszöb alatt él, s hogy kétes orosz vállalko­zók szállták meg a bányákat, egyébként is káprázat az egész, mondják, szemfényvesztés; nem beszélve a szélhámosokról, akik csak úgy nyüzsögnek az üyen helyeken. De már nem tántoríthatnak el. Mindig az alaszkai Klondike-ról álmodtam, a behavazott hágók­ról, az aranymosó teknőkről, a gerendaházakról a Yukon part­ján. Lettem volna én is „fourty- niner”, „negyvenküences”, ahogy a kaliforniai aranyláz megszállottjait nevezték. Majd most, Mongóliában. Ha megjöttem, egy kéken zo­máncozott Alfa Rómeóról ismer­nek rám. Lassan gurul majd, a többmázsás nehezék miatt. Al­katrészei pedig tizennégy kará­tos aranyból lesznek. Aranyláz GAZDAG JÓZSEF Vettem egy serpenyőt, egy lapá­tot meg egy csákányt. Meg néhány babkonzervet. Holnap utazom. Hogy hová? Hát ennyire tájéko­zatlanok? Nem tudják, újabban mi a legfelkapottabb úti cél? Megsúgom. Újabban a legfelka­pottabb úti cél Mongólia. Butch Cassidy ördöngös fickó volt, de kétszer tévedett: először akkor, amikor Bolíviát nevezte Eldorádónak („Bolívia, az aztán a hely: hegyek, tele arannyal!”), másodszor pedig akkor, amikor helyesbített: „Mégsem Bolívia, hanem Ausztrália lesz az” - mondta Sundance Kidnek, mie­lőtt egy hadseregnyi bolíviai ka­tona szitává lőtte őket. Eldorádó ugyanis nem más, mint Mongólia. Aranyhegyek és aranybányák, aranymezők és aranylelőhelyek mindenütt. Nem kvarc és nem gránit: arany. A patakok vize nem a pisztrán­goktól, hanem aranyportól csü- log, a szerencsevadászok bő­röndjei degeszre tömve arany­nyal, a napszámosok aranyrö­gökkel teli ládákat cipelnek, a pásztorok pedig otthagyják a nyájat, és levetett bekecseikbe bugyolálják a sárga, tömör köve­ket. Ha ezt Butch megérte volna,

Next

/
Thumbnails
Contents