Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-28 / 223. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 28. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Meghaladott az autonómia Meghaladott kezdeményezésnek nevezte az „etnikai alapú autonómiaformák” szorgalmazását Calin Popescu Ta- riceanu román miniszterelnök, aki Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökének korábbi kijelentésére válaszolt. A kormányfő közleményben reagált a hétvégi székelyföldi polgármesterek találkozójára, ahol a résztvevők megalakították a Székelyföldi Önkormányzatok Társulását. Az RMDSZ elnökét az összejövetelen tett nyilatkozataiért, melyek szerint az RMDSZ továbbra is Székelyföld területi autonómiájáért küzd, a román politikusok egy része össztűz alá vette. Az erdélyi Krónika című napilap szerint a kormányfő közleménye leszögezi: az önrendelkezés kiszélesítése semmüyen formában nem kérdőjelezheti meg Románia alkotmányban is rögzített szuverenitását. A miniszterelnök sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az RMDSZ nem konzultált koalíciós partnereivel az autonómia igényéről, illetve az önkormányzati társulás létrehozásáról. A szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt vezetője, Comeliu Vadim Tudor szerint ez ügyben pártja jövő héten bizalmadansági indítványt nyújt be Markó Béla ellen a román törvényhozás felsőházában. (MTI) TALLÓZÓ ROMÁNIAI SAJTÓ Visszafogottan ünnepük a romániai lapok Bukarest felvételét 2007. január 1-jével az Európai Unióba. A szerdai lapkommentárok az ország csatlakozási feltételeinek teljesítéséért tett erőfeszítéseket méltatják, de figyelmeztetnek, hogy a reformok folytatása elengedhetetlen. A Ziua című napilap hasábjain Románia volt pénzügyminisztere, Mi- hai Tanasescu megállapítja: Romániának el kell kerülnie Lengyelország és Magyaror- , szág hibáit, s a makrogazdasági mutatók egyensúlyban tartására kell törekednie. A bukaresti Cotidianul kommentátora szerint az autonómia körüli vita idővel veszíteni fog a mai vehemenciájából, és az uniós múlták átvételével Romániában az önrendelkezés ügyében is sikerül normális megoldást találni. Az Új Magyar Szó zerint Bukarest esetében szó sincs egy folyamat lezárásáról, amint azt különben a józanabb román politikusok el is ismerik. Közéjük tartozik a miniszterelnök, aki azt vallja: az ország európai integrációja január elsejétől távolról sem ért véget. A Kolozsváron megjelenő Krónika szerint Románia lakossága történelmi pillanatokat él. A legfontosabb azonban, hogy a vitatott érdemek alapján, de mégis csak megkapott státus szinte kötelezővé teszi Románia európai szocializálódási folyamatának felgyorsítását. Emlékeztet a román kormányfő „fanyar humorú” figyelmeztetésére, miszerint az uniós csatlakozás egyik legfontosabb hátránya az a kényszer lesz, hogy a törvényeket be kell tartani, (m) A Fico-kormány elvenné a civil szervezetektől a vállalatok adófelajánlásait Veszélyben a civil szféra Lassan kiderül, milyen forrásokból is próbálja meg pótolni a kormány azt a hiányt, amely az első, népszerűségnövelő intézkedések után keletkezett a költség- vetésben. A bevételi oldal mellett a költségvetési kiadások is csökkennek, legújabban a vállalatok két százalékos adófelajánlásának lehetőségét szeretnék megszüntetni. TOKÁR GÉZA A hírek szerint jövőre a minisztériumoknak egyenként is meg kell húzniuk a nadrágszíjat, ugyanakkor az állam új adóforrások után kutat. A civil szférát sújtó törvény- tervezet sorsáról a közeljövőben születik majd döntés, az érintett szervezetek pedig joggal háborog- nak, hiszen a pénzügyminisztérium érvei a legjobb esetben is erősen vitathatóak. A hivatali illetékesek szerint az intézkedés legfeljebb tizenöt százalékos bevételkiesést okozhat a harmadik szektornak. További érvként szerepel a megszüntetés mellett, hogy a hatályos 2004-es törvényt a nonprofit szervezetek nyomására sikerült ennyire kedvező feltételekkel elfogadtatni a törvényhozásban. A törvényalkotók figyelmét nyilván elkerülte, hogy a harmadik szektor közvetlenül nem tud hatni a parlamentre, valamint az eredeti javaslatok is legalább egy százalékos határral számoltak. A minisztériumi illetékesek úgy vélik, a felajánlásokból szerzett pénz felhasználásával sincs minden rendben, hiszen a szervezetek gazdálkodása gyakran átláthatatlan. A gyakorlatban nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen a 100 ezer koronánál nagyobb támogatást kapott társadalmi szervezetek kötelesek közzétenni az adományok fel- használásának módját, azoknak pedig, akik egy milfió koronát meghaladó összegben részesültek, a nyilvánosságra hozott elszámolást A rendszerváltás óta ténykedő civil szervezetek nagy része hiánypótló feladatot tölt be a társadalomban. független könyvvizsgáló céggel is eüenőriztetniük kell. A kisebb közhasznú szerveződések pedig éppen tevékenységük részletes elszámolásával, korrektségüket a lehető leghitelesebben bizonyítva próbálnak szponzorokat szerezni. Az új tervezet előkészítői szerint nem lehetetlen pótolni a megszorítások miatt keletkező pénzügyi rést, hiszen jelenleg nem műiden magánszemély él a jövedelemfelajánlás lehetőségével, ami további potenciális bevételforrást jelent a harmadik szektor számára. Valójában a személyi adó két százaléka - összesen mintegy nyolcszázmillió korona - kevesebb, mint amennyit a civil szervezetek jelenleg kapnak a támogatóktól. Tovább nehezíti a szervezetek dolgát, hogy az adózók egy részét lehetetlen megszólítani érdektelenségük, vagy a felajánlással járó többletmunka miatt. Nem mellékes, hogy a kormány a jövőben a természetes személyeket is korlátozni akarja, a felajánlható legalacsonyabb összeget 20 koronáról 250 koronára kívánja emelni. Több mint valószínű tehát, hogy a civil szervezetek pénzügyi lehetőségei egy ideig biztosan nem bővülnek majd. A harmadik szektor és a kormány kapcsolatát tovább bonyolítja, hogy a megszorító intézkedéseknek akarva-akaratian van egyfajta erkölcsi mellékzöngéje. Szlovákiában a kommunizmus éveiben egyáltalán nem létezett a független nonprofit szektor, minden hasonló kezdeményezést csírájában fojtottak el a pártfunkcionáriusok. A rendszerváltás óta ténykedő civil szervezetek nagy része hiánypótló feladatot tölt be a társadalomban, hiszen olyan problémákkal küzdenek, melyekkel szemben sokszor az áüami és a régiós szervek is tehetetlenek. Amennyiben a közhasznú szervezetek egy része az intézkedés eredményeképp beszünteti működését, az az egész társadalomra fejti majd ki káros hatását. Az adófizetés megtagadására szólítok nyilvánosan törvényszegésre buzdítanak Polgári engedetlenség Magyarországon MTl-HÁTTÉR Polgári engedetlenségre, az adófizetés megtagadására szólította fel az állampolgárokat a kormány leváltását követelő tüntetők egy csoportja. Jogszerű cselekedetre, vagy nyüvános törvényszegésre buzdítanak? A szeptember második felétől rendszeres kormányellenes tüntetések petíciói, indítványai között a lakosság polgári engedetlenségre - nevezetesen az adófizetés megtagadására - való felszólítása is helyet kapott. Ez a sajátos, és az érvényben lévő jogrend egyes elemeit tagadó magatartás eddig nem volt gyakorlat Magyarországon. Múől is van szó? A Magyar Virtuális Enciklopédia így határozza meg a polgári engedetlenség fogalmát: „A politikai tiltakozás sajátos típusa a fejlett polgári demokráciában. Azt a jogellenes cselekvést jelenti, amelynek célja nem az adott ország teljes jogrendjének, hanem bizonyos jogi normáknak, illetve a kormány politikájának a megváltoztatása egy magasabb rendűnek tekintett er- kölcsiség és igazságosság alapján. Leggyakoribb formái az adófizetés, a katonai szolgálat megtagadása.“ Gyulai Attila elemzővel, a Political Capital munkatársával próbáltuk értelmezni: mit jelenthet a mai magyar belpolitikai életben a meghúdetett polgári engedetlenség fő tartalma, az adómegtagadás. A témáról jogászokkal is beszéltünk, akik nem kívántak nyilatkozni ebben a kényes, bonyolult kérdésben. Annyit azért névtelenül is elmondtak, hogy az adókötelezettség az engedetlenség által nem szűnik meg. Gyulai Attila szerint is nyüvános törvényszegésről van szó. A polgári engedetlenségben résztvevőket azonban megkülönbözteti a törvényeket egyszerűen megszegőktől, hogy a nyilvánosság előtt is vállalják tettük büntetőjogi következményeit. A polgári engedetlenség az elemző szerint így nem egyértelműen jogi kategória, megítélése sokszor kifejezetten politikai döntésen múlik, mint például a taxisblokád után meghozott, az amnesztiát lehetővé tevő rendelkezés. Gyulai egyben arra is emlékeztet, hiába tartozik az adófizetés megtagadása a polgári engedetlenség kategóriájában a legrégibb formák közé, eredményessége a mostani esetben nagyon is kérdéses. A polgári engedetlenség, mint tiltakozás éppen arra épül, hogy egyetértést talál a nyüvános- ság szélesebb körében is. A mostani tiltakozásokkal kapcsolatban azonban a közvélemény megosztott, és ezért kétséges az akció elfogadottsága is, szokatiansága ugyanakkor könnyen a viták kereszttüzébe állíthatja. KOMMENTÁR Bocsánat MALINÁK ISTVÁN Hétfőn, az iszlám országok diplomatái előtt hangzott el XVI. Benedek sokadik bocsánatkérése-magyarázkodása, s bár a résztvevők nevében az iraki nagykövet azt mondta, ezzel már elégedettek, biztosak lehetünk abban, hogy még nincs vége. Az agresszív politikai iszlámnak ugyanis alapvető érdeke a kereszténységgel, a nyugati világgal szembeni feszültség fenntartása. A több szempontból is kínos ügynek ez az egyik legfontosabb politikai tapasztalata. A pápa bocsánatkérései emberileg érthetőek, hiszen ő a megbékélés embere, akitől távol áll a feszültségkeltés szándéka. A sorozatos mea culpázás mégis azért volt kínos, mert neki igazán nem volt oka a bocsánatkérésre, nem sértett meg senkit. Itt már a keresztény gyökerű nyugati civilizáció legfontosabb értékeinek védelme, köztük a demokrácia egyik sarkkövének számító szólásszabadság védelme kell hogy határt szabjon a pápai bocsánatkéréseknek is. XVI. Benedeket az imám ok kényszerítették ebbe a helyzetbe a nyugati média hathatós támogatásával, politikai ügyet kreálva abból, ami nem volt az. Most, hogy több szlovák lap is közölte a beszédet, nyüvánvaló: a bulváron nevelkedett nagyközönség számára nehezen fogyasztható, kifejezetten szakmai közönségnek szóló teológiai előadást tartott a regensburgi egyetemen, amilyet általában a professzorok az üyen intézményekben szoktak. Itt hangzott el a II. Mánueltől származó idézet, s az abból kiragadott egy mondat. A szenzációra éhes nyugati média óriási hibát követett el; a kommentátorok is, az isziám papok és „hittudósok” is csak ezt az egy mondatot ismerték. A török főmufti, aki felszólította XVI. Benedeket, hogy ezek után ne menjen Törökországba, utólag elismerte: nem olvasta a pápa előadását, annak alapján mondott ítéletet, ami a török sajtóban - a nyugatiból átvéve - megjelent. És pontosan az a forgatókönyv érvényesült, mint a Mo- hamed-karikatúrák ügyében: égettek zászlót, fényképet, templomokat, s most még egy apácát is meggyükoltak. Vagyis az történt, amit II. Mánuel vetett pár száz éve az iszlám szemére. Müyen vallás az, és vallás-e még egyáltalán, amelynek nevében néhány szóért gyilkosságra lehet buzdítani, legyen szó akár Salman Rushdie- ról, akár XVI. Benedekről? Nem félművelt, a Koránt is alig ismerő mezei hitszónokok teszik ezt, hanem nagy tudásúnak mondott főpapok, amüyen a néhai Khomeini ajatollah is volt. Vallás-e még az, amelynek nevében minden pillanatban kirobbantható a tomboló erőszak? Ez már a politikai iszlám, amellyel aligha folytatható a pápa által szorgalmazott, vallások közötti párbeszéd. Sajnos, XVI. Benedek esete egyenlő a nyugati média csődjével. A sajtónak úgy kell védenie a véleménynyilvánítás szabadságát, mint a szemünk fényét. Nálunk vallásosak és ateisták közös értéke a szólásszabadság, közösen kell tehát védeni azt, akit ezért sérelem ér. Rushdie-t, a pápát vagy egy ismeretien karikaturistát. És el lehet gondolkodni azon is, ki az, akinek valójában bocsánatot kellene kérnie. ^ JEGYZET Egy mesebeli királyságban JUHÁSZ KATALIN Tegnapelőtt már-már bepánikoltam. Telefon cseng, kérés érkezik „odafentről” egy humoros, pozitív hangú irományra, nekem meg pocsék a kedvem, semmi ihlet, nyilván túlzásba vittem a tévénézést az elmúlt napokban. Most mi legyen? Egyek meg két kiló csokit boldogsághormon-bevi- tel céljából? Vagy menjek át búsmagyarba, és törprengjek el azon, hogy egy politikai tüntetés hogyan csaphat át kulturális rendezvénybe? Brrrr! Kétségbeesésében mit tesz az ember? Bekapcsolja a tévét. A cseh közszolgálati egyes csatorna mentette meg a napomat. Prime-time programként, este nyolckor ráleltem imádott Bólék Polívkám beszélgetős műsorára, amely Bolkoviny címmel bukkan fel változó időközönként, immár küenc éve. Ez volt a 45. adás, augusztus 30-án vették fel Bólék Olšany-i birtokán. Ne fintorogjanak, egy királynak kijár a „birtok”, márpedig Bólék valach király, nem kísérletezem fordítással és magyarázattal, aki érti, érti, aki nem, nézzen utána. Hogy rejtőjenősen folytassam: négyen ültek az asztalnál, egy volt államfő, annak színésznő felesége, egy forradalmár rockzenész és egy profi klaun. Az orosz hússalátát nyilván felvétel után fogyasztották, mivel csupán négy pohár sör habzott Václav Havel, Dagmar Havlová, Michael Kocáb és Bólék Polívka előtt. Hiába, a csehek! A magyar, vagy szlovák köztévében ilyesmi nem fordulhat elő, futott át az agyamon. Az aranyló nedű meg is tette hatását, üyen lebilincselő, optimista, laza és tartalmas beszélgetést rég hallottam. Havelnek finom, karakteres ízű humora van, alig öt perc után visszatért tőle az életkedvem. Elmagyarázta például, hogyan került rá ama híres „rövidnadrág”, melyben államfőként először lejtett végig a díszőrség előtt. „Minden férfi tudja, hogy a nadrág egy idő után lecsúszik a pocakról, ezáltal meghosszabbodik. Én is ezzel kalkuláltam, amikor az es-, kütétel előtt gondosan felhúztam”. Michael Kocáb, aki szintén nagy figura, a pápáról mesélt szentségtörően kacagtató történetet, Dása asszony arról pletyózott, hogyan beszélték ki egymás férjét Cherry Blair asz- szonnyal négyszemközt, a „riporter” Polívka pedig végig szépen adagolta a kakaót és itta a sört, aztán búcsúzóul Havel kezébe nyomott egy valódi fokost, amely fegyverként, dísztárgyként és mankóként egyaránt használható. És persze egy mesebeli királyság jelképe. Hajh, azok a csuda idők! Amikor még egy országban élhettem ezekkel az emberekkel...!
