Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-27 / 222. szám, szerda

12 Vásárodon velünk - nyugdíjpénztárak gazdasági mutatói ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 27. www.ujszo.com Mielőtt elindulnánk a piacra, állítsuk össze a bevásárlólistát. A helyszínen előbb derítsük fel a kínálatot, tájékozódjunk az árakról, minőségről Hogyan vásároljunk jó minőségű zöldséget? Előfordul, hogy a répa a szárnál zöldes színű. Ez csak esztétikai hiba, ami annak köszönhető, hogy a répa növekedés közben nagyon „kiló­gott" a földből, és a fény hatására elszíneződött. (Képarchívum) Elméletben nem probléma a bevásárlás, a gyakorlat­ban viszont váratlan aka­dályok merülhetnek fel. Itt van mindjárt a zöldség­gyümölcs kérdése, hogy piacon jó-e venni, vagy a megaáruházban előrecso­magolva? ÖSSZEFOGLALÓ A gyakorlott háziasszonyok a pi­acra esküsznek, miután néhányszor csúnyán befürödtek a műanyagtál­cán még magát szépnek mutató áruval a szupermarketben. Persze a sarki vegyesboltban fonnyadozó pár szál zöídség sem a legcsábítóbb. Azonban a piacon sem minden fi­nom, ami csodaszép. A nagy kíná­lattal rendelkező zöldségárusok ál­talában nagykereskedőktől vásárolt árut kínálnak, és az egymás melletti standokat végignézve az a furcsa érzésünk támadhat, hogy mind­egyik ugyanolyat kínál. A magyará­zat: mindegyik ugyanonnan szerzi be az árut, tehát ugyanabból a ka­mionból van a paradicsom az ösz- szes árusnál. Kivételt az őstermelők képeznek, akiknek normális eset­ben nem telik kamionra. Ők sok­szor valóban emberszabású kert­jükből hozzák a portékát, bár van­nak, akik nagyban őstermelnek, de a technológia házias. Mielőtt elindulnánk a piacra, ál­lítsuk össze a bevásárlólistát. A helyszínen pedig előbb derítsük fel a kínálatot. Tájékozódjunk az árak­ról, minőségről. Az alábbiakban néhány tipp arra, hogy miként vá­sárolhatunk jó minőségű zöldséget a piacon. A paprika nálunk alapzöldségnek számít. Van TV, azaz tölteni való paprika, amely sárga, pufók, és van hegyes paprika, amely keskeny, hosszú, zöld, leginkább méregerős. Főzés­hez a TV-t használjuk, ebből a fajtá­ból készül a töltött paprika, lecsó, a körözöttel töltött paprika, meg sok egyéb étel. Létezik kaliforniai pap­rika is, aminek nem hegyes a vége, zöld, sárga vagy piros színű, olyan, mintha felfújták volna. Átvitt érte­lemben ez igaz is, mivel nem a nap sugarai nevelték-érlelték Uyen széppé, hanem a sok műtrágya és növekedésserkentő. Az íze semle­gesnek mondható, míg az igazi, szabadföldön termett paprikának van íze. A friss paprika szára üde, a húsa kemény, nem ráncos. Elég sok vizet tartalmaz, ezért hamar fonnyad, ráncosodik. A felületén lehetnek barna foltok, fehéres csíkok, gyűrű alakú szürkés foltok, illetve rotha­dásra utaló puha részek. A kemény felületű barna foltok, fehéres csí­kok inkább csak szépséghibák, a szürkés foltok gombabetegségre utalnak. Ha rothad a termény, ne vegyük meg. A ráncos, kicsit fony- nyadt zöldséget főzéshez felhasz­nálhatjuk, tölteni már nem olyan jó. Ezt a kompromisszumot azon­ban csak alacsonyabb ár ellenében vállaljuk fel! A paprikát lefagyaszt­hatjuk, de a hűtőben sokáig nem szeret várakozni, megfonnyad. Té­len és tavasszal „műanyagé’ papri­kát lehet csak kapni, hogy jó-e ezt megvenni, ezt mindenki döntse el maga. Ugyanez vonatkozik a hegyes, méregzöld paprikára is. Már ná­lunk is kapható a chiHipaprika, ami a hegyes erős testvére, csak sokkal erősebb. Nem keverendő a fűszer­paprikával, amit a piacon hosszú fürtökbe fűzve lehet kapni. A fűszerpaprika féléretten szép sárga, ekkor még nincs meg a jel­legzetes íze és nem is színez, in­kább díszítésként használható. Az érett fűszerpaprika sötétpiros, ha friss, üde zöld a szára, fényes, sima a bőre, és húsos. Megszárítva kicsit ráncosodik, és elveszti a húsossá­gát, viszont a színe szép élénk ma­rad. Nem szereti a napot, ugyanis az kifakítja a színét. A fűszerpapri­kából létezik erős, félig-meddig erős és nem erős, utóbbit édesnek hívják. Piacon őrölt pirospaprikát én nem veszek, bizonytalan az ere­dete, minősége és tárolása is. In­kább a zárjegyes boltit választom, hacsak nem ismert helyről veszem a paprikát. Az alma- és cseresznyepaprikát leginkább savanyítani szokás, ek­kor még fontosabb, hogy egészsé­ges, érett és hibátlan zöldséget ve­gyünk, és nagyon alaposan mossuk meg, mert egy kis rossz vagy szeny- nyezett darabtól az egész üveg sa­vanyúság meg tud romlani. A paradicsom szerintem úgy a legjobb, ha fris­sen szedjük le a bokorról, amikor még langyos a napsütéstől. Csak a jó, szabadföldön, napsütésben érett paradicsomnak van igazi paradicsomíze. Égnek áll a hajam, amikor az árus rám akarja tukmál­ni a sápadt, de jó kemény és „for­matervezett” paradicsomokat, és csodálkozik, ha puhát szeretnék. A puhaságot azért ne keverjük össze a löttyedtséggel. A kemény, vi­szonylag apró, és nagyon egyforma szemek nekem gyanúsak, legtöbb­ször nem a napon érlelődtek, ha­nem raktárban, speciális és mester­séges körülmények között, így az­tán nincs is semmi ízük. A piacon két formát lehet látni, hosszúkását és gömbölyűt. A hosszúkás fajtát szokták befőzés­hez ajánlani, mert több a húsos ré­sze, kevesebb a magja. Műiden pa­radicsomra igaz, hogy a szára szép friss zöld legyen, a paradicsom szép élénkpiros, rugalmas, fényes bőrű. Ha nincs rajta a szára, le­gyünk kritikusak, lehet, hogy már régen szedték. Ha barnás gyűrűket látunk a szemeken, nézzük át ala­posan, ha sok és nagy van belőlük, akkor inkább ne vegyük meg. Ha a szárán fehér, lisztszerű bevonatot látunk, az szintén betegségre utal. Előfordulhat, hogy a paradicsom kireped, ennek nem csak esztétikai hátránya van, nézzük meg alapo­san, hátha valami betegség is meg­támadta, pl. penész, vagy rotha­dás. Ha löttyedt, ütődött, esetleg levet is ereszt a paradicsom, az gya­nús, ne vegyük meg. Létezik miniatűr paradicsom is, aminek koktélparadicsom a neve. Van kerek és körte alakú, sárga és piros változata is. Elég drága, ezért díszítésre használjuk. A koktélpa­radicsom nagyobb erkélyen vagy teraszon is termelhető, napos he­lyen egy nagyobb cserépben. A burgonya esetében kerüljük a nagyon sáros gumókat, mert nem látjuk, mit ta­kar a föld. Újburgonyát héjastól és tisztítva is lehet kapni. E termény nagyon sok vizet tartalmaz, tehát ha ráncos, vagy száraz a héja, öreg lehet. Tisztított újburgonyát csak akkor vegyünk, ha még aznap elké­szítjük, mert könnyen megromlik. Burgonyavásárláskor figyeljünk a héj épségére, frissességére, a krumpliszemek legyenek kemé­nyek. Az ősszel és télen vásárolt burgonya héja már vastagabb, és a tárolás során sérülések keletkez­hetnek rajta. Figyeljünk arra, hogy a termény ne legyen penészes, rot­hadó. A barna foltok gyanúsak, ha nyomásra puhul, az belülről jövő rothadást jelezhet. A téli burgonya egy idő után el­kezd csírázni. A csírákat le szokták tördelni, de ha nagyobbra megnő­nek, sok energiát felhasználnak a gumóból, ezért ha ráncos a felülete, akkor valószínűleg nem megfelelő­en tárolták, sokat vesztett az érté­kéből. A krumpli nem szeret meleg helyen állni, ezért otthon is hűvös kamrában, vagy a hűtőszekrény zöldséges rekeszében tároljuk. Sárgarépából alapvetően kétfélét lehet látni az árusoknál. Az egyik a „klasszikus”, kicsit bumfordi, lefelé keskenyedő, a másik vékonyabb, nagyjából egy­forma vastag mindkét végén, és gömbölyű. A nagyon nagy méretű sárgarépa általában íztelenebb, mmt az apró, kivéve a gömbölyű végű „holland”, karottának is ne­vezett fajtákat. Ezek édesebbek, ízesebbek. Ha nyersen szeretnénk fogyasztani, mindenképp ezt ve­gyük, de főzve-sütve is finomabb. A zsenge kora tavaszi répa részben melegházban terem, tehát valószí­nűleg sok műtrágyát látott, rész­ben azonban külföldről jön, megint lehet melegházi, vagy sza­badföldi. Amíg drágának találjuk, inkább ne vegyük. Sokszor előfordul, hogy a szárnál zöldes színű a répa, ez csak esztéti­kai hiba. Ha növekedés közben na­gyon „kilóg” a földből, a fény hatá­sára megzöldülhet. A répára is igaz, hogy a friss, vagy megfelelően tárolt áru nem puha, fonnyadt, ráncos. Ha még rajta van a zöldje, az se legyen fonnyadt vagy elszáradt. Ha nedve­sen vesszük meg, töröljük szárazra, vagy várjuk meg, míg megszikkad, nehogy rohadásnak induljon táro­lás közben. A sárgarépa is sok vizet tartalmaz, ezért nem szeret meleg helyen lakni, kamrában vagy hűtő­ben annál inkább. A petrezselyemre ugyanaz érvényes, mmt a sárga­répára. A pasztinák nagyon hason­lít a petrezselyemre, csak nagyobb, és kövérebb. Izük és felhasználásuk hasonló, talán az utóbbi édesebb, ám nem történik semmi baj, ha vé- ledenül összetévesztjük a két ter­ményt. A fehérrépát általában a zöldjével együtt árusítják. Télen friss petrezselyezöldet nyerhetünk, ha a répa „kalapját” levágjuk, kis tálkára tesszük, és kevés vizet ön­tünk alá. Ablak közelében kihajt, zsenge leveleket nevel. Óvatosan bánjunk a vízzel alatta, mert könnyen rothadni kezd. A zeller alatt általában a zellergumót ért­jük, ám az utóbbi években megje­lent a pultokon a halványító zeller­nek is nevezett hosszú szárú, gumó nélküli változat is. A hagyományos zellernek is viszonylag hosszú szá­ra van, de ennek a másiknak egy­részt világosabb színe, enyhébb íze van, másrészt a rostjai nem olyan erősek, könnyebb darabolni és megrágni. A zellergumó szép nagy­ra meg tud nőni, így sokszor dara­bolva kapható a piacon. A zellergu­mó hajlamos a rothadásra, illetve lehetnek benne szivacsos részek is. Utóbbiakkal semmi különös prob­léma nincs, csak nem olyan gusztu­sos. A gumót alaposan meg kell vizsgáim, kicsit megnyomogatni, és ha puha, akkor vagy rothad, vagy szivacsos, tehát ne vegyük meg. Belső felületén rozsdaszínű foltocska lehet, ez általában a leve­gő miatti bámulás, tehát csak esz­tétikai hiba, nem betegség. A cékla ne legyen nagyon földes, mert az eltakarhatja a hibákat. A cékla helytelen tárolás esetén fonnyad, kiszárad, ez látszik és érződik is, ráncos és puha lesz. Az üyen példá­nyokat inkább ne vegyük meg. Ha az otthon tárolt cékla ráncosodik meg, mielőbb főzzük meg héjában, és melegen hámozzuk, úgy meg­menthető. A fonnyadt céklát nyer­sen elég nehéz hámozni, inkább ne szárítsuk ki. Előfordulhat, hogy a gumók kirepednek, ha sok repedés van rajtuk, sokat ki kell dobni, ezért nem gazdaságos, inkább ne ilyet vegyünk. A céklát általában a levelei nélkül árusítják, ezért a fris­sességét a gumók vizsgálatával le­het megállapítani. A formája és a minősége között tapasztalatom szerint nem nagyon van összefüg­gés, mindenki válassza azt, ame­lyik neki jobban tetszik. Az uborka frissességének alapismérve a színe. Ha szép, üde zöld, akkor nagy valószínűséggel friss, ha szürkészöld vagy sárgul a végei­nél, már nem az. Ha rugalmas, ke­mény és sima, akkor friss, ha pu­ha, fonnyadt és ráncos, akkor régi. Télen és tavasszal kígyóuborkát lehet leginkább kapni, ennél fa­gyási sérülések is lehetnek, ha nem megfelelően tárolták. A fa­gyott részek általában sötétebb bemélyedésként jelentkeznek, de az ütődés is hasonló tüneteket okoz. Ha gyorsan felhasználjuk, és kivágjuk a sérült részeket, csak esztétikai problémát jelentenek, de ha néhány napig tároljuk, rot­hadás is lehet a következmény. Én a vékonyabb kígyóuborkát szere­tem, annak általában zsengébb a húsa, és kevesebb a magja. A nyá­ri, fürtösnek nevezett uborkánál hasonló ismérvei vannak a frisses­ségnek, de itt még a keserűség is nagy kérdés. Tapasztalatom sze­rint ez egyrészt fajtafüggő, más­részt vízhiány okozhatja. A kese­rűséget nehéz ellenőrizni a pia­con, nem szívesen adnak kóstolót az árusok. Próbaképpen érdemes kis mennyiséget venni egy helyen, megkóstolni, és ha ízlik, hűséges­nek maradni az árushoz. Ha nem jó, akkor tovább kell próbálkozni. A sima héjú uborkát hámozadanul is lehet használni, a durvább, sző­rös héjat jobb lehámozni, (www. ribizli.hu) A MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAK GAZDASÁGI MUTATÓI Magánnyugdíjpénztár A hozamráta Konzervatív alap A nettó A kezelési A hozamráta Kiegyensúlyozott alap A nettó A kezelési A hozamráta Progresszív alap A nettó A kezelési aktuális értéke vagyon költség* aktuális értéke vagyon költség* aktuális értéke vagyon költség* AEGON Magánnyugdíjpénztár 1,0534 Sk 74 760 702,78 Sk 0,00% 1,0633 Sk 513 311 894,83 Sk 0,069% 1,0639 Sk 1 470 058 624,30 Sk 0,069% Allianz - Szlovák Magánnyugdíjpénztár** 1,0537 Sk 318 862 037,42 Sk 0,07% 1,0576 Sk 1 995 337 633,29 Sk 0,07% 1,0616 Sk 3 995 195 549,19 Sk 0,07% ČS0B Magánnyugdíjpénztár 1,0457 Sk 38 040196,10 Sk 0,00% 1,0625 Sk 374 268 882,38 Sk 0,07% 1,0638 Sk 800 865 193,70 Sk 0,07% ING Magánnyugdíjpénztár*** 1,0490 Sk 72 490 771,28 Sk 0,08% 1,0477 Sk 693 617 746,74 Sk 0,08% 1,0487 Sk 1 596 515 881,31 Sk 0,08% VÚB Generali Magánnyugdíjpénztár 1,0508 Sk 166 221 125,34 Sk 0,08% 1,0560 Sk 1 229 999 186,07 Sk 0,08% 1,0591 Sk 1 892 259 514,51 Sk 0,08% Winterthur Magánnyugdíjpénztár* * * * 1,0522 Sk 200 066 339,47 Sk 0,08% 1,0571 Sk 1 579 881 627,09 Sk 0,08% 1,0612 Sk 4 173 210 902,78 Sk 0,08% * az alap nettó havi vagyonából számítva, ** az Első Magánnyugdíjpénztárat felvásárolta az Allianz - Szlovák Magánnyugdíjpénztár, *** a Sympatia-Pohoda Magánnyugdíjpénztárat felvásárolta az ING Magánnyugdíjpénztár, **** a Credit Suisse Life & Pensions Magánnyugdíjpénztár neve januártól Winterthur Magánnyugdíjpénztár forrás: A Nyugdíjpénztárak Szövetsége - 2006. szeptember 22-i adatok A hozamráta aktuális értéke: Ez az adat az alap menedzsmentjének munkáját értékeli. Az alap létrehozásakor a hozamráta értéke 1,0000 volt, a táblázatnak ebben az oszlopában lévő szám azt mutatja, hogyan változott időközben ennek a mutatónak az értéke márciustól, vagyis mikortól az első összegeket átutalta a Szociális Biztosító a nyugdíjalapnak. Ha ez a szám nőtt, vagyis nagyobb, mint egy - például 1,0239 -, ez azt jelenti, hogy az alap a rendelkezésére álló idő alatt a pénzeszközöket kamatoztatta, vagyis minden befizetett korona időközben már 1,0032 koronát ér. Ha a hozamráta egy alá csökken, akkor a befizetett összeg vesztett nominális értékéből. A nyugdíjalap vagyonának nettó értéke: Azt mutatja, hogy mekkora vagyont kezel a nyugdíjalap. Minél nagyobb az összeg, az alap annál nagyobb vagyont fektethet be, ami növelheti a hozamot Ma még a nyugdíjalapok nettó vagyona a legnagyobb pénztárakban már több százmillió, a kisebbekben néhány tízmillió korona, de a folyamat előrehaladtával az alapok több milliárd korona vagyont kezelnek majd.

Next

/
Thumbnails
Contents