Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-23 / 219. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 23. Kultúra 9 Reflektorfényben a ma oly méltatlanul mellőzött szeretet: a Ne vegyétek el a hercegnőnket! az Új Színpadon De hol maradnak a mesék? (Pavel Neubauer felvétele) Alta Vášová neve talán nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt, regénye, a Szorításban, amelyet magyarul a Kalligram adott ki, egy asszony küzdelmein és tragédiáin keresztül igen plasztikus betekintést nyújt a szlovákiai magyarság mindennapjaiba. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS 1978-ban a Hófehérke és a hét törpe c. mesemusicalre készülve, mintegy előtanulmányként született meg a Ne vegyétek el a hercegnőnket! c. musical, amelynek a zenéjét az azóta elhunyt Dežo Ursiny szerezte, a dalszövegek pedig Ján Štrasser nevéhez köthetők. (Hófehérke figuráját véljük felfedezni az intézetis gyerekek által hercegnőnek kinevezett Katka alakjában.) A filmes változat rendezője, Martin Hoffmeister a szlovák könnyűzene akkori csillagait kínálta meg szereppel, s Meky Žbirka, Marika Gombitová és Marie Rottrová alakítása már akkor meghódították a közönséget. Mire a film elkészült, s megjelent a televízió képernyőjén, Gombitová egy szerencsétlen közúti balesetnek köszönhetően tolókocsiba kényszerült. S az, ami egy még csak a karrierje előtt álló énekesnő számára végzetesnek bizonyult, hisz önként, fokozatosan eltűnt a képernyőről, a filmet kultikus magasságokba emelte. Igaz, a darab cédéje csak 2001-ben jelent meg. Vášová hosszas rábeszélés után döntött úgy, hogy a színpadi verziónak szegényes alapcselekményt megfejeli egy-két jelenettel, s így eleget téve a Nová scéna kívánságának, elindítja immár egy színpadi musical karrierjét. A gondot igazán az jelentette, hogy csak a szöveget és a színpadi akciókat lehetett megfejelni, a zenét viszont nem, így egyes zeneszámok másmás szöveggel többször is felbukkannak. De az előadás második részén ez sem tud segíteni, így szinte CSANDA GÁBOR Aligha kétséges, hogy az olvasottság sikere a kínált olvasnivaló folyamatos frissítésében is rejlik, és különösen az időszakosan ismétlődő megjelenésen alapuló sajtótermékek esetében kulcskérdés az olvasói érdeklődés fenntartása. A Szőrös Kő című, kéthavonta megjelenő irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat új főszerkesztője, H. Nagy Péter is az olvasói érdeklődésbe vetett bizalmának ad hangot teijedelmes és mindenre (egyebek közt minden szlovákiai magyar irodalmi lapra) kiterjedő, bekezdésenként is külön- külön megfontolandó szerkesz- tői-olvasói szempontokat felvető beköszöntőjében. Hogy aztán a későbbiek során milyen átiratokra lesz képes az „egyszerű szőrös kő” (az idézet a lap névadójából, Bettes István egyik verséből származik, idézi és „üzleti” szempontból értelmezi a főszerkesztő is), az értelemszerűen a későbbiek során derül majd ki. Mindenesetre bármilyen irányban változik is a Szőrös Kő (persze már ezzel a mostani számával is nagyot változott), ezt alapvetően két tényező befolyásolja majd: az eddig gondosan alakított arculata, tehát hogy például jól felismerhetően fiatal és pályakezdő írók és képzőa semmiből jutunk el a boldog végkifejlethez, ami megható és látványosan megkoreografált, de alig hihető. A darab alapcselekménye, bár még a hetvenes évek végén készült, semmit sem veszített az aktualitásából, sőt ebben a felgyorsult, médiák és tömeghisztériák által uralt világban még fájóbb aktualitással bír. Katka látszólag nem panaszkodhat, hisz szülei a társadalom krémjéhez tartoznak, anyja sztárénekesnő, aki különböző jótékonysági műsorokban kelleti magát. S mint az egy üyen családnál lenni szokott, nincs idejük a saját lányukra, aki ugyan, hogy ne okozzon bánatot a szüleinek, kitűnően tanul, de senki sem kérdezi meg tőle, vajon mik az elképzelései a nagybetűs életről. Katka a saját évfolyamtársai közül is kiközösíti magát magára erőltetett strébersé- gével. De az önző és csak a karrierjével törődő anya féltékenységi rohamai arra kényszerítik a lányt, hogy elmeneküljön otthonról. „Véletlenül” egy gyermekotthon egyik szobájában ébred, ahol az alig hatművészek alkotótevékenységének biztosít kiemelt teret. A második tényező maga a főszerkesztő: fel- készültsége vagy még inkább állandó készültsége, tájékozottsága vagy még inkább tájékozódási hajlama, valamint minden egyéb képessége és adottsága, beleértve az olvasás fertőző jellegének fenntartásában oly kívánatos vírushordozást. A Szőrös Kőnek már ez a két sarkköve - és ezek tényszerűsége dokumentálha- tóbb, mint a beköszöntő néhány feltételezése - kellő biztosítéknak tűnik ahhoz, hogy a lap megtartva eddigi olvasóit, újabbakat sorakoztasson maga köré. De mivel a lapban sem csak olvasásról van hétéves gyerekek úgy fogadják, mint annak idején Hófehérkét a hét törpe. S ugyan megjelenik a gonoszkodó nevelőnő (Katarína Feldeková) és a rendőr bácsi is, de végül minden úgy alakul, mint egy igazi mesében. Ez az ilyen típusú zenés darabok elkerülhetetlen velejárója. S hogy mégis miért érdemes megnézni ezt a sokszor gics- csesnek tűnő előadást? Elsősorban a szereplők miatt, akik közül a lányt alakító Miroslava Partlová bűbájos és mellesleg remekül énekel, ami egy musicalnél nem feltétlenül hátrány. Partnereként Martin Kaprálik kissé sutának tűnik, s az a bizonyos kötött pulóver sem áll olyan jól rajta, mint annak idején Žbirkán. A szülők közül Juraj Ďurdiak úgy dönt, hogy tökéletes pipogya félj lesz, míg Marta Sládečková hozza azt a ma a médiából annyira ismerősnek tűnő modern üzletasszonyt, aki maga viszi a hátán a világ gondjait, de már elfelejtette gyerekkora meséit. A váltott szereposztásban az apa figuráját Kassai Csongor alakítja. Ján szó, bár elsősorban arról, említsük meg, csak úgy mellékesen, Rácz I. Péternek az új Szőrös Kőkorszakot kezdő számban megjelent röviden kiváló eszmefuttatását (A kultúra mint vírus), mely a pozitív kritika és a nyilvános reprezentáció fogalmai közt fürkészi a siker titkait, s máris visszajutunk ennek az ismertetőnek az elejére. Persze ne feledjük, hogy a folyamatos frissen tartáshoz - és ez a www.szorosko.eu oldalon könnyen belátható - elengedhetetlen a korábbiak gond nélküli felkeresése és visszaolvasása is. Végezetül adjunk hangot - csak csendesen - a fertőzésnek folyamatosan kitettek minden új iránti természetes rezisztenciájának és fanyalgásának is: Suhajda Péterre - a szerző Dsida Jenő egy versét (Csend a tavon) elemzi - az a kritikus vesse az első követ, aki nyilvánvaló szándéka és tudása ellenére sosem maradt a felszínen. Bár könnyen lehet, hogy tusája csak a körülötte és nála nagyobb hullámokat verők (Bohár András Barak Lászlóról, Németh Zoltán Kukorelly Endréről) fényében tűnik magányosnak. Minden továbbit: új és megújult rovatokat, szerzőket, de különösen a Meglepő szőrösszeállítást illetően ajánlom a Szőrös Kő idei harmadik számát. Én olvastam, nekem tetszik. Ďurovčík koreográfus vállalta fel a rendezést is, az előbbi ötletes, az utóbbi megpróbál ütőképes előadást színpadra tenni a már általam is felvázolt kanavászból. Nem csak rajta múlik, hogy a második felvonás már nem igazán működik, ezért a végén kénytelen a darab összes számát újra felénekeltetni, hogy a néző elfelejtse az előadás és főleg a cselekmény bántó hiányosságait. A legaranyosabbak természetesen a gyerekek, a második felvonás elején, amikor párnacsatáznak, egy pillanatra mi is gyerekekké leszünk. Marika Gombitová a napokban volt ötvenéves. Évek óta nem lépett színpadra, kerüli a nyilvánosságot. Ez az előadás nagyon jó alkalom arra, hogy ismét a reflektorfénybe állítsa őt, s bizonyára sokaknak esik majd jól a nosztalgiázás is. S akik csak két óráig szeretnék elhinni, hogy a szeretet még fontos a világon, s hisznek a herceg(nők) eljövetelében, azok vigyenek magukkal papírzsebkendőt is. Néha jólesik sírni. Egy kis magyar valóság Szőke András filmet forgat Taliándörögd. Hasutasok címmel forgat másfél órás filmet Szőke András rendező a Művészetek Völgye egyik községében, Talián- dörögdön; a film producere Sándor Pál, számos nagy sikerű film rendezője. Szőke András rendező szerint a film története röviden: egy faluban, ahol szinte mindenki vasutas, négy jó barát (természetesen vasutasok) a leépítés áldozata lesz. Évekkel később - miután már az egykori állomást is elhordták a tolvajok - Zsuzsa Lajos, volt állomásfőnök értesítést kap a városból: a MÁV vezetése a szárnyvonalon lévő állomást nézte ki arra a célra, hogy a Taszáron állomásozó katonáknak szállított árukat ellenőrizze. Zsuzsa Lajos azt hazudja - hogy ő és barátai újra álláshoz jussanak-, hogy az állomás még létezik és képes ellátni a feladatot. A képtelen helyzet természetesen sok hazugságra kényszeríti őket, viszont a taszári áruból remekül élnek, sőt kereskedni is akarnak a hadtáptól lopott holmival. A csapat - a lebukást elkerülendő, hogy nincs is állomás - egy paravánra festi fel az állomásépületet. A főszerepeket Badár Sándor, Szarvas József, Derzsi János és Zelei Gábor játssza. (MTI) Startkő lett a Startvonalból, valamint Kőszínházzal bővült a folyóirat Egy új Kőkorszak kezdetéről RÖVIDEN Megújuló nemzeti filmgyártás Pozsony. Független producerek által jegyzett, négy egész estés nagyjátékfilm készül a közeljövőben a szlovák közszolgálati televízió koprodukciójában. A kulturális minisztérium pályázatán előzőleg mind a négy filmterv támogatásban részesült. Marek Maďarič kulturális miniszter szerint az állam, a köztévé és a produceri irodák közös összefogása elengedhetetlen feltétele az utóbbi években elhanyagolt nemzeti filmgyártás felélesztésének. A Szlovák Televízió a négy film elkészítéséhez 20-22 miihó koronával járul hozzá, (-cz-e) A magyar és a lengyel 1956-ról Pozsony. A magyar és a lengyel 56-os események évfordulója alkalmából közös rendezvényt tart a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a Lengyel Intézet. 1956 Magyarországon és Lengyelországban: Törvények, jogok, követelmények címmel két tekintélyes szakember előadását hallgathatják meg ez érdeklődők szeptember 25-én, hétfőn 17 órai kezdettel a Magyar Intézet székházában - Bárdi Károly professzorét, aki a budapesti Közép-Európai Egyetem jogi tanszékének vezetője, valamint Jan Sandorski jogtörténészét, professzorét, aki a poznaní Adam Mickiewicz Egyetem tanára, (m) Németh Ilona új kiállítása Somoija. Tíz év után újra önálló kiállítással jelentkezik az At Home Gaíleryben Németh Ilona. Új, Handiwork című munkája ezúttal is helyspecifikus, vagyis kifejezetten a zsinagóga terébe készítette a Munkácsy-díjas, nemzetközi hírű képzőművész, csakúgy, mint tíz évvel ezelőtti kiállítását. Németh Ilona új kiállítását szeptember 26- án, kedden 19 órakor nyitja meg Hushegyi Gábor esztéta, (m) PENGE Bettes István: Makulátlan Fehér Barna Plectrum, Losonc, 2005 Bettes István költészetét úgy tartja számon az irodalmi közvélekedés, hogy az a mindenre kiterjedő játékosság elemeiből építi fel jelentéseit. A Makulátlan Fehér Barna című kötet sem módosítja az ebbéli vélekedést, hiszen már címében is játékos többértelműségbe bonyolódik: Fehér Barna lehet személynév, de lehet egyúttal abszurd színkombináció is: fehér barna. Az egyes versek is játékosak, legkiválóbb talán a „Roncsol Laci bácsinak” alcímet viselő, Beába zavarodva című vers: „Ki a bea / a Bea ki / vagy be Bea / vagy Bea ki // Vagy bébe A / AB Bea / BA Bea // A versből ki / AB / BA / vagy be Bea” (...) A Bea névről fokozatosan BETTES makulátlan BARNA derül ki, hogy elemei, főként a ,3” és az „a” rímeket jelölő hangok, amelyek ölelkező rímet adnak ki versbéli megjelenésükkel, így tehát játékosan a vers anyagára, matériájára és a minden vers mögött megtalálható formai szabályrendszer kényszerítő erejére is utal ez a játék: a Beába zavarodva cím így a versbe „zavarodó”, belekeveredő szerző és olvasó képét jeleníti meg. Eközben, persze, akár szerelmesversként is olvasható a szöveg: a betűire bontott „Bea” ölelkező rímbe foglalása, azt hiszem, megfelelő érv lehet a címbeli kijelentés mellett. Sőt: a Bea keNémeth Zoltán kritikai rovata resztnév még a Bettes vezetéknév páijaként is értelmezhető, első két betűjének azonossága legalábbis erre utal. Ráadásul a szerzői név közepének „ette” hangsora az ölelkező rím „abba” képletét adja ki (ezt erősítheti a vers utolsó szavának - „TEA” - „t” hangja is). A bettesi játékos vers a szabad asszociációs készségen, képzet- társításos technikán alapul, de minden előnye mellett ez jelenti hátrányát is. A kötet legtöbb versének egyes sorai szinte szabadon cserélhetőek lennének egy másik Bettes-vers soraival, ez az eljárás nem okozna különösebb jelentéstörést. Ez arra utal, hogy nincs valódi tétjük ezeknek a szövegeknek, és nincs egyedi, jól megkülönböztethető karakterük sem. Elvesznek egy játékos, asz- szociatív szövegtenger arctalan tömegében. Jó példa erre a Blum blues a Sajó felett című, „Apám emlékének, 1967-es pelsőci naplójegyzeteire komponálva” alcímet viselő hosszúverse, amelynek legizgalmasabb részei éppen a naplóbejegyzések, míg a többi szövegrész meglehetősen érdektelen adalék ahhoz. Kritikával lehet illetni a Makulátlan Fehér Barna verseit abból a szempontból is, hogy játékosságuk mintha nem lenne szinkronban a kortárs magyar líra játékos szövegeivel, mintha ezek a versek nem tudnának, nem vennének tudomást a magyar irodalom kilencvenes évekbeli fejleményeiről. így aztán a költészet hetvenes-nyolcvanas évekbeli horizontján, szintjén állva az elemzett játékosság éppen legfőbb hajtóerejét, frissességét veszíti el. Értékelés: •••••OOOOO
