Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-23 / 219. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 23. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Markó a zavargásokról A Romániai Magyar De­mokrata Szövetségnek (RMDSZ) nem kell beleszól­nia a magyarországi belpoliti­ka ügyeibe, de kétségtelen, hogy a romániai magyarságot is érintik a budapesti fejlemé­nyek - mondta Markó Béla, a szövetség elnöke. A politi­kus, aki egyben romániai mi­niszterelnök-helyettes is, úgy látja, ami most Magyarorszá­gon történik, nem használ az ország tekintélyének sem Eu­rópában, sem Romániában. „Ez nekünk is rossz“ - véli Markó, hangsúlyozva, hogy a romániai magyarságnak min­dig erős, stabil Magyaror­szágra van szüksége, amely a maga tekintélyével képes a határon túli magyar közössé­get politikaüag segíteni, és ha szükséges, Európában is föl­lépni az érdekékben. A romá­niai magyarságot ilyen érte­lemben közvetlenül is érinti, hogy Magyarország mennyi­re stabil, s hogy milyen a nemzetközi megítélése. Ami a történteket ületi, természe­tes, hogy most mindenki az okokat elemzi, és próbál bi­zonyos következtetéseket le­vonni. A politikus szerint a budapesti események Romá­nia számára is figyelmezte­tést jelentenek. Romániában is „föl kell ébrednie“ a politi­kai osztálynak. A pártok egy­folytában kampányolnak, fo­lyamatosan csak egymásra fi­gyelnek, ehelyett viszont jó lenne, ha távlatosabb szemlé­letet sikerülne magukra erőltetni - tette hozzá Markó, hangsúlyozva ugyanakkor azt is, hogy az erőszak sem- müyen formában nem támo­gatható. Az erőszakos cselek­mények távlatilag a demok­ráciát is csorbíthatják, hiszen - mint fogalmazott - az ilyes­mi indokolttá teszi a korláto­zásokat. (MTI) Az USA-ban is címoldalon Első ízben került amerikai la­pok címoldalára csütörtökön Budapest a zavargások kezde­te óta. A cikkek kiemelik, hogy a magyar főváros az 56-os for­radalom óta nem látott üyen erőszakot. A The Washington Post szerint Gyurcsány Ferenc, akit a lap milliomos üzletem­berként és korábbi kommunis­taként jellemzett, „ahelyett, hogy szégyenében lemondana és bocsánatot kéme, még poli­tikai tőkét is igyekszik ková­csolni a botrányból“. A The New York Times értékelése szerint a harmadik napja tartó tiltakozások és az erőszak arra mutatnak rá, milyen törékeny a politikai élet rendje és a jog­államiság a posztkommunista Magyarországon. Az európai újságokkal szemben az ameri­kai sajtóban csütörtökig nem tartoztak a vezető hűek közé a budapesti zavargások, csak ténytudósításokat lehet olvas­ni az eseményekről. Washing­ton mindeddig nem látta szük­ségét, hogy hivatalosan állást foglaljon a budapesti esemé­nyek kapcsán. A külügymi­nisztérium helyettes szóvivője szokásos sajtóértekezletén egy kérdésre válaszolva annyit kö­zölt, hogy Magyarországra, az ország vezetésére és a népre tartozik, hogyan oldja meg ezt a problémát, (m) (Gyenes Gábor karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Mazsolát nem feledjük! Míg Szlovákiának csak egy­szerű menetelő ficsúrjai vannak Kotleba és barátai személyében, és Janko Slo- tából is csak egy van, a hét folyamán Magyarország or­szág-világnak megmutatta a magyar szélsőjobboldali folklór sokszínűségét. NAGY ANDRÁS Aki jobban figyelte a heti ese­ményeket, s nem csak felszínesen hallgatta, nézte, vagy olvasta a hí­radásokat, néhány elkapott mon­datfoszlányból megtudhatta, hol is állunk most. Már kész tényként kell elfogadnunk, hogy a Föld csakrája nem máshol, hanem Ma­gyarországon, pontosabban a Pi­lisben található, s ezt mindenáron meg kell védenünk, így, ha másért nem, ezért kell elsöpörni Gyur­csány Ferencet. A Kossuth téri tá­borozok egy része arról vüágosí- totta fel a médiát és minden járó­kelőt, hogy két kiválasztott nép lé­tezik a világon, a zsidók és... ? Hát persze, nyilvánvalóan a magya­rok. De ezen kiválasztott magyar nép élén nem állhat akármüyen jöttment, így Gyurcsánynak ter­mészetesen mennie kell! Volt a tüntetők között, aki nem elége­dett meg a kormány megbuktatá­sával, sőt, a parlament feloszlatá­sa sem volt elég neki, így rögtön felszólította Sólyom László ál­lamfőt, hogy ha már a többiek el­takarodnak, legyen szíves ő is tá­vozni, hogy a tüntetők által meg­alapított forradalmi nemzeti ta­nács kikiálthassa a negyedik Ma­gyar Köztársaságot, tehát a har­madik köztársaság is mondjon le. A futballhuligánok nettó primití­vek, így rájuk felesleges időt for­dítani. Ami viszont az utca emberét il­leti, egy egyszerű asszony az egyik este így fogalmazta meg a lényeget: „Az EU-nak kellene lép­ni! Nem felszólítani, hanem szankciót bevezetni! De olyat, hogy az egész bandát leváltsák. Szegény, Isten nyugosztalja Ká­dár-rendszert... Ott is loptak, de legalább volt munka.” Egy idősebb szakállas tüntető pedig a maga egyszerűségével így hason­lította össze Gyurcsányt és Orbánt egy éjszakai tüntetés alatt, miu­tán a rendőrök elől kellett iszkol- nia. „Orbán idejében jobb vüág volt, kiszámíthatóbb... Akkor nem kellett végigfutnom a körutat há­tamban a rendőrökkel le s föl...” Az ő szemszögéből teljesen igaza van. Amikor ezeket a felvételeket nézi az ember, nem tudja, hogy sítjon-e vagy nevessen. Hogy ezek most akkor viccelnek, vagy az új­ságírók direkt keresik az üyen fi­gurákat a tömegben? A szittya­magyar köztársaság támogatóiról már hallottak? Ók is kint vannak a Kossuth téren mostanában. De a legnagyobb szörnyűséget mégiscsak a Magyar Televízió épületét megtámadó vandálok követték el. Az épület rövid idő alatt helyrehozható, a kiégett au­tók helyett kapnak majd másikat, a büfé újra feltölthető csokoládé­val és üdítővel, de azt, hogy a vit­rinekből elvitték a Cicavízió nép­szerű bábfiguráit, a legendás Ma­zsolát, Manócskát, Tádét és Bö­bét, ezt azért nem bocsátjuk meg nekik. Bokros szerint az egyensúlyteremtés tologatása tragédia lenne az országnak A gazdaság fele részben lélektan ÖSSZEFOGLALÓ Bokros Lajos úgy véli, tragédiát jelentene az ország számára, ha a radikális, gyors egyensúlyterem­tést és a reformok megvalósítását egy tesze-tosza politika váltaná fel, amellyel javítani kívánják a kor­mány népszerűségét. A volt pénz-. ügyminiszter a magyar közszolgá­lati televízió pénteki Nap-kelte című adásában kijelentette: a ma­gyar gazdaság helyzete elég rossz ahhoz, hogy ne legyen alternatívá­ja a gyors és határozott stabilizáci­ós és reform intézkedéseknek. Bokros Lajos ugyanakkor hang­súlyozta annak fontosságát, hogy a stabüizáció és a reformok mel­letti elkötelezettségről meg keü győzni a nemzetközi közvéle­ményt is. „A nemzetközi közvéle­mény, a piacok nem személyeket, hanem politikákat támogat“ - mondta. A volt pénzügyminiszter megfo­galmazása szerint az elmúlt napok eseményei rossz üzenetet hordoz­nak a gazdaság számára, mert ha azzal kerül az ország a vüáglapok címoldalára, hogy ég a Magyar Te­levízió székháza, akkor ez nyilván- valóan más képzetet nem kelthet, csak egy súlyos belpolitikai válság képzetét. Ez lélektani tényezőként hathat arra, hogy a nemzetközi tőke elforduljon Magyarországtól. „A gazdaság fele részben lélek­tan. Főként egy olyan országban, amely ennyire kicsi, ennyire nyi­tott és üyen mértékben ezer száüal fűződik a világgazdasághoz, tehát függ attól, hogy a nemzetközi vál­lalatok teljesítik-e az exportjukat, továbbra is befektetnek-e, a külföl­di jövedelemtulajdonosok megve­szik e a magyarországi állampapí- rokat“ - mondta Bokros. A Horn-kormány megszorító csomagjáról elhíresült politikusa szerint három nap után nagyon nehéz lenne végső összegzést és értékelést adni az eseményekről. Meglátása szerint azonban a nem­zetközi közvélemény valamint a sajtó mindenképpen tudja, hogy önkormányzati választások elé néz az ország. Ha ezek az önkor­mányzati választások békében, rendben lezajlanak, akkor a követ­kező időszakban új választási kampánykorszak nem vár az or­szágra, tehát elvileg lehetne nyu­godtan kormányozni. A volt szocialista pénzügymi­niszter megismételte azt a vélemé­nyét, hogy az áüamháztartási re­formokat érdemes lett volna már a nyáron kidolgozni, mert úgy ke­rülhetett volna be hatásuk a jövő évi költségvetésbe. A reformokkal kapcsolatban kiemelte azt is, hogy szükség van azok társadalmi tá­mogatására, megvalósulásukhoz ugyanis szükséges az emberek aktív részvétele is. Megjegyezte: a társadalmi szerződések megköté­séhez is bizalmi tőkére van szük­ség. „Itt van egy súlyos hitelességi deficit, amit nehéz lesz átlépni“ - mondta, (m) KOMMENTÁR Hány vesztes lesz? LAKNER ZOLTÁN A magyar miniszterelnök májusban arról győzködte saját frakció­ját, hogy négyévnyi hazudozás, trükközés, bátortalanság után vál­lalja a reformokat és a megszorítást. Nem válogatta meg a szavait. Elérte, amit akart: az MSZP sosem látott egységben támogatja. Talán nem csak Magyarországra jeüemző, hogy az áüamháztartá- si hiány választási években megugrik. A 2002-2006 közötti ciklus „különlegessége”, hogy a deficit nem áüt vissza az elfogadható szintre, s egyértelművé vált, hogy abba muszáj beszámítani az au­tópálya-építés költségét. Rekordméretű hiány, duzzadó állam- adósság a kormány útravalója. Hangfelvétel nélkül is nehéz volt elhinni, hogy erről mit se tudtak. A hiány miatt szükséges a megszorítás. Az így keletkező .társadal­mi feszültségek kezelése nem könnyű. Ám Gyurcsány átfogó re­formokra is elszánta magát, megszülettek az első, érdekeket sértő döntések. A miniszterelnök olyan lépéseket tesz meg, amelyektől elődei visszariadtak. Számolt a konfliktusokkal. Ám a megfi­gyelőnek az a benyomása: olyan ellenérzéseket is gerjesztett, amelyek több nyitottsággal, érzékenységgel, empátiával elkerül­hetők lettek volna. A halmozódó feszültséget lobbantotta be a má­jusi beszéd nyilvánosságra kerülése. De a történet ennél is bonyolultabb. A magyar választók egy része számára elfogadhatatlan egy MSZP-SZDSZ-kormány, csomag ide vagy oda. Egy vezető jobboldali publicista írja, hogy a koalíció a társadalommal áll szemben; vagyis szerinte nem része annak. A kormány népszerűségvesztését e körben úgy értelmezik: a megté­vedtek most áttéríthetők az „igaz hitre”, ezért kell demonstrálni. Az utcán lévők között vannak továbbá régi és új szélsőjobboldali­ak, meg balhét kereső randalírozók is. Ezt látva Orbán Viktor új kormányt és parlamentet akar. Szem­élyes revánsot is venne a miniszterelnökön, aki a tavaszi televíziós vitában megalázó vereséget mért rá. Céljai nem szerények, de nem szokatlanok egy eüenzéki vezetőtől. Úgy érzi, a helyzet neki kedvez, „csak” a kormányra nehezedő nyomást kell fokoznia. Van azonban néhány fontos körülmény. Egy: éjjelente zavargások van­nak a fővárosban. Ha Orbán abszurd módon illegitim kormányról beszél, szóvivője alkotmányos válságot emleget, azzal közvetve igazolják az utcán lévők tetteit. Kettő: a Fidesz programját a köz­televízió riportere találóan „karácsonyfának” nevezte. Olyan vál­ságkezelést javasol, amely nem okoz fájdalmat. Ez vagy hazugság, vagy egy kalandor kísérlet beharangozása. Három: a gazdasági pálya kötött. Hacsak az esetleges új kormány vissza nem kéri az Európai Bizottságtól a konvergencia-programot. Orbán korlátozott mandátumú kormányra tett javaslata alkot­mányjogi és politikai képtelenség. Gyurcsány nem mond le, prog­ramját se változtatja meg. Az MSZP és az SZDSZ nem szavazza meg a parlament feloszlatását, népszerűségük mélypontján sza­kítva meg négyéves ciklust. A zavargásokat talán meg tudja fékez­ni a rendőrség, de ez sem biztos. Senki sem enged, a politikai megoldás még csak nem is körvonalazódik. Egy biztos: valaki ve­reséget szenved. S talán csak a szerencsén múlik, nem rántja-e magával az országot is. Egy másnapos ország BARAK LÁSZLÓ Lássuk a másnapos budapesti gyerekek fekvését...! Hogyan is működött eddig a Duna túloldalán az a most agyonragozódó ha­zugsággyár, amelynek termékeit, tetszik, nem tetszik, eleddig oly cinkos nyugalommal konzumállta maga az immár oly meglepett­nek látszó istenadta magyar nép is? Tény, hogy a magyarországi rendszerváltást - Lengyelországgal, Csehszlováltiával, sőt, Romániával ellentétben - semmüyen komo­lyabb népmozgalminak, forradalminak tekinthető cselekményso­rozat nem előzte meg. Lévén, tulajdonképpen önjelölt szervezetek és személyek ún. nemzeti kerek asztalánál lett az, a szó szoros ér­telmében, kialkudva. Mégpedig a korabeli áüampárti tótumfaktu- mok egyenjogú részvételével! A szóban forgó alkut - tulajdonkép­pen címeres hazugságot(ü!) - követően aztán törvényszerűen jö­hettek a további nagy átverések. A politikai elit, és annak holdud­varai ugyanis - az épp aktuális kormánytól függetlenül - közösen osztoztak a kínálkozó privatizációs koncon. Olyan volt mindez, mint valami középkori zabaorgia. A volt állami nagyüzemek lenyú- lásától kezdve, az emlékezetes pártszékház-botrányokon, olajszőkítési megaafférokon át a Postabank kifosztásáig, a pártkli­entúrák szakmánybán történő hétköznapi abrakoltatásával bezá­rólag, minden ott szerepelt a közösen kialkudott menüben. Bűnszövetkezetként funkcionáló célirányos fantomcégek, profitra hajtó alkalmi dac- és védegyletek uralták végig a bőség feneketlen kosarának tekintett gazdaságot, amely helyzet törvényszerűen ve­zetett az áüamháztartás szinte tökéletes lepusztulásához. Gyanít­hatóan már az Európai Unió közös asztalához is úgy ültek le annak idején Budapest prominensei, hogy vélhetően csak ing, zakó meg a csokornyakkendő volt rajtuk - alul meg nyilván csak mackó... A nép persze ekkor még, s eztán is, (cinkosként?) haUgatott. Hogy­ne, hiszen, bár fedezet nélküli kölcsönökből, de folyamatosan töm­ték a szájakba a kincstári magyarszalámit, csabai kolbászt, somlói galuskát, mi szemnek, szájnak ingere... A jelképes hab az a „kö­zéphatalmi” színezetű konfetti volt - a kollektív magyar gőgöt jel­lemzően fütyülős baracpálinkaként generáló küldetéstudat man­nájával együtt -, amelyet a politikai elit szórt két kézzel a szószé­kekről az annak rendje-módja szerint megrészegült nép feje tetejé­re. Mígnem a regnáló miniszterelnök - enyhén szólva is, megle­hetősen óvatlanul - fölrúgta volt ennek a nagy nemzeti orgiának a színültig telt bilijét... Most már csak az a kérdés, lesz-e végre kijó­zanodás vagy tovább folyik a dolgok kollektív „elkúrása“...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents