Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-04 / 203. szám, hétfő
www.ujszo.eom ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 4. Interjú - hirdetés 15 A több mint 30 éves rádiós múltra visszatekintő Papp Sándorral, a Pátria rádió volt főszerkesztőjével távozásáról és további terveiről beszélgettünk Továbbra is a médiában szeretnék dolgozni Papp Sándor: „Büszkén állíthatom, az elmúlt tizennégy év alatt a rádió fejlődött, kezdve az élő adások bevezetésétől, a programstruktúra átalakításán keresztül az URH sávban elérhető frekvenciákon való műsorszórásig." (Képarchívum) Harmincegy éven át dolgozott a Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztőségében, az elmúlt tizennégy évben az ő irányítása alatt sugározta műsorát a közszolgálati rádió magyar adása. Papp Sándorral, a Pátria rádió volt főszerkesztőjével távozásáról és terveiről beszélgettünk. RÁCZ VINCE A főszerkesztőként eltöltött csaknem másfél évtized hosszú időnek tűnik, úgy érzi, sikerült lépést tartania a korral, időről időre új szemléletet meghonosítania? Én nemcsak az elmúlt tizennégy évre emlékszem, hanem arra a három évtizedre, melyet eddigi rádiós pályafutásom felölel. Segédszerkesztőként kezdtem, főszerkesztőként végeztem, mindez belefért a három évtizedbe, és ha őszinte akarok lenni, el kell mondanom, azt az időszakot is szerettem, mikor még nem voltam főnök. Örömmel készítettem műsoraimat. Miután főnök lettem, jó néhány változásra került sor a rádió életében. Büszkén állíthatom, az elmúlt tizennégy év alatt a rádió fejlődött, kezdve az élő adások bevezetésétől, a programstruktúra átalakításán keresztül az URH sávban elérhető frekvenciákon való műsorszórásig. Nem értek egyet azzal, aki azt állítja, hogy ha valaki három évtizedet tölt el egy munkahelyen, már nem tud újítani. A magyar nyelvű adások főszerkesztőjeként milyen lehetőségei voltak, hogy a Pátriát több helyen lehessen hallgatni, hogy fejlesztési elképzeléseit megvalósítsa? A legnagyobb gondot a frekvenciahiány okozta és okozza ma is. Elsőként azt kellett megoldani, hogy középhullámon lehessen hallgatni a magyar adást. Az utóbbi időben pedig azon fáradoztam - és gondolom, az utódomnak is ez lesz az egyik legfontosabb törekvése -, hogy a Pátria az URH sávban is hallható legyen. Egyébként egyik napról a másikra nem szabad átállni, mert akkor a magyar adás elveszíti idősebb hallgatóit. A statisztikák szerint a közép- és idősebb generáció hallgatja főként a Pátriát. Nyilvánvaló, szükség van a fiatalokra is, és ezért az URH sávban is kell frekvenciákat szerezni. A Bodrogközben, Közép- Szlovákiában, Kékkőn, ületve Érsekújvár környékén ez már sikerült, viszont ott, ahol, a legnagyobb szükség lenne rá, a Csallóközben, Mátyusföldön, egyelőre nem sikerült frekvenciát biztosítani. Ez azonban nem a főszerkesztőn múlik, hanem a rádió vezetőségén, illetve a frekvenciatanácson. Frekvenciából nem volt elég soha, most is hiány van belőle. Egy-két frekvenciát biztosan lehet szerezni, de nem lehet az egész országot beteríteni URH-szignállal. A felvidéken fogható szinte valamennyi magyarországi kereskedelmi rádió, ezek nagy konkurenciát jelentenek. Aki zenét akar hallgatni, a Danubiust, a Slágert vagy a Kék Dunát választja, nem pedig a középhullámon sugárzó Pátriát. A magyar adás jellemzően nem alkalmas a háttérrádiózáshoz, bisztrókban, éttermekben, szórakozóhelyeken általában nem a Pátria szól, és nyüvánvaló, hogy míg középhullámon sugároz, nem is szólhat. Az is igaz viszont, hogy aki a háttérrádiózás híve, gyakorlatilag mindegy, melyik adóra hangol rá, minket azonban többnyire tudatosan választanak a hallgatók. Ők magyarul akarnak értesülni arról, mi történik szülőföldjükön. Bocsánat a „minket” szó használata miatt, de én még mindig rádiósnak érzem magam, nem tudok erről egykönnyen leszokni. Igaz, hogy lobbizott főnökénél, Miloslava Zemkovánál, hogy a Pátria főszerkesztője maradhasson? Nem sokkal azután, hogy megválasztották, találkoztam a vezér- igazgató asszonnyal, akivel akkor hosszasan elbeszélgettem. Ezen a találkozón nekem kezet adott arra, hogy én maradok a magyar adás adóigazgatója. Hogy nem így történt, nehezen tudom megmagyarázni egyébbel, mint hogy nem biztos, hogy a vezérigazgató irányítja az intézményt. Elárulna-e valamit Ľuboš Machajhoz, a közszolgálati rádió programigazgatójához fűződő viszonyáról? Igazak azok a híresztelések, hogy önök nem igazán kedvelik egymást? Mi gyakorlatilag soha az életben nem találkoztunk. Bár ugyanazon az emeleten dolgoztunk, nem voltunk köszönőviszonyban, ületve nem fogadta el a köszönésemet. Soha nem beszélgettünk. Mire készül ezek után, mihez kezd magával, mivel kíván ezentúl foglalkozni? Továbbra is a médiában szeretnék dolgozni. Megmondom azonban őszintén, hogy egyelőre még nem nagyon foglalkoztat a kérdés. Hat éve ugyanis nem voltam szabadságon, és mivel kényszerszabadságra utaltak, nem teszek mást, mint hogy élek a lehetőséggel. Legalább szeptember végéig pihenéssel töltöm az időmet. Addig nem foglalkozom azzal, hol találhatnék állást. No de mégis, csak van valamilyen konkrét elképzelése... Sokan tudni vélik, hol mindenhol szeretnék elhelyezkedni, ezek azonban pletykák. Jelenleg még tényleg nem foglalkozom azzal, hol kaphatnék állást. Amint eldől, nagyon szívesen tájékoztatom. A közszolgálati rádió egykori magas beosztású munkatársai közül többen, szám szerint négyen a kulturális minisztériumban helyezkedtek el. Nem tervezi esetleg, hogy ön is állásért folyamodjon a kultusztárcánál? Szerintem véletlen, hogy négy volt rádiós a minisztériumban dolgozik. Egyébként meg, nem tudok üresedésről. Felkérést pedig nem kaptam. Önnel kapcsolatban szó van arról is, hogy szívesen állna az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes élén. Még csak fel sem merült bennem ennek a gondolata, már viszszahal- lottam másoktól, hogy én voltaképpen erre készülök. Egyébként igaz, ez egy olyan pozíció, amit szívesen megpályáznék. Ha már itt tartunk, hol pályázna még szívesen? Nyüvánvaló, hogy ha lesz a rádiónál vagy a tévénél egy üres hely, amely megfelel elképzeléseimnek és igényeimnek, nem fogok tétovázni, és élek a lehetőséggel.
