Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-22 / 218. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 22. Kultúra 9 Jean-Pierre és Luc Dardenne rendezőpáros művészfilmjei Cannes-ban mindig nagy sikerrel startolnak A gyilkos fiú és az eladott gyermek A gyermek hősei: Bruno (Jérémie Renier, akit alakításáért a legjobb színész kategóriában Európai Filmdíjra jelöltek) és Sonia (Déborah Francois) (Képarchívum) A Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztiválnak köszönhetően ízelítőt kaphattunk a belga-francia, vagy ha úgy tetszik, a frankofón film egy nagyon izgalmas, új színt jelentő vonulatáról, amelyet a belga Dardenne fivérek, Jean-Pierre és Luc képviselnek. TALLÓSI BÉLA Tavaly A gyermek, előző évben pedig A fiú című munkájukat láthatta a szemle közönsége. Mindenképpen kár, hogy A fiú című drámát még csak filmklub-terjesztésre sem vettük meg. A gyermek viszont szerepel a Projekt 100 szemle kínálatában. Jean-Pierre és Luc Dardenne az ún. minimálfilm képviselői. Ami nemcsak azt jelenti, hogy kis költségvetésű mozgóképeket forgatnak, hanem hogy munkáikban egyszerű, mindennapi, a valós életből vett alaphelyzetet bontanak ki, abszolút hétköznapi elbeszélésmóddal, nem stilizált nyelven közreadva. Nem műtermi környezetben veszik fel a jeleneteket, hanem az életszagú valóságban. A fiú főhőse egy középkorú műbútorasztalos, akihez betoppan egy fiatalkorúak börtönéből szabadult fiú, hogy kitanulja nála az asztalos szakmát. Nem igazán van története a filmnek, már-már túlzottan részletes is, ahogy hosszú perceken keresztül csak az asztalosmestert látjuk, amint a műhelyében végzi a dolgát. Semmi különöset, úgymond, filmbe valót nem csinál, csupán kö- zönyösen-búsan, a munkába feledkezve fúr farag, majd - a fiú megérkezése után - lesi tanonca minden mozdulatát, és segíti, szinte kézen fogva vezeti őt a szakma elsajátításában. E monoton munkavégzéssel azonban az alkotók olyan drámai feszültséget teremtenek mindvégig, hogy érezzük, valami nagyon nagy dolognak leszünk a szemtanúi. Szép lassan, komótosan megyünk előbbre, s hatásosan adagolva derülnek ki a szereplők titkai. Megtudjuk, hogy a férfinak is volt egy fia, hasonló korú, mint a ta- noncnak befogadott suhanc. Az is kiderül, féltő apai szeretettel óvta fiát, olyannyira imádta őt, hogy amikor meghalt, feleségével, gyermeke anyjával is megromlott a kapcsolata, teljesen magába fordult, s a munkába temetkezett. Innentől abban a hitben nézzük a filmet, hogy azért az a féltő gondoskodás, az a kitüntetett figyelem a fiú felé, mert az elvesztett fiát látja benne, s magához akaija édesgetni. Aztán kiderül, nem erről van szó: a férfi kinyomozta ugyanis, hogy az ügyes és igyekvő tanonc a fia gyilkosa. Nyomasztó feszültség sugárzik a filmből: a Dardenne fivérek úgy adagolják az újabb és újabb ismereteket, lassan-lassan, alig elárulva valamit, hogy nem látunk bele, mi a férfi szándéka a fiúval, aki nem is sejti, hogy mestere mindent tud róla. Érzelmeket robbant a film vége a megoldással: a férfi és a fiú végső nagy csatájával, a „nagy elszámolással”. A gyermek című munkájukban a belga rendező fivérek ugyanúgy a magas szinten tartott feszültséggel manipulálnak mindvégig. Komor film ez egy komor világról: a középpontban egy hajléktalan huszonéves fiúval, Brúnóval, aki dro- gozik, lop, csal, hazudik, a periférián lézeng, mégis rokonszenves, és drukkolunk neki, hogy feltöijön, bár tudjuk, hogy sose fog. Talán azért kerül közel hozzánk, mert apa létére szórakozott gyerek ő maga is. Ebből adódik a film konfliktusa: Bruno kedvese, Sonia kijön a kórházból, kaiján közös gyermekükkel. Bruno nézi a csöppséget közömbösen, hitetlenkedve, hogy apa lett, mert nem érez felelősséget, egyáltalán semmit sem érez a gyerek iránt. Áruba is bocsátja, mint egy tárgyat: gyerekkocsiban végigtolja a városon, elviszi egy adott címre, egy lepusztult garázsba, s otthagyja „a megrendelőknek”. Felveszi a pénzt, s boldogan megy a kedveséhez, hogy a gyerekeladással megoldotta az anyagi helyzetüket. Még büszke is magára, milyen talpraesett. A lányban viszont megszólal az anya, hisztérikus rohamot kap, és követeli vissza a gyereket. Bruno nem érti, kedvese miért ragaszkodik a gyerekhez annyira: mint mondja, majd csinálnak másikat. A lány nem tágít: ő ezt a gyereket akaija. Bruno nem tehet mást, hogy szerelmét, kedvesét ne veszítse el, elindul visszaszerezni a csecsemőt. Az „örökbefogadó szülők” is minden hájjal megkent kereskedők: visszaadnák ugyan a gyereket, de dupla áron. Brúnónak azonban nincs pénze, ugyanakkor gyerek nélkül sem mehet haza... Véres játszma kezdődik. Szürke, nyomorult, hétköznapi játszma. Valós, átérezhető és átélhető. Bruno félelmetes menekülésének krónikája lesz a film a továbbiakban. Amelyet nézve mélyen elgondolkodunk az egyén és a társadalom felelősségén. Mivelhogy A gyermek nem egy könnyen felejthető, szórakoztató mozi. Jó, hogy ilyen mozgóképek is születnek még, s még jobb, hogy hozzánk is eljutnak. Az ókeresztény irodalommal foglalkozó Heidl György érzékenyen aktualizálja a feldolgozott témákat Jónás a repkény (tök?) alatt POLGÁR ANIKÓ Repkény vagy tök alatt pihent-e meg Jónás? A probléma fordítói, de egyben teológiai is, és Szent Jeromos és Szent Ágoston herme- neutikai vitájával is összefüggésbe hozható. A vita alapja tulajdonképpen a hebraica veritas (héber igazság) és a graeca veritas (görög igazság) közötti ellentét, vagyis hogy a héber szöveg tekintélye, a Szentírás eredeti nyelvének tanulmányozása legyen-e a későbbi fordítások kiindulópontja, vagy a Szentlélek által diktált görög Septuaginta. „Ha a héber nyelvű kéziratokban másként találunk is meg valamit, mint ahogy ők [ti. a Hetve- nek] leírták, meg kell hajolnunk az isteni gondviselés előtt” - vallja Ágoston, aki szerint a héber eredetihez visszatérő fordító a Szentlélekkel próbál meg versengeni. A héber igazságot védelmező Jeromos ezt olyannyira nem veszi figyelembe, hogy nemegyszer még a vitás kérdések, homályos passzusok latinra fordításakor sem követi a Septuaginta megoldását. Ilyen Jónás és a repkény esete is, hiszen - ahogy a saját fordítói megoldását védelmező Jeromos kifejti - a héber szövegben egy teljesen más növény, a Palesztinában gyakori, széles levelű és sűrű árnyékot biztosító, mesterséges támaszték nélkül felnövő qiqeion szerepel. Mivel erre a növényfajra sem a latinnak, sem a görögnek nincs szava, Jeromos jobb híján repkénynek (he- dera) fordította, a Septuagintában viszont tök (kolokünthé) szerepel. Az allegorikus értelmezés felől nézve egyik megoldás sem tökéletes, hiszen az Izraelt jelképező qiqeion egyik fő tulajdonsága, hogy nincs szüksége mesterséges támasztékra, szemben a tökkel és repkénnyel, amelyek a földön kúsznak. A fordítói megoldások elkülönítése egyben az egyház megoszlását is magával hozza, hiszen így a latin nyelvű keresztények más Szentírást olvasnak, mint a görög nyelvűek, s a különféle értelmezések természetesen a képzőművészeti ábrázolásokban is megmutatkoznak. A teológiai és fordítástörténeti szempontból is izgalmas probléma tárgyalása az egyik fő témája Heidl György patrisztikus tanulmányokat tartalmazó könyvének, melyben nemcsak ismerteti a vita fő álláspontjait, hanem ez alapján a pécsi I. számú sírkamra Jónás-ábrá- zolásának Jeromos bibliafordítói munkásságával való összefüggését is bizonyítja, s a falfestmények da- tálását is pontosítja. Az ókeresztény irodalommal foglalkozó szerző, a Pécsi Tüdományegyetem Patrisztika Központjának alapító munkatársa különös érzékenységgel tudja aktualizálni a feldolgozott témákat, s nagy hangsúlyt fektet a források bemutatására, így az egyes tanulmányok gyakran szövegfordításokkal is kiegészülnek. A címadó tanulmány egy ismert antik mítosz keresztény értelmezéseit tátja fel: Odüsszeusz és a szirének találkozásának pogány történetéről van szó, mely üdvtörténeti értelmezést kap. A szirének éneke a keresztények számára veszedelmes pogány műveltséget jelenti, melyet fülünket befogva el kell kerülni. A hitoktató azonban, akárcsak Odüsszeusz, hallhatja a szirének énekét, hiszen neki olyan erős a hite, és olyan szorosan hozzá van kötözve az árbochoz, vagyis Krisztus keresztjéhez, hogy sértetlenül el tud hajózni mellettük, s a gyengébbek számára ki tudja gyűjteni a görög tudományból mindazt, ami a keresztények számára is hasznos. Tágabb kontextusban a tenger a vüágot jelenti, a hajó pedig az egyház, melyet az égi szél, a Szentlélek repít. Az Egy Dráva-parti írásmagyarázó című tanulmány Victorinusnak, a mai szlovéniai Ptuj egykori püspökének tipologikus értelmezési módszerével foglalkozik. Victo- rinus bibliamagyarázataiban kulcsszerepet kapnak a számok, a négyes például a látható, testi, időbeli világ jelképe: a negyedik napon alkotta meg Isten az égitesteket, a Paradicsomból négy folyó ered, az emberiség története négy korszakra tagolódik, négy evangélista van és Krisztust a negyedik napon fogták el - ezért böjtölnek a keresztények a negyedik napon, szerdán (vasárnap, az Úr napja ugyanis a hét első napja). A kötet tanulmányai különböző fajsúlyúak, hiszen van köztük olyan, amelynek eredeti változata patrisztikai tudományos konferencián hangzott el, és olyan is, amely eredetileg irodalmi lapokban, a Jelenkorban vagy a Vigíliában jelent meg, és a szövegfordítások elé írt bevezetőként is olvasható. A felsorolt témák mellett szó van az egyházatyák emberképéről, a remeteségről és a tökéletesség eszméjéről, az eretnekség genéziséről, a világiélek kilakoltatásáról. A kulcsszerepben a szerző fő kutatási témáját jelentő Szent Ágoston munkássága áll, melyről Heidl György korábban külön monográfiát is megjelentetett, és fordítóként Szent Ágoston több művét is közvetítette a magyar olvasók felé. (Heidl György: A keresztény és a szirének. Patrisztikus tanulmányok, Kairosz Kiadó, Budapest, 2005) Elhunyt Sven Nykvist Nyolcvanhárom éves korában elhunyt a vüághírű svéd operatőr, Sven Nykvist, aki három évtizednyi időt dolgozott a 20. század egyik meghatározó rendezőjével, Ingmar Bergmannal. Attól kezdve, hogy 1953-ban elkészítették első közös filmjüket, a Fűrészpor és ragyogást, szülte házi operatőre lett a nagy svéd film- mesélőnek. Közös munkájuk képileg egyik legcsodálatosabb gyöngyszeme a festőién fényképezett, 1972-ben készült Suttogások és sikolyok. S milyen volt ez az együttműködés? Ahogy a film szinopszisában olvasható: „Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas” - mondta Sven Nykvist- nek Bergman, akinek egyik legjelentősebb filmje bontakozott ki később ebből a képből. Sven Nykvist a fények és az árnyak „üldözésével” a filmművészet egyik leghangulatosabb pirkadá- sát örökítette meg, úgy (ki) lesve érzékenyen a hajnal színeit, a fák és a kert csendes ébredését, úgy kamerázva a tárgyak formáit, hogy a környezet látványa a három nő lelkiállapotáról is beszéljen. A legnagyobb filmes elismerést kapta meg ezért a munkájáért, az Oscar-díjat. Az Amerikai Filmakadémia kitüntetését még (TASR/AFP-felvétel) egyszer átvehette: 1982-ben ugyancsak egy Bergman-mű, a Fanny és Alexander fényképezéséért. Dolgozott más rendezőkkel is, ő teremtette meg a legendás A postás mindig kétszer csenget (rendező: Bob Rafelson) képi világát, s ő fényképezte a németek „klasszikusa”, Volker Schlöndorff Marcel Proust- adaptációját, a Swann szerelmét is. Woody Alléiméi egyebek közt a Bűnök és vétkekben dolgozott együtt. Vállalta a fényképezést honfitársa, Lasse Hallström mellett is: neki köszönhető a Gübert Grape című megrázó fümdráma látványvilága. Folytathatnánk a sort Norman Jewisonnal (Ágnes, az Isten báránya), Alan J. Pakulával (Egy elvált férfi ballépése) vagy Roman Polanskival (A lakó) és más rendezőkkel, akik Sven Nykvist kameráján keresztül akarták látni és láttatni a világot, (tébé) Király Leventét választották a nemzet színészének Szinte mindent eljátszott MTl-TUDÓSÍTÁS Budapest. Király Levente Kos- suth-díjas színművészt választották a nemzet színészének a Zenthe Ferenc halálával megüresedett helyre. A Szegedi Nemzeti Színház örökös tagjának megválasztásáról a nemzet szülészei döntöttek szűk körben. Király Levente 1937-ben született Budapesten. A Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész Jóformán mindent” eljátszott már, szavai szerint „csak operát nem énekeld’. Kezdő színészként került vidékre, 1959-től a Szegedi Nemzeti Színház tagja, 1986-tól örökös tagja. Pályája során megformálta többek között a Rómeó és Júliából Mercutiót, a Cseresznyéskert Fir- szét, a Csárdáskirálynő Kerekes Ferijét, az Irma, te édes című darabban Nestort, a Charley nénjében Bobot, a La Mancha lovagjának Sanchóját, a Hegedűs a háztetőn (Képarchívum) című darabban Teyje szerepét. Játszott a Denevérben, a Chicagóban, a Jézus Krisztus szupersztárban, a Hippolyt, a lakájban, a My fair La- dyben, a Vízkeresztben, a Sok hűhó semmiért című darabban, a Három nővérben, és Az ügynök halálában. A színművészt 2002-ben a színikritikusok díjával ismerték el. A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel 7 órától a Hétről hétre c. zenés, publicisztikai magazinban óránként híreket hallhatnak, és szólunk az elmúlt hét belpolitikai eseményeiről. 11.30- tól a Délidő vendége Pázmány Péter, Dunaszerdahely polgármestere. 13 órától irodalmi magazinunkban, a Tékában bemutatjuk a Csá- nó-Halász duót, akik megzenésített verseket adnak elő, és beszélgetés hangzik el Kovács Magda írónővel legújabb könyve kapcsán. 15 órától A kultúra vüága: kiállítása kapcsán Lábik János párkányi autodidakta festővel beszélgetünk, és megszólal Aknay János, Szentendrén élő festőművész, akinek képei szeptember végéig láthatók a Du- naszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában. Vasárnap 8.05-kor a Világosság katolikus kiadásában Fedorka Zsolt kassai káplán elmélkedik. 8.35-től Verdi Trubadúr c. operáját ismertetjük. A 9 órai hírek után a Randevú stúdióvendége lesz a Tücsök fő- szerkesztője, és beszélgetés hangzik el Caramellel. 13 órakor Térerő. 14.05-kor Kaleidoszkóp, melyben először egy tudományos konferenciára hívjuk fel a figyelmet, melyet a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet szervez Pozsonyban, az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia címmel; megismerkedhetnek két magyarországi kutatóval, Kákái Attila fizikussal és Hegedűs István csillagásszal. A 15 órakor kezdődő Kaland az életben az 50 éves Szabó Imre orgonaművész- szel beszélgetünk. 15.30-kor Hazai tájakon: Retkes Lajossal a régi katonaéletre emlékezünk. Közvetítésünk a Köszöntő és a Napzárta után, 18 órakor érvéget. (culka)
