Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-22 / 218. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 22. Vélemény és háttér 7 Irán az olajfegyveren kívül a terrorizmus szempontjából is globális veszélyforrás Az atomfegyverrel játszva HÍRES ELSZÓLÁSOK Silvio Berlusconi Talán a leghíresebb - és legnagyobb politikai botrányt kavart - ügye az Európai Parlament egyik német képviselőjével volt kapcsolatos, akinek egy vita során kijelentette: „Egy olasz rendező filmet forgat a náci koncentrációs táborokról. Kész vagyok Önt beajánlani a kápó (a foglyok közül kiválasztott táborőr) szerepére, amelyben bizonyára tökéletes alakítást nyújtana.” Ronald Reagan A néhai amerikai elnök egy mikrofonpróba során elhangzott kijelentésével döbbentette meg az amerikaiakat, amikor hangpróbaként ezt mondta: „Oroszországot örökre eltöröljük a Föld felszínéről, öt perc múlva megkezdjük a bombázását”. Reagan jót mulatott saját viccén, majd nyugodtan elkezdte beszédét. A magnószalag azonban a mikrofonpróba közben is forgott, s az ártatlannak szánt „tréfa“ kiszivárgott a sajtóba is. Arnold Schwarzenegger Sokszor bajba keverte magát a kaliforniai szenátor is, legutóbb például enyhén rasszista kijelentése miatt volt kénytelen bocsánatot kérni, mert egy kongresszusi képviselőnőről azt mondta, hogy heves vérmérsékletét bizonyára fekete bőrű, illetve latin-amerikai származású szüleitől örökölte. John Major A volt brit kormányfőnek miniszterelnöksége idején egyszer saját pártja képviselőit kellett megkövetnie, mert „fattyaknak“ minősítette azokat, akik nem értettek egyet a maastrichti szerződéssel kapcsolatos kormányállásponttal. Major egy televíziós interjút követően magánjelleggel tette meg megjegyzését az ITN televízió stúdiójában beszélgetve, nem vette azonban észre, hogy az egészet felvette a BBC egyik véletlenül ottmaradt forgató stábja. George W. Bush Nem volt szerencsésebb a jelenlegi amerikai elnök sem, akinek számos bakija közismert. Az egyik legidé- zettebb, amikor a G8 szentpétervári csúcstalálkozóján így szólt Tony Blair brit miniszterelnökhöz: „Na, akkor rá kell vennünk a Hezbol- lahot, hogy fejezzék be ezt a sz—t!” Bush csak arra nem gondolt, hogy a megjegyzés sajnálatos módon a mikrofonok közvetlen közelében hangzott el. Fülöp herceg Otrombaságairól híres II. Erzsébet angol királynő férje is. Egy alkalommal egy elektronikai üzemben egy kevéssé sikerült biztosítékdobozt látva megjegyezte: „Olyan, mintha indiaiak szerelték volna össze”. Ausztráliában egy bennszülöttől megkérdezte, hogy még mindig dárdákat hajigál-e, de számos más, hasonlóan „tapintatos” megjegyzése is bejárta a világsajtót. (m) Az iráni nukleáris program körüli kérdések változatlanul a nemzetközi kapcsolatok egyik legfontosabb problémáját jelentik. Erről nagyrészt maguk az iráni vezetők gondoskodnak, akár az Izra- el-ellenes kirohanásaikkal, akár az ENSZ-ben megtartott előadásaikkal. ONDREJCSÁK RÓBERT Az iráni kérdés természetesen komolyan foglalkoztatja az Egyesült Államokat is, amely a hosszú távú közel-keleti stabilitás legfőbb veszélyeztetőjét látja Teheránban. Az európai hatalmak hozzáállása ezen a téren elsősorban a konfliktus megoldásának módjáról vallott nézetükben különbözik az USA-tól. Diplomáciai megoldás Azt, hogy az esetlegesen nukleáris fegyverekkel rendelkező Irán komoly fenyegetés lenne Európa biztonságára is, szinte minden európai országban elismerik, ha nem is olyan egyértelműen, mint Washingtonban (amennyiben lennének kétségeik a politikai döntéshozóknak, a mögöttük álló szakértők hathatós érvekkel cáfolják azokat). Európa azonban elsősorban abban különbözik az USA-tól, hogy a problémát - saját külpolitikai hagyományaihoz igazodva - tárgyalásos úton kívánja rendezni. Természetesen az USA sem a katonai megoldást tekinti elsődlegesnek, de a tárgyalásokat a három európai hatalom, Franciaország, Nagy-Britannia és Németország vezeti. Számíthat Pekingre és Moszkvára Iráni szemszögből nézve a jelenlegi helyzet csaknem ideális. A húzd meg - ereszd meg taktikát alkalmazva éket verhet a nyugati hatalmak közé, és ha esetleg Teherán elszámítaná magát, és nukleáris programja komolyabb vitát váltana ki az ENSZ-ben, még mindig számíthat Kína és Oroszország támogatására. Míg azonban Moszkva elsősorban gazdasági okok miatt támogatja Iránt, Peking érdekei ennél valamivel összetettebbek. Kétségtelen, hogy Kína számára is fontosak a gazdasági szempontok, hiszen az ország energiahordozó szükségletének egyre nagyobb hányadát importálja és ebben a kulcsrégió a Közel-Kelet (a kínai energiahordozó-behozatal másik fő forrásává fokozatosan Afrika válik, de ez már egy másik téma). A másik nagyon fontos nézőpont azonban geopolitikai jellegű. Kínának alapvető érdeke, hogy az USA figyelme a Távol-Keletről inkább más régiók felé irányuljon, és erre a Közel-Kelet ideális célpontnak tűnik. Amerikai korlátok Az amerikaiaknak jelen esetben távolról sem akkora a cselekvési szabadságuk, mint volt néhány éve. Politikailag gyakorlatilag eladhatatlan lenne a nemzetközi közvélemény számára egy Irán elleni katonai akció, különösen abban a közegben, amely Irakot követően alakult ki. Paradox módon a vüág közvéleményének jelentős része egy kalap alá veszi a demoklrán számára a jelenlegi helyzet ideális. A húzd meg - ereszd meg taktikával éket verhet a nyugati hatalmak közé. ratikus Egyesült Államokat és a diktatórikus rezsimeket, Irántól Kubáig. A másik gyakran emlegetett ellenérv a katonai akcióval szemben az amerikai fegyveres erők lekötöttségének mértéke. Tény, hogy jelenleg, amikor nagyjából 150 ezer amerikai katona állomásozik Irakban, és még nem igazán látszik lehetőség a gyors és radikális csapatcsökkentésre, problematikus lenne egy, az Irak elleni hadműveletekhez hasonló akció megszervezése. Ráadásul Irán hadereje komolyabb erőt képvisel, mint Iraké és a geográfiai körülmények is bonyolultabbak. Az amerikai légierő és haditengerészet lekötöttsége azonban ennél sokkal kisebb mértékű. Még inkább igaz ez azokra a nagy hatótávolságú kötelékekre, amelyek az esetleges Irán elleni csapás kulcseszközei lehetnének. Ebből következik, hogy bár az amerikai szárazföldi haderő viszonylag nagymértékben lekötött más hadműveletekben, a légierő és a hadiflotta csapásmérő képességei távolról sincsenek ilyen mértékben korlátozva. Ez a tény annál is inkább fontos, mivel szinte minden mértékadó szakértői elemzés szerint Iránnak egyre kevesebb idő kell ahhoz, hogy nukleáris fegyvereket állítson elő. Ismédem, nem maga a fegyver előállításának a folyamata a kritikus, hiszen akkor már késő bármit is tenni. Mi a teendő? A kulcs a technológiai küszöb átlépése, amelyet követően már csak az adott ország saját elhatározásán múlik, hogy rendelkezni fog-e tömegpusztító fegyverekkel. Mindemellett a katonai csapás sosem ideális megoldás. Az a kérdés, akkor mi a teendő. Azt ugyanis nem várhatjuk el, hogy Irán passzív lesz. És itt nem csak az esetleges olajfegyverről van szó, amelynek bevetése kérdéses lehet. Ebben az esetben ugyanis, bár a kőolaj ára valószínűleg csillagászati magasságokba emelkedne, a nyugati országok képesek lennének más forrásokból - például Afrikából - pótolni a hiányt. Persze ez nem jelenti azt sem, hogy a piac nem reagálna hisztérikusan. Az olajexport leállítása viszont Teherán számára sem lenne ideális megoldás, hiszen rövidtávon elesne bevételei egy részétől. Fontosabb viszont, hogy egy esetleges globális gazdasági válság esetén a fejlődő országok legtöbbször rosszabbul járnak, mint a fejlettebbek, gazdaságuk egyoldalúsága és egyéb strukturális problémák, valamint a csökkenő nyugati tőkebeáramlás következményeképpen. A terrorizmus veszélye Irán azonban más úton is képes megkeseríteni a Nyugat életét. Befolyása egyes terroristának tartott szervezetekben meglehetősen komoly, amit szükség esetén ki is tud használni. Emlékezzünk csak arra, hogy amikor a nemzetközi nyomás kezdett komollyá válni, hirtelen kitört a libanoni válság. Az iráni kérdés tehát kellőképpen bonyolult és sokrétű és a jelenlegi helyzetben nem létezik egyértelmű és ideális megoldása. Ezért mindennél fontosabb a nyugati világ egységes fellépése. KOiUHEMTÁR Lépésváltás kifulladásig S1DÓ H. ZOLTÁN A Magyar Televízió lángoló székháza nemcsak a déli szomszédunknál uralkodó belpolitikai, gazdasági feszültségekre világít rá, hanem a posztkommunista térség bő másfél évtizede óta tartó kétségbeesett felzárkózásának problémáira is.-Lengyelországban az Európai Unióval szembemenő, vagy Brüsszellel minimum nem szimpatizáló pártok kormányoznak, Csehországban a nagy nehezen leváltott Parou- bek-kormány a lehetőségeikhez képest rendkívül bőkezű osztogatásba kezdett, nálunk pedig a Dzurmda-kabinet fájó, ám indokolt reformjai után a lakosság némi nyugalomra, egy kis többletpénzre vágyva Ficóékat hozta helyzetbe. Valószínűleg a magyar polgároknak sem a nyűtan bevallott hazudozás fáj a leginkább, hanem a jóléti illúzió szétrombolása, az újabb Bokros-csomag elkerülhetedensége. Az 1989 óta tartó hosszú menetelésünk után 2004-ben viharverten, a brüsszeli feltételrendszer Szküllái és Kharübdiszei között manőverezve, de végre megérkeztünk a világ egyik gazdasági centrumának számító Európai Unió kikötőjébe. Az egészen megdöbbentő mértékű gazdasági visszaeséssel nehezített út megtétele után, miután a társadalom döntő részét kizsigerelő modernizációs kihívások nagy részének eleget tettünk, mára elfáradtunk. Napjainkban szerettük volna learatni a politikai rendszerváltás, a civilizációs lépésváltás első kicsi, talán még savanyú, de végre saját érlelésű gyümölcseit. Ám időközben kiderült, az a kapitalizmus, amelybe a rendszerváltó volt szocialista országok beléptek, már nem a II. világháború után nagy műgonddal kiépített szociális piacgazdaság, amelyre a rendszerváltó elitek és a társadalom jó része évtizedek óta áhítozott. Mostanság ugyanis a Lajta túloldalán is kezdik lebontani a jóléti intézmények egy részét, tehát nekünk újra bele kell húznunk. Kína dickensi időket idéző őrületes kapitalizmusával, tömegtermelésével nem tudunk tartósan versenyezni, sőt, egymásnak is kőkemény versenytársai vagyunk. Időközben elkezdődött a lakosság nagyarányú elöregedése, ami a nyugdíjrendszerek költséges átalakítását vonja maga után - ez további forrásokat von el a kitörési pontok finanszírozásától. Végül mára vüágossá vált, hogy túl hosszú út vezet az általunk képviselt ingatag állapotú félperifériás helyzetből a vüággazdaság centrumába. Persze, nem öncélú volt eddigi igyekezetünk, csak éppen a távolodó cél láttán a társadalom jelentős, lecsúszó rétegei kezdenek elfáradni. Márpedig pihenésre nincs idő, ahogyan Kozma Ferenc közgazdász írja: „Ä félperiféria az úton lévő gazdaságok csoportja. Ebben a se ilyen, se olyan helyzetben, a felfelé igyekvés és a lefelé sodródás határmezején ha abbahagyják a kapálózást, akkor az érintett nemzet- gazdaság visszafordíthatatlanul lemerül a sereghajtók zónájába, a perifériába” Ugyan az Európai Unió pénzinjekciói akár a nekünk kinyújtott segítő kéznek is felfoghatók, ám jó ha tudatosítjuk: az elmúlt 60 évben mindössze Spanyolországnak, Írországnak, Olaszországnak, Japánnak, Szingapúrnak és Dél-Koreának sikerült a labilis félperifériás helyzetéből felvergődnie a megváltást jelentő gazdasági centrumba. Térségünk az elmúlt 15 évben leszakadt a világ élmezőnyétől, az időközben kiépült nyugati jellegű intézményeink kis híján be- lefúlladnak a keleti viszonyok makacsul továbbélő lápjaiba. A Budapesten tapasztalt haragos napok azt jelentik: a rendszerváltás fáradalma, a biztonságérzet, a kiszámíthatóság visszaszorulása időnként kezelhetetlen helyzetet teremt. És akkor csak nézünk, mint a tévében. JEGYZET Összebontás JUHÁSZ KATALIN Néni drága, meghoztuk a deszkákat, hová tegyük őket? Ez a kérdés hetente több százszor elhangozhat, a válasz pedig minden alkalommal tenyereknek riadt összecsapása, vagy rosszabb esetben sírógörcs. Aki ugyanis bútort vásárol, az bútort is szeretne kapni a pénzéért, nem pedig egy halom deszkát és egy zacskó csavart. A fogyasztóvédelmisek végre foglalkozhatnának ezzel a dologgal, mert ez majdnem olyan, mintha az ember kiválasztaná a boltban a szép, ropogós kenyeret, és kapna helyette egy vekni tésztát, amit odahaza kell megsütnie. A bútorszállítók ugyan külön kérésre összeszerelik az elemeket, ez azonban extra szolgáltatásnak minősül és 3-4 ezer koronába kerül. Vevő felbőszül, munkásokat elküldi a jó francba, és hozzálát maga a felnőtteknek való kirakójátékhoz. Legjobb esetben is uszkve fél nap alatt végez, addigra összevész házastársával, elpáholja gyermekeit, megharapja a postást és elfogyasztja a vendégeknek szánt francia konyakot. Legutóbb egy nagyon közeli rokonom vásárolt konyhabútort, és képezte át magát asztalossá. Szerencsére se konyak, se élete párja nem volt a közelben, a deszkahalom tetején viszont megtalálta az eredetileg lengyel nyelvű használati utasítás szakszerű magyar fordítását. Úgy gondolta, e brossúra, valamint egy bölcsészdiploma elegendő a sikerhez. Nos, majdnem tévedett. „Mielőtt elkezdi az össze- bontást, olvassa el az összebontás utasítástását és tartsa be az utasításban leírt összebontás sorrendjét. Az tartozékok csomagokba vannak becsomagolva. A bútorok használatakor, ha szükséges, ellenőrizni kell az excenteres összeköttetéseket. A bútorokat az összebonás után vízszintre kell állítani”. Szerencsére számozott nyüakkal ellátott rajzok is illusztrálták a költői szöveget, így a gigantikus építőjáték „összebontása” nem végződött elmebomlással, sem a deszkák hatodik emeletről való defenesztrációjával. A konyhabútor áll, a szombat délután komoly szellemi munkával, azaz végülis hasznosan telt, öcsém pedig (hopp, elkottyantottam!) ezek után feladhat egy hirdetést, hogy jutányos áron bútorszerelést vállal a lakótelepen. És hogy én is hasznosítsam bölcsészdiplomámat, közhírré teszem, hogy mától követhetetlen használati utasítások magyarról magyarra való fordítását vállalom. Ár megegyezés szerint. (Peter Gossányi karikatúrája) _______________________— ____________________________________________________- . ..forog velem a világ... biztos a magyarok destabilizálták Európát!
