Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-21 / 217. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 21. www.ujszo.com RÖVIDEN Lengyel filmek a Múzeum moziban Pozsony. A lengyel kulturális napok keretében ma és holnap ingyenes filmvetítést tartanak a Múzeum moziban. Ma 18 órától Piotr Trzalski 2004-ben készült Mesterek című alkotását, holnap ugyanebben az időpontban Artur Wiecek Angyal Krakkóban című, 2002-ben forgatott filmjét láthatja a közönség, (e) (New) Music At Home Somoija. A (New) Music At Home elnevezésű kortárs zenei hangversenysorozat keretében vasárnap 19 órától a tengerentúlról érkező zeneszerző és multíinstrumentalista, Anne LaBerge és a szlovák Vapori del Cuore együttes ad közös koncertet a zsinagógában. Saját darabjaik mellett John Cage-mű is szerepel a programjukban, (e) Jankó Zoltán-emléknap Baka. Százharmincöt évvel ezelőtt született Bakán Jankó Zoltán író, lapszerkesztő, publicista, múzeumalapító. A Csemadok Bakai Alapszervezete, Baka község önkormányzata, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének bakai alapszervezete és a Szlovákiai Magyar írók Társasága az évforduló alkalmából vasárnap emléknapot rendez. A megnyitó 14 órakor kezdődik a helyi kultúrházban. A kultúrműsor után, 16 órakor kerül sor Jankó Zoltán emléktáblájának leleplezésére. A Szlovákiai Magyar írók Társasága nevében ünnepi beszédet mond Tóth László Forbáth Imre- díjas költő, (ú) Régmúlt századok zenéje Pozsony. Régmúlt századok zenéje, a gótika és a reneszánsz korának világi muzsikája csendül fel a Musa Ludens kamarazenekar előadásában vasárnap 16 órai kezdettel a pozsony-ligetfalui CC Centrumban (Jiráskova 3.). (ú) A Guernica Madridban marad Madrid. Jósé Luis Zapatero spanyol kormányfő tegnap leszögezte: „technikai okokból ellenzi” Pablo Picasso Guernicájának akár ideiglenes elszállítását is Madridból Bübaóba, amit a baszk nacionalisták követelnek. A Guernica, amelyet Pablo Picasso (1881-1973) a spanyol köztársasági kormány rendelésére azután festett, hogy a Franco tábornokkal szövetséges náci légierő 1937. április 26-án lebombázta a baszkföldi várost, a háború borzalmainak egyetemes jelképévé vált. A 3,5x7,7 méteres hatalmas festmény a festő akaratából csak 25 éve, a Franco-rendszer bukása után térhetett vissza Spanyolországba. A madridi Reina Sofia Múzeum vezetősége arra hivatkozva ellenzi a mű szállítását, hogy állapota jelentősen leromlott és bármiféle további utaztatása súlyosan károsíthatná. A baszkok szemében azonban Guernica identitásuk egyik jelképe, és erre hivatkozva sürgetik április óta, hogy a művet legalább ideiglenesen állítsák ki a város bombázásának 70. évfordulója alkalmából Baszkföldön, a bilbaói Guggenheim Múzeumban. (MTI) Megjelent az Irodalmi Szemle szeptemberi száma Jubilánsok köszöntése LAPAJÁNLÓ A kisebbségi magyar irodalom jeles személyiségeit köszönti a folyóirat szeptemberi száma. Nagy Irén az alapozó nemzedék egyik tagja, aki prózaíróként a Kislds- asszony című regényével mutatkozott be. Regényes élettörténetét eleveníti fel abban a beszélgetésben, melyet a lap készített vele. A cseh-magyar kapcsolatok tudósát, Richard Pražák professzort is köszönti a folyóirat, aki - Fried István egyetemi tanár méltatása szerint - tiszteletre méltó tudósi életművében kitüntető helyet szentelt a magyar történelem és irodalom kutatásának. Foglalkozik a folyóirat a száz éve született Dávid Teréz író és drámaíró, valamint Szabó Béla költő, író, újságíró munkásságával. Magyar líra és epika a 20. században című sorozatában Grendel Lajos tanulmánya a Nyugat első nemzedékének regényíróival foglalkozik. A Könyvről könyvre című kritikai rovatban Szalay Zoltán Terézia Mora Nap mint nap című regényéről ír. L. Erdélyi Margit Az olvasás értékei és gondjai címmel Adanikné Jászó Anna közelmúltban megjelent kötetét mutatja be, Mizser Attila pedig Részrevételek című kritikájában Géczi János Részkarc című válogatott verseskötetét veszi szemügyre. (Mizser Attila esetében lényegében „műfaji kitörésről” beszélhetünk, minthogy eddig kritikával nem foglalkozott.) A szépirodalmi rovatban A vers és idő címmel Milan Rúfus verseit olvashatjuk (Pereszlényi Sándor fordításában), továbbá Öllős Edit és Vankó Zsolt verseivel találkozhatunk. Részletet közöl a lap G. Kovács Gyula feledi helytörténész A kereszt árnyékában címmel készülő regényéből, melyben egy katolikus pap szemével láttatja a XIV. század második felét. A litvániai legendák orosz írója, Grigorij Kanovics a szerzője annak a novellának, mely Menahem, a cigány címmel (E. Fehér Pál fordításában) jelenik meg, egy az íróról készült rövid profil kíséretében. A Tallózóban Hász Róbert A múlt vámszedője című nagyregényét mutatják be, Jugoszlávia bukásáról. A lapszámot Kádár János Miklós rajzai illusztrálják, (zsolt) Új helyen várja a vásárlókat a pozsonyi társadalmi, kulturális intézménynek számító Steiner antikvárium A hagyomány boltja Az antikvárium egyik kedélyes sarka (A szerző felvételei) Az új üzlet bejárata az Academia Istropolitana épületének udvarán Gondolom, aligha van üzlet Pozsonyban, amely olyan hagyományokkal teli múltra tekinthet vissza, mint az 1847-ben alapított Steiner antikvárium. Ez még európai viszonylatban is ritkaság, holott a szerencsésebb fejlődésű országokban, ahol nem tombolt a kommunizmus, a tradíciónak fontosabb hely jutott az értékrendben. A1CH PÉTER Az egész a Zsidó utcán kezdődött, ahol az Edl udvarban Josephine Bendiner-König, aki egy évvel később Sigmund Steiner felesége lett, könyvkölcsönzőt és antikváriumot nyitott. Az ő fiuk, Hermann jóvoltából lett a boltból könyv- és kottakereskedés, később kiadó is társult hozzá. A fejlődéssel együtt járt a helyszínváltás is. Előbb a Klarissza utcára került a bolt, majd 1880-ban a Ven- tur utcába, ami - bár csak egy ug- rásnyi távolságban - jelentős társadalmi változást is jelentett: az üzlet a pozsonyi polgárság kulturális életének része lett. Zsenge gyermekkoromból még én is emlékszem Steiner Vili bácsira a Ventur utcai boltban, s nem va- gyok/voltam az egyeden, aki számára emlékezetes hely maradt ez. Selma asszony említette: egyszer valaki Max úr iránt érdeklődött - több mint negyven évvel azután, hogy Max Steiner az árjásítást követően Auschwitzban elpusztult... Mert itt nyitották meg újra az antikváriumot 1991-ben, miután az 1948-as kommunista hatalomátvétel után természetesen ezt is államosították, majd becsukták. Az újraindítás elsősorban a bámulatos energiával rendelkező Steiner Selma asszony műve, aki Dagmar Ložekovával hihetetíen nehézségek árán újra fölvirágoztatta az üzletet. Ez alatt persze nem dúsgazdag kereskedést lehet érteni, sokkal inkább egy jellegzetes pozsonyi kulturális intézményt. De mindez a múlté már. Sajnálatos metamorfózisok következtében a Steiner antikvárium 2005 szeptemberében újra bezárni kényszerült. A mai világban, amikor a rideg paragrafusok és a tőke a döntő, valahogy nincs hely a hagyományok ápolására, pártolására. A föntebb említett két hölgy magára maradt a problémával: fölújítsák-e még egyszer, s folytassák ezáltal a Steiner antikvárium életét, s ha igen, hogyan, hol és milyen körülmények között. Hivatalos segítséget aligha lehetett volna várni, még morális segítséget sem nyújtottak. Ám a két asz- szony nem adta föl, nem olyan fából faragták őket. Végül egy régi pozsonyi család segített, amely nem az idegen szavak szótárából tudja, mi a hagyomány. így vált lehetővé a folytatás. Pontosan egy év elteltével, a napokban nyitották meg az üzletet. Újra itt van hát ez a Pozsonyhoz tartozó reliktum. Ráadásul optimális helyen. Mert nem mindegy, hol van az ilyen üzlet. Egy élelmiszerbolt lehet a panelházak között is elbújva, oda eltalálnak az emberek, hiszen enni kell. Egy könyv azonban más természetű szükség, különösen, ha antikváriumról van szó. Ott olyan könyvek találhatók, amelyeket valamilyen értékük miatt nem dobtak el, s túléltek. Oda böngészni jár az ember, beszélgetni, találkozni, a Steiner antikvárium éppen ezért nemcsak egyszerűen üzlet, hanem társadalmi intézmény is egyúttal. Olyan helyen kell hát legyen, ahol elég nagy a mozgás, ahol sok turista, diák, járókelő megfordul, ahova nem csak céltudatosan, hanem véletlenül is betér az ember. így sikerült egy megfelelő helyet találni, nem messze a régi helyszíntől: az ódon Academia Istropolitana épületének udvarán, a Ventur utca 3 alatt. Az udvart persze nem ártana kissé rendbe rakni, parkosítani, kávézót vagy teázót nyitni ott, ami újabb vonzerőt jelentene, de idővel talán erre is sor kerül. Az antikvárium látogatóinak körülbelül egyharmada törzsvendég. Nem kizárólag a könyvek miatt jönnek, amolyan intellektuális találkahely ez. Persze' igyekeznek érdeklődésüket kielégíteni, az antikváriumból jelzik az érdeklődőknek, ha az általuk keresett könyv fölbukkan, de olyan megrendelő szolgálatra, mint a múlt század elején, ma az internet világában már nincs szükség, s lehetőség sem nyílik már erre. Fontosabb a jó kapcsolat a vevőkkel, s erre nagy hangsúlyt fektetnek, hiszen különösen a törzsvendégek az antikvárium éltetői. Ők voltak, akik folyamatos érdeklődésükkel lelket öntöttek a tulajdonosokba a Steiner Selma nehéz átmeneti időben, amikor újjá kellett szervezni az antikvárium további működését, s ők lesznek újra azok, akik az üzletet élettel telítik. Selma és Dagmar asszonyok egy hihetetlen tortúra után lényegében a második újrakezdés után állnak vevőik elébe. A hely kissé eldugottabb, mivel nem közvetlenül az utcáról nyílik a bejárat, s kisebb is valamivel az üzlet, ám nem kevésbé kedélyes, nem kevésbé vonzó, nem kevésbé családias. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a Steiner könyvesbolt pozsonyi jellegzetesség maradjon - s nem csupán a törzsvendégek örömére, hasznára. Mert a könyv érték, s az is marad, az internet ellenére, amely a könyv szagát, a könyvvel való közvetlen kapcsolatot nem tudja helyettesíteni. Mert egy antikvárium a könyvesboltok esszenciája: kiadásuk idejét túlélő könyvek vannak ott, maradandó értékek. És még az is itt található, ami másutt aligha: a Steiner antikváriumban rengeteg Pozsony- nyal összefüggő irodalom, kép, nyomtatvány, metszet is található. Mert hiszen hagyományőrző pozsonyi specialitás ez az antikvárium - nem mondtam még? Úgy tűnik, Penelope Spheeris filmterve valósulhat meg először, már megtalálták a főszereplőt is Janis Joplin, a karcos hangú énekesnő életre kel OR1GO A Wayne világa rendezője megfilmesíti a karcos hangú énekesnő életét. Joplint a Galaxis útikalauz stopposoknak Trillianje, Zooey Deschanel alakítja majd. Egy ideje már két különböző fűm is tervbe van véve, amely a legendás, 1970-ben elhunyt énekesnő életét dolgozná fel. Az egyik a Lakeshore Entertainment projektje, amelyben a pletykák szerint Renée Zellweger alakítaná Joplint, a másik Penelope Spheeris The Gospel According to Janis című filmterve. Pillanatnyilag úgy tűnik, ez utóbbi valósulhat meg először, mert leszerződtették a Joplint megformáló színésznőt a szerepre. A 27 éves korában elhunyt énekesnőt a 26 éves Zooey Deschanel alakítja majd, aki maga is jó énekhanggal büszkélkedhet, amiről a Mi a manó című filmben már a közönség is megbizonyosodhatott. A színésznő az elmúlt négy hónap során énekórákat vett, hogy a fűmben hitelesen tudja majd utánozni Joplin jellegzetes, karcos énekhangját. A producer, Peter Newman a Varietynek nyilatkozva elmondta, hogy „az évek során a dilemmát az jelentette, hogy olyan színészt találjunk, aki tud énekelni, vagy olyan énekest, aki tud játszani... Zooey az első, aki mindkét területen kiváló.” A fűm rendezőnője, Penelope Spheeris leginkább a Wayne világáról ismert, de a zenei élethez a kócos fejű gitáros és dobos meűett szorosabb szálak is kötik: ’81-ben The Decline of Western Civüiza- tion címmel dokumentumfümet rendezett a Los Angeles-i punk- szcénáról, majd később elkészítette ennek folytatását is, amely a metálzenével foglalkozott. A forgatókönyv utolsó változatát Spheeris az egykor zenei újságíróként dolgozó David Daltonnal közösen írta, aki elkísérte Joplint az egyik turnéján. Úgy tűnik, a film szerkezete hasonló lesz a Majdnem híreshez: ebben a filmben is az újságíró szemszögéből követhetjük majd végig a turné eseményeit. Az alkotók jelenleg keresik a megfelelő színészt Dalton megformálására. A film forgatása novemberben kezdődik Philadelphiában.
