Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-16 / 213. szám, szombat
12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 16. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Éljen a király? ÉDES ÁRPÁD Ige: „Összegyűltek Izrael vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába. Ezt mondták neki: Te már megöregedtél fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás! Sámuel azonban rosszal- lotta. ...Az Úr pedig ezt mondta Sámuebiek: Hallgass a nép szavára mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg hanem engem vetettek meg hogy ne legyek a királyuk. Veled is ugyanúgy cselekszenek, ahogyan velem cselekedtek. ” (lSámuel 8,4-8) A Fiatal Reformátusok Szövetsége, a FIRESZ, remek ifjúsági és gyermektáborokat szokott rendezni. A 90-es évek elején fölsza- badultabb légkörben én is több ilyen alkalmon vettem részt. Az egyik alkalommal Pálhegyi Ferenc pszichológus tartott előadásokat, s ezek egyikén tett egy nagyon érdekes kijelentést: „A korszellem az ördög aktuális akarata.” Új időknek új szeleitől megérintve kezdetben kétkedve fogadtuk a mondást. De aztán rájöttünk, hogy itt nem a történelemformáló Isten nagy beavatkozásai értendők, hanem sokkal inkább az újszerűnek ható, divatokat diktáló, tren- di dolgokról van szó. Abban mutatkozik meg leginkább sátáni volta, hogy mindig valamilyen isteni rendet, törvényt megkérdőjelezve vagy éppen tagadva próbál valami forradalmian új és modem képében tetszelegni. Ezek a kísértések Izrael népének történetében is nyomon követhetők. Iskolapéldaként hozható fel az Igénkben idézett esemény. Az ígéret földjének elfoglalása után, a bírák korának végén vagyunk, egy bő ezer évvel Krisztus előtt. Még elevenen él a nép tudatában az Egyiptomból való szabadulás csodája, a pusztai vándorlás során tapasztalt isteni segítség, ami testnek a mannában adatott, a léleknek a törvény és a szövetségkötés által. Nemcsak Izrael fiai, hanem a környező népek fiai is látták és emlékeztek az ígéret földjének elfoglalására, Jerikó falainak leomlására. Ha eltévedtek volna vagy megfeledkeztek volna Isten csodáiról, az Úr idejében küldött bírákat, akik által megszabadította, visszavezette őket. Ám soha nem volt kétséges, hogy a szabadító maga az Úristen, aki embereken keresztül cselekszik. Sámuel volt az utolsó a bírák sorában. Mikor megöregedett, az utána jövő nemzedék a környező népek szokásaihoz kívánt alkalmazkodni. S mert ott királyok uralkodtak, Izrael fiai is királyt kívántak maguknak. Laikus szemmel azt gondolhatnánk, hogy csupán megnevezésbeli különbségről van szó. Hisz a bíra mondta ki a döntő szót az igazságszolgáltatásukban, ő vezette háború idején a népet a csatába, és egyáltalán: a nép vezetőjének tekintették. A királyi méltóság által ezek a tisztek csak megerősödnének. De a bíra nem a maga nevében cselekedett, nem élet és halál felett rendelkező despota uralkodó volt. A bíra nem a nép által választott, hanem az Istentől szabadítóul küldetett. Nem a maga akaratából, hanem isteni megbízásból cselekedett. Ezzel szemben a király az isteni rangot magának fenntartó, istenként tetszelgő, abszolút hatalommal rendelkező uralkodó. Izraelben Istent tekintették királynak, de mégis az ördögi korszellemnek engedve ennek mondtak ellent, Hiába figyelmezteti Sámuel prófétaként ennek veszélyeire a népet, ők csökönyösen azt mondják: „mégis legyen királyunk”. Saul királlyal megkezdődik a szomorú tapasztalások sora. Isten ellenben a rosszból is tud jót formálni, és szeretetből, kegyelemből ad szíve szerint királyt is. Dáviddal kezdődik ez az ígéret, s a dávidi király Krisztus Jézusban teljesedik be. Semmi sem jellemzőbb az ördögi cselszövésre, mint az, hogy amikor Pilátus Jézus szabadon bocsátását kínálja fel, mondva: Akaijátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? A főpapok azt válaszolják: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” (János 19,15). Ez a szellemiség mindmáig elénk tolakszik. Elutasítva vagy pótszerekkel helyettesítve az Istentől adott dolgokat. Minek a házasságkötés ceremóniája, hiszen együtt is élhetünk? Feláldozzam a karrieremet egy esedeges gyermekáldás miatt? A pillanatnyi jólétünkért mért ne áldozhatnánk fel természeti környezetünket, a Földet? ... „Szeretteim ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e..,”(1 János 4,1) A szerző református lelkész ÖTLETTÁR Készítsünk szappant házilag! TIPP Ha van kedvünk, időnk, és sajátságos ajándékot szeretnénk, készítsünk saját kezűleg szappant. Hozzávalók egy mandarinszappan elkészítéséhez: 15 dkg glicerin, fél mandarin reszelt héja, 1 evőkanál méz, vaníliaaroma, mandarinolaj, farúd, reszelő, lábos, homorú süteményforma Elkészítése: A nyers szappant lereszeljük, és 60 fokos gőzfürdőben megolvasztjuk. Beletesszük a hozzávalókat, farúddal elkeverjük, felforrósítjuk, a masszát a süteményformába öntjük. Díszként bármit használhatunk: üveggolyót, szárazvirágot, gyöngyöket. Fél óráig hűlni hagyjuk, majd több napon át szárítjuk. KIVÁNCSIAK KLUBJA Mióta mosunk szappannal kezet? Tisztaság fél egészség - tartja az ősi szólás. A tisztálkodás alfája és ómegája pedig a szappannal történő kézmosás. Ki gondolná, hogy ez a tisztálkodószer valaha luxusnak számított? Pedig volt idő, hogy állami vezetők nagyrabecsülésük jeléül egy darabka szappant ajándékoztak egymásnak. JUHANl NAGY JÁNOS E síkos-sikamlós tárgy története több fejezetre tagolható. A történelem hajnalán élő népek is használtak már - némi jóindulattal - szappannak nevezhető anyagot. A babi: lóniaiak állati zsírt és hamut főztek össze hozzá. A régi görögök és rómaiak bablisztet használtak pipereszappan gyanánt, a ruhaneműből pedig sulykolással távolították el a piszkot. De ismerték a jól habzó szappangyökeret, s évezredek óta a hamulúgot. A mi fürdőszobai kellékünkhöz hasonló szappant 385 körül a gallok és a germánok készítettek először, de nem mosakodásra kellett nekik, hanem hajukat szőkítették vele. Arról is van adat, hogy 800 körül már sok helyen főztek szappant házüag, faggyúból, hamuzsírból. Ennek a készítménynek azonban még korántsem volt kellemes az illata, és meglehetősen puha volt az állaga. Igaz, azokban az évszázadokban még nem is létezett a mai értelemben vett higiénia. A kellemetlen testszag eltüntetésére, vagyis közömbösítésére illatszereket használtak, mígnem 1399-ben Angliában IV. Henrik Fürdési Rendeletben utasította nemeseit, hogy lovagi életük során legalább egyszer vízzel teli kádba merüljenek el. Olívaolaj és a fahamu lúgja A kemény toalettszappant az arabok találták fel, olívaolajból és a fahamu lúgjából készítették. Illatosították is, de ezt az import luxus(lllusztrációs felvétel] cikket csak a jómódú emberek tudták megvásárolni. Anglia és Franciaország felismerte a szappan jövedelmezőségét, s amint egyre népszerűbb lett, erősen meg is adóztatta. Ezzel azonban lehetetlenné tette, hogy a gazdagokon és nemeseken kívül más is hozzájusson. A köznép legfeljebb fahamuval távolította el a piszkot testéről és ruhájáról. William H. Lever kezdett nagy- üzemileg szappant gyártani növényolajból, de már csak a 19. században. Meg is gazdagodott belőle. Ehhež azonban az kellett, hogy előzőleg Nicolas Leblanc (1742-1806) egyszerű és olcsó eljárást eszeljen ki a lúg vegyi úton történő előállítására. A francia kémikus és orvos 1790-ben feltalálta a lúg konyhasóból történő előállítását, tehát a szappanalapanyag gyártásának egyszerű és olcsó módját. Angliában a Pears, a Yardley és a Lever Brothers cégek a szappangyártók úttörői. Az Újvilágban az Amerikába kivándorolt telepesek maguk készítették saját szappanjukat, ehhez egész évben félretették a zsiradékokat az évente egyszer megtartott nagy szappanfőző napra. Az efféle primitív szappanfőzés azonban tökéletlen volt. A kotyvasztott termék a negatív lúgos szappan elnevezést kapta. Ä növényi olajból készült szappan a 19. században kezdett elterjedni. 1806-ban New Yorkban William Colgate megalapította a Colgate és Tsa. céget. Negyvenöt- ezer font (20,43 tonna) űrtartalmú hatalmas főzőüstöt vásárolt, ezzel Amerika első nagy szappangyártójává vált. Őt William Procter és James Gamble követte. Egy bizonyos B. J. Johnson cége kizárólag növényi olajokból készített szappant, mégpedig pálmából és olívából. Az általuk gyártott szappan annyira népszerű lett, hogy termékük után a céget is átkeresztelték Palmolive-ra. A manapság gyártott Palmolive szappan receptje nem azonos az akkoriéval: a többi kereskedelmi szappanhoz hasonlóan főként állati zsiradékot tartalmaz. A kókuszzsírban található laurilsav Sikamlós történetünk zárófe jezetét szenteljük Görgey Artúi (1818-1916) honvédtábornok nak, aki vegyész korában szintér hozzájárult egy aprósággal c modern szappangyártás techno lógiájához. Kókusztejből állítoti elő különböző anyagokat, ő fe dezte fel a kókuszzsírban talál ható laurilsavat, amelyet azóta ií felhasználnak a szappangyártás ban. Görgey a prágai egyetemen ta nult vegyészetet. Mestere annal a nagy német kémikusnak Justus Liebignek (1803-1873) volt a tanítványa, akit kicsapta! az iskolából, mert megátalkodot tan robbantgatott, így apja kény télén volt beleegyezni, hogy ve gyész legyen. Ez a Liebig - im már a kor legnagyobb vegyésze ként - jelentette ki, hogy vala mely nép kultúrájának legbizto sabb mércéje a szappanfogyasz tás mértéke. HASZNOS TANÁCSOK F0LTTISZTITASH0Z Kiömlött a tintatartó? tr Csokifolt a ruhánkon? Öntsünk a foltra tejet, vagy dörzsöljük be egy félbevágott paradicsommal, majd öblítsük ki az anyagot! Mossuk ki langyos szappanos vízzel, majd csepegtessünk az anyag ra citromlevet! Alaposan öblítsük ki! Kilöttyintettük a ?^Szennyfolt az ablakunkon * w Ujjnyi vastagon szórjuk be sóval a ruhadarabot - magába szívja a folyadékot! Ahhoz, hogy tökéletesen eltávolíthassuk, félbevágott vöröshagy mát húzogassunk az üvegen!
