Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)

2006-09-16 / 213. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 16. Vélemény és háttér 7- Te gyáva féreg! A nemzetiségi konfliktusokhoz értesz, de a házastársi konfliktusokat nekem kell kipro­vokálnom! (Peter Gossányi karikatúrája) HÍTVÉG(R)E Fico az aluljáróban FIGYELŐ Közösek a két ország érdekei A magyar külügyminiszter re­ményét fejezte ki, hogy nem nő a feszültség a szlovák-ma­gyar viszonyban, véleménye szerint ez mindkét ország ér­deke. Göncz Kinga csütörtö­kön Bécsben, a Regionális Partnerségben részt vevő or­szágok külügyminisztereinek találkozója után fejtette ki ezt a sajtónak. Nem gondolja, hogy helyes az az értelmezés, amely kisebbségi probléma­ként kezeli ezt a kérdéskört. Emlékeztetett arra, hogy a szlovák kormány megalakulá­sa után vetették fel a kérdést: a koalícióban van egy olyan párt, amelynek programja, va­lamint választási kampánya is ellentétes az olyan európai ér­tékekkel, mint például a tole­rancia vagy az idegengyűlölet elvetése. A magyar miniszter leszögezte, ez sem Magyaror­szágon, sem pedig Szlovákiá­ban nem kisebbségi kérdés. Úgy érvelt, hogy a magyaror­szági kisebbségi önkormány­zatok megalakulása után na­gyon békés korszak köszöntött be, és mindenki azt remélte, az EU-hoz való csadakozás után semmiféle ilyen jellegű feszültség nem következhet be egyik országban sem. Megle­petésre azonban növekedhet a feszültség, ha egy üyen párt vezető, azaz kormányzati po­zícióba kerül. Hangsúlyozta, fontosnak tartja, hogy a két or­szág civü társadalmai határo­zottan kiállnak amellett: békés egymás mellett élést és békés fejlődést akarnak, ami az utóbbi éveket is jellemezte. Göncz Kinga példaként ki­emelte a nagyon szoros inf­rastrukturális, közlekedési, gazdasági és beruházási fej­lesztéseket, amelyek munka­helyeket teremtettek mindkét országban. (MTI) Bush Iránt is megtámadja? Katasztrofális következmé­nyekkel járnának az Irán elle­ni esedeges amerikai légi csa­pások gazdasági, katonai és diplomáciai értelemben egya­ránt - írta a The Washington Post. A lap úgy véli, talán már csak karnyújtásnyira van Amerika attól, hogy George Bush parancsára légi csapáso­kat mérjen Iránra. Az ameri­kai elnök legutóbbi nyilatko­zatai erre engednek következ­tetni. Bush szeptember 11-i beszédében azt mondta, „nem hagyhatunk gyerekeinkre olyan Közel-Keletet, amelyet atomfegyvert birtokló terro­rista államok és radikális dik­tátorok rohannak le”. Jelen pillanatban csak Irán lehet ilyen ország. Másnap Bush úgy fogalmazott, nagyon fon­tos, hogy az amerikaiak lás­sák: az elnök diplomáciai úton próbálja megoldani a problémákat, mielőtt katonai eszközökhöz nyúl. Ez a meg­fogalmazás félreértheteden: arra uťal, hogy az egyik fázis követi a másikat. Az iráni nukleáris létesítmények elleni légi csapások a levegőben lóg­nak. „Szörnyű árat” kellene fizetni egy ilyen támadásért. Egy nap alatt felszökne a nyersolaj ára hordónként 100-150 dollárra. Ez az 1979- es iráni forradalomhoz ha­sonlóan a világgazdaság visszaesésével járna. (MTI) Nehéz hinni bárkinek is, főleg ha az ember az utóbbi idők tapasztalata alapján már eleve nem hisz senki­nek sem ebben az ország­ban, néha már önmagának sem, de ezt legalább meg tudja konzultálni magával. A kérdés, hogy megtámad­ták-e Malina Hedviget, vagy sem, a jelenlegi információ- kuszaság és minden érintett ab ovo elfogultsága miatt megválaszolhatatlan. MOINÁR NORBERT Tehát nem is indulhatunk ki ab­ból, kinek van igaza. Tény,' a rendőrség érvei meggyőzőbbnek tűnnek, na de ebben az országban a rendőrség mindig azon intéz­mények sorába tartozott, amelyek a legkevésbé megbízhatóak. Erről felmérések vannak, nem én talál­tam ki. Ne is foglalkozzunk azzal, kinek van igaza, mert sajnos ez az ügy eljutott oda, hogy ez már nem A szlovák-magyar megbékélés szükségességéről beszélt a Kurier című osztrák lapnak adott inter­jújában Ján Kubiš szlovák kül­ügyminiszter. A lap Nálunk nincs idegengyűlölet címmel jelentette meg az interjút. Kubiš leszögezte: Szlovákiában nincs idegengyűlö­let és rasszizmus, és semmi ezek­hez hasonló nem található a Szlo­vák Nemzeti Párt és a kormány programjában. Hangsúlyozta, hogy a kormányban egyértelmű a szociáldemokrata Smer domi­nanciája. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a szlovákiai incidenseket szigorúan kivizsgálják, és ha va­lakit bűnösnek találnak, azt még­is érdekes. Két igazság van: egy szlovák és egy magyar. A szlovák a rendőrnek hisz, a magyar Hed­vignek. S abban a momentum­ban, hogy az igazság nemzetisé­get kapott, már nem lehet igaz­ság, mert az vagy létezik jelző nél­kül, vagy nem. Ez olyan, mint a demokrácia. Meg állapotosnak lenni. Ebből az ügyből már nem lehet kijönni tisztán. Ha a lánynak van igaza, nagy bajban vagyunk, mert akkor a hatalom rátette a kezét az országra, és akkor bizony nagy bajban vagyunk. Ha a rendőrségnek van igaza, akkor is nagy bajban vagyunk. Mert akkor farkast kiáltottunk, s bárkivel bármi történik ezután, nem hisznek nekünk. (Persze, ezek a mondatok sántítanak, mert eleve azt feltételezik,* hogy valaki­vel mindenképpen történik vala­mi, aminek nem kell igaznak len­nie.) S eleve hazugnak leszünk bélyegezve, pedig csak... Most megakadtam, nem tudom folytat­ni, mert nem tudom leírni, mi tör­tént. Pedig csak... mi történt? Hát az történt, hogy valaki meglova­büntetik. A kisebbségi politiká­ban semmi sem változott - fűzte hozzá. Kubiš úgy érvelt, véleménye szerint jó és szükséges kezdemé­nyezés lenne a megbékélés Ma­gyarországgal, Csehország és Né­metország példája szerint. A vita azonban még csak az elején tart. Kifejtette, történészeknek és tu­dósoknak kell feldolgozniuk a tör­ténelmet, és „a megbékélés előre­vinne bennünket”. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a jelenlegi fe­szültségek közül sok a tudatlan­ság és a gyanakvás eredménye. - Rendet kellene teremtenünk - szögezte le. Azt is kifejtette, hogy a szlovák külpolitikában nincs változás a golta azt a hangulatot, amely eb­ben az országban eszkalálódott. Valami történt ebben az ország­ban, hogy egyszeriben az egész társadalom számára hihető lett, hogy valakit azért vertek meg, mert magyarul beszélt. Ezt a mondatot hónapokkal ezelőtt senki sem hitte volna el. Hülyének nézték volna az illetőt, mármint azt, aki ezt állítja. Robert Fico bűnös. Azért bűnös, mert ő érte el, hogy ilyen hangulat alakulhasson ki ebben az országban. Ő hozta döntés- helyzetbe az extrémizmust, a kóklereket, az idegengyűlöletet. Bármennyire próbálja is másra kenni, ővele találkozott Hedvig Nyitrán augusztus 25-én abban az aluljáróban, akár megtörtént a támadás, akár nem. Slota pedig dörzsöli a tenyerét, mert a ma­gyarok nagy része az ő ágendáját teljesíti: mindenki úgy viselkedik, ahogy Slota elvárta. Talán még­sem kellene a Ján Slota kívánsá­gai című rádióműsorban aktívan részt vállalnia sem Magyaror­szágnak, sem a szlovákiai magya­roknak. Moszkvához fűződő kapcsolatok­ban. Pozsony abban érdekelt, hogy elmélyítse gazdasági együtt­működését Oroszországgal, de ezt az EU-val összhangban teszi. Megerősítette, hogy Szlovákia ki­vonja katonáit Irakból, és más for­mában fog majd együttműködni a Nyugattal. A schengeni övezethez történő csatlakozás halasztásával kapcso­latban kijelentette, azt nem fo­gadhatja el Szlovákia. Felhívta a figyelmet: az új EU-tagországok 2007 októberére minden feltétel­nek eleget tesznek ahhoz, hogy megnyíljanak a belső EU-határok. A határok nyitottsága az EU-ál- lampolgárok alapvető jogai közé tartozik-jelentette ki. A szlovák-magyar megbékélés szükségességéről beszélt a szlovák külügyminiszter Kubiš: Nálunk nincs idegengyűlölet MTl-HÍR KOMMENTÁR Nyugdíjas „milliomosadó” HORBULÁK ZSOLT Megszületetett a nagy mű. Az új kormány teljesítette egyik legfonto­sabb választási ígéretét, bevezeti a milliomosadóként elhíresült adó­nemet. Richard Sulik, a pénzügyminiszter tanácsadója szerint há­rom lehetőség kínálkozott: 1. különálló, magasabb adózási sáv; 2. az egykulcsos adó 19-ről 20%-ra emelése párhuzamosan a jövedelem adómentes részének emelésével; 3. az adómentes rész teljes eltörlé­se egy bizonyos jövedelmi szült felett. Az első variációt azért vetették el, mert növelné a marginális adóterhet és jövedelem-eltitkoláshoz vezetne. A második, az adóemelés nem szerepelt a választási prog­ramban és rontaná Szlovákia képét külföldön. Maradt tehát a har­madik. Hogy melyik változatot fogadták el, lényegében mindegy, mert az az eddigi rendszert mindenképp felborítja. A Trend gazda­sági hetilap publicistája például esztétikai megoldásnak nevezi, hi­szen az egykulcsos mértéke csak virtuálisan marad meg. Persze vár­ható volt, hogy bármilyen megoldás születik is, a gazdasági szakem­berek mint rendszeridegent, el fogják vetni, az érintettek pedig érte­lemszerűen igazságtalannak fogják tartani. Az is tény, hogy költség- vetési szempontból nincs szükség erre a többletbevételre, Idzárólag populista célokat szolgál: bizonyos választói rétegek számára de­monstrál valamiféle látszatmegoldást. Arról nem is szólva, hogy a magasabb keresetűek többletterhelése egyáltalán nem tölti meg az államkasszát, hiszen a természetes személyek jövedelemadójának nagy része az önkormányzatokhoz vándorol. A pénzügy boszorkány- konyháján ezért máris kifőzték, nosza, megcsapoljuk a helyi és me­gyei önkormányzatok adóbevételeit is. Egyelőre nem vüágos, hogy a szándék mennyire komoly, egy viszont biztos: az önkormányzatok ta­valy a vártnál 6 milliárd koronával több forráshoz jutottak, ami biztos szúrhatja Ficóék szemét, akik azt szeretnék, ha minden juttatás kor­mányuk nagyvonalúságát hirdetné. Visszatérve a .milliomosadóra”, e lépésnek van egy pikantériája: az ilyen módon kivetett adót már né­hány éve fizeti egy bizonyos társadalmi csoport, a nyugdíjasok. A még munkaviszonyban lévő és egyben öregkori nyugdíjban részesülő adófizetők, akiknek a nyugdíja megközelíti a nyolcezer koronát, nem jogosultak az adómentes részre munkából származó jövedelmük után. Az új szabályozás alapján tehát például a még állásban lévő nyugalmazott tanító és a havi 56 ezer koronát kereső menedzser egy­formán „müliomosadótf fog fizetni, pontosabban az említett nyugdí­jasok pár éve már fizetik. Nyüvánvalóvá vált, hogy a baloldalinak mondott kormány kisebb mértékben avatkozik a gazdaság meneté­be, valószínűleg csak kozmetikai változtatásokat és pár populista, jól hangzó, de kis hatásfokú, közérzetjavító intézkedéseket hoz. Nos, a „milliomosadó” üyen formában történő kiteijesztése ezek közé tarto­zik. Menet közben viszont kiderülhet, az osztogatás miatt további kurtításokat keü eszközölni, ami már fájhat a Smerre szavazóknak is. Riogatunk? Elég csak a másodüt nyugdíjpülér milliókat érintő terve­zett szétrombolására, vagy a járulékos nyugdíjak részleges adómen­tességének eltörlésére gondolnunk. Felmerül a kérdés: egyáltalán marad olyan réteg, amely nyerhet a nagy újraelosztáson? JEGYZET Kulcskérdés KOCUR LÁSZLÓ Gyermekkoromban szüleim mindig arra ültettek, vigyázzak a kulcsaimra. (Igen, kulcsos gye­rek voltam, de ez most mind­egy.) Azóta kerülöm a csatorna- fedeleket. Attól félek, beleejtem a lakáskulcsomat, és akkor mi lesz? Kulcsot elveszteni rohadt dolog. Akivel ez történik, küá- tástalan helyzetbe kerül. A mi­nap így járt egy ismerősöm. Li­getfalui lakása felé ballagott, mi­kor felhívták telefonon. Azzal a mozdulattal, ameüyel a telefon­ját kivette a zsebéből, a kulcscso­móját is kirántotta, vagy lég- alábbis utólag így gondolja. Az ajtó előtt reflexszerű mozdulat­tal nyúlt a zsebébe; a kulcs per­sze nem volt ott. Megnézte még egyszer, és valóban nem. Az összes létező nadrág- és zakó­zseb, majd a táska átkutatása után nyüvánvalóvá vált, a kulcs bizony nincs meg. Ismerősöm kétségbeesését fokozta, hogy ba­rátnője, akivel megosztja a ligeti kétszobást (meg az életét, de ez most mindegy), külföldi szolgá­lati úton volt, másnak meg nem volt kulcsa a lakáshoz. Már-már azon gondolkodott, körbehívja a haverokat, ugyan kinél csövez­hetne a hét végéig, amikor az egyik szomszéd a figyelmébe ajánlotta, hogy a lépcsőház ajta­ján régebben látta egy lakatos hirdetését. A falragaszt már le­tépték ugyan, de két lépcsőház­zal odább mégis sikerült megta­lálni, ä derék iparos vélhetően az egész lakótelepet körbera­gasztotta vele. „Lakások, autók kinyitása. Hívjon non-stop!”- ennyi állt a szabadulást jelentő papírdarabon. Ismerősöm nem volt rest, azonnal tárcsázta a szá­mot. A szabadító fél óra múlva meg is érkezett a helyszínre. Au­tója csomagtartójából kivett két szerszámosládát és fellifteztek a hatodik emeletre.- Semmiség! - mosolygott bizta­tóan a szorult helyzetben levő lakóra, majd hozzátette - Örül­jön, hogy én jöttem, és nem egy betörő, mert ez a zár nem ér semmit. Szavainak kisvártatva, nyomatékot is adott. Rövid ideig szemezett a zárral, ahogy a böl- lér szokott vágás előtt a malac­cal, majd elővett egy eszközt - mint később ismerősöm meg­tudta: zárfésűt -, alig két percig kotort vele a zárban, és a szerke­zet megadta magát.- Hát ennyi! Sajnos, a zár belseje megrongálódott, de még hasz­nálható. Javaslom, szereltessen fel egy jobbat, meg egy biztonsá­gi zár sem ártana - mondta a mester, majd elővette a számla­tömbjét - A kiszállási díj és az alapdíj együtt egy ezres, plusz az ötvenszázalékos éjszakai felár. Ezeröt lesz.- Ezerötszáz? A tanszéken én egy nap nem keresek ennyit - mondta döbbent ismerősöm, egyébként tanársegéd.- Hát, én pályát módosítanék! - mondta a szaki, majd fejcsóválva távozott szerszámosládáival.

Next

/
Thumbnails
Contents