Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-16 / 213. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 16. Vélemény és háttér 7- Te gyáva féreg! A nemzetiségi konfliktusokhoz értesz, de a házastársi konfliktusokat nekem kell kiprovokálnom! (Peter Gossányi karikatúrája) HÍTVÉG(R)E Fico az aluljáróban FIGYELŐ Közösek a két ország érdekei A magyar külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy nem nő a feszültség a szlovák-magyar viszonyban, véleménye szerint ez mindkét ország érdeke. Göncz Kinga csütörtökön Bécsben, a Regionális Partnerségben részt vevő országok külügyminisztereinek találkozója után fejtette ki ezt a sajtónak. Nem gondolja, hogy helyes az az értelmezés, amely kisebbségi problémaként kezeli ezt a kérdéskört. Emlékeztetett arra, hogy a szlovák kormány megalakulása után vetették fel a kérdést: a koalícióban van egy olyan párt, amelynek programja, valamint választási kampánya is ellentétes az olyan európai értékekkel, mint például a tolerancia vagy az idegengyűlölet elvetése. A magyar miniszter leszögezte, ez sem Magyarországon, sem pedig Szlovákiában nem kisebbségi kérdés. Úgy érvelt, hogy a magyarországi kisebbségi önkormányzatok megalakulása után nagyon békés korszak köszöntött be, és mindenki azt remélte, az EU-hoz való csadakozás után semmiféle ilyen jellegű feszültség nem következhet be egyik országban sem. Meglepetésre azonban növekedhet a feszültség, ha egy üyen párt vezető, azaz kormányzati pozícióba kerül. Hangsúlyozta, fontosnak tartja, hogy a két ország civü társadalmai határozottan kiállnak amellett: békés egymás mellett élést és békés fejlődést akarnak, ami az utóbbi éveket is jellemezte. Göncz Kinga példaként kiemelte a nagyon szoros infrastrukturális, közlekedési, gazdasági és beruházási fejlesztéseket, amelyek munkahelyeket teremtettek mindkét országban. (MTI) Bush Iránt is megtámadja? Katasztrofális következményekkel járnának az Irán elleni esedeges amerikai légi csapások gazdasági, katonai és diplomáciai értelemben egyaránt - írta a The Washington Post. A lap úgy véli, talán már csak karnyújtásnyira van Amerika attól, hogy George Bush parancsára légi csapásokat mérjen Iránra. Az amerikai elnök legutóbbi nyilatkozatai erre engednek következtetni. Bush szeptember 11-i beszédében azt mondta, „nem hagyhatunk gyerekeinkre olyan Közel-Keletet, amelyet atomfegyvert birtokló terrorista államok és radikális diktátorok rohannak le”. Jelen pillanatban csak Irán lehet ilyen ország. Másnap Bush úgy fogalmazott, nagyon fontos, hogy az amerikaiak lássák: az elnök diplomáciai úton próbálja megoldani a problémákat, mielőtt katonai eszközökhöz nyúl. Ez a megfogalmazás félreértheteden: arra uťal, hogy az egyik fázis követi a másikat. Az iráni nukleáris létesítmények elleni légi csapások a levegőben lógnak. „Szörnyű árat” kellene fizetni egy ilyen támadásért. Egy nap alatt felszökne a nyersolaj ára hordónként 100-150 dollárra. Ez az 1979- es iráni forradalomhoz hasonlóan a világgazdaság visszaesésével járna. (MTI) Nehéz hinni bárkinek is, főleg ha az ember az utóbbi idők tapasztalata alapján már eleve nem hisz senkinek sem ebben az országban, néha már önmagának sem, de ezt legalább meg tudja konzultálni magával. A kérdés, hogy megtámadták-e Malina Hedviget, vagy sem, a jelenlegi információ- kuszaság és minden érintett ab ovo elfogultsága miatt megválaszolhatatlan. MOINÁR NORBERT Tehát nem is indulhatunk ki abból, kinek van igaza. Tény,' a rendőrség érvei meggyőzőbbnek tűnnek, na de ebben az országban a rendőrség mindig azon intézmények sorába tartozott, amelyek a legkevésbé megbízhatóak. Erről felmérések vannak, nem én találtam ki. Ne is foglalkozzunk azzal, kinek van igaza, mert sajnos ez az ügy eljutott oda, hogy ez már nem A szlovák-magyar megbékélés szükségességéről beszélt a Kurier című osztrák lapnak adott interjújában Ján Kubiš szlovák külügyminiszter. A lap Nálunk nincs idegengyűlölet címmel jelentette meg az interjút. Kubiš leszögezte: Szlovákiában nincs idegengyűlölet és rasszizmus, és semmi ezekhez hasonló nem található a Szlovák Nemzeti Párt és a kormány programjában. Hangsúlyozta, hogy a kormányban egyértelmű a szociáldemokrata Smer dominanciája. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szlovákiai incidenseket szigorúan kivizsgálják, és ha valakit bűnösnek találnak, azt mégis érdekes. Két igazság van: egy szlovák és egy magyar. A szlovák a rendőrnek hisz, a magyar Hedvignek. S abban a momentumban, hogy az igazság nemzetiséget kapott, már nem lehet igazság, mert az vagy létezik jelző nélkül, vagy nem. Ez olyan, mint a demokrácia. Meg állapotosnak lenni. Ebből az ügyből már nem lehet kijönni tisztán. Ha a lánynak van igaza, nagy bajban vagyunk, mert akkor a hatalom rátette a kezét az országra, és akkor bizony nagy bajban vagyunk. Ha a rendőrségnek van igaza, akkor is nagy bajban vagyunk. Mert akkor farkast kiáltottunk, s bárkivel bármi történik ezután, nem hisznek nekünk. (Persze, ezek a mondatok sántítanak, mert eleve azt feltételezik,* hogy valakivel mindenképpen történik valami, aminek nem kell igaznak lennie.) S eleve hazugnak leszünk bélyegezve, pedig csak... Most megakadtam, nem tudom folytatni, mert nem tudom leírni, mi történt. Pedig csak... mi történt? Hát az történt, hogy valaki meglovabüntetik. A kisebbségi politikában semmi sem változott - fűzte hozzá. Kubiš úgy érvelt, véleménye szerint jó és szükséges kezdeményezés lenne a megbékélés Magyarországgal, Csehország és Németország példája szerint. A vita azonban még csak az elején tart. Kifejtette, történészeknek és tudósoknak kell feldolgozniuk a történelmet, és „a megbékélés előrevinne bennünket”. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi feszültségek közül sok a tudatlanság és a gyanakvás eredménye. - Rendet kellene teremtenünk - szögezte le. Azt is kifejtette, hogy a szlovák külpolitikában nincs változás a golta azt a hangulatot, amely ebben az országban eszkalálódott. Valami történt ebben az országban, hogy egyszeriben az egész társadalom számára hihető lett, hogy valakit azért vertek meg, mert magyarul beszélt. Ezt a mondatot hónapokkal ezelőtt senki sem hitte volna el. Hülyének nézték volna az illetőt, mármint azt, aki ezt állítja. Robert Fico bűnös. Azért bűnös, mert ő érte el, hogy ilyen hangulat alakulhasson ki ebben az országban. Ő hozta döntés- helyzetbe az extrémizmust, a kóklereket, az idegengyűlöletet. Bármennyire próbálja is másra kenni, ővele találkozott Hedvig Nyitrán augusztus 25-én abban az aluljáróban, akár megtörtént a támadás, akár nem. Slota pedig dörzsöli a tenyerét, mert a magyarok nagy része az ő ágendáját teljesíti: mindenki úgy viselkedik, ahogy Slota elvárta. Talán mégsem kellene a Ján Slota kívánságai című rádióműsorban aktívan részt vállalnia sem Magyarországnak, sem a szlovákiai magyaroknak. Moszkvához fűződő kapcsolatokban. Pozsony abban érdekelt, hogy elmélyítse gazdasági együttműködését Oroszországgal, de ezt az EU-val összhangban teszi. Megerősítette, hogy Szlovákia kivonja katonáit Irakból, és más formában fog majd együttműködni a Nyugattal. A schengeni övezethez történő csatlakozás halasztásával kapcsolatban kijelentette, azt nem fogadhatja el Szlovákia. Felhívta a figyelmet: az új EU-tagországok 2007 októberére minden feltételnek eleget tesznek ahhoz, hogy megnyíljanak a belső EU-határok. A határok nyitottsága az EU-ál- lampolgárok alapvető jogai közé tartozik-jelentette ki. A szlovák-magyar megbékélés szükségességéről beszélt a szlovák külügyminiszter Kubiš: Nálunk nincs idegengyűlölet MTl-HÍR KOMMENTÁR Nyugdíjas „milliomosadó” HORBULÁK ZSOLT Megszületetett a nagy mű. Az új kormány teljesítette egyik legfontosabb választási ígéretét, bevezeti a milliomosadóként elhíresült adónemet. Richard Sulik, a pénzügyminiszter tanácsadója szerint három lehetőség kínálkozott: 1. különálló, magasabb adózási sáv; 2. az egykulcsos adó 19-ről 20%-ra emelése párhuzamosan a jövedelem adómentes részének emelésével; 3. az adómentes rész teljes eltörlése egy bizonyos jövedelmi szült felett. Az első variációt azért vetették el, mert növelné a marginális adóterhet és jövedelem-eltitkoláshoz vezetne. A második, az adóemelés nem szerepelt a választási programban és rontaná Szlovákia képét külföldön. Maradt tehát a harmadik. Hogy melyik változatot fogadták el, lényegében mindegy, mert az az eddigi rendszert mindenképp felborítja. A Trend gazdasági hetilap publicistája például esztétikai megoldásnak nevezi, hiszen az egykulcsos mértéke csak virtuálisan marad meg. Persze várható volt, hogy bármilyen megoldás születik is, a gazdasági szakemberek mint rendszeridegent, el fogják vetni, az érintettek pedig értelemszerűen igazságtalannak fogják tartani. Az is tény, hogy költség- vetési szempontból nincs szükség erre a többletbevételre, Idzárólag populista célokat szolgál: bizonyos választói rétegek számára demonstrál valamiféle látszatmegoldást. Arról nem is szólva, hogy a magasabb keresetűek többletterhelése egyáltalán nem tölti meg az államkasszát, hiszen a természetes személyek jövedelemadójának nagy része az önkormányzatokhoz vándorol. A pénzügy boszorkány- konyháján ezért máris kifőzték, nosza, megcsapoljuk a helyi és megyei önkormányzatok adóbevételeit is. Egyelőre nem vüágos, hogy a szándék mennyire komoly, egy viszont biztos: az önkormányzatok tavaly a vártnál 6 milliárd koronával több forráshoz jutottak, ami biztos szúrhatja Ficóék szemét, akik azt szeretnék, ha minden juttatás kormányuk nagyvonalúságát hirdetné. Visszatérve a .milliomosadóra”, e lépésnek van egy pikantériája: az ilyen módon kivetett adót már néhány éve fizeti egy bizonyos társadalmi csoport, a nyugdíjasok. A még munkaviszonyban lévő és egyben öregkori nyugdíjban részesülő adófizetők, akiknek a nyugdíja megközelíti a nyolcezer koronát, nem jogosultak az adómentes részre munkából származó jövedelmük után. Az új szabályozás alapján tehát például a még állásban lévő nyugalmazott tanító és a havi 56 ezer koronát kereső menedzser egyformán „müliomosadótf fog fizetni, pontosabban az említett nyugdíjasok pár éve már fizetik. Nyüvánvalóvá vált, hogy a baloldalinak mondott kormány kisebb mértékben avatkozik a gazdaság menetébe, valószínűleg csak kozmetikai változtatásokat és pár populista, jól hangzó, de kis hatásfokú, közérzetjavító intézkedéseket hoz. Nos, a „milliomosadó” üyen formában történő kiteijesztése ezek közé tartozik. Menet közben viszont kiderülhet, az osztogatás miatt további kurtításokat keü eszközölni, ami már fájhat a Smerre szavazóknak is. Riogatunk? Elég csak a másodüt nyugdíjpülér milliókat érintő tervezett szétrombolására, vagy a járulékos nyugdíjak részleges adómentességének eltörlésére gondolnunk. Felmerül a kérdés: egyáltalán marad olyan réteg, amely nyerhet a nagy újraelosztáson? JEGYZET Kulcskérdés KOCUR LÁSZLÓ Gyermekkoromban szüleim mindig arra ültettek, vigyázzak a kulcsaimra. (Igen, kulcsos gyerek voltam, de ez most mindegy.) Azóta kerülöm a csatorna- fedeleket. Attól félek, beleejtem a lakáskulcsomat, és akkor mi lesz? Kulcsot elveszteni rohadt dolog. Akivel ez történik, küá- tástalan helyzetbe kerül. A minap így járt egy ismerősöm. Ligetfalui lakása felé ballagott, mikor felhívták telefonon. Azzal a mozdulattal, ameüyel a telefonját kivette a zsebéből, a kulcscsomóját is kirántotta, vagy lég- alábbis utólag így gondolja. Az ajtó előtt reflexszerű mozdulattal nyúlt a zsebébe; a kulcs persze nem volt ott. Megnézte még egyszer, és valóban nem. Az összes létező nadrág- és zakózseb, majd a táska átkutatása után nyüvánvalóvá vált, a kulcs bizony nincs meg. Ismerősöm kétségbeesését fokozta, hogy barátnője, akivel megosztja a ligeti kétszobást (meg az életét, de ez most mindegy), külföldi szolgálati úton volt, másnak meg nem volt kulcsa a lakáshoz. Már-már azon gondolkodott, körbehívja a haverokat, ugyan kinél csövezhetne a hét végéig, amikor az egyik szomszéd a figyelmébe ajánlotta, hogy a lépcsőház ajtaján régebben látta egy lakatos hirdetését. A falragaszt már letépték ugyan, de két lépcsőházzal odább mégis sikerült megtalálni, ä derék iparos vélhetően az egész lakótelepet körberagasztotta vele. „Lakások, autók kinyitása. Hívjon non-stop!”- ennyi állt a szabadulást jelentő papírdarabon. Ismerősöm nem volt rest, azonnal tárcsázta a számot. A szabadító fél óra múlva meg is érkezett a helyszínre. Autója csomagtartójából kivett két szerszámosládát és fellifteztek a hatodik emeletre.- Semmiség! - mosolygott biztatóan a szorult helyzetben levő lakóra, majd hozzátette - Örüljön, hogy én jöttem, és nem egy betörő, mert ez a zár nem ér semmit. Szavainak kisvártatva, nyomatékot is adott. Rövid ideig szemezett a zárral, ahogy a böl- lér szokott vágás előtt a malaccal, majd elővett egy eszközt - mint később ismerősöm megtudta: zárfésűt -, alig két percig kotort vele a zárban, és a szerkezet megadta magát.- Hát ennyi! Sajnos, a zár belseje megrongálódott, de még használható. Javaslom, szereltessen fel egy jobbat, meg egy biztonsági zár sem ártana - mondta a mester, majd elővette a számlatömbjét - A kiszállási díj és az alapdíj együtt egy ezres, plusz az ötvenszázalékos éjszakai felár. Ezeröt lesz.- Ezerötszáz? A tanszéken én egy nap nem keresek ennyit - mondta döbbent ismerősöm, egyébként tanársegéd.- Hát, én pályát módosítanék! - mondta a szaki, majd fejcsóválva távozott szerszámosládáival.
