Új Szó, 2006. szeptember (59. évfolyam, 202-225. szám)
2006-09-12 / 210. szám, kedd
16 Riport ÚJ SZÓ 2006. SZEPTEMBER 12. www.ujszo.com A nyitrai egyetemista diáklány bántalmazóit a helyi szélsőséges, nacionalista csoportok ifjú tagjai között keresik, mérsékelt sikerrel Nehéz bizonyítani a támadások rasszista indítékát A rendőrség még mindig nem találta meg a nyitrai magyar diáklány támadóit, de nem hivatalos információk szerint a gyanúsítottak köre egyre szűkül, és abban már biztosak a nyomozók, hogy szélsőséges csoport tagjairól van szó. Az eset óta eltelt két hét alatt több mint száz személyt hallgattak ki, kilencet közülük előállítottak, további hét személyt gyanúsítanak azzal, hogy valami köze lehet a támadáshoz. VRABEC MÁRIA A gyanú azonban a bíróság előtt kevés, sőt, még a fantomképhez való hasonlóság, vagy a kamocsai tüntetésen készült fotók szerinti azonosítás sem jelent közvetlen bizonyítékot - amíg a gyanúsított igazolni tudja, hogy a támadás időpontjában egészen máshol járt, és esedeg tanúi is vannak, addig a rendőrség szinte tehetetien. Könnyen tagadható indítékok Márpedig a bűnözők, különösen a szervezett csoportok tagjai könnyen találnak dörzsölt ügyvédeket és bombabiztos alibit igazoló tanúkat - sokkal könnyebben, mint ahogy a rendőrök képesek szóra bírni a hasonló esetek szemtanúit. A rasszizmussal foglalkozó szakemberek szerint érthető is, hogy hasonló ügyekbe senki sem akar belekeveredni, hiszen a szkí- nek vagy a bakancsos neonácik bárhol bárkire lecsaphatnak, de ezt az elvarázsolt körből csak úgy lehetne kiszabadulni, ha a nyüvá- nosság felbátorodna és szembeszegülne velük. A szélsőségesek helye ugyanis a társadalom szélén van, minél inkább érzik a tömegek megvetését, azt, hogy a politikusok elítélik, a rendőrök pedig könyörtelenül üldözik őket, annál kevésbé mernek nyilvánosan mutatkozni, felvonulni, vagy neadjisten, bántalmazni valakit. Szlovákiában jelenleg a politikai konstellációnak és néhány szabadszájú politikusnak köszönhetően nem ez a helyzet. A szélsőségesek büszkén vonulnak fel a köztereken, egyik vezérük, Marián Kodéba a nyíltan vállalt rasszizmusa ellenére is középiskolában dolgozhat, bár szerencsére már nem tanárként, mert amíg el nem ítélik, a munkaadója nem mer felmondani neki lassan már mindennapos jelenséggé válik, hogy valakit azért vernek meg, mert más nyelven beszél, vagy más a bőrszíne, mint a többségé. Paradox módon még ilyenkor is az áldozatnak kell bizonyítania, hogy valóban a magyar szó vagy a roma származás miatt kapott, és ha nincs tanúja, vagy történetesen nem írják rá a blúzára, mi volt a kifogásuk ellene, akkor egyáltalán nincs könnyű dolga. A politikusok azzal a szándékkal, hogy elkendőzzék a dolgokat, a rendőrök pedig talán óvatosságból, de valamennyien azt hangoztatják, hogy neveleden fiatalok, unatkozó suhancok garázdaságairól van szó, és felesleg az utóbbi időben egyre szaporodó, és az egymáshoz egyre inkább hasonlító támadások mögött nacionalista vagy rasszista indítékokat keresni. Pedig a rasszizmus és a nacionalizmus Szlovákiában nem csak lappangó magánvéleményként, de szervezett és erős mozgalomként is létezik. A három nyitrai csoport Nyitrán, ahol az első, kétségbe- vonhatatlanul nacionalista indítékú támadás megtörtént, a rendőrség három szélsőséges csoportot tart folytonos megfigyelés alatt. A legismertebb közülük a Nemzeti Ellenállás - Národný Odpor nevű, nacionalista, neonáci jeleket is magán viselő mozgalom. Mintegy hatvan bőrfejű tagja van, tizenháromtól húszéves korig, általában „Londsdale” és „Národný odpor Nitra,” feliratú dzsekiket, zöld vagy terepszínű nadrágokat és Martens bakancsot viselnek. Öltözékükön gyakran láthatók hímzett horogkeresztek, birodalmi sasok vagy klasszikus rasszista kriptogram- mok, mint például a 88-as, ami a Heü Hitler köszöntést szimbolizálja (a H-betű ugyanis a német ábécé nyolcadik betűje). Információnk szerint a diáklány bántalmazóit is a Národný Odpor háza táján keresgéli a rendőrség, a fantomkép és a Kamocsán készült fotók összehasonlítása alapján gyanúsított személyek ugyanis ennek a szervezetnek a tagjai. A második ismert szélsőséges szerveződés a helyi futballhuligá- nok, más néven „nyitrai trogárok” kb. száztagú csoportja. Átlagélet- koruk tizenhat-harminc év, és általában részegen randalíroznak - kirakatokat törnek be, autókat rongálnak és járókelőket támadnak meg. A harmadik, nyilvánosan legtöbbet mutatkozó csoport anarchistának vallja magát, tagjai az országosan ismert Ántifa, Áfa és ACAB szervezetekben is működnek. Nyitrán százhúszan lehetnek, bő nadrágokat, láncokat, feA két feltételezett elkövető fantomképe A szélsőséges megnyilvánulások ellen szervezett nyitrai tüntetésen meglehetősen gyér volt a részvétel (SITA-felvétel) Szélsőséges ellentmondások Arról, hogy mennyire nincsenek tisztában önmagukkal a szélsőséges csoportokhoz tartozók, mi sem tanúskodik jobban, mint hogy az általuk hirdetett eszmék és a gyakorlat között számos ellentmondás tapasztalható. A szkínek általában a saját nemzetük felsőbbrendűségét és kiválóságát hirdetik, ám ugyanakkor ismert világmárkák öltözékeit hordják. A ruháikon látható, vagy a testükre tetovált feliratok általában angol nyelvűek. A saját nemzetüket dicsőítő nacionalista szkínek ideológiája nehezen egyeztethető össze a „fehér faj szent háborújának” hitleri ideológiájával, amely azt hirdette, hogy a fehér embereknek nemzetiségre való tekintet nélkül össze kell fogniuk, (vm) kete ruhákat viselnek, a hajukat varkocsokba fonják. Gyakran ittasak és sok közöttük a kábítószerélvező. Bár nyilvánosan elítélik az erőszakot, ők maguk is erőszakos cselekményeket hajtanak végre - szervezett egységekben támadnak meg elsősorban bőrfejűeket. Legismertebb jelszavuk a „Találd meg a saját nácidat!” A három említett szervezeten kívül működnek még Nyitrán kisebb, kevésbé szervezett rasszista csoportok is, néhány esetben inkább a nézetazonosság alapján összeverődött gengekről van szó mint szabályosan működő szervezetről. Veszélyes jelenség, hogy a szélsőséges csoportok tagjainak korhatára egyre lejjebb tolódik - már tizenkét-tizenhárom éves gyerekek is csapódnak hozzájuk. Ha a nacionalista eszméket hirdető szélsőjobb Slovenská pospolitosť nevű szervezetet is az extrém csoportok közé soroljuk, akkor elmondhatjuk, hogy nők is vannak a tagjaik között. A Pospolitost’nak egyébként Nyitrán nincs alapszervezete, nyitrai tagjai a galgóci (Hlohovec) alapszervezethez tartoznak. „Néhány éve még a rendőrség sem foglalkozott céltudatosan a rasszista csoportok feltérképezésével, sokszor csak véletlenül derült ki valakiről, hogy ilyen eszméket vall” - tudtuk meg egy szélsőséges csoportokkal foglalkozó szakembertől. Ma már minden kerületi rendőrparancsnokságon működik egy, külön a rasszista indítékú bűncselekmények visszaszorításán és leleplezésén dolgozó csoport és valamennyi szolgálatban lévő rendőr hord magánál egy kártyát, amelyen a leggyakrabban használatos rasszista jelképek láthatók. Ezek általában a kelta kereszt szimbolikáját vagy náci utalásokat tartalmaznak, például az SS betűket vagy különböző számokat, melyeket a szélsőségesek vagy a ruhájukon, vagy a bőrükre tetoválva viselnek. Amennyiben a tetoválást nem látni, a szlovák jogrend szerint nem is büntethető, mert nem számít a rasszista jellépek nyilvános propagációjának. Gyakran még a szándékos provokációt is nehéz bizonyítani, mert a tettesek azzal védekeznek, hogy nem tudták, milyen jelképekről van szó. Jó példa erre az az eset, amikor feketébe öltözött nyitrai futballrajongók a nagyszombati stadion lelátóin horogkereszt alakban foglaltak helyet, de a rendőröknek azt mondták, a véletlen műve volt. „Egyértelmű, hogy a koreográfiát be kellett gyakorolniuk, mégsem tudtunk rájuk bizonyítani semmit” - vallja meg a rendőrségi specialista. Nem kerültek rács mögé azok sem, akik két éve harmincöt horogkeresztet rajzoltak a nyitrai futballstadion tribünjére, és egy négyszer négyméteres horogkeresztet fújtak festékszóróval a stadion gyepére, mert a rendőrök nem találták meg őket. Vádat emeltek viszont egy egyetemista ellen, aki több ezer rasszista motívumokat ábrázoló CD-borítót rendelt egy nyitrai nyomdában. Nemsokára bíróság elé áll az a kereskedő is, aki Eighty eight (nyolcvannyolc) és Our identity (a mi azonosságunk) feliratú trikókat árult egy helyi boltban. A falka erőt ad és igazol „Előfordul, hogy valaki tényleg tudatlanul ölt magára ilyen feliratú ruhát, de az esetek többségében ezek az emberek nagyon is jól tudják, mit viselnek” - állítja a szakember. „Ezzel is jelezni akarják az összetartozásukat, mert csak falkában, a csoport tagjaként érzik erősnek magukat. Gyakran bizonytalan, barátok és erős családi háttér nélküli fiatalokról van szó, akik így demonstrálják, hogy valahová tartoznak és az ő akaratuk is érvényesülhet. A kihallgatásokon sokszor meg sem tudják magyarázni, miért támadnak meg ártatlan embereket, de né- hánýan bevallották, hogy mások megalázása elégtételt jelent számukra, mert ilyenkor úgy érzik, hatalmuk van.” 2001 óta, amikor a szlovák bűnüldöző szervek támadásba lendültek az extrémizmus ellen, a szélsőséges csoportok taktikája is megváltozott, a nyílt megjelenés helyett fedezékbe vonultak, titokban gyülekeztek és csak elvétve lendültek támadásba. Az utóbbi hetekben mindez megváltozott, a szélsőségesek újra kimerészkedtek az utcára, mert nyilván azt gondolják, hogyha politikusok büntetlenül hirdethetnek rasszista eszméket, akkor nekik is szabad. Szlovákiában az Emberek a rasszizmus ellen szervezet szerint mintegy háromezer olyan szélsőséges elveket valló személy lehet, akik szervezett csoportokhoz tartoznak - a lakosság számához viszonyítva ez nem több, mint a szomszédos államokban, csak nálunk hangosabbak és bátrabbak. A jelenség épp emiatt veszélyesebb is, szakemberek szerint addig az is marad, amíg egy precedensértékű leleplezéssel, és az azt követő büntetéssel meg nem mutatjuk ezeknek az embereknek, hol a határ. Csak remélni lehet, hogy ez a példaértékű eset épp az egyetemista lány támadóinak elfogása és az ellenük folytatott eljárás lesz. A felvétel, amely bejárta a szlovák és a magyar sajtót (Rendőrségi felvétel)
