Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-30 / 200. szám, szerda

2006. augusztus 30., szerda 2. évfolyam, 35. szám A legtöbbet dolgozók a szöuliak és a hongkongiak Hol lehet a legkevesebbet dolgozni? FELDOLGOZÁS A világ 71 nagyvárosának pol­gárai közül a párizsiak dolgoznak a legkevesebbet — állapította meg a svájci Ubs bank felmérése. A francia főváros dolgozói évente, fejenként 1481 órát töltenek mun­kával, ami szűkén mérve éppen hogy eléri a heti 35 órát. A legtöbbet dolgozók élvonalá­ban a szöuliak és a hongkongiak állnak, akik 2317, illetve 2231 órát húznak le a munkahelyükön. A rómaiak sem a munka megszál­lottái, 1747 órát dolgoznak, ami jóval alatta van a világádagnak, az 1984 órának és alig van fölötte a nyugat-európainak, ami 1687, azaz heti 39 óra —- írta a Corriere della Sera című olasz napilap. A leghosszabb szabadság, 30 nap a brazil fővárosban élőket il­leti meg. A párizsiaknak 27 nap fi­zetett szabadság jár, a rómaiak­nak három hét. A banki felmérés azt is kimu­tatta, hogy a ledolgozott órákért átlagban mennyit kapnak a világ különböző részein az emberek: az amerikaiak óránként 12 eurót, a nyugat-európaiak 11-et. A vi­lágátlag egy kicsivel több mint 6,5. A kelet-európai országokban élők 2 eurót keresnek. A fizeté­sek és az árak közötti arány il­lusztrálására a kutatók a min­denhol fogyasztott Big Mac-et választották. Egy tokióinak csak 10 percet kell dolgoznia érte, egy bogotainak 97-et. A lisszaboni­nak 32-t, a rómainak 25-öt, a pá­rizsinak 21-et. A számtengerből a Ubs azt a következtetést vonta le, hogy a legutóbbi 20 évben Európában a lehetséges gazdasági gyarapodás hátrányára a szabadidőt részesí­tik előnyben. Ez főként Svájcra, Németországra, Franciaországra érvényes. Viszont az amerikaiak és még inkább az ázsiaiak a mun­kát helyezik előtérbe. Nekik jut a legkevesebb szabadság: 9 nap Pe- kingben, Hongkongban és Sang­hajban, 10 nap Bangkokban és Szöulban, 13 Manilában és New York-ban. (mti) A kisebb munkahelyek ma még 20-30 százalékkal kevesebbet tudnak fizetni, de egyre szűkül a bérolló Szűkül az elit állások köre A multinacionális cégek a költségcsökkentés miatt már nem feltétlenül számí­tanak a legvonzóbb mun­kahelynek. Új jelenség, hogy akár egy elit diplo­mával is lehet valaki mun­kanélküli. FELDOLGOZÁS A kilencvenes évek második fe­lére jellemző elhúzódó válság megrengette az eddig ideális munkahelynek számító nemzet­közi nagyvállalatokat. Változóban a cégek felépítése, és már nem olyan vonzóak az általuk nyújtott juttatások itt sem. A központilag kezdeményezett racionalizálás a multinacionális cégeknél nem egy esetben a humán költségek leszo­rítását, bérstopot vagy a létszám csökkentését hozta magával. Bár a kisebb munkahelyek jellemzően ma még 20-30 százalékkal keve­sebbet tudnak fizetni, a bérolló az utóbbi időben már összébb zárult a kis- és középvállalatok, vala­mint a nagyok között. A kisebb hazai cégek eddig a legiskolázot- tabb szakember réteget nem iga­zán tudták bevonzani, mivel hi­ányzott itt a topmenedzserek kasztja. A multiknál viszont ma már nem jár egyértelműen a jól képzett, tapasztalt menedzserek­nek sem a gigantikus fizetés, a nemzetközi karrier, vagy a szá­zezres költséggel járó képzés. Ko­moly változás a pár évvel ezelőtti viszonyokhoz képest, hogy az egyetemről kikerülve is jól fizető álláshoz lehet jutni. Míg az egye­temről kikerülő tömegek növe­kednek, az elit állások egyre ne­hezebben elérhetőek. A versenyképesség érdekében néhány, a munkatársakat vonzó lehetőséget fenntartanak a mul­tinacionális cégek. Képzett mun­katársak nélkül nem lehet lépést tartani a gyorsan változó piaci körülményekkel. A nagyvállalat­oknál az emberi erőforrás-politi­ka alappillére a motiváció fenn­tartása a szakmai fejlődés lehető­ségének ígéretével: megtermtik a munkatársak tudása bővítésének és belső előrejutásának lehetősé­gét. A felmérések szerint azok­nak a vállalatoknak, ahol figyel­nek a munkatársak karrierme­nedzsmentjére, illetve a vezetői utódlástervezésre, 60 százalék­kal javul a megtartó képességük. A kis cégeknek nincs forrásuk er­re. Számos speciális probléma tréning útján való megoldása azonban nem is szükséges a kkv- szektorban, így az elidegenedés, a motivációvesztés, a verseny­társhoz való átcsábulás a nagy- vállalati céges kultúrából fakadó probléma. Az 500 fő feletti szervezetek több mint 85 százaléka kínál kép­zést munkatársainak, míg ez az arány a 20-49 közötti létszámúak­nái 12 százalék. Figyelemre mél­tó, hogy az Európai Unióban a 20 fő alatti cégeknél 49 százalékos a tréningeken részt vevők aránya, a 20-49 közöttieknél pedig már 67 százalék. Ezzel szemben a kkv-szek- torban a HR-feladatokra is keve­sebb forrás jut. Emellett a kis- és középvállalatok a nagyokkal szemben rendszerint nem hasz­nálják ki a kompenzációs csomag nyújtotta lehetőségeket sem, és a béren kívül nemigen kedveznek más juttatásokkal az alkalmazot­taiknak. (PP) Gondoljon arra, hogy jelenlegi pozícióját ugródeszkának is használhatja, hogy megcsípjen egy jobb állást! Mit kell tennie mindehhez? Kövesse tanácsainkat! Szerezze meg a legígéretesebb állást! FELDOLGOZÁS Évek óta ugyanannál a vállalat­nál húzza az igát, és arra vár, hogy egyszer csak előléptetik? Balgaság! A mostani álláspiaci vi­szonyokat tekintve a kivárásos taktika kockázatos stratégia. Gon­doljon arra, hogy jelenlegi pozíci­óját ugródeszkának is használhat­ja, hogy megcsípjen egy jobb ál­lást! Mit kell tennie mindehhez? Kövesse tanácsainkat! A vállala­tok könnyűszerrel elbocsáthatják vagy felszámolhatják munkakör­ét, hogyha ezzel még több ha­szonhoz jutnak, esetleg ezzel a lé­péssel növelhetik versenyképessé­güket. Éppen ezért nem árt, ha észnél van, és időben lép! Jó munkahelyen, jó időben! Olyan vállalatnál keressen mun­kát, amely fejlődőképes és távlati - előrelépési - lehetőséget tartogat. Jó néhány cég küzd munkaerőhi­ánnyal. Célozza meg ezek közül azt, amelyik a legígéretesebbnek tűnik - gyorsan fejlődik és jó híre van a szakmában. Tartsa nyitva a szemét! Hiába elégedett jelenlegi állá­sával, mindig tartsa nyitva a sze­mét, hátha talál egy jobbat az újonnan alakuló cégek állásaján­latai között. Kövesse figyelemmel a szakterületét érintő aktuális eseményeket és újdonságokat, miközben álljon készen arra, hogy megragadja a kínálkozó szakmai lehetőségeket. Ugyanak­kor ügyeljen arra, hogy lojális ma­radjon aktuális munkahelyéhez, amíg ott dolgozik. Szakmai sike­rei csúcsán távozzon munkahe­lyéről! Sokan elkövetik azt a hi­bát, hogy akkor mondanak fel ép­pen időszerű munkahelyükön, amikor jól mennek a dolgaik vagy mikor éppen fasírtban vannak a főnökükkel, esetleg úgy érzik, hogy már mindent elértek, amit a szakmában lehetett. Ha teheti, azután váltson munkahelyet, hogy előléptettét vagy fizetés- emelést kapott, mert így szakmai elismertsége nő, ez pedig meg­nyithatja ön előtted más cégek ka­puit is. Úgy tekints magára, mint a vállalatok a piacképes termé­kekre! Törekedjen rá, hogy jövő­beni sikerei érdekében fejleszd tu­dását és képességeit, ne várjon ar­ra, hogy a jó állásajánlat majd az ölébe hullik. Ne önéletrajzot küldjön, inkább ajánlatot! Ne a régi, konvencionális mó­don mutatkozzon be leendő fő­nökei előtt, kerülje az ósdi ön- életrajzos megoldást! Inkább egy komplett javaslatot küldjön leen­dő munkaadóinak, amelyben le­írja, hogy miért járnak jól vele, ha önt alkalmazzák: vagyis mi­ben és hogyan lehet a vállalat hasznára. A jól felépített interjú biztos állást fial! Ügyeljen arra, hogy az állásin- teíjún a lehető legjobb formáját hozza! Legyen önnél az ajánlóle­vél és ne szégyellj e magával vinni szakmai díjait, kitüntetéseit sem! A legfontosabb azonban, hogy magabiztosan előadja, mi sem ter­mészetesebb ön számára annál, mint a vállalat fejlődése, és ezért a cég kötelékébe lépve örömmel kamatoztatje tudását és képessé­geit. (a hvg.hu nyomán)

Next

/
Thumbnails
Contents