Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-25 / 197. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 25. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Izraeli protektorátus? Az Egyesült Államok és Izrael közös szándéka, Libanon „izraeli protektorátussá” alakítása valósul meg, ha a szíriai-libanoni határra ENSZ-erőket telepítenek - írta a Tisrín című Szíriái kormánylap. A Helsinkiben tartózkodó Valid Moallem Szíriái külügyminiszter azzal fenyegetőzött, hogy országa lezárja libanoni határát minden forgalom elől, ha ENSZ-békefenntartókat telepítenek oda. Bassár el- Aszad szíriai elnök is elutasította nemzetközi csapatok Izrael által követelt telepítését a libanoni-szíriai határra. A szíriai vezető közölte, hogy egy ilyen csapattelepítés országa elleni „ellenséges” lépés lenne. A libanoni hadsereg szerdán felvonult a szíriai határ mentén. Libanonnak 278 kilométeres közös határa van Szíriával, a libanoni-izraeli határ 79 ki- Hallotta, szomszédasszony, Fico már írt a Jézuskának, hogy küldjön neki pénzt a nyugdíj-kiegészíté- lométer hosszú. sünkre (Peter Gossányi rajza) Washington miatt volt a fejetlenség, a katonák gyakran élelmiszer- és ivóvízadagot sem kaptak Izrael furcsa hadviselésének okai A Hezbollah libanoni síita szervezet elleni izraeli háború néhány rejtélyét magyarázó tényre bukkant a DEBKAíile című izraeli internetes hírlevél, például arra, miért nem indított szárazföldi támadást Izrael. MT1-HÁTTÉR Washington örült, az izraeli hadsereget viszont váratlanul érte, hogy a zsidó állam háborús helyzetbe került, miután a Hezbollah a két ország határán július 12-én megölt nyolc izraeli katonát, és kettőt elhurcolt - állapítja meg a hírportál. A DEB- KAfile amerikai elnökhöz közeli forrásai szerint Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter helyeselte, hogy Izrael hadműveletet akar indítani a Hezbollah ellen. Dick Cheney alelnök szintén egyetértett a légitámadással, de aggasztotta, hogy ezzel párhuzamosan nem létezett terv a szárazföldi támadásra. Egyik tanácsadója később annak a sejtésének adott hangot, hogy Cheney az Irak elleni 2003-as amerikai invázió tapasztalataira hivatkozva figyelmeztethette Ehud Óimért izraeli kormányfőt és Dán Haluc vezérkari főnököt: a szárazföldi támadás nélküli légi offenzívák nem érik el céljukat. Óimért és Haluc azonban biztos volt abban, hogy a légierő megrázó csapást tud mérni a Hezbollah- ra, így Izrael gyors és olcsó győzelmet tud aratni az Irán és Szíria által támogatott szervezet felett. Donald Rumsfeld védelmi miniszter bizalmatlan volt a Hezbollah elleni bármilyen izraeli katonai támadással szemben, mert attól tartott, hogy az csak bonyolítja majd az amerikai erők iraki helyzetét az ország síita és szunnita lakossága közötti ellenségeskedés csúcspontján. Az izraeli kormányfőnek sikerült rábeszélnie Rice-t arra, kérje meg Bush-t, hogy támogassa a légitámadást. Az elnök két alapvető feltétellel beleegyezett ebbe. Az egyik, hogy Izraelnek a légitámadásokra kell szorítkoznia, egy esetleges szárazföldi támadásról újra ki kell kérnie Washington véleményét. A másik, hogy meg kell kímélnie a libanoni polgári infrastruktúrát, és csak a Hezbollah állásait, létesítményeit támadhatja. Óimért elfogadta e feltételeket, amelyek közül az első magyarázza, hogy az izraeli hadsereg a háború első három hetéig miért tartotta laktanyákban szárazföldi erőit. Akkorra bebizonyosodott, hogy a légi offenzíva messze nem volt gyors és olcsó, sőt nem érte el a kívánt hatást sem. A másik feltétel magyarázza a háború egy újabb rejtélyét: az izraeli erők nem támadhattak olyan épületeket, amelyekből Hezbollah-tagok harckocsi-elhá- rító rakétákat lőttek ki, mert akkor a libanoni infrastruktúrát rombolták volna. Ez a körülmény óriási veszélyt jelentett az izraeliek számára. Tisztogató hadműveletek céljából újra és újra vissza kellett térniük bizonyos libanoni településekre, így ki voltak téve a Hezbollah lemorzsoló taktikájának, és ennek eredményeképpen sok katonát veszítettek. Rice csak a háború harmadik hetében adott engedélyt a tömeges szárazföldi támadásra és a Hezbollah megsemmisítésére, miután a Bush-kormány látta, hogy a légitámadások eredménytelenek, és a hadjáratot gyorsan be kellene fejezni. Ekkor jött azonban egy újabb amerikai megszorítás: az izraeli erők nem mehetnek el a Lítáni-folyóig. Az izraeli hadsereg elkezdte a lassú előrenyomulást a folyó vonaláig, de az amerikaiak kémműholdjai észlelték ezt, és Washingtonból gyorsan leállították a széles of- fenzívát. Ez az utolsó kiábrándító amerikai utasítás váltotta ki azokat az egymásnak ellentmondó, érthetetlen izraeli katonai parancsokat, amelyek felborították az egész parancsnoki láncolatot. Már megkezdett műveleteket többször leállítottak, majd új célmeghatározással újraindítottak. A parancsnokok közül senki nem értette, mi történik, mert nem vonták be őket a kormányfői hivatal döntéshozó folyamatába. A DEBKAfile értesülései szerint Óimért csak a kormány tagjaival osztotta meg, hogy miről tárgyal Rice-szal, még a vezérkari főnökkel sem. Óimért teljesen alávetette magát az amerikai külügyminiszter utasításainak anélkül, hogy értette volna Washington katonai szempontjait. Ezen okok miatt az egész izraeli hadjáratot fejetlenség jellemezte. A katonák legsúlyosabb panasza például az volt, hogy nem kapták meg a megfelelő élelmiszer- és ivóvízadagot. Ennek az volt az oka, hogy a fejetlenség miatt az ellátást biztosító teherautók nem találták meg a terepen azokat az egységeket, amelyekhez el kellett volna jutniuk. Fico kijelentései ellenére még legalább egy évig jelen lesz Irakban a szlovák hadsereg Folyik az Irakba tartó szlovák katonák kiképzése HÍRÖSSZEFOGLALÓ 102 szlovák katona távozott a héten Irakba, hogy felváltsa az ott állomásozó, 108 fős alakulatot. Ez már a hetedik váltás és a tervek szerint fél évet tölt Irakban. Ugyanakkor Robert Fico kormányfő - bár pontos dátum nélkül - már bejelentette a szlovák katonák hazahívását, mert szerinte nem teljesítik azokat a feladatokat, amely elvégzésére kiküldték őket. Az már biztos, hogy a közel-keleti országban állomásozó egység nem utazik haza olyan gyorsan, mint ahogy azt Fico a választások előtt hangoztatta, amikor a katonák azonnali visszavonását ígérte. A szlovák kontingens jövője viszont is kérdéses, konkrét választ Fico múlt heti iraki látogatása sem adott; megerősítette, tervezi a hazahívást, ugyanakkor az iraki megrendelések felől érdeklődött Szlovákia számára. Radikális lépéshez eddig csak Jósé Luis Zapatero spanyol kormányfő folyamodott, aki az iraki háborút óriási hibának nevezte és a spanyol alakulatot választási győzelme után azonnal visszarendelte. Ivó Samson külpolitikai elemző lapunknak elmondta, az ENSZ Biztonsági Tanácsa, melynek Szlovákia jelenleg nem állandó tagja, még augusztus elején megszavazta, hogy meghosszabbítja a nemzetközi katonai misszió ENSZ- mandátumát, mely alapján külföldi seregek állomásozhatnak Irakban. A nyilatkozatra a tanács mind a tizenöt tagja rábólintott. Samson furcsának tartaná, ha Szlovákia annak ellenére visszavonná katonáit Irakból, hogy a nyüatkozattal már egyetértett. A szlovák hadsereg időközben már a nyolcadik iraki váltás előkészületeit is megkezdte, már válogatják az alkalmas katonákat és megkezdik kiképzésüket. Milan Vanga, a hadsereg szóvivője elárulta, egyelőre nem kaptak parancsot az új egység kiképzésének leállítására, ezért az eredeti tervek szerint folytatják azt. Samson szerint az Irakban állomásozó szlovák egység körül sok a megválaszolatlan kérdés. „Mikor a miniszterelnök visszatért Irakból, kijelentette, hogy a szlovák alakulat gyakorlatilag semmit nem csinál, fölösleges az ottléte. Ha ez így van, akkor adódik a kérdés, miért küldünk újabb egységet, nem fölösleges pénzkidobásról van szó?” - tette hozzá az elemző. A szlovák katonák 2003 nyara óta teljesítenek szolgálatot az országban, több mint egymillió négyzetméternyi területet aknamentesítettek, ebből több mint 184 ezer négyzetmétert kézzel. Körülbelül 541 tonna lőszert és aknát semmisítettek meg. (dem) KOMMENTÁR Fico bukórepülése MOLNÁR IVÁN Az elmúlt években mást sem hallottunk, mint hogy a pozsonyi repteret egyre több külföldi légitársaság veszi igénybe. Sokunknak így az a csalóka nézete alakulhatott ki, hogy Szlovákia fővárosának légikikötője felzárkózott a környező országok nagy repülőtereinek sorába. A látszat azonban ezúttal is csal. Pozsonyt ugyanis elsősorban a fapados cégek veszik igénybe, amelyek a lehető legalacsonyabb költségekkel számolnak. Ha a bécsi, budapesti, prágai és pozsonyi repterek közötti különbséget szeretnénk érzékeltetni, a legjobb hasonlatnak egy belvárosi étterem és a vasútállomási piszkos resti közötti különbség tűnik. Míg az előbbibe esetleg kevesebben járnak, az utóbbi pedig szinte állandóan tele van, az előbbi nívósabb, ráadásul a tulajdonosok többet szánnak a fenntartására, felújítására. Aki már utazott a pozsonyi reptérről, az tudja, hogy a hangulat leginkább egy lerobbant falusi vasútállomás szombat délutáni üzemmódjához hasonlítható. Nagyjából hasonló a szolgáltatások színvonala is. Pozsonynak így semmire sem lenne akkora szüksége, mint egy tőkeerős beruházóra. Mindezt az előző kormány beindította privatizációs tender győztese, a bécsi repülőtér, a Penta pénzügyi csoport és az osztrák Raiffeisen Zentralbank alkotta TwoOne konzorcium biztosíthatta volna. A TwoOne a többmilliárdos vételár mellett 2015-ig összesen 19 milliárd koronát szánt volna a modernizációra. A Robert Fico vezette kormány tagjai azonban nagy valószínűséggel sok időt töltöttek vidéki vasútállomásokon, így most miniszterként, sűrű külföldi útjaik nyitányaként szívesen felidéznék a régi szép időket, és legalább a pozsonyi repteret megőriznék közép-európai repülőtér-múzeumnak. A TwoOne 19 milliárdjával szemben az elkövetkező években alig 3-4 milliárd koronát szánnak a repülőtérre. Ráadásul az összeg nagy részét tőlünk, adófizetőktől hajtanák be. Bár a miniszter elég bizonytalanul hozzátette, uniós pénzeket is megpróbálnak szerezni. Ezzel csak az a bökkenő, hogy lehetetlen. Pozsony eleve meghaladja az uniós átlag fejlettségi szintjét, tehát nem igazán pályázhat, légi közlekedésre meg aztán tényleg nem, Brüsszel ezt nem fogja finanszírozni. Összehasonlításképpen, a pozsonyinál lényegesen modernebb budapesti reptér az elkövetkező években 10 milliárd koronás beruházásra számíthat, miközben elszippanthatja a pozsonyiak ügyfeleit. Már csak „hab a tortán”, hogy a kormány döntése miatt a TwoOne bírósági perek garmadát zúdíthatja Szlovákiára, hiszen a Fico-kormány azzal, hogy belerondított a jogilag tiszta privatizációs pályázatba, több szabályt is felrúgott. Ľubomír Vážny közlekedési miniszter a napokban úgy nyilatkozott, hogy „magasról tesznek” a TwoOne véleményére, mert szerinte a párizsi bíróság úgyis a szlovákoknak ad igazat. Ha viszont mégis igazat adnak az osztrákoknak, akkor sem a Fico baráti köréből összeálló miniszterek fogják megfizetni a büntetést, hanem mi, adófizető állampolgárok, és ugye, mi nem számítunk. JEGYZET Az anyós bosszúja KOCUR LÁSZLÓ Ha most azt vetné papírra e sorok írója, hogy az anyósokkal mindig csak a baj van, véleménye vélhetően sokak zajos helyeslésével találkozna. Még nagyobb lenne a csendesen egyetértők tábora, akik csak az újságot magasabbra emelve bólintanának hang nélkül: „Bizony.” Mivel az anyósprobléma egyidős az anyósjelenséggel, így annak komplex körüljárásától ebben a rövid jegyzetben eltekintenék, s a továbbiakban csak az anyósok egy szűk csoportjára, a politikusanyósokra koncentrálnék. A politikus is ember, neki is van anyósa. A politikus mentelmijogára hivatkozva szemberöhöghet bármilyen hatósági személyt, de próbáljon csak az anyós előtt a képviselői immunitásra hivatkozni... Kozma Ákossal, Orbán Viktor titkárságvezetőjével azért kellemetlenkedtek az újságírók, mivel egy nagy értékű belvárosi ingatlan az anyósa nevére volt íratva. Főnökén is ékelődött az egyik szatirikus kétheti lap. Mikor azt vizsgálták, jogellenesen kapott-e 3,5 szobás bérlakást Orbán Viktor, a Hócipő védelmébe vette, azt mondván, biztos az anyósa volt az ötödik személy a háztartásban, s így rendben van a szobaszám. Anyósa miatt gondja akadt már Gyurcsány Ferencnek is. Amikor a blogger és miniszterelnök még csak a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium bársonyszékében készítette elő a hatalomátvétel tervét, az ellenzék nem volt rest firtatni, hogy kaphat egy olyan cég nagy összegű állami megrendelést, ahol a miniszter anyósa igazgatósági elnök. Ján Slota (legelső) anyósa miatt meg egyenesen egy egész nemzet szív. Úgy hírlik, az SNS-vezér nemzetünk iránt érzett vad dühe egykori magyar anyósának köszönhető... Legutóbb pedig nem kisebb ember, mint Wolfgang Schüssel osztrák kancellár került bajba az anyósa miatt. A Der Standard információi szerint anyósát feketén gondozta egy szlovákiai ápolónő. S mit mondott erre a kancellár szóvivője: „Schüssel egyáltalán nem vett részt az időközben elhunyt anyósáról való gondoskodás megszervezésében.” Hát ez nem szép dolog, Schüssel úr! Hogy akar így egy országnak példát mutatni?! És talán nem futotta osztrák nővérkére? Vagy annak nem lett volna elég két euró óránként? A gondoskodás elhanyagolása miatt a nyári uborka- szezonban most kénytelen lesz hasonló kérdésekre válaszolni. Ez az anyós bosszúja.
