Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-25 / 197. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 25. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Izraeli protektorátus? Az Egyesült Államok és Izra­el közös szándéka, Libanon „izraeli protektorátussá” alakítása valósul meg, ha a szíriai-libanoni határra ENSZ-erőket telepítenek - írta a Tisrín című Szíriái kor­mánylap. A Helsinkiben tar­tózkodó Valid Moallem Szí­riái külügyminiszter azzal fenyegetőzött, hogy országa lezárja libanoni határát minden forgalom elől, ha ENSZ-békefenntartókat te­lepítenek oda. Bassár el- Aszad szíriai elnök is eluta­sította nemzetközi csapatok Izrael által követelt telepíté­sét a libanoni-szíriai határ­ra. A szíriai vezető közölte, hogy egy ilyen csapattelepí­tés országa elleni „ellensé­ges” lépés lenne. A libanoni hadsereg szerdán felvonult a szíriai határ mentén. Liba­nonnak 278 kilométeres kö­zös határa van Szíriával, a libanoni-izraeli határ 79 ki- Hallotta, szomszédasszony, Fico már írt a Jézuskának, hogy küldjön neki pénzt a nyugdíj-kiegészíté- lométer hosszú. sünkre (Peter Gossányi rajza) Washington miatt volt a fejetlenség, a katonák gyakran élelmiszer- és ivóvízadagot sem kaptak Izrael furcsa hadviselésének okai A Hezbollah libanoni síita szervezet elleni izraeli há­ború néhány rejtélyét ma­gyarázó tényre bukkant a DEBKAíile című izraeli in­ternetes hírlevél, például arra, miért nem indított szárazföldi támadást Izrael. MT1-HÁTTÉR Washington örült, az izraeli hadsereget viszont váratlanul érte, hogy a zsidó állam háborús helyzetbe került, miután a Hez­bollah a két ország határán júli­us 12-én megölt nyolc izraeli ka­tonát, és kettőt elhurcolt - állapítja meg a hírportál. A DEB- KAfile amerikai elnökhöz közeli forrásai szerint Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter helyeselte, hogy Izrael hadműve­letet akar indítani a Hezbollah ellen. Dick Cheney alelnök szin­tén egyetértett a légitámadással, de aggasztotta, hogy ezzel pár­huzamosan nem létezett terv a szárazföldi támadásra. Egyik ta­nácsadója később annak a sejté­sének adott hangot, hogy Che­ney az Irak elleni 2003-as ameri­kai invázió tapasztalataira hivat­kozva figyelmeztethette Ehud Óimért izraeli kormányfőt és Dán Haluc vezérkari főnököt: a szárazföldi támadás nélküli légi offenzívák nem érik el céljukat. Óimért és Haluc azonban biztos volt abban, hogy a légierő megrá­zó csapást tud mérni a Hezbollah- ra, így Izrael gyors és olcsó győzelmet tud aratni az Irán és Szíria által támogatott szervezet felett. Donald Rumsfeld védelmi miniszter bizalmatlan volt a Hez­bollah elleni bármilyen izraeli ka­tonai támadással szemben, mert attól tartott, hogy az csak bonyo­lítja majd az amerikai erők iraki helyzetét az ország síita és szun­nita lakossága közötti ellenséges­kedés csúcspontján. Az izraeli kormányfőnek sike­rült rábeszélnie Rice-t arra, kérje meg Bush-t, hogy támogassa a lé­gitámadást. Az elnök két alap­vető feltétellel beleegyezett eb­be. Az egyik, hogy Izraelnek a lé­gitámadásokra kell szorítkoznia, egy esetleges szárazföldi tá­madásról újra ki kell kérnie Was­hington véleményét. A másik, hogy meg kell kímélnie a libano­ni polgári infrastruktúrát, és csak a Hezbollah állásait, létesítmé­nyeit támadhatja. Óimért elfogadta e feltételeket, amelyek közül az első magyaráz­za, hogy az izraeli hadsereg a há­ború első három hetéig miért tar­totta laktanyákban szárazföldi erőit. Akkorra bebizonyosodott, hogy a légi offenzíva messze nem volt gyors és olcsó, sőt nem érte el a kívánt hatást sem. A másik feltétel magyarázza a háború egy újabb rejtélyét: az iz­raeli erők nem támadhattak olyan épületeket, amelyekből Hezbollah-tagok harckocsi-elhá- rító rakétákat lőttek ki, mert ak­kor a libanoni infrastruktúrát rombolták volna. Ez a körül­mény óriási veszélyt jelentett az izraeliek számára. Tisztogató hadműveletek céljából újra és új­ra vissza kellett térniük bizonyos libanoni településekre, így ki voltak téve a Hezbollah lemor­zsoló taktikájának, és ennek eredményeképpen sok katonát veszítettek. Rice csak a háború harmadik hetében adott engedélyt a töme­ges szárazföldi támadásra és a Hezbollah megsemmisítésére, miután a Bush-kormány látta, hogy a légitámadások eredmény­telenek, és a hadjáratot gyorsan be kellene fejezni. Ekkor jött azonban egy újabb amerikai megszorítás: az izraeli erők nem mehetnek el a Lítáni-folyóig. Az izraeli hadsereg elkezdte a lassú előrenyomulást a folyó vonaláig, de az amerikaiak kémműholdjai észlelték ezt, és Washingtonból gyorsan leállították a széles of- fenzívát. Ez az utolsó kiábrándító amerikai utasítás váltotta ki azo­kat az egymásnak ellentmondó, érthetetlen izraeli katonai paran­csokat, amelyek felborították az egész parancsnoki láncolatot. Már megkezdett műveleteket többször leállítottak, majd új cél­meghatározással újraindítottak. A parancsnokok közül senki nem értette, mi történik, mert nem vonták be őket a kormányfői hivatal döntéshozó folyamatába. A DEBKAfile értesülései szerint Óimért csak a kormány tagjaival osztotta meg, hogy miről tárgyal Rice-szal, még a vezérkari főnök­kel sem. Óimért teljesen alávetet­te magát az amerikai külügymi­niszter utasításainak anélkül, hogy értette volna Washington katonai szempontjait. Ezen okok miatt az egész izraeli hadjáratot fejetlenség jellemezte. A katonák legsúlyosabb panasza például az volt, hogy nem kapták meg a megfelelő élelmiszer- és ivóvíz­adagot. Ennek az volt az oka, hogy a fejetlenség miatt az ellá­tást biztosító teherautók nem ta­lálták meg a terepen azokat az egységeket, amelyekhez el kellett volna jutniuk. Fico kijelentései ellenére még legalább egy évig jelen lesz Irakban a szlovák hadsereg Folyik az Irakba tartó szlovák katonák kiképzése HÍRÖSSZEFOGLALÓ 102 szlovák katona távozott a héten Irakba, hogy felváltsa az ott állomásozó, 108 fős alakulatot. Ez már a hetedik váltás és a tervek sze­rint fél évet tölt Irakban. Ugyanak­kor Robert Fico kormányfő - bár pontos dátum nélkül - már bejelen­tette a szlovák katonák hazahívá­sát, mert szerinte nem teljesítik azokat a feladatokat, amely elvég­zésére kiküldték őket. Az már biztos, hogy a közel-kele­ti országban állomásozó egység nem utazik haza olyan gyorsan, mint ahogy azt Fico a választások előtt hangoztatta, amikor a kato­nák azonnali visszavonását ígérte. A szlovák kontingens jövője viszont is kérdéses, konkrét választ Fico múlt heti iraki látogatása sem adott; megerősítette, tervezi a ha­zahívást, ugyanakkor az iraki meg­rendelések felől érdeklődött Szlo­vákia számára. Radikális lépéshez eddig csak Jósé Luis Zapatero spanyol kor­mányfő folyamodott, aki az iraki háborút óriási hibának nevezte és a spanyol alakulatot választási győ­zelme után azonnal visszarendelte. Ivó Samson külpolitikai elemző lapunknak elmondta, az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa, melynek Szlová­kia jelenleg nem állandó tagja, még augusztus elején megszavaz­ta, hogy meghosszabbítja a nem­zetközi katonai misszió ENSZ- mandátumát, mely alapján külföl­di seregek állomásozhatnak Irak­ban. A nyilatkozatra a tanács mind a tizenöt tagja rábólintott. Samson furcsának tartaná, ha Szlovákia annak ellenére visszavonná kato­náit Irakból, hogy a nyüatkozattal már egyetértett. A szlovák hadsereg időközben már a nyolcadik iraki váltás előké­születeit is megkezdte, már válo­gatják az alkalmas katonákat és megkezdik kiképzésüket. Milan Vanga, a hadsereg szóvivője elárul­ta, egyelőre nem kaptak parancsot az új egység kiképzésének leállítá­sára, ezért az eredeti tervek szerint folytatják azt. Samson szerint az Irakban állo­másozó szlovák egység körül sok a megválaszolatlan kérdés. „Mikor a miniszterelnök visszatért Irakból, kijelentette, hogy a szlovák alaku­lat gyakorlatilag semmit nem csi­nál, fölösleges az ottléte. Ha ez így van, akkor adódik a kérdés, miért küldünk újabb egységet, nem fö­lösleges pénzkidobásról van szó?” - tette hozzá az elemző. A szlovák katonák 2003 nyara óta teljesítenek szolgálatot az or­szágban, több mint egymillió négy­zetméternyi területet aknamentesí­tettek, ebből több mint 184 ezer négyzetmétert kézzel. Körülbelül 541 tonna lőszert és aknát semmi­sítettek meg. (dem) KOMMENTÁR Fico bukórepülése MOLNÁR IVÁN Az elmúlt években mást sem hallottunk, mint hogy a pozsonyi repteret egyre több külföldi légitársaság veszi igénybe. Sokunk­nak így az a csalóka nézete alakulhatott ki, hogy Szlovákia fővá­rosának légikikötője felzárkózott a környező országok nagy re­pülőtereinek sorába. A látszat azonban ezúttal is csal. Pozsonyt ugyanis elsősorban a fapados cégek veszik igénybe, amelyek a lehető legalacsonyabb költségekkel számolnak. Ha a bécsi, bu­dapesti, prágai és pozsonyi repterek közötti különbséget szeret­nénk érzékeltetni, a legjobb hasonlatnak egy belvárosi étterem és a vasútállomási piszkos resti közötti különbség tűnik. Míg az előbbibe esetleg kevesebben járnak, az utóbbi pedig szinte ál­landóan tele van, az előbbi nívósabb, ráadásul a tulajdonosok többet szánnak a fenntartására, felújítására. Aki már utazott a pozsonyi reptérről, az tudja, hogy a hangulat leginkább egy le­robbant falusi vasútállomás szombat délutáni üzemmódjához hasonlítható. Nagyjából hasonló a szolgáltatások színvonala is. Pozsonynak így semmire sem lenne akkora szüksége, mint egy tőkeerős beruházóra. Mindezt az előző kormány beindította pri­vatizációs tender győztese, a bécsi repülőtér, a Penta pénzügyi csoport és az osztrák Raiffeisen Zentralbank alkotta TwoOne konzorcium biztosíthatta volna. A TwoOne a többmilliárdos vé­telár mellett 2015-ig összesen 19 milliárd koronát szánt volna a modernizációra. A Robert Fico vezette kormány tagjai azonban nagy valószínűséggel sok időt töltöttek vidéki vasútállomáso­kon, így most miniszterként, sűrű külföldi útjaik nyitányaként szívesen felidéznék a régi szép időket, és legalább a pozsonyi repteret megőriznék közép-európai repülőtér-múzeumnak. A TwoOne 19 milliárdjával szemben az elkövetkező években alig 3-4 milliárd koronát szánnak a repülőtérre. Ráadásul az összeg nagy részét tőlünk, adófizetőktől hajtanák be. Bár a miniszter elég bizonytalanul hozzátette, uniós pénzeket is megpróbálnak szerezni. Ezzel csak az a bökkenő, hogy lehetetlen. Pozsony eleve meghaladja az uniós átlag fejlettségi szintjét, tehát nem igazán pályázhat, légi közlekedésre meg aztán tényleg nem, Brüsszel ezt nem fogja finanszírozni. Összehasonlításképpen, a pozsonyinál lényegesen modernebb budapesti reptér az elkövetkező években 10 milliárd koronás be­ruházásra számíthat, miközben elszippanthatja a pozsonyiak ügyfeleit. Már csak „hab a tortán”, hogy a kormány döntése mi­att a TwoOne bírósági perek garmadát zúdíthatja Szlovákiára, hiszen a Fico-kormány azzal, hogy belerondított a jogilag tiszta privatizációs pályázatba, több szabályt is felrúgott. Ľubomír Vážny közlekedési miniszter a napokban úgy nyilatkozott, hogy „magasról tesznek” a TwoOne véleményére, mert szerinte a pá­rizsi bíróság úgyis a szlovákoknak ad igazat. Ha viszont mégis igazat adnak az osztrákoknak, akkor sem a Fico baráti köréből összeálló miniszterek fogják megfizetni a büntetést, hanem mi, adófizető állampolgárok, és ugye, mi nem számítunk. JEGYZET Az anyós bosszúja KOCUR LÁSZLÓ Ha most azt vetné papírra e sorok írója, hogy az anyósok­kal mindig csak a baj van, vé­leménye vélhetően sokak za­jos helyeslésével találkozna. Még nagyobb lenne a csende­sen egyetértők tábora, akik csak az újságot magasabbra emelve bólintanának hang nélkül: „Bizony.” Mivel az anyósprobléma egyidős az anyósjelenséggel, így annak komplex körüljárá­sától ebben a rövid jegyzetben eltekintenék, s a továbbiakban csak az anyósok egy szűk cso­portjára, a politikusanyósokra koncentrálnék. A politikus is ember, neki is van anyósa. A politikus men­telmijogára hivatkozva szem­beröhöghet bármilyen hatósá­gi személyt, de próbáljon csak az anyós előtt a képviselői im­munitásra hivatkozni... Kozma Ákossal, Orbán Viktor titkárságvezetőjével azért kel­lemetlenkedtek az újságírók, mivel egy nagy értékű belvá­rosi ingatlan az anyósa nevére volt íratva. Főnökén is ékelődött az egyik szatirikus kétheti lap. Mikor azt vizsgálták, jogellenesen kapott-e 3,5 szobás bérlakást Orbán Viktor, a Hócipő védel­mébe vette, azt mondván, biz­tos az anyósa volt az ötödik személy a háztartásban, s így rendben van a szobaszám. Anyósa miatt gondja akadt már Gyurcsány Ferencnek is. Amikor a blogger és minisz­terelnök még csak a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium bársonyszékében készítette elő a hatalomátvétel tervét, az ellenzék nem volt rest firtatni, hogy kaphat egy olyan cég nagy összegű állami megren­delést, ahol a miniszter anyó­sa igazgatósági elnök. Ján Slota (legelső) anyósa mi­att meg egyenesen egy egész nemzet szív. Úgy hírlik, az SNS-vezér nemzetünk iránt érzett vad dühe egykori ma­gyar anyósának köszönhető... Legutóbb pedig nem kisebb ember, mint Wolfgang Schüs­sel osztrák kancellár került bajba az anyósa miatt. A Der Standard információi szerint anyósát feketén gondozta egy szlovákiai ápolónő. S mit mondott erre a kancellár szó­vivője: „Schüssel egyáltalán nem vett részt az időközben elhunyt anyósáról való gon­doskodás megszervezésében.” Hát ez nem szép dolog, Schüs­sel úr! Hogy akar így egy or­szágnak példát mutatni?! És talán nem futotta osztrák nővérkére? Vagy annak nem lett volna elég két euró órán­ként? A gondoskodás elhanya­golása miatt a nyári uborka- szezonban most kénytelen lesz hasonló kérdésekre vála­szolni. Ez az anyós bosszúja.

Next

/
Thumbnails
Contents