Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-24 / 196. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA 2006. augusztus 24., csütörtök 3. évfolyam 28. szám PÁLYÁZÓ Tudományos ösztöndíjpályázatok AJÁNLÓ A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az oktatási tárca által kinevezett Domus Hungarica Kuratórium magyarországi tudomá­nyos ösztöndíjpályázatot ír ki külföldi magyar, illetve magyar tárgyú kutatásokat folytató külföldi nem magyar kutatók számára. Pályázni lehet: ♦ 1-3 (kivételesen 6) hónap időtartamú, folyamatos magyarországi kutatóhelyen végzendő tudományos kutatómunkára, ♦ az MTA intézetei által a pályázati kiírás mellékletében megtalál­ható kutatási témákra, ♦ rövid, legfeljebb 2 hetes magyarországi tanulmányútra, ♦ egyetemi, főiskolai meghívás alapján magyarországi felsőoktatási intézményekben tartandó előadás vagy előadás-sorozat tartásának támogatására, ♦ magyarországi tudományos konferencián való részvételre, doku­mentálva a rendezvényen való aktív részvétel szándékát és a ren­dezvény fontosságát a pályázó kutatási témája szempontjából, ♦ projekt megvalósítására intézményi háttérrel, - ez esetben a pro­jekt vezetője bizonyos hónapszámra kér ösztöndíjat, amelyet több személy a kutatómunka igényének megfelelően használhat fel. Előnyt élveznek az egy vagy több intézettel megkötött együttműkö­dési szerződéssel rendelkező pályázatok. Sikeres munka esetén a projektkeret a következő félév(ek)re meghosszabbítható. További információk a www.domus.mtaki.hu weboldalon talál­hatók. Leadási határidő: 2006. szeptember 15. Elérhetőségek: telefon: (0036-1) 343-1079, (0036-1) 321-0579, e-mail: vargae@mpk.ph.hu . (ú) Hatvan alapiskolást láttak vendégül Anyanyelvi tábor határon túli magyaroknak MTl-HÍR Andruskó Imre a kormányprogram oktatásügyre vonatkozó fejezetéről nyilatkozott lapunknak Veszélyben a magyar iskolák? A nemzeti kisebbségek nyelvén való oktatás nem mehet a szlovák nyelv tanításának kárára (Somogyi Tibor felvétele) Esztergom. Kárpátaljai és szlo­vákiai magyar fiataloknak szerve­zett tábort a Rákóczi Szövetség, hogy a sajátjuktól eltérő, újszerű környezetben ismerkedjenek a ma­gyar kultúrával és nyelvvel. „Hat­van általános iskolást láttunk ven­dégül, akik a magyar nyelv eltéve­désének határán lévő települése­ken élnek, és falujukban nem jár­hatnak magyar iskolába” - mondta el a táborlakókról Ugrón Gáspár főtitkár. A budapesti és az esztergomi ön- kormányzat támogatásával szerve­zett egyhetes táborban a szervezők szeretnék a gyerekekben megerő­síteni az anyanyelv, a magyar kul­túra iránti fogékonyságot: a vendé­gek játékos „magyar nyelvtanfo­lyamon” vehetnek részt. A tábor­ban a Rákóczi Szövetséggel kap­csolatban álló felvidéki nyitrai Ju­hász Gyula Ifjúsági Klub tanár sza­kos hallgatói tanítják a gyerekeket, s számukra ez a feladat szakmai gyakorlatuk teljesítését is jelenti. A tábor helyszínéül szolgáló Eszter­gom városa alkalmat teremt arra, hogy a táborlakók megismerkedje­nek az államalapítás és nemzetünk történetével. Komárom. A kormányprog­ram oktatásügyre vonatko­zó fejezete több olyan meg­fogalmazást tartalmaz, amelyek veszélyt jelenthet­nek a magyar iskolák szá­mára - állítja Andruskó Im­re képviselő, a parlament oktatásügyi bizottságának tagja, a Selye János Gimná­zium igazgatója. V. KRASZN1CA MELITTA Mégpedig azért, mert túl álta­lánosan fogalmaz, és a leírtaknak többféle értelmezésük is lehet. „Bár pozitívumként értékelhető, hogy a kormány a programnyilat­kozat szerint javítani szeretne a nemzetiségi oktatás feltételein, főleg ami az anyanyelven való ta­nulást illeti, a következő mondat viszont már úgy hangzik: a nem­zeti kisebbségek nyelvén való tanításának nem mehet a szlovák nyelv oktatásának kárára - muta­tott rá Andruskó. - Ez utóbbival elvileg egyet lehet érteni, hiszen a nemzetiségi iskolák érdeke is, hogy a diákok jól megtanulják az államnyelvet. A kormányprog­ramban szereplő megfogalma­zásba viszont, mivel semmilyen közelebbi támpontot nem ad e cél elérésének mikéntjéről, akár a rossz emlékű alternatív oktatás bevezetése is belefér. És mivel az oktatási tárcát Szlovák Nemzeti Párt kapta, ez nagyon is elkép­zelhető.” Művelődési utalványok Andruskó negatívan értékeli a művelődési utalványok eltörlését is. Ezeket az utalványokat vagy az iskolák, vagy más intézmények, sportklubok, szabadidőközpontok által működtetett szakkörök fi­nanszírozására lehetett felhasz­nálni. „A Selye Gimnázium szá­mára például csaknem 600 ezer korona bevételt jelentett, hogy a diákjaink többsége intézmé­nyünkben használta fel a művelő­dési utalványokat - mondta. - Eb­ből a pénzből tudtuk honorálni a tanárok többletmunkáját, amelyet a szakkörök vezetésére, a diákok versenyekre való felkészítésére fordítottak, de például ebből fi­nanszíroztuk a Gimisz irodalmi színpad három csoportjának tevé­kenységét is. Több alapiskoláról tudok, ahol pedig a napközik fenntartására használták ki a pénz „Nem állítom, hogy az általam felvázolt aggályok biztosan bekövetkeznek, de nem árt résen lennünk...” egy részét.” Az új kormány elkép­zelése szerint a művelődési jegye­ken megspórolt pénzt az önkor­mányzatok kapnák a gyermekek­kel és az ifjúsággal való munkájuk támogatására, ami a képviselő szerint kevésbé hatékony felhasz­nálást eredményezne. A felsőfokú oktatás terén az új kormány meg­gyorsítaná az egyetemi és nem egyetemi szintű felsőoktatás diffe­renciálását, amit Andruskó elfo­gadhatónak tart. A Selye János Egyetem egyes szakjainak, akkre- ditációját viszont megnehezítheti az új garnitúra. Az iskolák klimatizációja Az iskolák finanszírozása terén az egyenlőség elvét hirdeti a program, mégpedig az oktató-ne­velő munka gazdasági igényessé­gének figyelembevételével. „Ez a megfogalmazás azt is jelentheti, hogy az északi területeken talál­ható iskolákat a hosszabb fűtési idény miatt nagyobb mértékben támogatja majd az állam. Arra vi­szont senki nem gondol, hogy a déli országrészekben az iskolák klimatizációjára lenne szükség - elemezte Andruskó. - Nem lenne jó az sem, ha az egyenlőség elve alapján a nemzetiségi iskolák bér­költségét lefaragnák, hiszen je­lenleg a magasabb óraszám miatt ezek az iskolák a szlovák iskolák­hoz képest 108 százalékos bér­költséget kapnak.” Jóval kevesebb az oktatásra A program pozitívumának szá­mít, hogy az oktatás támogatására szánt összeget fokozatosan a brut­tó hazai össztermék 5 százalékára emelné, a gond csak az, hogy ebbe az Európai Uniótól érkező összege­ket is belekalkulálták. Azaz: hazai forrásból továbbra is ennél jóval kevesebb pénzt kőkénének az ok­tatásra. Andruskó szerint ugyan­csak jó elképzelés, hogy a kormány számol az óvodáknak az iskola- rendszerbe történő beemelésével. Ezzel kötelezővé válna az óvodalá­togatás, ami főleg a hátrányos szo­ciális hátterű, ingerszegény kör­nyezetben élő családok gyermekei­nek nevelése szempontjából lenne hasznos. „Nem állítom, hogy az általam felvázolt aggályok biztosan bekö­vetkeznek, de nem árt résen len­nünk, és időben fel kell hívni a fi­gyelmet minden olyan törekvésre, ami a nemzetiségi oktatást bármi­lyen formában veszélyeztetheti” - hangsúlyozta végül a képviselő. Az egyetemre kerülő tanulók egy részének gondja van a szövegértelmezéssel és az önkifejezéssel, ennek egyértelműen a rossz középiskolai gyakorlat az oka A nyitott gondolkodás az európaiság egyik alapfeltétele BORKA ROLAND Keserű Józseffel, a Selye János Egyetem Magyar Nyelv és Iroda­lom Tanszékének oktatójával a 20. századi irodalom oktatásáról, a hi­vatásbeli helyzetéről és a jövőbeni elképzeléseiről beszélgettünk. Mindig is nyilvánvaló volt, hogy tanár szeretne lenni? Nem volt teljesen egyértelmű. A tanulmányaim során mindig is ér­dekeltek a könyvek, szerettem ol­vasni. Aztán rájöttem, mennyire jó dolog az irodalmi művekről beszél­ni és beszélgetni. Végül is az iroda­lom szeretete vitt a tanári pályára. Aztán ráéreztem az ízére. Miért pont a 20. századi iroda­lom lopta be magát a szívébe? A múlt századi írók művei által lehetőségem van olyan értékek „A tanári pálya nem túl vonzó, mert hiányzik az erkölcsi és az anyagi közvetítésére, melyekkel azonosul- megbecsülés" (Somogyi Tibor felvétele) ni tudok. Könnyen megtalálta a diákok­kal a közös hangot? Van, akivel igen, van, akivel ke­vésbé. Nem vagyunk egyformák (szerencsére), és meg kell tanul­nunk alkalmazkodni egymáshoz. A legnagyobb gondot számomra az okozza, amikor azt tapaszta­lom, hogy a diákoknak nincsenek kérdéseik. Ez olykor megdöbben­tő. Minden órámat igyekszem problémacentrikusan felépíteni, és mindig lehetőséget biztosítani a kérdezésre. Csak hát, ha nincs kérdés. Nem biztos azonban, hogy ez minden esetben csakis a diákok hibája. Az egyetemre kerü­lő tanulók egy részének gondja van a szövegértelmezéssel és az önkifejezéssel, és ezért egyértel­műen a rossz középiskolai gya­korlatot okolom. Tanítottam kö­zépiskolában is, úgyhogy tudom, mennyire nehéz a magyartanár dolga. De ha a diákok számára az irodalom csupán életrajzi adatok halmaza, ha nem szoktak hozzá, hogy kérdéseket tegyenek fel, s hogy kifejtsék saját véleményü­ket, azért nem pusztán a rendszer a felelős, hanem a tanár is. Én mindenképpen a diákközpontú oktatás híve vagyok. Müyen a tapasztalata a hallga­tók olvasottságát tekintve? A jelentkezők nagy része keveset vagy egyáltalán nem olvas irodal­mi műveket. A Daniel Steel- vagy a Vavyan Fable-könyvek fogyasztását nem nevezném olvasásnak. Az egyetem azonban sokat tehet azért, hogy ez megváltozzon. Itt le­hetőségük nyílik arra, hogy hasz­nálható ismereteket szerezzenek, táguljon a látókörük. Nemrég egy tanítványom elmondta, hogy soká­ig a fent említett írónők egyike volt a kedvence, ma már azonban kép­telen őt olvasni, mert látja a gyen­géit. Szeretném hinni, hogy ebben az egyetemnek is van némi szere­pe. Az igazsághoz viszont az is hoz­zátartozik, hogy sajnos sok olyan hallgató van, aki csak azért jelent­kezik, hogy diplomát szerezzen, és az irodalomhoz egyáltalán nincs semmi viszonya. Bevallom, az ilye­nekkel nem igazán tudok mit kez­deni. Szerencsére azonban minden csoportban akadnak olyanok is, akik rendkívül nyitottak. Tőlük én is nagyon sokat tanulok. Ezek szerint a hallgatók zöme nem a tanári pályát választja hi­vatásul. Igen, sokan vannak, akik már most, az elején nyíltan bevallják, hogy nem fognak és nem is akar­nak tanítani. És ez okoz némi za­vart. Mert az én feladatom elsősor­ban az, hogy felkészítsem a hallga­tókat a tanári pályára. Ez egy na­gyon szép hivatás, szerintem a leg­szebb. Kár, hogy manapság sem er­kölcsileg, sem anyagilag nem be­csülik eléggé.

Next

/
Thumbnails
Contents