Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-19 / 192. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 19. www.ujszo.com RÖVIDEN Örömkoncert Lajkó Félixszel Budapest. Ma este, Magyarország nemzeti ünnepének előestéjén, az Országház főbejárata előtt kerül sor az ingyenes, másfél órás Örömkoncertre. A főszereplő Lajkó Félix lesz, aki vendégeivel együtt mutatja meg kiapadhatatlan stílusgazdagságát. Szólóban, jelenlegi triójával, valamint meghívott vendégzenészekkel hallhatja, láthatja őt a közönség. Lajkó Félix vendége lesz a múltjában fontos szerepet játszó zenészek sokasága, így a magyar jazz egyik legsokoldalúbb szaxofonosa, Dresch Mihály. Néhány dal erejéig együtt szerepel a színpadon Boban és Marko Markovié zenekarával, akikkel teljesen egyedi hangzásvilágot szólaltat meg. Az érdeklődők megismerhetik a fiatal zenész citerajátékát, továbbá hallhatják őt Rúzsa Magdival, a Megasztár idei győztesével. A koncerten kizárólag Lajkó Félix szerzeményei csendülnek fel. (MTI) Milan Lasica a várban énekel Pozsony. A húszas-harmincas-negyvenes évek világába repíti a közönséget Milan Lasica, a népszerű színész, rendező, humorista, aki ma este nyolc órakor a várban ad koncertet a Bratislava Hot Serenaders zenekarral. Előadásukban nemcsak szlovák művészek régi nagy slágerei csendülnek fel, hanem ragtime, dixieland és swing is. (SITA) WM« N. Tóth Anikó: Fényszilánkok Kalligram, Pozsony, 2005 Bár a legtöbb kritika, amely N. Tóth Anikó Fényszilánkok című regényéről íródott, hangsúlyozta, hogy a regény történetei három hang, három elbeszélő nézőpontján keresztül jelennek meg, én kb. a szöveg harmadáig- feléig minden hang- és nézőpontváltást külön történetként olvastam. Nem jöttem rá, illetve egy idő után nem akartam rájönni arra az olvasásmódra, amely három jól azonosítható, illetve megkülönböztethető hangra redukálná a szöveget. így a Fényszilánkok egy kaleidoszkópsze- rűen, széthangzó elbeszéléstöredékekből felépülő regényként állt elém, amely elveti az egységes nézőpontok és identitások lehetőségét, és az egyes történeteket úgy másolja egymásra, hogy azok sosem azonosítódnak maradéktalanul. Ez a sokhangúság volt számomra a regény legfőbb erénye. A Fényszilánkok másik erénye kétségkívül az, hogy mesterien játszik el a magyar prózaírói hagyományok némelyikével, és ejti el, függeszti fel azokat. Ez a .játszás” azért izgalmas, mert egyébként szinte összebékíthe- teden hagyományok találkoznak különös módon a regény erőterében. Ilyen például a magyar realizmus valóságábrázoló faluregénye, a Mészöly Miklós nevével fémjelezhető prózaírói hagyomány, a monológokból építkező regény hagyománya (például Cseres Tibor Hideg napokja ilyen), a fényképolvasó regény, az utóbbi évtizedek aparegényei (Esterházy Péter és Kukorelly Endre művei jutnak hirtelen az Németh Zoltán kritikai rovata eszembe). Ez utóbbi két hagyomány azért különösen érdekes, mert a Fényszilánkok esetében különös módon kapcsolódnak össze: a tirázsból tudható, hogy a kötet fotói a szerző édesapjának, Tóth Istvánnak a művei. Vagyis sajátos kettőskönyvről van szó: míg a szöveget olvasó számára a Fényszilánkok N. Tóth Anikó regénye, addig az albumot, a kötet képeit néző befogadó számára a Fényszilánkok Tóth István könyve. Kettős szerzőségről, szerzőpárosról van szó tehát, más-más művészeti ág feltételrendszerén belül. A könyv a 20. század falusi társadalmát, annak megpróbáltatásait, tragédiáit szuggesztív nyelvi megjelenítőerővel adja vissza. Számomra viszont néha erőltetett volt a gyermeki nézőpont megjelenítése (itt N. Tóth Anikó meseírói vénája kerekedett felül), és a fényképész monológjai is néha direktnek, célzottnak tűntek. Kitelepítés, szövetkezetesítés, az ebből eredő börtönbüntetés, a falusi élet hétköznapjai, a szeretett fiú halála, a fényképészmesterség rejtelmei, a gyermeki világra csodálkozás, emlékezés és nosztalgia, illetve egy megmagyarázhatatlan titok: a regény fő témái nem az említett jelenetekben tűnnek fel. Viszont kétségkívül problémát jelenthetett az író számára, hogyan békítse össze a háromhangúvá tett, megszakított történetdarabkákat a regény műfajának célelvű cselekményt kívánó hagyományával. Véleményem szerint a Fényszilánkokban megjelenő fel nem oldott titokra éppen azért volt szükség, hogy a történetdarabkák „sehova sem vezető” cselekményei egyetlen titoknarratíva, titokmotívum által mégiscsak eljátsszák a regényre jellemző célelvűséget, mintegy a kényszerből erényt kovácsolva. Hogy végül a szöveg nem mondja ki, nem nevezi meg, mi a regény szereplőinek a közös titka, úgy vélem, csak a krimiolvasók számára csalódás. Értékelés: Augusztus 23-án kezdődik Selmecbányán a Cap a l'Est nemzetközi művészeti fesztivál Nyelvek, kultúrák találkozása „A Kárpátok és a Kis-Antil- lák találkozása” - így harangozta be a Cap a l’Est nemzetközi fesztivál idei, negyedik évfolyamát Antónia Miklíková ügyvezető igazgató, mivel a Selmecbányán augusztus 23-ától 27- éig tartó rendezvénysorozat a Kis-Antillákon élő európai művészeket állítja középpontba. MISLAY EDIT Pontosabban fogalmazva: a Kis- Antillákon, Guadeloupe és Martinique szigetén élő európaiakat, valamint az ottani, őshonos kultúrát, mivel éppen száz éve született Lé- opold Sédar Senghor szenegáli politikus, költő, akit a „fekete kultúra atyjának” tartanak. A több mint egy évtizede Franciaországban élő Antónia Miklíková elmondta: az idei fesztivál központi témájára egy párizsi kávéházban bukkant rá. Ott hallotta ugyanis az MSM duót, amely martinique-i népdalokkal szórakoztatta a közönséget. Hogy mi ragadta meg annyira az előadásukban Antónia Miklíkovát, annak a fesztivál közönsége is a végére járhat, az MSM duó ugyanis szintén a Cap a l’Est vendége lesz. A múlt század harmincas éveiben Trinidad szigetén született népzene, a Steel Drum dübörög majd fel Selmecbánya utcáin a Steel Band Panasuk előadásában. Gospel hangverseny és a Guadeloupe-i Nemzeti Színház színház produkciója ugyancsak szerepel a programban. A grand Matej szállodában a fesztivál ideje alatt a Kis-Antillák konyhaművészetével ismerkedhet meg a közönség. Az előző évfolyamokhoz hasonlóan azonban ezúttal sem egy nemzet művészei vendégeskednek majd Selmecbányán, hiszen a Cap a l’Est mindig a „sok nyelv, sok kultúra” jegyében zajlik, emellett természetesen a hazai művészek is teret kapnak a rendezvénysorozat programjában. A fesztivál elmaradhatadan része a nemzetközi költőtalálkozó, amelyre ebben az évben tizenöt országból érkeznek résztvevők. Magyarországot Tóth Krisztina képviseli. Antónia Miklíková véleménye szerint (bár legszívesebben valamennyi programot a közönség figyelmébe ajánlaná) nagyon érdekesnek ígérkezik az a többnyelvű színházi előadás, amelyet roma szerzők művei alapján állított színpadra Peter Gábor, és amelyben a szlovák és roma színészek mellett a nemzetközi hírű cseh énekesnő, Ida Kelarová is fellép. A rendezvényt záró koncert egyik főszereplője a szlovák „nemzeti totemnek” számító hangszer, a fujara áll. A hangversenyen jó néhány olyan darab is felcsendül majd, amelyet kifejezetten erre az alkalomra írtak Griffth Rose, Gérard Pape és Róbert Rudolf zeneszerzők. „Arra gondoltunk, érdekes lenne a fujarát egy további népi hangszerrel párosítani - mondta Antónia Miklíková -, így esett a választásunk a camyxra, amelyből tudomásom szerint napjaikban egyeüen darab lelhető fel Angliában, és a hangszeren játszó művész, John Kenny nagy örömmel fogadta el meghívásunkat.” A rendezvények többsége az UNESCO Világörökség-listáján szereplő, festői Selmecbánya rendhagyó, hangulatos, történelmi levegőt árasztó helyszínem zajlik, de a szervezők úgy gondolták, Szlovákia népszerűsítése érdekében nem árt, ha az ide látogatók a városon kívül a vidéket is megismerik, ezért csakúgy, mint tavaly a Vidéki út szekció keretében a környező falvakba is kiköltöztettek jó néhány programot. A zene, a színház, az irodalom mellett idén már nem hiányzik a film sem, a fesztivál Más pillantás elnevezésű szekciója érdekes dokumentumfilmeket kínál. Két kiállítás is látható lesz a rendezvényen: A mozgás költészete a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház balett-előadásainak fotográfiából áll össze, a Léopold Sédar Senghor-kiállítás pedig a szenegáli politikus, költő életének legfontosabb állomásait mutatja be. Antónia Miklíková elárulta: a Cap a l’Est néhány évvel ezelőtt a budmericei nemzetközi költőtalálkozóból nőtte ki magát, és bölcsőjénél - rajta kívül - Michel de Moulne, a párizsi Mohere Színház volt igazgatója, valamint Milan Kňažko akkori kulturális miniszter állt. Selmecbánya jó választásnak tűnik, a fesztiválnak már az első évfolyama rendkívül pozitív visszhangot váltott ki. „Ma már inkább az a gondunk - jegyezte meg az igazgató asszony-, hogy az ide látogató művészek minden évben szívesen visszatérnének, de sajnos kapacitásaink és anyagi lehetőségeink behatároltak.” A fesztivál magával ragadó hangulatáról talán eleget árul el a tény, hogy vannak olyan külföldi művészek, akik csupán szállás és étkezés fejében is hajlandók fellépni Selmecbányán. SZILÁGYI ENIKŐ SANZONESTJE A Cap a l’Est vendége lesz a marosvásárhelyi születésű Szilágyi Enikő színművész is, sanzoneslje augusztus 28-án 15.30-kor kezdődik a bányászmúzeumban. „Nagyon szép asszony, és szépsége szerves része a színészetének. Mozdulatai, különösen kézmozdulatai rendkívül finomak, meri is a kezeit használni, mint a régiek, éneklés közben is bátran gesztikulál. (...) Gyönyörűen énekel, erőteljes, tiszta hangon, franciául is. Nagyon jó tudhat franciául, ez érződik az éneklésén, nemcsak betanulta nagy műgonddal a kiejtést, hanem tudja is, mit énekel, hallottam egy Piaf - Brel - Barbara sanzonestjét, pengeéles volt. (...) A legjobb értelemben vett hagyományos színésznő, a nagyok utóda. Magányos királynő, mint minden komoly nő - csak ő el is tudja játszani, el is muszáj játszania, észak-fok, titok, idegenség.”-jellemzi Szilágyi Enikőt egyik írásában Nádasdy Ádám. Julie Delpy maga írta új filmje forgatókönyvét, ő játssza a főszerepet, és a rendezést sem engedi át másnak Szerelmi túlélőtúra Párizsban OR1GO Humoros romantikus film készül egy neurotikus párosról, akik Párizsban szeretnék újjáélesztem kapcsolatukat, ám utazásuk során minden még rosszabbra fordul. A forgató- könyvet úja, a főszerepet játssza és a filmet rendezi: Julie Delpy. Julie Delpy, Richard Linklater Mielőtt felkel a nap című romantikus filmjének sztáija új filmtervét jelentette be. Előző projektje a szűzlányok vérében fürdő Báthory Erzsébet életét feldolgozó Báthory volt, amelynek a francia művésznő nemcsak címszereplője, hanem rendezője és forgatókönyvírója is lett volna, de általunk ismeretlen okból az a film egyelőre nem valósulhatott meg. Delpy ismét saját forgatókönyvéből szeretne rendezni, de ezúttal könnyedebb témához nyúl, és romantikus vígjátékot tervez 2 Days in Paris (2 nap Párizsban) címmel. A női főszerepet ő alakítja majd, partnere Adam Goldberg lesz. Akárcsak Delpy, Goldberg is dolgozott már Linklaterrel: egyik első szerepét a rendező első filmjében, a Tökéletlen idők-ben (Dazed and Confused) alakította, majd a Mielőtt felkel a nap-ban is feltűnt egy pillanatra. Az általában komikus szerepeket játszó színészt legutóbb a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt-ban láthattuk. A 2 Days in Paris egy New Yorkban élő, elképesztően neurotikus párról szól, a fotós Marionról és a belsőépítész Jackről. A szerelmesek érzik, hogy kapcsolatuk kihűlőfélben van, ezért úgy döntenek, hogy két romantikus napot töltenek Marion szülőhelyén, Párizsban. Az utazás azonban nem egészen úgy sül el, mint képzelték, mert a szerelem városában ne csak egymással, hanem Marion volt pasijaival és akaratos, de angolul nem tudó szüleivel is foglalkozniuk kell. Talán nem minden alap nélkül reménykedünk abban, hogy a film vicces és szerethető lesz; Delpy - amellett, hogy 2002-ben Looking for Jimmy címmel már forgatott egy filmet saját forgatókönyvéből - tavaly Oscar- jelölést gyűjtött be a Mielőtt felkel a nap folytatásáért, a Mielőtt lemegy a nap-ért, melyet Linklaterrel és a férfi főszerepet alakító Ethan Hawke-kal együtt írtak. Julie Delpy (Képarchívum) John Kenny a különlege. carnyxon játszik majd (Képarchívum)
