Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-18 / 191. szám, péntek
12 Gondolat ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 18. www.ujszo.com 884 ezer Mag> árok száma 521 ezer Némete Szlovákok 2,9 millió fő 1910 3,3 millió fő 1930 3,4 millió fő 1950 4,5 millió fő 1970 5,3 millió fő 1991 5,4 millió fő 2001 Szlovákia lakosságának nemzetiségi összetétele és a magyarok száma 1910-2001 között (Forrós: o HTMH honlaja) .. meglepődve tapasztaltam, hogy az Egyetem Chartája és némely további érvényes határozat tartalmazták a tagozati autonómia olyan elemeit, amelynek kihasználását korábban senki nem tartotta érdemesnek. Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy az előttünk álló feladat éppen az, hogy élni az autonómia ez idő szerint adott alakzataival azok ésszerű tágításának érdekében.” (Salat Levente 2005-ös évnyitó beszéde) A tények és a korlátok után lássuk a lehetőségeket: A lehetőségek megragadásának alapja a szembenézés. Mert azt, hogy milyen célt is szolgált és milyen eredménnyel az 1990 óta kialakult magyarországi és határon túli intézményrendszer és támogatáspolitika, azt a következő módon értékelik 2005-ben Kolozsvárott: „A nagy dilemma, hogy mi a tulajdonképpeni cél? A szülőföldön való boldogulás tételét nyűtan kevesen vitatják, de hipotézisként megfogalmazható, hogy ami 1990 óta megvalósult, az ennek ellenében dolgozott. A pályázati rendszerek olyan identitás-szerkezetet termelnek újra, amely lehetetlenné teszi a romániai magyarság hatékony integrálódását a román államba, vagyis hogy képes legyen viszonyát rendezni a román társadalommal. A magyar identitás kizárólagos állítása a »meg nem hirdetett kiürítés stratégiáját« szolgálja. A romániai magyar közösség nem tudott létrehozni olyan nyilvánosságot, amely önálló volna: van, akinek a nap Budapesten kél és nyugszik, és van, akinek Bukarestben - a kettő között pedig nincs semmi. (...) a beteg intézmény- rendszerhez brutálisan hozzá kell nyúlni, mert támogatása személyes-politikai kapcsolatokra épül. A támogatáspolitika antimodern, lekezelő és nem EU-komform. ” Ne legyenek illúzióink. Ez a helyzetértékelés nem egyedi. Hasonló valamennyi határon túli magyar közösség körében. S hogy ez az értékelés mennyire igazságos, az tulajdonképpen érdektelen. Ami fontos, az annak a hiánya, hogy fel sem merül, hogy egyik és másik oldal - határon innen és határon túl - mit tett azért, hogy így érezzenek az emberek? Hogy mára olyan helyzet alakult ki, ami még soha nem jellemezte a Magyarország határain belül és kívül élő magyarság viszonyát: kölcsönös gyanakvás, elutasítás, reményvesztettség. Ezt meghaladni nem lesz könnyű. A tényekkel való szembenézés szükséges, de nem elégséges feltétele a lehetőségek megragadásának. Az „anya-gyermek”, az „elosztó-eltartott” viszonya helyett az együttműködésnek és közös felelősségvállalásnak kell előtérbe kerülnie mindkét oldalon, ami azt jelenti, el kell felejteni az eddigi szerepeket, ha úgy tetszik, szemléletváltásnak kell bekövetkeznie a magyarországi és a határon túli szerepformálók körében. Az új feltételrendszer Magyarországon és a Magyar- országgal szomszédos országok többségében a NATO-tagság és az európai uniós integráció hosszú távú folyamatok elindítója, egyben felgyorsítója, még akkor is, ha a NATO és az EU története során gyakran - éppúgy, mint jelenleg - válságok során keresztül fejlődött. Nem mindegy, hogy a magyar kisebbségek passzív elszenvedői vagy tevékeny résztvevői lesznek a társadalmi-gazdasági folyamatoknak ezekben az országokban. Hogy felismerik-e lehetőségeiket, vagy bezárkóznak eddigi szerepeikbe. Ne adj’ isten, mi is hozzájárulunk - bár nem szándékoltan, de ha az eddigi gyakorlatot folytatjuk mégiscsak -, hogy zsákutcássá vált történelmükből továbbra sem látszik kiút? Célszerű tehát - részben a magyar kormánynak, részben a szomszédos országok magyar közösségeinek reprezentánsaival egyeztetve - kialakítani egy hosz- szú távú közös stratégiát. Ez az új stratégia segíthet abban, hogy ne sodródjunk a kihívásokra adandó válaszainkban, hanem kezdemé- nyezően alakítsuk az új helyzetben sorsunkat. Mert mindenki - határon innen és túl - új, mondhatni váratlan helyzetbe került és kerül újra és újra. A Kárpát-medence azon országaiban, melyek az EU-bővítés során Magyarországgal együtt kerültek az Európai Unióba, vagy várhatóan az évtized végéig kerülnek be, az ott kisebbségben élő magyarok és az adott országokban élő többség fejlődési lehetőségei, gazdasági érdekei egybeesnek. így azok a térségek, melyek az első világháború után létrejött államokban többnyire a központoktól viszonylag távoli, határ menti, periférikus területek voltak és gazdaságilag, kulturálisan az átlaghoz képest is leépültek, az új lehetőségek mentén revita- lizálhatókká válnak. Verseny és együttműködés alakul ki egyszerre, és nem feltétlenül csak kisebbség és többség között, hanem az eddig határokkal elválasztottak között (is). Mind a határokon túli magyarság, mind a magyarországiak gazdasági helyzetének és társadalmi kohéziójának alakulását ugyanakkor jelentős módon meghatározzák azok a változások, amelyek a posztszocialista országok státusában a huszadik század végén és a huszonegyedik század első évtizedében bekövetkeztek és bekövetkeznek. Le- és felértékelődhetnek térségek, ha az ott élők nem tanulnak meg közösen felkészülni az új, integrált munkaerőpiacra és a globalizáció egyéb kihívásaira. (Mert ki tudja megmondani ma, hogy például Békéscsaba-Arad, Sze- ged-Temesvár, Nyíregyháza- Szatmár, Debrecen-Nagyvárad esetében egy határok nélküli világban hogyan alakulnak a regionális szerepek? Mint az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványban folytatott kutatások muA fejletlenebb határ menti régiók számára a határok lebontása mindkét oldalon nagy növekedési energiát indukálhat. tátják, megállapítható, hogy Magyarország gazdasági környezetére a differenciált felzárkózás a jellemző. A fejledenebb környező gazdaságok, régiók, megyék, a piaci szerkezeti reformok, a nagyobb nyitás és az erőteljes kényszer hatására gyorsabban fejlődnek. Erőteljesebben fogalmazódik meg Magyarország elmaradott határ menti régióinak gyorsabb felzárkózása is. A határok lebontása mindkét oldalon nagy növekedési energiát indukálhat. A korábban elválasztott régiók újra integrálódhatnak. Ennek függvényében kell látni a magyar szülőföld-politika kereteit, amely kiegészítheti a szomszédos országok belső önfejlődését, segíthet kiaknázni a felzárkózási potenciált. A szomszédos országokban, ahol jelentősebb magyar kisebbség él, az utóbbi időben a gazdasági növekedés felgyorsult, a makrogazdaságokban erősödnek az egészségesebb, a fenntartha- tóbb fejlődésre utaló tendenciák. Már nem helytálló a határon túli területeket egyoldalúan az elmaradottság, a hanyatlás, a küátás- talanság kategóriáival leírni. Sokkal inkább tapasztalható, hogy a megkésett fejlődésből adódóan az utolérési effektusok erősödnek. A fentiekre tekintettel ezért Magyarország hosszú távú nemzetstratégiáját - a nemzeti fejlesztési terveknek, jelen esetben a II. Nemzeti Fejlesztési Tervnek mintegy meghosszabbításaként - határon átnyúló regionális fejlesztési programként foghatjuk fel. Az Európai Unió alapelvein túl a határokon átnyúló regionális együttműködés lehetőségeket biztosít a gazdaságban, az oktatásban, a regionális intézmény- fejlesztésben, az önkormányzatok együttműködésében ahhoz, hogy az eddig hosszú évtizedeken keresztül határokkal elválasztott térségekben élő közösségek tagjai - túllépve a röghöz- kötöttség állapotán - kihasználják az EU-integrációban rejlő dinamizmust és revitalizálják, modernizálják az adott térségeket - vagy egymás kárára kizárólagosságra törekedjenek. A diszkriminációmentes helyzet, a szabadságjogok kelet-európai kiteljesedése feltétele a térség értéktermelő képességének, a lakosság jóléte növelésének. Csak egy gazdagodó társadalomban valósulhat meg az érdekérvényesítés és szolidaritás közötti egyensúly, és oldódhatnak fel a térség sok évszázados, örökölt, újra- és újratermelődő konfliktusai. A közép-kelet-európai régióban a vállalkozások, intézmények közötti kommunikációt elősegítő különleges adottság a magyarországi és határon túli vállalkozások egy jelentős részének közös magyar nyelve, kulturális hagyományai, ezen vállalkozások kettős kulturális kötődése, ismeretanyaga. A nyelvi és kulturális közösségre épülő hálózatok, regionális jelentőségű vállalkozások és vállalkozói csoportok szervezése erősíti Magyarország regionális, valamint a régió európai és globális gazdasági pozícióit, ugyanakkor hozzájárul a térség integrációjához, a különböző csoportok közötti kapcsolatok erősödéséhez, a történelmi feszültségek oldásához, a magyar közösségek helyzetbe hozásához. Magyarország európai uniós tagságával jogosulttá válunk az EU fejlesztési politikáját is befolyásolni. Ennek keretében nagyobb hangsúlyt helyezhetünk a magyar érdekeknek jobban megfelelő célkitűzésekre, egyebek mellett a magyarlakta térségek fejlesztésére. Tehetjük ezt annál is inkább, mivel az unió fejlesztési direktívái a kisebbségek támogatását a fejlesztési politika egyik céljaként jelölik meg. Ezért a magyar fejlesztési politika egyik stratégiai prioritásának kell lennie azon szomszédos országoknak vagy azon szomszédos országok egy-egy régiójának, térségének a felzárkóztatása, gazdasági átalakulásának elősegítése, amelyekben magyar közösségek is élnek. Tapasztalataink, és az egyes országokban folytatott kutatásaink alapján úgy ítéljük meg, hogy a határon túli magyar fejlesztési, támogatási politikának alapvetően három területre kell összpontosítani erőforrásait - szem előtt tartva azon alapelvet, miszerint: nem a régiót kell etnicizálni, hanem az etnikumot regionalizálni: ♦ az innovációs képességek fejlesztésére és kiaknázására, ♦ a határ menti régiók, kistérségek EU-forrásokra történő közös pályázásának előmozdítására, közös fejlesztési térségek kialakítására, ♦ valamint e régiók és kistérségek közös intézményfejlesztésére, új szerepek, munkamegosztás kialakítására. A kötelezően kialakítandó régiók és kistérségek közös projektjeiben előnyben kell részesíteni a gazdasági fejlesztés, az oktatás és a munkaerőpiac kívánta szempontokat. A nyelvi közösségre épülő vállalkozások szervezése erősíti Magyarország pozícióit és hozzájárul a térség integrációjához. A határon átnyúló együttműködések hatékonyabbá tételének szempontjából a hasonló adottságú, de a határ két oldalán fekvő régiók közös fejlesztési térségekben való átgondolása, kialakítása sürgető feladat. Csak így válhatna elkerülhetővé az egymástól néhány kilométerre fekvő párhuzamos intézmények létrehozása. Ez az együttműködés kiterjedhetne a régió ipari átalakítására, a szolgáltatási szektor fejlesztésére, az oktatásra, a munkaerő-átképzésre, az infrastrukturális beruházásokra, a régió pénzügyi újjászervezésére. E célok megvalósításához a két- vagy többnyelvűség megvalósítását szolgáló oktatási intézmények megteremtése elengedhetetlen feltétel. A kérdések megválaszolásához politikai, filozófiai és szemléletbeli váltásra lenne szükség, amely fokozottabban szem előtt tartaná az illető országok gazdasági, társadalmi, politikai berendezkedését, történelmét, politikai kultúráját. És keresni kellene a gyors, kevésbé bürokratikus és pragmatikus megoldásokat. Az EÓKiK-nél ezért hoztuk létre a CEUCOM-ot, amely egy interneten alapuló kapcsolatteremtő infrastruktúra a „hal helyett hálót” gondolat és elvárás jegyében. Az itt ismertetett gondolatmenet hozzá kíván járulni ahhoz a vitához, amely az eddigiekben zsákutcás történelemnek érzett, minősített, megélt állapotból, a kisebbségi létből keresi a továbblépés lehetőségét. Meggyőződésem szerint a nem szándékoltan kialakított helyzet meghaladása mindnyájunk közös érdeke. Erre akkor van esély, ha elsősorban nem a politikai piac pillanatnyi szereplőiben gondolkodik a mindenkori magyar kormány; ha nem az egymásról tudomást nem vevő, párhuzamosan létező intézmények és redisztribútorok seregét növeli, hanem ha olyan hosszú távú stratégiában és feltételrendszerben gondolkodik, amely a társadalom és a gazdasági élet szereplőinek sokasága számára teremti meg a viszonylag kiszámítható, biztonságos jövőt. Ez a határok mindkét oldalán élőknek közös érdeke. Egy többnyelvű, több kultúrájú Közép-Európa sokkal versenyképesebb, mint az önmagukba zárkózó, önmagukkal és egymással leértékelődési versenyben álló szomszédságpolitikák és belpolitikák. Csak így képviselhetjük ütőképesebben érdekeinket például a multinacionális cégekkel folytatott játszmákban. A kormányok számára pedig.- a magyar, a szlovák, a román kormány számára egyaránt - ez a koncepció akár politikai stabilitást is teremthet, mert közös felelősségre és együttműködésre épít a szimbolikus, sé- relmi politizálással és az osztogató, klientúraépítő, retradiciona- lizáló politikával szemben. A feltételeket a történelem, ha úgy tetszik, megteremtette, visz- szaadta. Élni kell vele. (Budapest, 2005. november 10- 2006. január) Zsákutcás politika és illúziókeltő, megtévesztő, vagyis hamis politika, ha valaki azt hiszi, hogy egyoldalú kinyilatkoztatásokkal, elfogadható, értelmes kompromisszumokra képtelen követelésekkel el lehet bármilyen eredményt érni, és nincs szükség folyamatos, kitartó tárgyalásokra... Hatékony, alkalmazható és érvényesíthető jogok rendszere nélkül a kisebbségvédelem és a kisebbségi léthelyzet elképzelhetetlen. Ezt pedig, úgy vélem, nem lehet szembeállítani, esetleg vagylagossá tenni a közösségi autonómia különböző formáival ahogy erre volt már próbálkozás. .. Úgy láttatni hogy csak kérni kell és megadatik, netán minél többet, hogy bár a kevesebbet megkapjuk, ez politikai szuklátókörűségre vall... A reálpolitikai tény nem az, hogy a román politikai mezőnyben és közgondolkodásban paradigmaváltás történt volna a nemzeti kisebbségek vonatkozásában, hanem sokkal inkább egy külső kényszerítő erő hatására hajlandók bizonyos szabályozásokat elfogadni melyek révén biztosított lehet Románia EU-tagsága. Ugyanakkor látni kell hogy az uniós intézményrendszer számára csak egy részelem a kisebbségek helyzete. ” (Varga Attila: Észrevételek A nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló romániai törvénytervezet kapcsán) GONDOLAT Szerkesztő: Hizsnyai Zoltán (tel. 02/59233449) Levélcím: Gondolat, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1
