Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-17 / 190. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 17. www.ujszo.com Magyar filmek a szarajevói filmfesztiválon A jó nívót elérni nehéz, tartani még nehezebb. Képes lesz rá a dunaszerdahelyi Versenyben a MTl-HÍR Tíz magyar filmmel és Tarr Béla retrospektív sorozattal a műsoron rendezik meg a 12. szarajevói film- fesztivált, amely holnap kezdődik és augusztus 26-ig tart. A független film prominens személyiségeit Szarajevóba csábító filmfesztivál az elmúlt években előkelő helyet szerzett magának a nemzetközi filmfesztiválok kalendáriumában. Az idei műsorban tíz magyar film szerepel, valamint a fesztivál retrospektív programját az amerikai Abel Ferrerával megosztva Tarr Béla munkásságának szentelik. A Szarajevó Szíve Díjért folyó játékfilmversenyre kilenc mű kapott meghívást, Magyarországról Mészáros Péter legújabb filmje, a Kythéra. A szerelem szürke, reménytelen elmúlásáról; egy fiatal pár reklámok, prospektusok, olcsó kvízműsorok és tévés futballmecs- csek között megélt mindennapi életéről szóló film világpremierje a múlt héten volt a locamói filmfeszKythéra tiválon. A dokumentumfilmek versenyében két magyar film is versenyez: Szirmai Márton Mecsek kincse, valamint Csáki László és Pálit Szabolcs közös alkotása, az Egerszalok száll ringbe. A rövidfilmeknél 300 nevezés közül választották ki a 16 versenyfilmet. Négy magyar alkotás gazdagítja a mezőnyt: Buvári Tamás Kivégzés, Sólyom Miklós Ebéd, Madarász István Előbb-utóbb, valamint Keményffy Tamás Szerencsés ember című alkotása. Az Európai Filmdíjra jelölt rövid- film-válogatásban vetítik Kenyeres Bálint Before Dawn című munkáját - a film tavaly Szarajevóban elnyerte a legjobb rövidfilm díját. Versenyen kívül lesz látható Kocsis Ágnes Friss levegő, valamint PáLfi György Taxidermia című alkotása. Tarr Béla díszvendégként érkezik Szarajevóba. Korábbi alkotásai mellett a világhírt hozó Kárhozat és Sátántangó, a Werck- meister harmóniák és legutóbbi alkotása, a Prológus című rövidfilm lesz látható. Mészáros Péter versenybe besorolt Kythéra című alkotásának a múlt héten a locarnói filmfesztiválon volt a világpremierje (Képarchívum) Megjelent az Irodalmi Szemle augusztusi száma Faustus Pozsonyban?! LAPAJÁNLÓ Értékes és fontos könyvnek tartja Duba Gyula Tőzsér Árpád: Faustus Prágában című drámai költeményét. Hogy csiklandozzák-e őt is hasonló kísértések, mint Tőzsért, nevezetesen, hogy drámaíróvá avanzsáljon, arról nem szól a kritika. Azt viszont megtudhatjuk, hogy a kritikus Madách Imre Az ember tragédiája című művének „oldalági” rokonát (a prágai szín elképzelt történetéről van szó) sikeres kezdetnek tartja. Nem szenvedélyes hitvitái miatt, minthogy Szenei Molnár Albert, a mű főhőse, a kálvinista tudós nem szenvedélyes hitvitákban keresi az igazát, „önmagában szenvedi el a kísértést!” „A lírai képekben a drámai helyzet megsejtett értelme hat, nem a szóbeli XLIX. r.VF. ~1 S- S/.ÁM / 2006. ALGLSZTUS T ÁRA 20.-SK I A ľosonimn IrmLiImi ón Müvés/eli Oij liilünlrlpllji'i Agyagtáblák láíó&uta lOrtrt. „Löviesek Béla egy volt közülünk..." Gál Sándor és Tóth Elemér verset Megőrzendő hagyományok Faustus Pozsonyban?! Merre van Kisvúrda? feni ég-azioár S/aliad polc sz IRODALMI SZEMLE 200« 8 IRODALOM O KRITIKA 3 TÁRSADALOMTUDOMÁNY kifejezése”- írja Duba. Tőzsér szerint a mű, melyet a közelmúltban Dunaszerdahelyen mutattak be, „akár a gondolati költészet értelmezése lehetne”. A lényeg: „Faustus itt jár közöttünk, helyét keresi Pozsonyban!” Persze, nemcsak a kételkedőt köszönthetjük, hanem azt az alkotói bátorságot is, mely nagy műgonddal a világra hozta ezt az alkotást. A folyóirat közli Pomogáts Béla Megőrzendő hagyományok című, rendkívül tanulságos esszéjének befejező részét. Merre van Kisvárda? címmel Juhász Dósa János azokkal a gondokkal foglalkozik, melyek a már tisztes hagyománynak örvendő színházi fesztiválon tárultak elé. Részletesen beszámol a lap a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjak ünnepélyes átadásának eseményeiről, közli az elhangzott beszédeket, valamint a kitüntetett művek méltatásait. A szépirodalmi rovatot Gál Sándor (azon a napon című) verse indítja, s versekkel van jelen Tóth Elemér is. Izgalmas, érdekes olvasmány Hogya György esszénovellája, Agyagtáblák címmel, melyben az antik világ titkaiba avat be bennünket az író. A Tallózó című rovat magyarországi szerzők műveivel ismertet meg. Itt olvashatunk rövid értékelést Pénzes Tímea Mesél a múlt címmel megjelent legújabb kötetéről is. A folyóiratot Somogyi Tibornak a Posonium Díjak átadásán készült fotóival illusztrálták, (zsolt) A jó galériának nem kell félnie Akadtak, akik már megkongatták a vészharangot: a művészek ajándékozó kedve egyszer kimerülhet, akkor pedig nem gyarapítható tovább a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria gyűjteménye, amely köztudottan az alkotók által adományozott művekből áll. VOJTEK KATALIN szágba ment, ahol pompás matériával dolgozhatott, egy több száz éves vörösfenyővel. Pár éve bekalandozta Skandináviát, Norvégiában csaknem fél évet töltött. „Azzal mentem ki, hogy nagy méretű gránittal akarok dolgozni. Rendben, mondták, kapsz gránitot, azt csinálsz vele, amit akarsz, de a szállítást neked kell megoldanod. Hát akkor koncepcióváltás: inkább összerakható kis famunkákat fogok csinálni - mondtam erre. Nem is dolgoztam aztán kővel, de azért jó volt. A külföldi alkotótáborokban anyagot és ellátást kap az ember, pénzt nem, de nekem így is megfelel” - mesélte. Perzsa lányt vett feleségül, akivel egy finnországi művésztáborban ismerkedett meg. Azóta a nyarat leszámítva Iránban él, az ottani művészeti egyetemen második éve óraadó tanár. Két munkáját is odaajándékozta a dunaszerdahelyi galériának: „Azért hoztam kettőt, mert tudtam, hogy jó helyre kerülnek. Örülök, hogy itt lehetnek. Láttam, hogy a galériában túlnyomórészt festmények vannak, ellensúlyozni kell kicsit ezt az egyoldalúságot.” A budapesti Gvárdián Ferenc is két szobrot adott: „Már tavaly is hívtak, de akkor nem tudtam időt szakítani, csak a szobromat küldtem el. Idén már eljöhettem, de nem akartam üres kézzel jönni, hát ismét hoztam egy munkát. Nagyon pozitív dolognak tartom a dunaszerdahelyi és a hozzá hasonló gyűjtemények létrehozását. Nekünk, szobrászoknak is érdekünk, hogy létezzenek. A magángyűjtők inkább képeket gyűjtenek, mint szobrot, köztéri megrendeléseket sem könnyű szerezni, és valahol meg kell jelenni ahhoz, hogy az ember után maradjon valami.” Gvárdián Ferencnek már van munkája Szlovákiában, Kisújfaluban egy Kossuth-dombormű. „Már bejelentettem, hogy szeretnék adni egy festményt is” - közölte a budapesti Kopasz Tamás, aki festő szakon végzett, de 1997 „Ilyen gyűjteménybe az ember szívesen ad, mert tudja, hogy jobban fognak vigyázni a munkájára, mint ő maga tenné." óta fémmel is dolgozik. „Ilyen gyűjteménybe az ember szívesen ad, annál is inkább, mert tudja, hogy jobban fognak vigyázni a munkájára, mint ő maga tenné. Itt egyáltalán nem számít, hogy kap- e érte pénzt vagy sem, mert látja, hogy ez a gyűjtemény sokak szívügye” - mondta. Szériákban készített kompozícióit gyűjtők vásárolják. „Az egyik megkérdezte, mennyibe kerül az új képem. Százhúszezer forint, mondtam, mire kijelentette, hogy harmincezret tud érte adni, de menjek fel a lakására, nézzem meg, hová keA város minden évben meghív tízegynéhány képzőművészt a termálfürdő közelében álló nyaralójába, azok pedig egy-egy alkotásukkal viszonozzák a vendéglátást. Az idén tizenkilenc magyar- országi szobrász kapott meghívást, de csak tizennégyen tudtak eljönni, szobrot viszont valamennyien ajándékoztak a galériának. Volt, aki kettőt is. Mégse lenne igaz, hogy a művészek egyre kevésbé örülnek, ha ingyen kérnek tőlük műveket? „Nem egészen ingyen- igazított ki Dehandt Antal -, hisz itt az ellátáson kívül bizonyos ösztöndíjat is kaptunk. Én mindenképpen örülök annak, hogy itt hagyhatom az egyik munkámat. Körülnéztem a galériában, jóleső érzés, hogy az ember bekerülhet egy ilyen erős mezőnybe.” Dehandt Antal Me- cseknádasdról érkezett, de nem sok időt töltött Dunaszerdahelyen, mert épp Németországban van kiállítása. Hasonlóan vélekedett Vanyúr István is: „Nincs sok munkám közgyűjteményekben, megtiszteltetésnek veszem, hogy kértek tőlem. Egy olyan munkámat adom, amellyel meg vagyok elégedve, persze, nem egészen, mert utána mindig másképp csinálnám. Kicsit fáj is érte a szívem, mert alig láttam, ahogy elkészült, rögtön vitték kiállításra. Vagy egy éve jár így körbe-körbe, de mivel azt mondták, valami olyat adjak, ami méltó módon reprezentálja a munkásságomat, ezt választottam.” Vanyúr István a Pusztaszeren álló, Nagy Lajos királyt ábrázoló szobrára a legbüszkébb. Szigetváron él, az ottani gimnáziumban rajzot tanít. Lukács József az ausztriai Maria Saalból érkezett, ahol egy művésztelep lakója volt, de ott - Dunaszerdahellyel ellentétben - dolgozni is kellett. Tavaly ugyancsak Ausztriában töltött egy nyári hónapot, az irningi alkotótáborban, és - bár a megállapodás csupán egy munkára szólt - négy szobrot készített. Utána FinnorBudahelyi Tibor, a szoborgyűjtemény bővítésének magyarországi motorja saját grafikája előtt A magyarországi szobrászművészek egy csoportja a galériának ajándékozott alkotásaikat bemutató kiállítás megnyitóján (Kanovits Gábor felvételei) rülne. Elmentem, odaadtam húszezerért. Egyrészt olyan jó társaságba került, másrészt meg láttam, hogy megszállott az az ember, tenyérnyi szabad hely nem volt a falakon. Teljesen bele van bolondulva a képekbe, nézegeti, átkeretezi, ide-oda rakosgatja őket a szobájában” - mesélte. Akitől csak megkérdeztem, honnan szerzett tudomást a Kortárs Magyar Galéria létezéséről, mindenki Budahelyi Tiborra, a Magyar Szobrásztársaság vezetőségi tagjára hivatkozott. Szívügyének tekinti a dunaszerdahelyi galéria szoboranyagának bővítését. Ő ennek a magyarországi lelke, motorja, ő szervezte meg nem kis munkával az adományozást, az új szerzeményeket bemutató kiállítás rendezésében is részt vállalt. Semmi sem képes a kedvét szegni, a kiállítással kapcsolatos szervezési bakik sem: „Ezek apróságok, nem érdemes velük törődni. Áz a fő, hogy itt vannak a szobrok” - mondta. Hogy miért vett részt a kiállítás rendezésében, holott ez nem lett volna az ő dolga? Mert imádja csinálni, több mint húszéves gyakorlata van benne. „Azért nagy dolog ám, hogy az ember azt csinálhatja, amit szeret. Ezt nagyon kevés ember mondhatja el magáról. És akármilyen nehezen is élünk meg a művészetből, azért mindig ki tudjuk fizetni a számlákat” - tette hozzá. Nem kell hát félni, hogy elapadna a művészek adakozó kedve. Egy jó galériának soha nem kell ilyesmitől tartania. Csak arra kell ügyelnie, hogy valóban jó legyen és az is maradjon. Ez pedig egyáltalán nem könnyű feladat. Különösen a szoboranyag esetében. A festészeti anyagról ugyanis elmondható, hogy a hatvanas évektől napjainkig egyfajta kereszt- metszetét adja a magyar művészetnek, szinte minden irányzat képviselve van. „Jó menedzseléssel össze lehetne gyűjteni egy olyan anyagot, amely a legidősebb mesterektől a legfiatalabba- kig be tudná mutatni a kortárs magyar szobrászatot. Ehhez célszerű lenne uniós pénzeket megpályázni” - vélekedik Lóska Lajos budapesti művészettörténész. Azonban ezt is meg kellene szerveznie valakinek, ahogy ezt Luzsicza Lajos, a galéria évülhe- tetlen érdemű létrehívója tette. Lóska szerint itt már magának a galériának kellene lépnie, megfelelő együttműködési formát kialakítva a magyarországi képzőművészeti szervezetekkel.
