Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-16 / 189. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 16. www.ujszo.com Fo téma az irodalmi neveles a 21. században Tokaji írótábor MTl-TUDOSITAS Tokaj. Az irodalom az emberről és az emberiségről való ismeretek több évezrede gyarapodó kimerít- heteden tárháza, önnevelésünk, felnőtt önismeretünk, világban való tájékozódásunk csonka lenne nélküle - mondta Vasy Géza irodalomtörténész a 34. Tokaji írótábor tegnapi megnyitóján. A mintegy kétszáz hazai és határon túli magyar író, költő, irodalomtörténész részvételével holnapig tartó rendezvény fő témája az irodalmi nevelés a huszonegyedik században. Ezzel kapcsolatban az írótábor kuratóriumának elnöke az új évezred nagy veszélyének minősítette, hogy a fiatalabb korosztály körében egyre csökken a korábban még természetesnek tekintett olvasási kedv. Mint mondta: bár olvasni tudó nép a magyar, ugyanakkor az olvasásszociológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy egyre kevesebbet olvasunk, és a minőséggel is baj van. „Sajnos az olvasáskultúrával egyre több a gond az új évezredben” - fogalmazott. Az olvasáshoz azért kell ragaszkodni, mert nélküle az ember nem képes elsajátítani magas szinten az anyanyelvét, mert bármi is lesz a hivatása, mindig szükség lesz rá. Az iskolai és iskolán túli irodalmi nevelés válságban van - szögezte le Vasy Géza, hozzátéve: „nem az iskola, és nem az egyes emberek a hibásak ezért, hanem az a korszellem, amely azt sugallja, hogy az érvényesüléshez, a gazdagodáshoz nincs szükség irodalomra, művészetekre”. Nagy tévedés ez, az egyén és a társadalom máris látja kárát. Az írótábor éppen azért választotta központi témájává az irodalmi nevelés kérdését, hogy felhívja a köz figyelmét a bajra, és gyógymódokat találjon rá - mondta. Az írótábor kuratóriumának elnöke a megnyitón szólt arról is, hogy a központi téma mellett az írók, költők, irodalomtörténészek megemlékeznek Bartók Béla munkásságáról, születésének 125. évfordulója alkalmából, „Bartókra nagy hatással volt az irodalom, és fordítva, az irodalom alkotóira is ő” -fogalmazott. Vasy Géza az írótábor résztvevőinek szívbeli kötelességének nevezte, hogy megemlékezzenek 1956 forradalmáról és szabadságharcáról, mert „a forradalom előkészítésében, végigvitelében, a leverése utáni ellenállási kísérletekben a magyar irodalomnak igen jelentős szerepe volt”. A Tüskevárt legkésőbb jövő év elején bemutatják Folytatódik a forgatás MTl-HÍR Csongrád. Néhány hiányzó jelenet, vágóképek és díszítőelemek rögzítésével folytatódik Balogh György rendező Tüskevár című filmjének forgatása Csongrádon. A néhány fős stáh természeti képeket, hiányzó közeli felvételeket készít, de néhány képkocka erejéig kamera elé áll a lütajos alakját megformáló, a Sorstalanságból híressé vált Nagy Marcell és a Bütyököt alakító Péntek Bálint is, akit pedig a Porcelánbaba című film egyik gyermekszereplőjeként ismert meg a közönség. A Fekete István regényéből készült mozifilm forgatása tavaly nyáron kezdődött el a csongrádi Holt-Tiszán. A jelenetek nagy részét rögzítették is, de anyagi nehézségek miatt egy éve leállt a forgatás. Az alkotók a produkció elkészítéséhez a jelentős állami támogatást még nem kaptak, de bíznak benne, hogy ez változni fog, a még hiányzó jeleneteket sikerül felvenni, és elkezdődhetnek az utómunkák. Ha a produkció megkapja a Magyar Mozgókép Közalapítványtól a remélt 40 millió forintos támogatást, ősszel a vágószobában folytatódhat a munka, s talán már decemberben, de legkésőbb a jövő évi filmszemlén bemutatják a filmet. Nagy Marcell és Péntek Bálint mellett több ismert színész is szerepel a filmben: Marillát Kovács Lajos alakítja - őt a rendező a szereplők közül elsőként választotta ki. Rajta kívül Pogány Judit, Rékasi Károly, Détár Enikő, Haumann Péter és Szacsvay László játssza a legfőbb felnőtt szerepeket. Matula bácsi: Kovács Lajos (Képarchívum) Krystyna Janda vak nőként remekel legújabb filmjében, amely Karlovy Vary idei fesztiválján versenyzett Nincs előtte lehetetlen Miron Bialoszewski a szabadság ikonja volt a hetvenes évek Lengyelországában. Rádiót nem hallgatott, napilapot nem olvasott, így a rendkívüli állapot bevezetéséről sem tudott. Költő volt, a lengyel irodalmi élet jól ismert egyénisége. SZABÓ G. LÁSZLÓ Andrzej Baranski Pár személy, kevés idő című filmjének, amely az idei Karlovy Vary-i fesztiválon különdíjat kapott, van azonban egy másik főszereplője is: Jadwi- ga, a vak nő, aki a költő jobbkeze. Magnószalagról másolja a szövegeit, szervezi az életét, teljes odaadással szolgálja mindennapjait. Miron Bialoszewski biztatására egy idő után ő maga is írni kezd, verseinek legszigorúbb kritikusa pedig a költő lesz. Kétszemélyes naplója kettőjük közös története, amely pontos képet ad a hetvenesnyolcvanas évek Varsójának közhangulatáról is. Jadwiga Stanczak valós szereplője volt Miron Bialoszewski életének, az őt megformáló jeles színésznő, Krystyna Janda pedig még hasonlít is rá, ahogy azt az asszony lánya már a film forgatásakor is többször hangsúlyozta. Krystyna Janda a lengyel film egyik legtöbbet foglalkoztatott színésznője. Érzékeny alakításai révén már a hetvenes évek közepén európai rangú művészként emlegették. Elég ha csak az Andrzej Wajdával forgatott A márványemberre gondolunk, amelyben Ag- neszkát, az igazságkereső filmrendezőt formálta meg úgy, hogy a morális nyugtalanság mozijának emblematikus alakja lett Lengyel- országban. „Ez a nő akár ölni is tudna, olyan elszántság van benne” - nyilatkozta Andrzej Wajda a próbafelvételek után, s ez az elszántság, határozottság, szinte önveszélyes odaadás a későbbiekben sem hagyta el Krystyna Jandát. Minden szerepéhez így közelít: a lelkét, a vérét, az idegrendszerét adja hozzájuk. Ezt tette a Vasember volt tévériporternőjeként, majd a Rövidfilm a gyilkolásról Dorotá- jaként, a Kihallgatás Antóniájaként és Az élet, mint nemi úton teijedő halálos betegség Annájaként is. De ezeket a filmeket már Krzysztof Kieslowskival, Ryszard Bugajskival és Krzysztof Zanussival forgatta. A hét éven át hét lakat alatt őrzött Kihallgatás főhőseként - akit a sztáliKrystyna Janda a Kihallgatás (fent) és a Vasember (balra lent) című filmek egy-egy kockáján, valamint civilben (Képarchívum) nizmus éveiben a lengyel főtisztek pere kapcsán tartóztattak le, mivel egy katonaegyüttes énekesnője- ként intim kapcsolatba került egy őrnaggyal - a poklok poklát kellett megjárnia. A megaláztatások, a lelki megbecstelenítések és a kegyetlen kínzások ellenére is megtörhetetlenül becsületes ember Krystyna Janda szerepeinek gazdag galériájában talán a legelső helyen áll, hiszen 1990-ben a legjobb női alakítás díját kapta érte Cannes-ban. Van azonban egy Oscar-díjas filmje is. A Szabó Istvánnal forgatott Mephisto, amelyben a Klaus Maria Brandauer által megformált Hendrik Höfgen nagypolgári családból származó, szép és elegáns feleségét, Barbara Brucknert játssza. „Több filmben és nem egy színházi előadásban láttam őt, mielőtt ráosztottam volna a szerepet - emlékezik Szabó István. - Krystyna igazi nagy színésznő. Úgy éreztem, méltó annak a figurának az eljátszására, akit Klaus Mann a nővéréről, Erika Mamiról mintázott. Láttam benne azt a tartást, műveltséget, intelligenciát és elhivatottságot, amit ennek a karakternek sugároznia kellett. Benne ez valóban megvan. Végtelenül okos, sokat tudó nő, aki felelősséggel gondolkodik a világról, és ez látszik is rajta. Ki tudja fejezni. Remekül dolgozott a Mephistóban, fantasztikus kapcsolatban volt a partnereivel, példamutató színésznő és példamutató csapatjátékos. A nagy színészek mindig megismerik egymást. Abból, hogy a tekintetükből árad-e az energia vagy sem. Ha igen, akkor van mit azonnal viszonozni, és ha elindul az energiacsere, akkor ott biztosan szikrák röpködnek. Brandauer mellett Bánsági Ildikó volt a másik partnere. Ez a két nő rögtön tudta egymásról, hogy a másik igazi nagy színész, és tökéletesen működtek együtt. Iz- zott köztük a levegő. Ők ezt élvezték, szórakoztak is, nevettek is sokat. Magánemberi vonásai közül egy maradt meg bennem: sokat cigarettázott. Láncdohányos. így vezeti le a feszültséget, a benne működő mérhetetlen energiát. Előttem a kép, ahogy az ujjai között szinte szikrázik a cigaretta. Én nem vagyok dohányos, ezt így külön megjegyeztem. Próbafelvételt nem csináltam vele. Teljesen felesleges lett volna. Ismertem őt a lengyel filmekből, tudtam, mire képes. Elképesztő kvalitásai vannak. Kimentem Varsóba, felhívtam őt telefonon, találkoztunk, franciául megbeszéltük, hogy szeretném felkérni egy szerepre, vázoltam az elképzeléseimet, és igent mondott. A bemutató óta nagyon ritkán sikerült találkoznom vele, de minden lehetőséget megragadok, hogy üdvözöljem őt, mert a legjelesebb színésznők és a legszeretetreméltóbb emberek közé tartozik, akikkel valaha dolgoztam.” Krystyna Janda 1995-ben rendezőként is bemutatkozott. Magocs- ka című filmjében Dániel Olbrych- ski oldalán a női főszerepet is eljátszotta. Negyvenhárom évesen az elszánt csábítót. Agata legjobb barátnőjének esküvőjén ismerkedik meg Borisszái és annak várandós feleségével. Vonzó megjelenésével, vibráló egyéniségével ügyesen magába bolondítja a férfit. A nagy szerelem azonban nem tart, nem tarthat sokáig. Tisztességes vállalkozás, hatásos történet. A folytatás azonban ismét a kamera előtt zajlik. Tavaly Robert Glinski rendezésében, egy lengyel-német romantikus drámában, a Békaszóban játszott Krystyna Janda, egy Wilnó- ból (Vilnius) elüldözött, s azóta Gdanskban élő remek asszonyt, aki egykor a kommunista lengyel ifjúsági szervezet aktivistája volt. És már itt a legújabb filmje, a Baran- skival forgatott Pár szó, rövid idő, amelyben vak nőként nyújt erőteljes alakítást. Amikor Karlovy Vary idei fesztiválján átadtam neki Szabó István üdvözletét, azt mondta: „Bardzo, bardzo, bardzo (nagyon, nagyon, nagyon) szeretem Istvánt, boldog vagyok, hogy dolgozhattam vele, méghozzá egy olyan zseniális filmben, mint a Mephisto.” Következő két munkája Andrzej Wajdához köti. Az egyikben csak beszélgetni fognak, ő és Wajda, a másik pedig egy nagyszabású játékfilm lesz, amelyet Tatarak címmel Jaroslaw Iwaszkiewicz regénye nyomán forgat majd a világhírű rendező. Sziget: az utolsó napon az ember oszt és szoroz, felmér veszteséget és nyereséget - az eredmény lehangoló, idén is egy csomó bekarikázott programról lemaradt Vízipipázás és bungee jumping helyett pszichedelikus lufi-labirintus JUHÁSZ KATALIN Budapest. Az utolsó napon már elsőéves szigetelők is térkép nélkül közlekednek, tudják, hol kapható a legjobb kaja, és a legügyesebbek már játszva becsempésznek italt a szigetre, amiből - ugye emlékeznek! - semmilyen mennyiség, még megkezdett üvegben sem hozható be. Az utolsó napon már sokan vágynak egy kis csendre, a hozzám hasonló zaj-dzsankik is. Meglepetten kapja fel az ember a fejét a délelőtti csendre. Aztán helyreáll a világ rendje, tizenegykor valamelyik színpadon kezdik belőni a cuccot, már szól a lábdob, a fejek bólogatni kezdenek, jöhet az első kávé és túró rudi, a sziget legnépszerűbb reggelije. Az utolsó napon az ember oszt és szoroz, felmér veszteséget és nyereséget. Az eredmény lehangoló, idén is egy csomó bekarikázott programról lemaradt, egyszer sem járt például a Zúzda nevű acélos színpadnál, nem lövette ki magát katapultból, nem játszott logikai játékokat, nem vízipipázott, és persze megint nyúl volt a bungee jumpinghoz (bár ez utóbbit évről évre ügyesebben ki lehet magyarázni az életkorunkra hivatkozva). Jöjjön legalább három dolog, amivel adós maradtam eddig. Az első a Luminárium, mely mára a fesztivál egyik várva várt látványosságává nőtte ki magát. Aki már járt az angol Architects of Air valamelyik lumináriumában, az tudja, hogy az élmény megéri az egy óra sorban állást a tűző napon vagy esőben. Nem kap tőle az ember szívdobogást, nem ugrik fel az adrenalinszintje, mégis évente kb. százezren kíváncsiak erre a pszichedelikus élményre. Képzeljenek el egy csaknem ezer négyzetméteren elterülő lufi-labirintust, buborékok, alagutak, termek hálózatát. A különleges fényáteresztő képességű műanyagból kézi munkával készített falakat a befújt levegő nyomása tartja a helyükön. A formák kialakításán egy egész művészcsoport agyai, az iszlám építészettől a természetben fellelhető geometriai formákig teijed az ihletforrás. Odabent relaxációs zene szól, le is lehet heveredni, mint egy gigantikus sátorban. Egy másik gigantikus sátorról is szólni ülik. Itt egészen más zene ömlik a hangszórókból, szigorú metál, annak megannyi alfaja, a trashtől a speeden át a hardcore- ig. Szakértők már ötszáz méterről meg tudják különböztetni ezeket, azonnal mondják, melyik banda játszik. Nem akárkiket hívtak meg idén a szigetre: Cradle Of Füth, Fear Factory, Cathedral, Morbid Angel, Exploited, hogy csak azokat említsem, akiket én is képes vagyok felismerni. A színpad hangosítása szakértőim szerint már- már tökéletes, elhelyezése pedig ideális, mert messze van mindentől, külön sziget a szigeten, és innen hamar elérik azt a bizonyos Zúzdát is, ahol feltörekvő zenekarok zúznak. Az elektronikus zene szépen, fokozatosan vívta ki pozícióját a fesztiválon, emlékszem, mekkora fejtörést okozott a szervezőknek, hogy beengedjék-e ezt a műfajt. Az underground tánczenék nagy propagátora az ex-Bizottságos Ber- nátftfy) Sándor volt, engem is ő győzött meg végleg a dolog pozitívumairól. Az évre is emlékszem: 1996, a Prodigy első szigetes jelenésének nyara. Kissé bizarr lesz ismét látni-hallani őket ezen az utolsó estén. Liam Howlett hangmágus egyedül is boldogulna, és boldogult is az elmúlt években, most viszont megint maga köré gyűjtött valakiket. Hogy kiket, az hamarosan kiderül... Aztán bontják a nagyszínpadot, mi pedig sátrat bontunk. Lábbusz a Szigeten (A szerző felvétele)
