Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-02 / 177. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 2. Olvasók oldala - hirdetés 15 Visszhang az Új Szó július 31-i számában megjelent A két nemzeti Lucifer című kommentárra Cui prodest? - Kinek az érdeke? Reakció az Egy különös eset Párkányban című levélre Némi kis jóakarat hiányzik LEVÉL A cikk szerzője, Barak László párhuzamot von Ján Slo- ta és Duray Miklós politikai tevékenysége között. Szerinte „a kettejük alkalmazta politikai technológiák tekintetében szinte elhanyagolható a különbség”. FÓTHY JÁNOS A szerző azonosul a nacionalista szlovákok által hangoztatott gondolattal - amelyet ilyen megtévesztő cikkek hatására sajnos sok szlovákiai magyar is magáévá tesz hogy Duray szélsőséges nacionalista. Azt is hangoztatja, hogy amit a magyar politikus „pártjával és választóival szemben miivel, az arcátlanság.” Elképesztő értelmezés... Ján Slota ugyanis az államalkotó többség nevében mindig támad, Duray Miklós pedig a kisebbség részéről védekezik. Itt lóg ki a lóláb, a szerző által megvont párhuzam itt sántít a legjobban. Slota eddigi megnyilvánulásait nem áll szándékomban felsorolni. Csupán néhány dogot szeretnék hangsúlyozni. Ő tehát az államalkotó többség - és most már a kormány - nevében támad. Sőt puszta létünket kérdőjelezi meg azzal az állításával, hogy Szlovákiában nincsenek magyarok, csak magyarul beszélő szlovákok. Nyilatkozatai gyűlöletet szítanak a többségi nemzetben az itt élő kisebbségek - főleg a magyarok és a romák - ellen. Hiszen ezek a nyilatkozatok a kisebbségeket nemcsak emberi méltóságukban, hanem nemzeti önérzetükben is megalázzák. Emellett Slota történelmi tévedéseit, baklövéseit nem is érdemes minősíteni. A politikai kultúrától pedig olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. Azt az általa kifogásolt dolgot, hogy az itt élő magyarság nem érzi igazán hazájának ezt az országot, most lesz alkalma rendbe hozni az elnök úrnak. A kormánykoalíció tagjaként javasolhatja, és kiállhat amellett, hogy az új Szlovák Alkotmányban már az itt élő nemzetiségek államalkotó tényezőként szerepeljenek. Nem úgy, mint eddig, másodrendű állampolgárokként. így biztos lehet abban, hogy az általa áhított, nélkülözött lojalitással nem lesz többé gond. Duray Miklósnak a mi szemszögünkből mindig igaza van. Annak ellenére, hogy nem mindig jól időzítve, és jó helyen hangzanak el ezek az érvek, védekezések. Védekezések, mert a kisebbségnek térségünkben mindig csak védekeznie kell, és ha annak képviselője kimondja az igazságot, akkor ez már sérti a többség érzékenységét. Ezért nem lehet párhuzamot vonni a kisebbséget igazságtalanul támadó többségi képviselő és a kisebbség védekező állásba kény- szerített képviselője között. De az vesse rá az első követ, aki fele annyit is tett az itt élő magyarság jogainak védelmezéséért... O már a diktatúra idején, életét kockáztatva, személyi szabadságát is feláldozva állt ki az itteni magyarság jogaiért. Emiatt sem lehet Slotát és Durayt párhuzamba állítani. A múlt elemzését, a történelem fejezeteinek taglalását csak igazságokra szabad építeni. Az ezeréves magyar elnyomás megtévesztő mítoszát a szlovákság generációi ismerhették meg a tankönyvekből, de ezekben a tankönyvekben egy szó sem esik a jogtalanság időszakáról, a magyarok deportálásáról, kitelepítéséről, a reszlovakizációról. Felháborító, hogy egy magát demokratikusnak deklaráló államban a kormánypárt képviselője szájából hetente a magyarságot becsmérlő, gyalázó nyilatkozatok hangzanak el. A kormány (a mi kormányunk is!?) pedig hallgat. Egyetlen napilapunkban pedig a kisebbséget védő, szókimondó képviselőnket állítják pellengérre. Ezek után fel kell tenni a kérdést: Cui prodest? Kinek az érdeke? Kinek használ Duray Miklós folyamatos támadása? Vagy ez is csak egy vélemény? Akkor szíveskedjenek az én hozzászólásomat is ide besorolni és lehozni! Sajnálatos tényként kell megállapítanunk azt is, hogy amikor Ján Slota a magyarlakta területeken élő szlovákok elnyomásáról és elmagyarosításáról beszél (fokozva a távolabb élő szlovákság ellenszenvét a magyarok iránt), nem akad a közöttünk élő sok százezer szlovák polgártársunk közül egy sem, aki ez ellen tiltakozna. Pedig mindannyian tudják, hogy ez nem igaz. Hiszen ha egy társaságban vagy gyűlésen csak egyetlen szlovák is jelen van, az addig magyarul folyó társalgás, tárgyalás szlovákba fordul. Az ezer éve itt élő magyarság Szent István hagyatékát szem előtt tartva mindig befogadó volt, és ez napjainkban is így van. Ha erről szlovák polgártársaink hallgatnak, lelkűk rajta. A szerző a Somorja és Vidéke Kulturális Társulás elnöke Mélységesen felháborodtam az esztergomi fiatalember panaszlevelének elolvasása után. Természetesen igazat adok az úrnak, teljes joggal érzi magát megsértve; üyen lekezelő bánásmódot nem viselhet el az ember csak azért, mert magyar, és nem beszél szlovákul. A Szlovák Vasúttársaság jobban odafigyelhetne arra, hogy hogyan viselkednek az alkalmazottai a kliensekkel szemben. Saját tapasztalataim alapján én is állíthatom, hogy arrogánsak az utasokkal, nem segítőkészek, információt meg aztán végképp nem akarnak adni. Párkány közelében lakom én is, így gyakran utazok külföldre a párkányi vasúti állomásról, de megjegyezhetem, hogy amikor jegyet megyek venni, a jegykiadók nem segítőkészek, hiába kérek bármilyen információt, azt válaszolják, hogy ők nem azért ülnek ott, hogy információt osztogassanak, ha kíváncsi vagyok valamire (pl. a vonatok csatlakozására), nézzem meg az interneten. 2006-ot írunk, lehetséges az, hogy egy EU-s ország nem haladja meg azt a szintet, hogy egy olyan vasúti állomáson, mint a párkányi - ahonnan járnak vonatoka szomszédos államokba -, a jegykiadó ne tudja megnézni a számítógépén, hogy van-e csatlakozás, vagy hogy lehetséges legyen helyet foglalni a külföldi járatokra. Párkányban ez sem lehetséges. Na meg az sem, ahogyan már az úr is írta, hogy egy olyan városban, amely pár méterre van Magyarországtól, ne tudjon egy jegykiadó se magyarul. Ez aztán a szégyen! Na meg embertelenség is (az úr esetében), hiszen a jegykiadó hölgy tudott magyarul. Á vasúttársaság feltétlen érdeke, hogy az ott dolgozó személyek készségesebbek legyenek, na meg persze az is, hogy egy magyarlakta területen legalább magyarul is lehessen jegyet kérni. És mi van az idegen nyelvvel? Angolul is kellene beszélnie minden jegykiadónak, hiszen mi történik akkor, ha valaki angolul, világnyelven kér jegyet? Az említett jegykiadó hölgy netán kidobta volna az angolul beszélő személyt az állomásról? Ha a magyarul beszélő úr előtt becsapta az ablakot, akkor feltehetően ez is megtörténhet. Ha már egyszer beléptünk az unióba, akkor minden szolgáltatásnak olyan szinten kellene lennie, mint a többi tagországban. Főleg a közlekedésben. Más országokban pl. különféle kedvezményeket biztosítanak az utasoknak; minden állomáson van információs részleg, ahol senki se mondja azt az embernek, hogy információért nyúljon az internethez. Más országokban előnynek számít az is, hogy a bőröndöket nem kell kézben cipelni az aluljárókban, lépcsőkön föl és le, mint a szlovákiai vasútállomásokon (még Pozsonyban is így van, ahol a legtöbb turista megfordul), hanem mozgószalag könnyíti meg az utasok dolgát. Ez egy nagyon jó megoldás, csak sajnos Szlovákiában még nem jöttek rá. Hiába vagyunk az unió tagja, még mindig nagyon sok a hátrány és a hiányosság. Sok mindenen kellene változtatni, de a remény a javulásra megvan, csak hinni kell benne, és egy kis emberséggel, akarattal, jószándékkal mindent meg lehetne oldani. T. Katalin Tisztelt levélíró! Kénytelenek vagyunk reagálni egy-két megállapítására. Cikkünk szerzője nem egy esetben nagyon kemény szavakkal illette Ján Slotát. Lapunk is így tett, s így tesz a jövőben is. Ezért teljesen érthetetlen, hogy Ón műiket a szlovák nacionalistákhoz hasonlít. Főleg azután, hogy azt írja: nem lehet Slotát és Durayt párhuzamba állítani. Már miért ne lehetne? A véleménykategóriáról alkotott véleménye (sic!) helyes, bár meg kell jegyeznem, az újságírók dolga újságot írni, a publicisztikai műfajokon belül pedig a véleményüket leírni. A Kinek az érdeke? kérdés is helyénvaló. Tényleg, kinek az érdeke, hogy saját fajtánkról hallgassunk, a „kicsi, vízfejű, de a mienk” elvet kövessük, másokat agyon- gyepáljunk, de ha rólunk van szó, akkor hirtelen a mérce kettős legyen, a fej pedig a homokba kerüljön? Tényleg, cui prodest? Molnár Norbert főszerkesztő BP-6-13368 kirándulás és hű ügyfeleink köz indenkinek 20 kalandos személy részére, az uj + ajándék rr fizessen átalánydíjat, és utazzon Jules Verne nyomában Az ajánlott átalánydíjak előfizetésével az Orange-nál most ■ szép ajándékot kap: egy Jules Verne könyvet az Orange speciális kiadásában ■ az új és a hű ügyfelek pedig augusztus 27-éig hetente megnyerhetik a 2 személyes 5 utazás egyikét, amelyhez Jules Verne könyveiből merítettünk ötletet 905-ös ügyfélszolgálati vonal A játék 2006. VII. 31 -étől Vili. 27-éig tart. Az kap könyvet, és kerülhet be az utazásért folyó sorsolásba is, aki előfizeti az ajánlott átalánydíjak egyikét, és aláírja a csatlakozásról szóló, szerződéséhez csatolt akciós függeléket. A részletes játékszabályzatot a www. orange.sk honlapon olvashatja el vagy elkérheti az Orange Slovensko márkaboltokban. A könyvajánlat a készletek kimerüléséig tart. orange
