Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-15 / 188. szám, kedd
8 Kultúra UJSZO 2006. AUGUSZTUS 15. www.ujszo.com Ma 70 éves Kubická Kucsera Klára művészettörténész Családias országos ünnepély - csúcsrendezvény! Kimerülhetetlen energiák TALLÓSl BÉLA A pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria munkatársa volt, amikor először találkoztunk, egy építészeti kiállítás megnyitását megelőző sajtó- tájékoztatón. Aztán egy nagy erővel és elánnal sugárzó pozsonyi összejövetelen: a (Cseh)szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának alapító gyűlésén. Később sok-sok tárlatnyitón, köztük az általa rendezett Más realitás című kortárs festészeti kiállításon, amely egyebek között azt is megmutatta, hogy a festészet (tovább)él. Csupa olyan eseményen, rendezvényen jöttünk össze, amelyekkel ő (tovább) éltette, vitte, feljebb emelte vizuális művészetünket. Nyitottságával, korrektségével, szakmai jártasságával, klasszikus tudással felvértezett emberségével, kikezdhetetlen tekintélyével nyűgözött és nyűgöz le a mai napig. Ámulatban tart kimerülhetetlen energiáival, amelyeket mások „megmutatására” fordít azzal, hogy ír róluk, vagy éppen kiállítást rendez munkáikból, netán nemzetközi építészeti konferenciát szervez. Ám ennek a sokfelé osztott energiának nyoma van a műemlékvédelemben, a Szlovák Nemzeti Galéria építészeti gyűjteményének megalapításában, a két háború közti építészet kutatásában, a modem várostervezésben és a regionális építészetben is. „Energiáit” tavaly a legmaga(Somogyi Tibor felvétele) sabb hazai szakmai elismeréssel viszonozták: a Martin Kusýról elnevezett építészeti díjjal tüntették ki az építészettörténet területén kifejtett kutatómunkája, szakírói és publikációs tevékenysége elismeréseként. Idén magyar részről is szép gesztussal hajoltak meg előtte: neki ítélték a Posonium Művészeti Díj életműdíját több évtizedes alkotói és szervezőmunkájáért. Azt csak kevesen, a valóban hozzá közel állók tudják, hogy a mögött a „fitt szépség” és finom tartásról árulkodó elegancia mögött, amellyel megjelenik egy-egy rendezvényen, kemény és nem gondtalan élet van, sok személyes szomorúság, fájdalom. Ám példamutató méltósággal viseli azt is. Hogy nekünk derűs lényéből jusson több. Ismét nyüzsögnek a politikusok a rendezvényen Kinőtte magát a Sziget JUHÁSZ KATALIN Budapest. A jelenlegi helyszínen nem dagadhat tovább a fesztivál, új helyszínt pedig azért nem akarnak keresni a szervezők, mert annak idején kifejezetten a Hajógyári szigetre találták ki a rendezvényt. Ha tovább akaiják növelni a bevételeket, ezt a jövőben elsősorban a jegybevételekből tehetik, mert amíg a fesztivál befogadóképessége korlátozott, addig a szponzorok sem fognak többet fizetni, mivel ugyanannyi embert érnek el az egy hét alatt. A fesztivál összköltségvetése 2,25 milliárd forint, a két évvel ezelőtti büdzséhez képest ez 800 milliós emelkedés. Az állami támogatás mértéke ehhez képest csupán 100 millió forint, a szponzori bevételek 600-650 miihó forint között alakulnak. Talán ebből is kitűnik, müyen nehéz a szervezők feladata, ha fejleszteni kívánják a fesztivált, a mostaninál is nagyobb sztárokat akarnak meghívni, vagy további programhely- színekben gondolkodnak. „A pályázati rendszerek nem tudják kezelni a Szigetet. Egy húszmilliós pályázaton például száz rendezvény kap kétszáz-kétszázezer forintot. Elég érdekes lenne, ha oda- állnánk, hogy szükségünk van ötvenmillió forintra. Annyi látható, hogy a bevételeink egyre inkább a jegyek irányába tolódnak el” - állítja Gerendái Károly főszervező. A fokozott igények fokozott költségekkel járnak, csak a technikára mintegy hatszázmilliót költenek a szervezők, a hazai reklámköltség százmillió körül mozog, a külföldi reklámra 80 ezer forintot költöttek idén, aminek egyébként meg is lett a haszna, hiszen gyors közvélemény-kutatásunk szerint minden hatodik résztvevő külföldi. Gerendái Károlytól azt is megtudtuk, hogy a Sziget Fesztivál szervezői a napokban szerződést írtak alá az Álom Sziget nevű céggel, amely luxuslakásokat akar építeni a helyszín déli részén. A megállapodás értelmében a beruházás után is biztosított a fesztivál jövője, azaz nem kell hinni a pánikkeltőknek, akik máris temetik a rendezvényt. Nem tudtuk nem észrevenni, hogy a politikusok idén sem szé- gyellték betenni lábukat a fesztiválra. Ha lett volna kilincs, egymásnak adták volna, ahogy minden évben. A legérdekesebbet ezzel kapcsolatban Göncz Kinga külügyminiszter nyilatkozta, hogy tudniillik a külpolitika a közéletről is szól, és a közös gondolkodás abszolút belefér a Sziget programjába, különösen azért, mert a felmérések szerint a jövő vezető értelmisége itt van. Nem tudom, hogyan állapították meg mindezt a felmérést végző munkaerők, a külügyminiszter asszony mindenesetre fotósok kíséretében tett egy kört a fesztiválon, és bekerült a másnapi lapokba. Rajta kívül több európai parlamenti képviselő, miniszter és országgyűlési képviselő is ellátogatott a rendezvényre, ami önmagáért beszél. Csak emlékeztetőül álljon itt, hogy a szervezők annak idején abszolút politikamentességet ígértek, mostanában viszont inkább azt nyilatkozzák, hogy mindkét oldalnak egyforma mértékben kínálnak megjelenési lehetőséget. A Hír-TV megmozdulásait volt szerencsém figyelemmel kísérni, és bizony nem sok jót mondhatok róla. A csatorna sátrának programszervezői úgy gondolták, rendkívül vicces lesz, ha félrészeg vagy teljesen részeg fiatalok próbálják ki magukat a hírolvasói székben, szemtől szemben a súgógéppel. Ezeket a felvételeket állítólag le is fogják adni. No comment. A másik no comment megmozdulásuk Sebeők János hivatásos tévébohóc szerepeltetése, aki sajnos nem veszi észre, hogy már mindenki rajta röhög, függetlenül attól, mit mond. Igen tanulságos lenne követni, hogyan alázta szénné magát egy író a tévé képernyőjén, szépen, fokozatosan. Irodalmi programokból a tavalyinál kevesebb van, a színházi kínálat viszont minden eddiginél változatosabb és haladóbb. Erről azonban majd legközelebb... Gombaszög miért nem kelendő? A megnyitó közönsége (Szekeres Éva felvételei) Senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy kulturális rendezvényen vegyen részt. Legföljebb oda lehet csábítani, édesgetni, lehet súgni, hogy emberek, van ilyen, menjenek el, miénk, meg a Csemad-okosoké, meg szlovákiai magyar, meg a csúcsrendezvény is ez, meg a mindenit neki, hát már ez se elég jó? SZÁSZl ZOLTÁN Előhang egy szomorújátékhoz Csábítónak elég csábító volt a program. Jól összerakott, kisúlyozott, minden ízlés felé nyitni próbáló, műiden korosztálynak valamit kínáló. Konkoly László műit műsorrendező, tisztességgel elvégezte a munkáját. A baj nem is itt van. Az anyaországból, Magyarországról meg a honi, itthoni zenészektől is bejött a zene, meg a tánc, meg a buli, megasztár, csak a közönség az meg nem jött be. Vonogattuk is a vállunkat sűrűn a szervezőkkel és rendezőkkel, egy-egy műsorblokk kezdetekor kinézve a siralmasan sok üres helyet kínáló nézőtérre. Egy nap után már a vállvonogatás lett a gombaszögi köszönésforma. Metakomminukárió. Az ember felvonja a vállát, csóválja a fejét, és nem érti. Nem érti, hogy miért nincs közönség. Egyes vélemények szerint mindenhonnan, még a csapból is Gombaszög folyt. Mások azt se tudták, mi mikor lesz, az őskövületnek számító nagy G betűs, fáklyás, ötvenes évek „forradalmi” hangulatát idéző plakátok nem igazán vonzották a szemet, így aztán lehetett arra akármi kiírva, ha nem olvasták el úgysem. Ismét mások szerint, ha van állami támogatás egy országos kulturális rendezvényre, akkor ne legyenek már olyan magas árak, mert jobb a sűrű fillér, mint a ritka euro. (Jegyárakról annyit: pénteken kétszáz pénz Kistehén tánczenekar koncertjéért, szombaton másfélszáz pénz népművészed gáláért meg esd István, a királyért, vasárnap napijegyként eredetileg félezer pénz az esd Megasztár 3 miatt. A vasárnapi jegyet az időjárásra való tekintettel szombaton este levitték háromszázötven pénzre, ezt el is mondták annak a maroknyi ázott fizető nézőnek, aki egyáltalán vette a fáradtságot és kiballagott a felüljárónál leállíttatott autójából a jó két kilométernyire lévő színpadhoz a finoman permetező esőben. Aki meg nem volt ott, nem tudhatott az ár- csökkentésről.) A szomorújáték, ami vigadalom is lehetett volna Amelynek szereplői a kellemetlen érdektelenség ellenére, egymásnak örülve, megtisztelve a maroknyi, lelkes és kitartó közönséget, szinte mindannyian tudásuk legjavát nyújtva énekeltek, táncoltak, húzták szívből. Pénteken este a Kistehén tánczenekar kiváló kamarakoncertet adott. Máshol állítólag nyolc-tízezres csápoló tömeg várja őket. Gombaszögön miért nem? Nem tudni. A szombati napon a Vidéki Nők Egyesületének ízelítő programja érdekes lehetett volna városi gyerekeknek A gólyalábas Abrakadobra csapat minden trükköt és dobot meg tüzes eszközt bevetett nézőcsalogatásra. Lakatos Róbert és a RÉV koncertje világ- fesztiválon is megállja a helyét. Tiszta, tömény élményt nyújtottak. A Felvidéki Rockszínház István, a király előadása viszont mércén aluli volt. Bányabéka mércén mérve is! Tiszta playback, mellétátogás- sal, kínai sportcipőben, karórával a karjukon táncoló „ősmagyarokkal”, elnagyolt, menjmárodébb gesztusokkal és kiszólásokkal a színpadon. Elrettentőén statikus, ízetlen előadásszerűséget produkáltak az eső által tönkrevert közönség előtt, be sem fejezve a darabot. Még a tűzijáték is elázott, így lett oda István király dicsősége. Remélhetőleg csak a gombaszögi színpadon. A táncház működött, szerencsére Legnár Péter, az étkeztetést nyújtó vállalkozó hozott egy akkora sátrat, ami alatt elfértünk. Tágasan! (De miért neki kellett ezt bebiztosítani, az már más kérdés.) Az ezüst eső pedig mintha a tavalyi Omega-koncertre emlékezne, hullott átláthatatlanul, dagonyává változtatva az egész völgyet. Vasárnap egy óra hosszáig reménykedtünk, ennyi ideig sütött a nap. Utána méla eső. Folyamatosan. Ä Gomaszögi Meseudvar fényesen szép két órát ajándékozott kicsinek és nagynak. A nóta bánt nem igazán volt komoly érdeklődés, pedig az előadók, Anyalai Pepes Sándor és zenekara úgy húzták, hogy az megállja a helyét bárhol. A gyermektánccsopor- tok műsora is rendben volt, a gyér nézőközönség pedig lelkes. Az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes Tánciskola II. című előadására beült a többi szereplő is. Lehetett tanulni! A kora esti néptáncgáláért sem szégyenkeznének még a budai várban sem. Az Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes, a Palóc Táncműhely, a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes csakazértis megmutatjuk elv alapján fergeteges szép produkciót tett színpadra. Meg a Megasztár 3 is. Korrekt, szép, hangulatos este lett. Amire végül is csak kiért a gombaszögi völgybe vagy hat-hétszáz fizető néző is, így aztán szereplőkkel, árusokkal, szervezőkkel együtt végre túllépte az országos kulturális ünnepélyen résztvevők létszáma az ezret. Kérdések, válaszra várva Ha a Csemadoknak, állítása szerint, van ötvenezer tagja, akkor hol voltak a hétvégén? Csak minden századik jött volna fizető nézőnek, már ötszázan lettünk volna. Ha a rendezvény kapott a szlovák kulturális tárcától kilencszázezer koronát, a magyarországi kormánytól hárommillió forintot, akkor mi a csudának egetverő árakat elkérni? Ha meg altatjuk mutatni a szlovákiai folklórban legjobbakat, nem lett volna ajánlatosabb jelképes összegért jegyet árulni legalább a szombati napon, a hazaiak bemutatkozásának napján? Csáky Pál azt mondta a megnyitón, van küldetése Gombaszögnek és kell ez a rendezvény. Ez igaz! Felteszem viszont a kérdéseket: kinek kell, hogyan kell, mire kell? Mert hogy másképpen kell valamit csinálni Gombaszög „mega-maradásáén”, az biztos. (Alig nyolc éve az Eurozug mást akart. Akkor hiányzott a politikai akarat. Pedig elég lett volna Csáky Pál azt mondta a megnyitón, kell ez a rendezvény. Ez igaz! Kérdés azonban: kinek kell, hogyan kell, mire kell? három és fél millió korona arra, amire most a nyolc és fél is kevés lesz, műit infrastrukturális befektetés. Hogy az elmúlt nyolc év egyéb, kihagyott pályázati lehetőségeit ne is számoljam.) Kell-e a szlovákiai magyaroknak Gombaszög, s ha kell, hogyan kell? Súlyos kérdés, amire választ kell adnia a Csema- dok vezetésének. Igaz, annak frissen megválasztott elnöke, Hrubík Béla, aki nem tudom, hányszor járt itt (jegyzem, tizenöt éve stabilan kijárok Gombaszögre, csak most láttam őt itt először), nagy mellényei állt ki a mikrofon elé. Retorikailag kisúlyozott beszédében arról szónokolt, hogy Mikszáth szelídségével, Madách bölcsességével és a Krúdy család konokságával vállalta el a feladatát. Nagyon magas lécek, maga az elnök úr rakta fel őket, úgyhogy most már meg is kell, hogy ugoija! Kéije rajta számon szervezetének tagsága meg a nyilvánosság. Kívánom, ugoija meg léceit! De hogyan fogja így megugor- ni, mikor sárba tapad a cipőnk, mikor, érdektelenség kíséri az ügyet, ügyeket, mikor az őskövület plakátot nem olvassa senki, mikor nem hozzák be a közönséget kedvezménnyel, mikor olyan jegyárakat szabnak, amelyeket egy négytagú család nem képes bevállalni? Mi legyen hát Gombaszöggel? Mert a fellépő csapatok túlnyomó többsége szakmailag, magyarságban, kreativitásban rendben van. Utánpótlásuk is fejlődik. Gombaszögön bejött a tánc, a zene meg minden látványosság, de a közönség, az nem jött be. Kár, hogy sokan nem látták azt a programot, amit sokaknak kellett volna látniuk! Szétázik a haj is az esőben
