Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-12 / 186. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 12. Családikor 13 Akkor megfelelő a pihenés, ha jó érzéssel tölt el (TASR-felvétel) Az egész éves hajtás elsősorban szellemileg fáraszlja ki az embert: gyengül a figyelem, romlik a memória Pihenjünk okosan a szünidőben! KÍVÁNCSIAK VAGYUNK Both Enikő, a Szlovák Televízió gyártási igazgatója: Az idei számomra egy kivételes nyár, hiszen munkahelyi pozíciómból kifolyólag, illetve a televízióban lezajlott igazgatóváltás miatt több a feladatom az elmúlt időszakokhoz képest. Kivételes az is, hogy ebben az évben a párommal kettesben, gyerekek nélkül nyaraltunk. Igaz, csak öt napot töltöttünk a horvát tengerparton... A szezon végéig azonban mindenképpen szeretnék a gyerekeimmel is vakációzni. Az ideális nyári szabadság számomra egyébként 2-3 hét összefüggő pihenés lenne, amely alatt jutna elég idő a gyerekekre és a páromra is. (czk) Holocsy Katalin, a komáromi Jókai Színház szín- ____ művésze: Az idei nyaramat az határozza meg hogy párommal Tóth Tiborralvettünk egy házat a Duna-parton, ahova reményeink szerint hamarosan átköltözünk. Mivel szükség van még néhány felújítási munkálat elvégzésére, így a napozás helyett ablakmosás, takarítás a program. Ehhez jött még a forgatás, amelyet a héten fejeztem be (Juraj Jakubis- ko Báthory Erzsébet életéről szóló filmje - a szerk.). így a munka jegyében zajlik a nyár; feltételezem, a tervezett tengerparti út sem jön össze, mégis éltet a tudat, hogy szeptemberben végre beköltözhetünk új otthonunkba, (czk) A családok nagy része egész évben arra vár és spórol, hogy elérkezzen a nyaralás. Legyen az belföldi üdülés, külföldi utazás vagy otthoni semmittevés, a szabadság kezdetéig úgy számoljuk vissza a napokat, mint a kisiskolások. Amikor pedig elérkezik a nagy nap, végletesen vetjük bele magunkat az élvezetekbe: vagy halmozzuk az élményeket, vagy az önfeledt semmittevésnek adjuk át magunkat. ÖSSZEFOGLALÓ Hol és hogy nyaralnak ők? vé, egy energiaital átmenetileg valóban segít, de a kezdeti felélénkülést még mélyebb fáradtság és fásultság követi. Létezik jól végzett pihenés? Bizony, létezik. Nagyon egyszerű a recept: akkor megfelelő a pihenés, hajó érzéssel tölt el. A pihenő ember elfelejti a mindennapi gonDe jót teszünk-e ezzel a szervezetünknek? A fáradtságot megfelelő pihenéssel kell ellensúlyozni. Az egész éves hajtás elsősorban szellemileg fárasztja ki az embert. Ennek tüneteit a legtöbben tapasztalatból is fel tudnánk sorolni: ilyenkor gyengül a figyelem, romlik a memória, a képzettársítás, az ítélőképesség, lassul a gondolkodás, nő a reakcióidő. Természetesen nem minden fáradtság árt: a kellemesebb fajta jóleső érzéssel tölt el bennünket, ami után a pihenés is kifejezetten jólesik. A közepes mértékű elfáradás már lehangoltságot okoz - testre és szellemre egyaránt hatással van. A harmadik fokozat a teljes kimerültség, amelynek már súlyos szövődményei is lehetnek, akár különféle betegségeket is okozhat. Fontos, hogy ne feszítsük túl a húrt, idejében adjuk meg a lehetőséget szervezetünknek a pihenésre. Sokan hajlamosak vagyunk arra, hogy becsapjuk magunkat: egy ká(SITA/AP-felvétel) elutaznia, otthon is próbálja tartalmasán eltölteni az időt, járjon kikapcsolódni, kirándulni, találkozzon a barátaival! A mértékletesség a lényeg! A szervezetnek legalább négy-öt nap kell az átálláshoz egy idegen helyen, a nyaralásra tehát legalább 2-3 hetet kellene szánni. A szakemberek szerint sokszor még ez is kevésnek bizonyul. A nyaralásnál ügyeljen a mértékletességre! Élményekre természetesen szüksége van, de a végletek nem tesznek jót a szervezetnek. Aki két hét alatt akarja pótolni mindazt a szórakozást, amit egész évben elmulasztott, nem tesz jót önmagával. A középutat kell megtalálni, hiszen az sem jó, ha egyik napról a másikra teljesen szakít korábbi tevékenységeivel. A szervezet a hirtelen leállásra úgy reagál, hogy csökkenti védekezőképességét. Előfordult már, hogy éppen a várva várt nyaralás kezdetén betegedett meg? Esedeg a foga kezdett fájni? Az éles váltás miatt sajnos az sem ritka, hogy a mindennapos hajsza után hirtelen leengedő ember éppen nyaralása-alatt kap szívinfarktust. Nem véletlen, hogy a szakemberek azt hangsúlyozzák: ne csak évente egyszer szakítsunk időt a pihenésre! Mindennap adjunk lehetőséget szervezetünknek a kikapcsolásra, és bizonyos rendszerességgel - havonta, kéthavonta - szervezzünk néhány- napos pihenést, amelyben feltöltődhetünk! (vitai) Az aktív kikapcsolódásra is nagy szükség van dókat, izmai ellazulnak. A pihenés alapja a nyugodt éjszakai alvás. Ilyenkor az egész test pihen, az izmok elernyednek, a vérkeringés, az emésztés és az anyagcsere lassul, az idegrendszer megnyugszik. A szakemberek szerint az éjfél előtti alvás a legpihentetőbb; bármenynyire nehéz megvalósítani, törekedjen a korábbi lefekvésre. Ne feledkezzen meg az olyan apróságoknak tűnő, ám annál fontosabb dolgokról, mint a jó szellőztetés, a kényelmes hálóruha és a megfelelő matrac. Ám az alvás nem minden; a hosszabb idejű, aktív kikapcsolódásra is nagy szükség van. Amikor igazán elfárad, szervezetében a többi között tejsav, foszforsav, szénsav és kálisók halmozódnak fel, amelyek elsősorban az ideg- rendszerre hatnak károsan. A pihenésnél ezeket az anyagokat a szervezet eltávolítja, és sokkal gyorsabban teszi ezt, ha friss levegőn tartózkodik. A szakemberek azt javasolják, hogy a pihenés lehetőleg aktív legyen: tegyen mást, mint amit a megszokott hétköznapokon. Aki egész nap a számítógép előtt ül, mozduljon ki a szabadba, de például egy kertész jobban jár, ha leheve- redik egy jó könyvvel a hűvös szobában. Figyelem! A házimunka, a lakásfestés nem számít pihenésnek. Még akkor sem, ha szívesen elvégzi, és akkor sem, ha nem mindennap foglalkozik effélékkel. Az évi, legalább egyszeri nyaralásra ne sajnálja az időt és a pénzt, de ha nem sikerül Legalább három hét kellene! Két hét évi rendes szabadság helyett legalább három hetet töltsenek az emberek pihenéssel, mert ennyi idő kell a szervezet tel|es megújulásához! — ajánlja az Egészségügyi Világszervezet (WHO), amely a stresszt nevezte meg a 21. század egyik legártalmasabb, egészségre káros tényezőjének. Azért kell a három hét pihenés, mert az első héten az embernek hozzá kell szoknia az új helyzethez, környezethez, a második hét a mindennapi gondok felejtésére szolgál, míg a harmadik héten töltődik fel a szervezet energiával. Nagyon sokan azért vesznek ki rövid szabadságot, mert állandó félelemben élnek, hogy elvesztik a munkahelyüket. A stresszhelyzet pedig krónikus fáradtságot, gyakran szív- és érrendszeri megbetegedést okozhat. Egy nemrég nyilvánosságra hozott kutatás eredményei szerint a szokásosnál hosszabb munkaidő, s az azzal együtt járó stressz a nők egészségére rombolóbb hatással van, mint a férfiakéra, a nők ugyanis stresszhatás alatt hajlamosabbak többet dohányozni, több kávét inni és több egészségtelen rágcsálnivalót fogyasztani, (m, i) SZÓ Ml SZÓ Sumienka-blues GRENDEL ÁGOTA Nem érdem, nem úgy éreztem a hatvanas évek végén sem, hogy dicsőség lenne - mindenesetre, ha oroszból nagydolgozatot írtunk, borítékolhattam a hármast. A tanárnő meg is mondta: ő ugyan nem kínlódik az én bolhányi betűimmel. Akkor - sasszemű lévén - egy vállrándítással elintéztem az ügyet, szóban javítok; ha szóló lenne a jónak nevezett érdemjegy a félévi vagy az év végi bizonyítványban, valószínűleg az osztályfőnök nyer csatát. Ránézésre nem írtam rondán, egyforma aprócska betűim azonban olvashatatlanok lehettek, és a sok-sok diákíráson kopott tanárszemeknek rendkívül fárasztóak. Annyi hátránya volt a dolognak, hogy ha zseniálisra kerekedett (volna) az írásbeli, akkor is csak hármas. Viszont óriási előnye is volt: ha ötöst érdemeltem volna, akkor is hármas lett. Maradjunk annyiban, hogy az igazság valahol a kettő között találtatott, ezért a közepes jegy telitalálat volt. Akkortájt nem fordult meg a fejemben, hogy egyszer én is lehetek szemüveges, hogy az éleslátás múlandó. Ezt korom előrehaladtával, kaijaim rövidülésével tudatosítottam. Lett is belőle szemüveg, abból pedig további bonyodalmak. Mert nem elég, hogy azt nem látom, hányas villamosra szállók, olvasáshoz elő kell vennem a másikat. Ez, sorstársaim tudják, bevásárláskor meglehetősen bonyolult feladat. Táska kinyit, egyik szemüveg le, a tartó elő, másik szemüveg ki, az orromra föl, addig az egyik száránál fogva a számba, bevásárlqkosár a karomon - mutatványosnak is elmehetnék. De nem megyek, mert egyébként kétbalkezes vagyok. Történt a hőgutás időkben, nem is olyan régen, amikor kínomban már a Dunát is kiittam volna, nem győztem hűteni az ásványvizet, jegelni a jegesteát, amikor már arra vágytam, lenne bár egy vízágyam, lehetőleg tépőzárral működő, hogy forró nyári éjszakákon kinyissam, és elmerülhessek benne, persze csak nyakig, mert az ember félti ezt a rongyos életét, hogy az élelmiszerboltban rámköszönt gyerekkorom üdítőital-alapja, a pezsgőpor. Szép kék csomagolás, citromízű, hirdette az ábra - ezt még olvasószemüveg nélkül is aránylag tisztán láttam. Otthon azon nyomban bele a finom, pezsdítő port egy pohárba, jól kiengedtem a vizet, minél hidegebb, annál jobban fáj a torkom. Víz a porra, lelki ízlelő bimbóimmal már előre éreztem a bevált, ismerős ízt. Helyette azonban jött a hideg zuhany. Víz elillan, pohár habzik, torkom kiszárad. Akkor olvasom a bolhabetűs használati utasítást: végy egy ibriket, tégy bele hat deci vizet, abban kell feloldani a port. Nem úgy, mint a régit, amelyet emberszabású fogyasztásra gyártottak. Bánatomban elővettem a cigarettámat, adjak az egészségemnek egy löketet, amelyen viszont óriási, vérfagyasztó betűkkel áll: „A dohányzás halálos rákot okoz.” Hatalmas betűkkel, mintha nem tudnám. KÉT KONTINENS - EGY HÉTVÉGE Brooklyn, 2006. július MOLNÁR MIRIAM Hazajöttem nyaralni, haza a nyári Csallóközbe, ahol a napraforgók gyönyörűen sárgulnak a földeken. Ez idő alatt egy műtétre is sor került, és rájöttem, a lábadozó ember hétvégéje olyan, mint a hétköznapjai. Az idő folyását valójában csak a rutin tennivalók és a hetenkénti orvosi ellenőrzés jelzi, egyébként a napok egyformák - esetemben kellemesen egyformák. Reggelente az ablakon besütő napocska ébreszt, a rádió bemondja az aktuális katasztrófahíreket, időjárást, pontos időt. Délelőtti olvasgatásomat csak egy kisfiú zavatja meg, áld minduntalan Gyuszit keresi. Lágy hanggal szólongatja barátját a panelház előtt, és bár ablakomból nem látom, remélem, Gyuszi válaszol, és lemegy vele játszani. A vakáció idejében nem árt, ha van kivel eltölteni a hosszú napokat; erre még én is emlékszem. Előfordul, hogy már dél előtt ebédelünk. A mama beszerzi a közeli piacon az alapanyagokat, és finomabbnál finomabb ételeket főz - éppen olyanokat, amilyeneket egy lábadozó igényel. Ebéd után kis szu- nyókálás, szieszta következik, miközben a nyári hőségben az egyik erkélyen hallom, hogy az anyuka kisfiának magyarázza: „Még ne állj be! Még hideg. Majd csak most hozom a meleget hozzá.” A kisfiú azonban türelmetlen, és sírva fakad - már nagyon pancsolna. Délután a nagyi is meglátogat. Hoz valamilyen saját kezűleg készített finomságot: frissen főzött baracklekvárt, nudlit vagy kalácsot. Az uzsonnával is megvolnánk... Közben megszólal a hangosbemondó - előfordul, hogy naponta kétszer is. Kár, hogy a panelházak között nem lehet érteni, mi fontosat közölnek a lakókkal, így csak a bevezető zenét hallgatom élvezettel. Este sorozatot nézünk, és próbáljuk kitalálni, mi lesz a szereplők sorsa. Más életét mindig könnyebb megoldani... Nagy örömömre másnap délelőtt megérkezik a húgom a kislányával. Annával a nappaliban játszadozunk, majd délben vele együtt mi is elbóbiskolunk. Zavartalan óráimban gyorsan megy az olvasás. A Columbia Egyetemen kiosztott kötelező olvasmányon kívül a Márai-köteteimet is előveszem. Az utolsó éveiben írt naplója tetszik a legjobban. Az író a Kádár-korszak leomlása után sem engedte, hogy Magyarországon kiadják a könyveit - majd ha minden szovjet katona kitette a lábát a hazájából. Pisztolyt vásárolt, és nyolcvanhét évesen megtanult vele bármi, hogy legyen választási lehetősége a méltó és méltatlan halál között. De én nem foglalkozom a halállal, hiszen a mama főz, Annával nemsokára újra fogócskázunk, örülök a családnak, és ők is örülnek nekem. Ilyen szép, kellemes ez az itthoni, hosszúra nyúlt hétvégém.
