Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

2006-08-12 / 186. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 12. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ Bomba ajándék Tony Blairnek A készülő merényletek meg­előzése valóságos ajándék volt Tony Blair brit minisz­terelnök számára - írja a Kommerszant című orosz új­ság. Tony Blair miniszterel­nöksége talán legrosszabb idejét éli, a sorozatos botrá­nyok miatt soha nem látott mélységbe zuhant nép­szerűsége, és egyre erősebb a követelés, hogy idő előtt távozzon tisztéből. A brit és a nemzetközi sajtó az elmúlt hónapokban „béna kacsa­ként” kezelte őt. „Nem ki­zárt, hogy ez a siker vissza­vonulásra készteti a Blair tá­vozását követelőket” - fogal­maz a lap. (MTI)- Az őszi energiaár-emelések után mi is költözhetünk a fecskék után melegebb égtájakra... (Peter Gossónyi rajza) HÉTVÉ0(R)l A meztelen angolt nem zavarta A hét elején még úgy gon­doltam, azokról a lányokról fogok írni, akik a nyári nagy melegre hivatkozva mély dekoltázsú felsőruházatuk alá nem öltenek melltartót, potenciális közlekedésiba- leset-okozókká válva ezál­tal, de a zászlóégetés, Ja­roslav Spišiak utóda, a nyugdíjasok karácsonyi pénze meg a pártközpontok lehallgatása olyannyira fel­izgatott, hogy azonnal vir­tuális papírkosaramba dob­tam az eredetileg kifundált, könnyű kezű nyári témát. KOCUR LÁSZLÓ Csaknem az egész közép-euró­pai sajtó győzedelmi zászlóként lo­bogtatta pénzügyminiszterünket (Igaz is, önök már megtanulták az új neveket? Tüdják, mi a karakán államférfi neve? Ha nem, akkor ideírom.), Ján Počiateket, aki azt találta mondani: ha nem euróval fogunk fizetni a boltokban 2009- ben, akkor biza csomagol, és ott­hagy csapot-papot. „Ilyen is van!” - harsogta az egyik magyar hírpor­tál. Egy ideig úgy tűnt, az alig har­minchat éves tárcavezető 2009- ben valóban visszaülhet a csaknem háromszázmillós alaptőkéjű tele­kommunikációval foglalkozó mul­tinacionális vállalat igazgatói szé­kébe, melyet a bársonyszékért adott fel. Ám az eddig csupán a fe­lelődén ígérgetés terén jeleskedő, az elődje által felhalmozott megta­karításokat laza csuklóval szóró Fi- co-kabinet megdöbbentő bejelen­tést tett; 10 százalékkal lefaragják a költségvetés egyes fejezeteit. Az államfő elbocsátásokat is ígér. En­nek azonban nem kell annyira örülni. Aki már vett ki szabadna­pot abból a célból, hogy állami fennhatóság alá tartozó hivatal málló falú folyosóján sorakozzon egész nap, egy jelentéktelen, 25 perces ügyintézés végett, vagy várt már egy hivatalos határozat kézbe­sítésére hosszú hetekig, az sejtheti, mit jelent, ha még kevesebb közs­zolgával számolhatunk: még las­súbb ügyintézést. Tehát ezt is mi szívjuk meg, ráadásul az elbocsá­tott hivatalnokok fennmaradó bé­re messze nem elég a kormány túl­zó elképzeléseinek finanszírozásá­ra - pláne, ha a végkielégítéseket is leszámoljuk belőle. Erről persze mit sem sejthetett az az angol férfi, akit a hatóság­nak kellett kiszednie az egyik po­zsonyi szökőkútból. Az öreg kon­tinens legöregebb uralkodójának alattvalója - vélhetően kapatosán - megmutatta, milyen az angol virtus, pucéran vetette magát az egyik pozsonyi fontanába. Róla csak azért emlékeztem meg, hogy megjutalmazzam azokat a politi­ka iránt mérsékelten érdeklődő olvasókat, akik eddig még nem hagyták abba ennek a cikknek az olvasását... A hét vezető témája természe­tesen a zászlóégetés volt. Első­ként lapunk számolt be róla, hogy egy webhelyen kenderszívástól elhülyült suhancok, rossz angol- ságú inzertekkel megspékelve magyar zászlót égetnek. Ez új­donság. Amerikai zászlót szinte naponta égetnek valahol, izraelit legalább hetente, egy időben, a Mohamed-karikatúrák idején a dán zászlókészítők is élénkebb ke­resletet könyvelhettek el, de hazai magyarzászló-égetésnek nem si­került nyomára bukkannom a saj­tóadatbankban. Tehát a jelensé­get illethetjük a példátlan jelzővel. Hadd ne soroljuk most fel a diplomáciai lépéseket ez ügy­ben. Hadd ne újuk le, mekkora bunkóság volt „válaszlépésként” lefújni/lemázolni a budapesti szlovák nagykövetséget - tuti, nem Juraj Migaš rakta a tábortü­zet a zászló alá -, hadd ne sze­mezgessünk magyar és szlovák internetes fórumokról, noha len­ne mit. Ezek csak tünetek. Az út- széli nacionalisták - akik, félreér­tés ne essék, eddig is voltak, és ez­után lesznek, kormányoktól füg­getlenül - felbátorodása egyér­telműen a kormánytámogatásnak tulajdonítható. Persze, Ján Slota nem kormánytag, ő mondhat, amit akar, az az ő magánvélemé­nye, nem fog vele a kabinet foglal­kozni - ebben a szellemben nyi­latkozott a kormányfő. Persze, nem kormánytag, mert olyan, mint a büdös lábú, de gazdag nagybácsi, kellemetlen, de hát mit csináljunk vele... Ettől még az egyik kormánypárt nagyhatalmú feje, és gyalázkodásával teleokád­ja a külföldi sajtót (igaz, most egy ideje csendben van, bár eddig úgy tűnt, jobbára a hétvégi lapszámo­kat kedveli). És vannak, akik szá­mára ez trendi. Már hogyne lenne az, mikor a nemzeti párti oktatási miniszter a tankönyvek átírását és a magyar iskolák fokozott el­lenőrzését ígéri. Ez sokak - a nemzetiek látens szimpatizánsai - számára bátorítást jelent: gye­rünk, most lehet szívatni a ma­gyarokat! Noha vélhetően né­hány, nem Czakó József-i érte­lemben vett „hülye kamasz” ot­rombaságáról van szó, mégsem intézhetjük el az egészet egy le­gyintéssel, mondván: „Kis hülyék, majd kinövik.” Mert az égő zász­lók után esetleg égő Csemadok- irodák jönnek. Ne várjuk meg! Azt hiszem, mégis jobb lett vol­na azokról a lányokról írni, akik a nyári nagy melegre hivatkozva... Kézipoggyászukban „felvitt" alkotórészekből állíthatják össze robbanószerkezeteiket a merénylők Új fejezet(ek) a légi terrorizmus elleni harcban MTl-HÁTTÉR Többen úgy vélekednek, a brit rendőrség csütörtöki bejelentése, mely szerint kézipoggyászban el­rejtett folyékony robbanóanyag­gal terveztek merényleteket elkö­vetni Nagy-Britanniából az Egye­sült Államokba közlekedő re­pülőgépeken a levegőben, új feje­zetiek)« jelenthet a légi terroriz­mus elleni harcban. A meghiúsult merényletterv­ben feltételezhetően szereplő fo­lyékony vagy kristályos robbanó­szer technológiája nem új. Először 1995-ben a Fülöp-szige- teken lepleztek le egy feltétele­zett al-Kaida-merényletet, amely­ben a tervek szerint a fedélzetre kontaktlencsetartóban felvitt nit- roglicerinnel robbantottak volna fel az Egyesült Államokba tartó repülőgépeket. A légiforgalmi-hatóságok ak­kor bejelentették, meg fogják til­tani az aerosolok, gélek és 30 mil­liliternél több folyadékot tartal­mazó üvegek felvitelét a Manilá­ból az Egyesült Államokba induló gépekre, ennek az elképzelésnek azonban soha nem szereztek ma­radéktalanul érvényt. A bébitáp­szer azonban még akkor is kivé­telt képezett annak ellenére, hogy por formájában alkalmas a kristályos robbanószerek álcázá­sára. Egy évtizeddel később az észak-írországi Belfastban egy al­gériai férfinél olyan adathordo­zókat találtak, amelyek tartalma azt taglalta, hogyan lehet - egye­bek között - hintőporos dobozba rejtett kristályos állagú robbanó­szerrel felrobbantani .egy re­pülőgépet. Steve Park brit bizton­ságpolitikai szakértő szerint az egyik valószínű forgatókönyv az, hogy két-három fős csoportok dolgoznak össze oly módon, hogy mindegyikük felcsempészi a gép­re a pokolgép valamelyik alkotóe­lemét, és a repülőút alatt összeál­lítják. A hagyományos pokolgé­pek kulcsfontosságú eleme az energiaforrás, amely működésbe hozza a detonátort. Tom Clonan ír biztonságpolitikai elemző rá­mutat, hogy ideális időzítőt lehet készíteni mobiltelefon segítségé­vel. Paraffin- vagy benzinalapú gyújtóbomba is elképzelhető, egy üyen az Atlanti-óceán felett meggyújtva katasztrófát okozhat, mielőtt a gép le tudna szállni - vélekedik Alan Hatcher, a salis- buryi Nemzetközi Biztonsági és Robbantástechnológiai Képzési Központ igazgatója. Ezeknek az összetevőknek egyike sem szűr­hető ki röntgenberendezésekkel - teszi hozzá. Az egyetlen módja, hogy egy sötét színű orvosságos üvegről megmondják, mi van benne, az, hogy kinyitják és meg­nézik. Hatcher szerint az ilyen alapos ellenőrzés négy-öt órás biztonsági vizsgálatokat is jelent­het. Egyúttal valószínűsíti, hogy a terroristák nem a gépet, hanem a zsúfolt terminált választják cél­pontul. Terroristák diktálta utazási „divat” London. A brit és egyesült államokbeli terroristaellenes hatóságok nem hozták nyilvánosságra a tervezett merénylet robbanószerének összetevőit. Bármi volt is a „recept”, szakértők szerint a jövőben a légi utasoknak alapvetően meg kell változtatniuk utazási szokásaikat. Mert például még egy elemes karóra is elegendő energiát tud lead- niahhoz, hogy működésbe hozzon egy detonátort. (m) KOMMENTÁR Magyar ünnepi széthúzás LAKNER ZOLTÁN Nem lesz közös ünnepe 1956-nak. A Wittner Mária fémjelezte ‘56- osok nem emlékeznek együtt az MSZP-s kormánnyal. (Itt jelzem: e sorok írója egyáltalán nem osztja a képviselőnő politikai nézeteit.) Az új központi emlékművön kívül épül még kettő. Ezen a ponton úgy szokás folytatni az e témáról szóló írást Magyarországon, hogy sajnálkozunk: egyesek egy napig sem képesek felülemelkedni politi­kai nézeteiken, összekeverik a múlt és a jelen problémáit, viszályt szítanak, akadályozzák a történelmi sérelmek, Jdbeszélését”, a se­bek gyógyulását. Én úgy vélem: nem olyan nagy baj, ha nem lesz kö­zös ünnep. Öt évvel ezelőtt a 301-es parcellában szégyenteljes mó­don kifütyülték a halálra ítélt Mécs Imrét. Sugallni sem szeretném, hogy ezt az eseményt mércének kellene tekinteni. De állítom: az in­dulatok valódiak voltak, ma is azok, s ezen el kell gondolkodni. Egy nemzet tagjainak együvé tartozását a többi között az ünnepek bizto­sítják és jelképezik. Am a békességet nem lehet előírni. Ha két ember az év 364 napján vitában áll egymással, miért mímeljék az egyetér­tést az ünnepnapon? Ez nem nemzeti egység volna, hanem képmu­tatás. A szatmári békét, Görgey szerepét vagy a kiegyezést nem vi­tatták évtizedekig, évszázadokig? Miért lenne másképp 1956-tal? A viták, helyenként veszekedések jelzik, hogy már a forradalom idei­jén különbözőképpen gondolkodtak arról, ami zajlott. Irodalma van annak is, mennyire és miképp volt megosztott az 1956 utáni ellen­zék. Ezek az ellentétek bezúdultak a rendszerváltás utáni korszakba. A szólásszabadság révén teret nyertek az érvek és az indulatok. Ez maga a múlt „kibeszélése”, amit oly sokan hiányolnak. Itt zajlik a szemünk előtt, a fülünk hallatára, ha nem is mindig a legjobb mo­dorban. A megszólalók elmondják, mit tartanak 1956-ról, hogyan élték meg, ami a forradalomhoz vezetett, s belőle következett. Az egyetértés látszata az eltérő nézetek szőnyeg alá söprését jelentené, az emlegetett „kibeszélést” gátolná. Tény: a politikai vitákban esz­közként használják a múltat. De az is tény, hogy a magyar politikai élet megosztottsága részben a történelemből ered. A rendszerváltás után új sérelmek rakódtak a régiekre, fokozva érzelmi töltetüket. Az 1956-tal kapcsolatos egyetértés nem túl magas, inkább téves elvá­rás. Benne van az a sajátos hazai vélekedés, hogy a vita csúnya do- • log, értsenek már egyet a pártok! Szerencsére nem fognak; megszűnne a választás lehetősége. Ha valaki mostanában Budapes­ten színházban járt, akkor láthatta többek között Spiró, Hamvai, Té- rey, Kukorelly, Komis darabjait, amelyek felölelik Magyarország el­múlt hatvan évét. A magyar társadalom sokféle karakterét, magatar­tását, erkölcsi minőségét mutatják meg. Nem kínálnak„közös ne­veződ’. Viszont mélyre ásva a jellemekben segítenek megértem, hogy ki miért tette, amit tett. Önvizsgálatra késztemek: mi magunk megütnénk-e saját erkölcsi mércénket hasonló helyzetben? Melyik szereplő lennénk a valóságban? Hogyan hat a múlt a jelenre? Ettől különböző eredményt a politikusok által folytatott „múltvitától” sem lehet várni. S ez jóval több, mint az egység álszent látszata. A szerző magyarországi politológus ____________ JEGYZET Abb ázia NÉMETH ZOLTÁN Abbázia, azaz horvát nevén Opatija mágikus hely, az volt a magyar irodalom számára is. Jókai például legalább kétszer üdült ott, először 1888 augusz­tusában nevelt lánya, Jókai Ró­za és Feszty Árpád házasságkö­tésekor, másodszor 1901 telén második feleségével, a nálánál jóval fiatalabb Nagy Bellával. 1904-ben a tízéves Déry Tibor és a tizenhat éves Füst Milán is eltöltött ott néhány napot, he­tet, ez utóbbi tüdővérzését ke­zelendő; Füst egyébként akkor kezdte el írni híres naplóját.-1918 nyarán a szintén gyermek József Attilával találkozhattunk volna Abbáziában, egy gyer­meküdültetési akció keretében töltött el egy hónapot. Móra Fe­renc ott kezdte el írni Ének a búzamezőkről című regényét, 1927 áprilisától másfél hónapig tartó nyaralása során. Ady ma már elfeledett író barátja, Ka­bos Ede pedig ebben a tenger­parti városkában halt meg 1923-ban. Rajtuk kívül többek között Mikszáth Kálmán, Mó­ricz Zsigmond, Ady Endre, Sza­bó Lőrinc, Karinthy Frigyes, Né­meth László, Tamási Áron for­dult meg a legendás üdülőhe­lyen, amely főként a Monarchi­ának köszönhette felvirágzását, elegáns szállóit és parkjait. Kul­túrtörténeti adalékként meg le­het említeni Szenes Béla Alvó férj (1926) című színdarabját, amelynek egyes jelenetei a ko­rabeli arisztokrácia kedvelt üdülőhelyén, Abbáziában ját­szódnak. Ma Opatija a közeli Lovrannkl együtt több mint tízezer ide­genforgalmi férőhellyel rendel­kezik, és szinte egybeépült a majd százötvenezres Rijekával (Fiume). A19. század nyolcva­nas éveiben épült szállodái, a mai Kvarner és az Imperijal, va­lamint az újabb, többtucatnyi hotel alatt hömpölyög a tömeg, az autók, turistabuszok szinte véget nem érő rohama ostro­molja a várost. A mágikus kis­város ma néha elviselhetetlenül mozgalmas, gyönyörű üdü­lőhely. Még mindig megtapasz­talható valami titokzatos han­gulat a hajdani arisztokratikus patinából, valami sajátos ele­gancia és felsőbbrendűség, va­lószínűleg ezért nyüzsög ott ennyi külföldi, ezért veti rá ma­gát a városra az európai közép­réteg. Németek, olaszok, hol­landok, franciák, belgák, svájci­ak, jó néhány magyar, egy-két kelet-európai: kétségtelen, a mai Opatija egy Kis-Éurópa. Ta­lán így érzik maguk a bennszü­lött horvátok is: bár Horvátor­szág csadakozása az Európai Unióhoz még várat magára, né­hány autó rendszámtábláján már megjelentek a tizenkét csü- lagos, HRjelzésű, EU-kék mat­ricák, öntapadók. A turistának viszont ez már fel sem tűnik.

Next

/
Thumbnails
Contents