Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-02 / 177. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 2. www.ujszo.com RÖVIDEN Műsorváltozás a tv-ben és a rádióban Zenthe Ferenc halála miatt több közszolgálati média is megváltoztatta a hétfő esti programját, s a nemzet színészére emlékezik. A Magyar Televízió hétfőn gyászszalaggal sugározza a Szomszédok című teleregény ismétlését, amelynek egyik szereplője Zenthe Ferenc volt, szerdán és csütörtökön este nyolc órakor pedig A Tenkes kapitánya mozifilm-változatát tűzi műsorra a művészre emlékezve. A Magyar Rádió a Kossuth adón az Aranyemberek című sorozatban este nyolc órától megisméüi a színművésszel készült, 2002. október 27-én sugárzott interjút. A Duna Televízió este hét órától egy krimisorozat egyik epizódja helyett Fehér György háromnegyed órás, Zenthe Ferencet bemutató portréfilmjét sugározza. (MTI) Eltűnt dísztárgyak az Ermitázsban Több mint kétszáz kiállított dísztárgy eltűnését fedezték fel egy rutinleltár során a szentpétervári Ermitázsban, a világ egyik legnagyobb múzeumában. A kiállított tárgyak eltűnésére rejtélyes körülmények között derült fény. Az orosz ékszerművészetet bemutató részlegnél előre betervezett leltár kezdetén az egyik teremőr hirtelen rosszul lett és meghalt, később azt állapították meg, hogy 221 kiállítási darab, elsősorban zománcozott dísztárgy hiányzik. Az eltűnt dísztárgyak értéke 130 mülió rubelt (mintegy 5 millió dollárt) tesz ki. Az Ermitázsból utoljára 2001 márciusában tűnt el egy kiállított festmény. Akkor az egyik teremőr vette észre, hogy valaki egyszerűen kivágta a keretből Jean Léon Gérome Fürdő a háremben című képét, amelyet a szakértők egymillió dollár körüli értékre becsülnek. A tolvaj dolgát megkönnyítette, hogy a teremben nem volt riasztóberendezés. (MTI) Kikezdhetetlen legendák övezik az 1942-es filmet A Casablanca verhetetlen Az idei, immár nyolcadik négynapos összejövetel címe A bor és az irodalom volt Hangulatképek az írók táborából Az írótábor résztvevői a felújított szklabonyai Mikszáth Emlékmúzeumba is ellátogattak MTI-HfR A BBC News nemrégiben jelentetett meg egy listát, amely a világ legnagyobb filmsikereit gyűjti egybe. Minden idők egyik leghíresebb filmje, a Casablanca lett az első, míg az Édes élet csak a 6., az Ének az esőben pedig a 17. helyet foglalja el. Kikezdhetetlen legendák övezik az 1942-ben forgatott Casablanca című filmet, amelybe generációk lettek szinte „szerelmesek” és amelyre egész szuvenír- és plakátiparág épült utóbb. A Játszd újra, Sam! című mondás azóta már egy világhírű színdarab címe is lett, bár ezek a szavak soha nem hangzottak el így a filmben. Humphrey Bogart ehelyett azt mondja: „Játszd csak Sam, ha ő elviseli, én is.” Előtte Hasfelmetsző Jack (Jack the Ripper) volt a fedőneve annak a londoni sorozatgyilkosnak, aki 1888-ban öt nőt (négy korosodó prostituáltat és egy fiatal nőt) ölt meg ritka kegyetlenséggel a Whitechapel negyedben: sebészi pontossággal vágta ki szerveiket (veséjüket, szívüket), sőt, az ötödik áldozata szobáját körbepakolta annak szerveivel. A gyilkosságokat úgy követte el, hogy a bűntettek színhelyei egy keresztet formáljanak a térképen. Negyedik áldozatának meggyilkolása után egy levelet küldött a rendőrségnek, az áldozat egyik veséjét mellékelve, melyben azt üzente, hogy a másik vesét megsütötte és megette. Ebben a levélben továbbá azt is kijelentette, hogy soha nem fogják elkapni. A rendőrség indoklás nélkül zárta le az ügyet, néhány heti nyomozás után. Volt, aki szerint a labüis elme- állapotú Clarence herceg, Viktória királynő unokája volt a bűnös, mások szerint egy ügyvéd, Montague John Druitt volt a Hasfelmetsző, aki köztudottan nőgyűlölő volt és a Whitechapel negyeden át gyakran járt anyjához, akit elmegyógyintézetben ápoltak. De gyanúba keveredett egy tengerész is, aki mindig ott ölt, ahol a hajója kikötött, s nem menekülhetett a gyanú alól Mary Pearcy sem, akit 1890-ben ki is vépedig - a film meséje szerint - éppen hogy ő tiltotta meg a zongoristának, hogy játssza a kettőjük szerelmére emlékeztető slágert. A film forgatókönyvét egy kiadatlan színdarabból adaptálták, amelynek az volt a címe: Mindenki Rickhezjár. Ingrid Bergman és Humphrey Bogart soha többé nem forgattak együtt. A film forgatókönyve párhuzamosan készült a forgatással, így Bergman soha nem tudta, kibe kell jobban szerelmesnek lennie. A kezdő filmszínésznő a hajdani pletykák szerint nem szeretett együtt forgatni Bogárnál. „Bogit” zavarta, hogy sámlira kellett állnia, mert csak így tudta illúzió- keltően átölelni a gyönyörű svéd színésznőt. geztek a szeretője feleségének a meggyilkolásáért. Száz évvel később előkerült a gyilkos állítólagos naplója is, sőt néhány hete egy ausztrál tudós állt elő azzal a sokkoló felfedezéssel, hogy a levélbélyegen talált DNA-vizsgálatok alapján a gyilkos egyértelműen Mary Pearcy lehetett. Nem véleden, hogy Hasfelmetsző Jack története a művészeket is megihlette, számtalan regény, film, sőt PC-játék is született, amelyek megpróbálnak különféle magyarázatot adni az akkori rémtettekre. A történet nem kerülhette el a musicalszerzők figyelmét sem, így más romantikus hősök és gyü- kosok után Hasfelmetsző Jack is színpadra kerül. A prágai Kalich Színházban Ján Ledecký Hamlet és Dániel Landa A titok című musicalje után télen lesz Vašo Patejdl musicaljének a bemutatója. Patejdl, akit az Elán együttes házi ze- neszerzőjeként ismerünk, nem először próbálkozik musicallel, a Ladislav Nádasi-Jégé regénye alapján készült Adam Šangala című darabját 2004-ben mutatta be a nyitrai Andrej Bagar Színház Jozef Bednárik rendezésében. De Csehországban ez lesz az első musicalje. A szövegkönyvet Martin Hrdinka ötletéből Eduard Krčmár írta, a dalszövegek szerzője Ivan Hejna. Az előadást Petr Novotný rendezi, (giv) Egy négyéves kisfiúnak húsz perccel ezelőtt futká- rozás közben a szájába repült egy darázs, és belülről csípte meg az ajkát. Látni akarta a tükörben a hatalmas duzzanatot, és keservesen sírva követelte, magyarázzam el, miért történt, ami történt. JUHÁSZ KATALIN Ez aztán az írói kihívás! Kitalálni egy mesét, amellyel a felnőtt megindokolja, logikus összefüggések közé teszi, mintegy keretbe helyezi a szerencsétlen esetet, úgy, hogy közben vizes zsebkendőt szorít a sebre, és lehetőleg nem bőgi el magát. A következő Fiatal írók Táborában ezzel a feladattal fogom meglepni a résztvevőket, mert „ennek fényében” bordalt írni nem nagy kunszt. A Szlovákiai Magyar írók Szövetsége idén Lukanényén rendezte meg soros, immár nyolcadik nyári táborát, amelyet ezúttal csak heveny hunyorgással lehet „fiatal” írók táborának nevezni. A legidősebb résztvevő jóval túl volt a hatvanon, az átlagéletkor csupán a Pegazus-pályázat irigylésre méltóan fiatal helyezettjeinek köszönhetőenjavult valamelyest, az ötvenesek csak emiatt nevezhető- ek (a tankönyvekhez igazodva) „középkorúaknak”. Lukanénye ezerkétszáz lakosú község Közép-Szlovákiában. Meleg szívű, nyitott, barátságos emberek lakják. Szinte valamennyi háznál termelnek bort, legtöbb helyen csupán saját fogyasztásra, csaíádon belül szép lassan elkortyolják azt a hat-nyolcszáz lityit évente, meséli az egyik helybéli, akivel az utolsó estén sikerült kissé összehaverkodnom. Igazi mediterrán emberek. Egészséges, vegyszermentes nedűt isznak, nem stresszelnek, nem rohannak sehová, ráérnek élni is. Mosolygósak, kedvesek, némi szánalommal figyelik a nagyvárosi írókat, akik a hipermarketekben kénytelenek bort venni. (Érdekli önöket, mit mondtam az előbb szegény sebesült kissrácnak? Olvassanak tovább, valahová a szövegbe rejtem el a választ.) Nehéz összeszámolni a tábor résztvevőit, voltak pillanatok, amikor negyvenötén tanulmányozták a bor és az irodalom öszszefüggéseit, és volt, amikor csupán harmincán farigcsáltak bordalt az összkomfortos szobák mélyén az ötliteres kishordó elnyerésének reményében. A hordócskát végül a legnagyobb élő felvidéki költők egyike, Bettes István vihette haza, teljesen megérdemelten. Én a magam részéről zöldfülű vagyok borügyben, először vettem részt borkóstolón, pedig jó egy évtizede nem számítok már fiatal írónak. Még ha csupán színük szerint tudom is két nagy csoportra osztani a borokat, eleddig rejtett receptoraimmal azonnal éreztem, hogy Nozdrovický István pincéjében minőségi nedűk találhatóak. Ám hiába hallgattam meg a teijedelmes verbális körítést szőlőfajtákról, domboldalakról és cukorszintről, jegyzetfüzet híján szinte semmi nem maradt meg bennem. Csak az, hogy üyet üzletben nem vásárolhatok, illetve az, amit Hamvas Béla állít a borról. „Helyesen jó bort csak az tud inni, aki múzsái nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál, és képekben gyönyörködik. Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani a munkára, a sétára, az alvásra, a beszélgetésre, az olvasásra, csak ez tudja, hogy szerelmet és bort bárhol, bármikor és bárhogyan”. A bor filozófiája című Hamvas-kötet már szlovákul is hozzáférhető, és bár a legjobb fordítók között számon tartott Karol Vlachovský végül nem érkezett meg Lukané- nyére, Grendel Lajosnak és Hizs- nyai Tóth Ildikónak köszönhetően főként róla szólt az utolsó este. A fiatal táborlakók talán először hallottak a műfordítás nehézségeiről, a nyelvek és kultúrák, népek és hagyományok közötti szűk átjárókról, illetve egy olyan emberHazudnék, ha azt mondanám, idén több jutott irodalomból, mint borból a tábor idejére. Néhány előadás sajnos elmaradt. ről, aki önszántából, valódi érdeklődéstől vezérelve tanult meg magyarul, hogy aztán méltó helyére tegye a kortárs magyar irodalmat Szlovákiában. Hazudnék, ha azt mondanám, idén több jutott irodalomból, mint borból a tábor idejére. Néhány előadás sajnos elmaradt, néhányat pedig felesleges volt megtartani, mert úgy vettem észre, irodalmi támpontok nélkül rajtam kívül másokat sem nagyon érdekelnek az erdélyi konyha szász és örmény hagyományai, sem Gyürky Antal, egykoron élt borász és gazdasági szakíró munkássága. Vele kapcsolatban csak annyi maradt meg bennem, hogy Madách közeli rokona volt, és bepróbálkozott gróf Széchenyi Istvánnál is, aki viszont kissé drágáiba borászati szolgáltatásait. Hamvas Béla másképp, szinte mitikus tisztelettel fordult a bor felé, amelyről megannyi költemény született az évszázadok során. Számára az élet ritka boldog perceihez vezető szent folyadék, idillikus olaj, spirituális esszencia volt a bor, amely révén felébreszthetőek az emberben szunnyadó erők. A bor okozta mámort az éberség egy formájának tartotta, amelynek hatására az ember leveti maszkjait, őszintébb lesz. Hamvas filozófiájáról Hizsnyai Zoltán tartott előadást a lehető legideálisabb helyszínen, Nozdrovický István borospincéjének tágas teraszán. Nem állom meg, hogy ne idézzek egy gondolatot ebből az előadásból. „Napi egy-két pohárnál több vörösbor fogyasztása emelheti a koleszterinszintet, és ezzel fokozhatja az érelmeszesedésre való hajlamot. Ezekben a napokban tehát legtöbbünk nagy lépéseket tett a mesze- sedés útján. Ha huzamosabb időt töltenénk e kies domboldalon, megalkothatnánk ekként saját mészkőszobrunkat. Sokunknak különben is csak ily módon van némi esélye saját szobormását felállíthatni”. Egyébként a hosszú hétvége során a néprajzi és irodalmi múzeumokkal, valamint a citerazene- karokkal szemben táplált negatív prekoncepcióim is megdőltek. A balassagyarmati Palóc Múzeum anyaga valóban lebilincselő, a szklabonyai Mikszáth-házat gyönyörűen rendbe hozták, a Luka- nényei Citerazenekarról pedig bizonyára hamarosan hallani fognak önök is, hiszen a napokban jelenik meg első cédéjük. A táborban fültanúja voltam, hogyan lehet változatosan, magas szakmai színvonalon, színesen és dögösen játszani ezen a sokak által unalmasnak titulált hangszeren. (A darázs csak játszani akart veled, mert olyan gyorsan futottál, hogy azt hitte, te is valamilyen bogár vagy. Máskor közlekedj lassabban!) A srác pillanatnyüag el- mélyülten belez egy játékautót. Ajkacskáján már kisebb a dumó. Tán le is lohad hamarosan... Az írótábor legfiatalabb résztvevői a szklabonyai Mikszáth Emlékmúzeumban (A szerző felvételei) Vašo Patejdl musicaljének télen lesz a bemutatója Hasfelmetsző Jack Prágában ÚJ SZÓ-HÍR
