Új Szó, 2006. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
2006-08-05 / 180. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. AUGUSZTUS 5. Sport - tippverseny 21 Tippversenyünk tavaszi idényének érsekújvári nyertese az első száz között akart végezni, vasutas létére azonban alaposan túlteljesítette a tervet, győzött Valkó László sínen volt, kamerával gazdagodott Valkó László ezentúl kedvére kamerázhat (Somogyi Tibor felvételei) „Az én rózsám vasutas, vasutas...” - szól a nótában. Nem biztos, hogy e sorokat dúdolják Valkóéknál, de tény, hogy vérbeli vasutascsaládban vagyunk. SZABÓ KRISZTIÁN Tavaszi nyertesünk még gyermekkorában esett rabul a mozdonyok és vagonok világának. Nem meglepő, hiszen édesapja is a vasútnál dolgozott. Ebből kifolyólag azonban a speciális daru kezelője gyakran van úton, jobban mondva sínen, és a nyereményről szóló hír is csak közvetve jutott a fülébe. „Először arra gondoltunk anyuval, hogy eltitkoljuk előle. Megvárjuk, amíg megjelenik az újságban - eleveníti fel az örömhír pillanatait lánya, Melinda, aki elsőnek értesült a nyereményről. - De ezt gyorsan el is vetettük. Nem tehettük meg vele, hiszen annyira együtt élt a játékkal.” Szerény cél, remek nyeremény Valkó László talán túlzottan is szerény célt tűzött ki maga elé a szezon elején: az első száz között szeretett volna megkapaszkodni. A pontok azonban csak gyűltek és gyűltek (elsősorban a tavaszi idényben), és egyszer csak versenyben volt a fődíjért is., A játék kedvéért vágtam bele, nem a nyeremények miatt. Nem is figyeltem különösebben, hogyan állok. Az utolsó forduló előtt azonban már számolgattam, hány pontot is kellene szereznem, hogy legalább az egyik díjat elcsípjem” - árulja el Valkó László, akinek győzelmében - mondjuk meg őszintén -, a család hölgytagjai nem nagyon bíztak. „Ilyen éllovas, olyan éllovas, a sorsdöntő fordulóban pedig hibázol. Szerencsére nem így történt” - árulja el most már nevetve felesége, Ilona. A tavaszi idény első helyéért járó videokamera azonban a legjobbkor jött. A díjátadáskor a család éppen lakodalomba készülődött, és e mellett a gyermekvárás pillanataiban élt. .Annyira szerettem volna átélni ezeket a perceket” - mondta Melinda boldogan. Hát, a nagyapának nem sok ideje volt, hogy megtanulja kezeim a masinát a boldog pillanatok megörökítésére. Elszántság és felkészültség De Valkó Lászlót nem olyan fából faragták, aki az első akadálynál meghátrál. Gyermekként a középiskolában megbirkózott a számára idegen cseh nyelvvel. A suli focicsapatában keményen rúgta a bőrt, hogy ott lehessen a pilzeni országos döntőben. Balszerencséjére megsérült. Mivel magas volt, megpróbált kosarasként eljutni a világhírű sör városába. De ez sem vezetett eredményre. Nem adta fel. Addig kutakodott, cselezgetett, míg sakkozóként eljutott Püsenbe. És a harmadik helyen végzett. „Visszatérésünkkor szinte hősként köszöntöttek minket” - emlékszik vissza a már oly távolinak tűnő pü- lanatokra. .Annyira beleélte magát a játékba, órákig tudott gondolkodni egy tippsor összeállításán. Mindenre odafigyelt, mindent félrerakott. De ez rá jellemző. Rengeteg régi füzete van éltévé, de kidobni nem engedi, még egyszer jól jöhetnek, mondogatja” - meséli nyertesünk neje. „Csak akkor van értelme, ha teljes odaadással csinálja az ember” - vallja Valkó László, akinek időnként gondjai voltak az Új Szó és a szelvények beszerzésével. Időnként heteltig távol volt az otthontól, s nem éppen magyarlakta vidéken. „Privigyén dolgoztunk, ott pedig csak úgy nem kap Új Szót az ember. Óvatosan érdeklődtem az újságárusnál, aki vissza is kérdezett, mit gondolok, hol vagyok. Végül a családot riasztottam, melyik számot is kell felhajtani” - mondja mosolyogva a beszerzési viszontagságokról. „Eltaláltam olyan eredményeket, mint a tardoskeddiek hazai vereségét búcsúkor, de hevességem miatt sok pontot is elszórtam. Ősszel harminckét ponttal voltam lemaradva az első helyezett mögött, tavasszal ezt lefaragtam háromra” - summázza Valkó László. Jövőre jobban kell majd ügyeim az őszi idényre is. Svätá Mária és a többiek Kollégái, ismerősei is felfigyeltek sikeres szereplésére, volt, hogy vállveregetéssel köszöntötték, máskor élcelődtek, hogy kevés pontot gyűjtött. „Sokan mondogatták, most már simán megnyered, de én óva intettem őket. Jön egy meglepő eredmény, és oda a díj. Figyeltem is, ha Struhár Tibor édesapja tippjei alapján játszik, megelőz engem” - mereng el Valkó László az utolsó forduló felett. A tippversenynek köszönhetően sok új települést ismert meg, bár vasutasként az ádagembemél talán többet is meg tud nevezni. „Cukkoltak a kollégák, hol is van Svätá Mária. Én pedig kontráztam, hogy nem akkora művészet eltalálni az Intemazionale vagy az AC Milan meccseit, de próbáljanak sikeresen megtippelni egy kiesési derbit ebben a kisközségben” - mondja némi büszkeséggel a hangjában. Valkó László nem szerzett különösen kimagasló pontszámokat versenyünkben, ádagban típpelt jól. Ha az elmaradt első tavaszi fordulót figyelmen kívül hagyjuk (akkor csak a paneltippek érvényesültek), mindössze egyszer szerzett tíz pontot. „És csak egyszer találtam el a góltotót. Méghozzá a felsősze- liek és alsószeliek rangadóját.” Vetélytárs a láthatáron A most induló idényben úgy tűnik, nem marad egyedül a versengésben. Veje jelezte, ő is szívesen kipróbálná képességeit. „Mondtuk neki, ha csak a nyeremények és a győzelem miatt akar beszállni, jobb, ha nem is teszi. Elsősorban a játék a fontos, a díjak csak másodrangúak” - hangsúlyozza háziasszony. Valkó László hozzáfűzi: „Nyerő tippeket kért tőlem. De itt nem nagyon van tuti tipp. Tanácsot adhatok, de a többi már az ő dolga.” Az egykor futballberkekben működő érsekújvári úriembernek (a helyi Sigmánál tevékenykedett, felesége azokban az időkben gyakran a pénztárnál segítette ki a klubot) azonban jó szimata van, több meglepő eredményre helyesen tippelt. A focipálya környékén eltöltött évek tehát nem tűntek el nyomtalanul. Nem egy történet is lapul a tarsolyában. Emlékszik, amikor egy kisfiúnak eltörött a csuklója a találkozó során, s műtétre kellett vele sietni. Az apa a lelátón végigszurkolta a mérkőzést, csak a találkozó után értesült a történtekről. Ezúttal tehát jobban jött a kamera, jövőre már inkább az utazási utalványnak örülnének. Végtére is, az élményeket most már van mivel megörökíteni. Kis Berta Terézia hajszállal maradt le a fődíjról, hathatós támogatást kapott a családban, édesapja mindent bevetett, hogy tájékozottan versenyezzenek Tippelési versenyláz hódít Nagykaposon RIPORT Versenyszellem, összefogás, régi kapcsolatok felelevenítése. Kis Berta Terézia, tippversenyünk legjobb hölgytippelőjének édesapja e szavakkal jellemezte a mögöttük álló, számukra sikeres harminc fordulót a 2005/2006-os évadban. És hogy nem beszélt a levegőbe, azt az is jelzi: még ki sem voltak értékelve az utolsó forduló szelvényei, Nagykaposról már türelmetlenül érdeklődtek - vélhetően a kollégák vajon hányadik helyen végzett Kis Berta Terézia. Kíváncsiságuk nem meglepő, hiszen hölgyversenyzőnk remek tavaszi idényt produkált, több fordulón keresztül vezette a mezőnyt, az utolsóban azonban a megszerzett ldlenc pont is kevés volt az üdvösséghez. A pontszámban kialakult holtverseny után a csatai Struhár Tibor segédmutatói voltak a jobbak. Tippelő tanárok „Nem vagyunk csalódottak. Örülünk, hogy sikerült valamilyen díjat nyernünk” - mondja a legeredményesebb hölgytippelő, de édesapján, Kis Berta Lászlón érződik, bosszantja, hogy lemaradtak a fődíjról. Az utolsó szelvény fölött pedig sokáig törték a fejüket. A bosszankodó neve egyébként ismerősen cseng Nagykaposon, s tágabb értelemben a keleti végeken is, hiszen a helyi Erdélyi János magyar tannyelvű alapiskola igazgatóját tisztelhetjük benne. Az emberek is ismerik, csak éppen az útbaigazításban nem tudtak segíteni... Mellesleg színtiszta tanári családba cseppentünk, Terézia és testvére, Éva is tanítanak. Ment is a versengés köztük. Végül a humán tantárgyas Terézia (magyar nyelv és történelem) kerekedett felül, de idén erős ellenoffenzívát szeretne indítani a matematika és a fizika szakos Éva. „A gyerekek is figyelték az eredményeket, kérdezgették is a testvéremet, vajon miért nem szerzett több pontot” - teszi hozzá mosolyogva nyertesünk. Az eredményes tippelés azonban nem jött csak úgy magától, Kis Berta László kis túlzással minden követ megmozgatott a sikeres szereplés érdekében. „Egy fordulóban még lehet szerencséje az embernek, de ha az összetettben az élen szeretne végezni, nem lehet már csak a Fortunára hagyatkozni” - állítja az iskolaigazgató, elárulva ezzel a győzelemhez vezető út receptjét. Hátország a hölgyeknek Nagykaposra a kávéfőző (a legjobb hölgytippelőnek járó díj) mellett azért a forduló díjai is eljutottak. Kis Berta László egyfajta üzemi hátországot jelentett a két tippelő hölgynek: utánajárt a mérkőzéseknek, feltérképezte az ellenfeleket, segített összeállítani a szelvényeket. Az már más lapra tartozik, hogy nem mindig fogadták meg a tanácsát. „Nagyon szeretem a focit, ha lehet, magam is kijárok meccsre, és saját szememmel győződöm meg a csapatok erejéről, a körülményekről - meséli Kis Berta László, s nem felejti el hozzátenni, volt, hogy a szolgálati úton csak azért álltak meg egy faluban, mert a csapat szerepelt a szelvényen, és látni akarta, hányadán is állnak. - Munkámból kifolyólag elég sokat utazom, rengeteg barátom van az ország minden részén. A tippversenynek köszönhetően felelevenedtek a régi kapcsolatok, szorosabbá szövődtek a barátságok. Akiről tudtam, hogy a föd körül tevékenykedik, vagy csak érdekli, mindenkit megszólítottam, nem tudna-e valami értékes információval szolgálni a csapatot illetően. Voltak, akik csak a kedvemért jártak utána a dolgoknak.” A régiófociban minden apróság számít, egy-egy kulcsjátékos kiesése az egész együttes játékára rányomhatja bélyegét. „Ebből a szempontból érdemes a közlönyöket is figyelni, sok értékes informá- dót ki lehet olvasni belőle” - állítja Kis Berta László, és mint mondja, idén úgymond enged a közvélemény nyomásának (többen kérdezgették, miért nem játszik maga is), és ő is aktívan bekapcsolódik tippversenyünkbe. Persze a saját bőrén is szeremé tapasztalni, mennyit is érnek a baráti tanácsok. „Még nagyobb lesz a versenyszellem a családban. Az információkat természetesen átadjuk egymásnak, de a végső döntés mindenkinek a saját kezében marad” - fűzi hozzá a családfő. Elkezdi a családfő is Az elmúlt idényben inkább Éva próbált meg többször a saját feje után menni - nem hallgatott az atyai jó tanácsra és ez nem mindig vezetett eredményre. „Bosz- szankodott is, és nagyon fogadko- zott az új idény előtt. De nekem is igyekeznem kell. Sokan figyelték az eredményeket, most már nem lehet gyengén szerepelni. Nagykaposról egyébként többen jelezték, hogy bekapcsolódnak a versenybe. A konkurencia tehát alaposan megnő(tt)” - teszi hozzá mosolyogva Kis Berta Terézia. Édesapja precizitását és elszántságát látva nincsenek kétségeim afelől, a nagykaposi Kis Berta família az aktuális idényben is a legjobbak közé fog tartozni, és a fődíjért folyó harcban is komolyan számolni kell velük. De ezt a többi díjazottunk is jelezte. Kíváncsian váijuk tehát, kinek sikerül legjobban beváltani az idény előtt tett ígéreteket, (sk) Kis Berta László (a kis képen) beszáll a versenybe, tatja lánya Terézia foly-
