Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-26 / 171. szám, szerda
16 Karrier ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 26. www.ujszo.com Magasra jut, de elveszti erkölcsi érzékét Legyen a tarsolyában egy rövid, háromperces összefoglaló tapasztalatairól, képességeiről, sikereiről Sok a 35 évesen bukó topmenedzser Hálózat- és kapcsolatépítés FELDOLGOZÁS A vezetői tanácsadó nem tekinti karriernek, ha valaki az egyetemről kikerülve éjt nappallá téve hajhássza a pénzt, magasra jut, de elveszti erkölcsi érzékét és boldogtalanul éli az életét. Csík Klára több multinacionális cégnél dolgozott vezetői pozícióban, jelenleg egy nemzetközi vezetői tanácsadó cég magyarországi irodáját irányítja. Sok tévhitet lát a karrier fogalomköre körül. „Divatos szó a karrier," menő erről beszélni, viszont úgy látom, sokan ezalatt hatalmat és pénzt értenek, amit én a média és a közvélemény által sugallt rossz felfogásnak tartok. A karrier arról szól, megtaláljuk-e a munkában, az életben számításunkat, sike- rül-e kiegyensúlyozottan, önmagunkkal és a világgal harmóniában élnünk. Karrier lehet az is, ha valaki egyszerűen szereti a munkáját és mellette még jut ideje a gyermeknevelésre is”, fogalmaz Csík Klára. „Ha valaki 30 évesen feljut egy cég hierarchiájának csúcsára, fennáll a veszélye, hogy nem tudja ezt tartósítani, ugyanis a legtöbb esetben emberileg nem érett meg a feladatra, a szakmai sikerek mellett a kollégákkal való bánásmód gondot okoz, és kudarcként éli meg saját vezetői mindennapjait. Ezért is látok sok, 35-40 évesen pályamódosításra kényszerülő vezetőt.” A tanácsadó nem javasolja fiatalon a magas vezetői posztokat megcélozni. Emi kell, emberileg fel kell nőni a feladathoz, ami éveket vesz igénybe. A fiatal vezetők gyakori hátránya a vállalaton belüli gyenge informális tekintély: ugyan hivatalosan elismerik a beosztottak vezetőként, de belülről nem tekintik mértékadónak, olyasvalakire, akire felnézhetnek. Számos fiatal vezető zavarban van, bizalmatlan légkörben dolgozik, nem hisznek neki legbelül a beosztottak, (pp) Egy állásbörze ideális terep arra, hogy kiszúrja a legjobb álláshirdetéseket, szóba elegyedjen a neves vállalatok munkatársaival és hosszú távon jól jövedelmező kapcsolatokat építsen ki. Hogyan adja el magát, mire ügyeljen, ha éppen leendő munkaadójával beszél? Tippek. FELDOLGOZÁS Az állásbörze jól szervezett szociális esemény, amely elősegítheti az elhelyezkedést. Ezért újra és újra emlékeztesse magát arra, hogy miért is van ott. Tekintse úgy, mint egy szakkonferenciát vagy egy üzleti vacsorát! A legfontontosabb szabály, hogy amikor állásbörzén vesz részt, legyen hidegvérű profi! Viselkedjen úgy, hogy potenciális - rátermett és hozzáértő - munkaerőként tekintsenek önre, ne egy jópofáskodó alakra! Öltözzön az alkalomnak megfelelően, megjelenése mindig azt sugallja, hogy alkalmas a munkára, ne pedig azt, hogy egy gondtalan, buliból buliba szédelgő fiatal áll szemben egy esetleges munkaadóval! Soha ne menjen úgy az állásbörzére, hogy nem készít stratégiát! Derítse ki, hogy ki szervezte és szponzorálta az eseményt, azután nézzen utána, hogy müyen meghívott előadók és vendégek jelennek meg a rendezvényen, majd készítsen egy listát arról, hogy kikkel szeretne közülük találkozni. Végezzen egy rövid nyomozást, amelynek során mindegyikükről megtud valami apróságot, amely hozzásegítheti ahhoz, hogy könnyebben beszélgetésbe elegyedjen velük! Kapcsoljon rá! Készüljön arra, hogy pár perc alatt megfelelően be tudjon mutatkozni, és el tudja adni magát, ha arra kerül a sor. Legyen a tarsolyában egy rövid, háromperces, bármilyen helyzetben előadható összefoglaló tapasztalatairól, képességeiről, addigi sikereiről. Ezt az állásbörze előtt memorizálja, és ügyeljen arra, hogy természetesnek tűnjön, ne egy jól betanult memoriternek. Az állásbörze nem hagyományos ál- lásinteijú, ezért legyen oldott, közveden és mosolygós. A minőség számít, nem a mennyiség! A minőségre koncentráljon! Hosszú távon jövedelmezőbb, ha kevesebb, ám annál értékesebb kapcsolatot alakít ki, mintha egy tucat névjegykártyát zsákmányol ismeretlenektől. Mindig csak arra az emberre fordítsa figyelmét, akivel éppen beszél. Tartsa a szemkontaktust, és társalgás közben tekintetével ne pásztázza a tömeget, azon töprengve közben, vajon ki lesz a következő beszélgetőpartnere. Kérdésekkel tartsa fönn partnere érdeklődését, legyen őszinte és nyűt! Ahhoz, hogy értékes kapcsolatokra tehessen szert, idő és türelem kell! (a hvg.hu nyomán) Nem bölcs dolog őszinte, nyílt kommunikációs stratégiát folytatni abban a helyzetben, ahol kiélezett hatalmi ellentétek érvényesülnek Hogyan viselkedjen a munkahelyen, hogy sikeres vezető legyen? FELDOLGOZÁS Hivatalos közegben - például az irodában - legyen szó ügyvezető igazgatóról vagy alkalmazottról, az ember viselkedése és magatartása eltér a megszokottól, íme néhány hasznos ödet, hogyan viselkedik beosztottaival egy elismert és hatékony vezető. Hogyha a cégvezetést a szülői szerephez hasonlítjuk, egyből nyüvánvalóvá válik, hogy nem mehet minden a számításaink szerint. Amit a szülők tesznek, vagy mondanak, a későbbiek során kihatnak az utódra. A legtöbb gyerek elsajátítja azokat a viselkedési normákat és értékeket, valamint jellemvonásokat, amelyeket szüleinél lát. Hasonló történik, amikor valaki vezető pozíciót tölt be. De mire is kell ügyelni ilyenkor? Tartsa észben a „kölcsönösségi szabályt”! Eszerint, egy idő után az emberek úgy viselkednek a másikkal, ahogyan az viselkedik velük, vagyis attitűdjük és magatartásuk a másikétól függően változik. Számos kommunikációs probléma mögött valójában a hatalmi egyensúly problémája áll. Ezért nem bölcs dolog őszinte, nyűt kommunikációs stratégiát folytatni abban a helyzetben, ahol kiélezett hatalmi ellentétek érvényesülnek. Ez a taktika csak abban az esetben működik, ha a hatalmi egyensúly megvalósul. Az emberek viselkedése többnyire megváltozik, amikor a kommunikációs szerepek fölcserélődnek, vagyis lehetőséget kapnak arra, hogy hallgatóból beszélővé lépjenek elő. Nincs ez másképp a főnök és alkalmazott viszonyában sem. Az „elszenvedőben” a dicséret gyakran ellenkező hatást, fenyegetettséget válthat ki, mert alanya úgy érezheti magát, mintha bíróság előtt ülne. A túlzott dicséret tehát a vezetők és az alkalmazottak számára egyaránt kellemeden lehet. Az emberek könnyebben elfogadják a szembeszökő változásokat, ha azok kellőképpen nagyok ahhoz, hogy ellenálljanak mindenféle kísérletnek, ami rossz - az ellenkező - irányba tereli őket. Saját sikereinkből akkor tanulhatunk, amikor szakterületünkön minden megfelelően alakul, és ez arra ösztönöz bennünket, hogy még nagyobb erőbedobással folytassuk, amit elkezdtünk. Ez gyakran hozzásegít bennünket ahhoz, hogy elérjük addigi legnagyobb sikerünket. Egy pechsorozat demoralizáló hatással lehet ránk, mégis mindenkinek szüksége van arra, hogy újra és újra hibázzon, ennek hiányában ugyanis félő, hogy nem próbálgatjuk saját határainkat. Különböző mentalitású és kvalitású vezetők ugyanakkora sikereket érhetnek el saját szakterületükön, mint társaik. Emellett azonban az alkalmazottak is hozzájárulhatnak ahhoz - azzal, hogy mindenki igyekszik kihozni magából a maximumot -, hogy felettesük ,jól muzsikáljon” a vezetői szerepben. A vállalatvezetők esetében nagyobb súllyal esik a latba az, hogy kedveljék az alkalmazottaikat, mint az, hogy az alkalmazottak kedveljék őket. Egy vérbeli vezető erőssége abban rejlik, hogy meglátja és kiaknázza azokat a lehetőségeket, amelyek a csoport hatékonyságát elősegítik, mindemellett viselkedése nem üt el a csoport többi tagjának viselkedésétől. Rossz megítélést szül azonban, ha egy jó főnökről kiderül, hogy feltétel nélkül bízik az ösztöneiben. Ezek lehetnek ugyanis a legfontosabb és legemberibb dolgok, csaták, amelyeket lehetetlen megnyerni, de pont ezért mindenképpen meg kell próbálnunk. A legképtelenebb feladat az, amikor felismerjük, hogy eleve veszett ügyért dolgozunk, (hvg.hu)
