Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-25 / 170. szám, kedd
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 25.- Kérem DVD-n a Hófehérkét és a hét törpét, az Ali Babát és a negyven rablót meg a dunaszerdahelyi tízes gyilkosságot... (Peter Gossányi rajza) Medvegyev szerint a fogyasztókat és termelőket egyformán figyelembe kell venni Gazprom: Moszkva nem hisz az energiachartának TALLÓZÓ Érdemi vita kell az autonómiáról Mindaddig nem alakulhat ki érdemben autonómiavita a romániai magyar közösség képviselői között, amíg a felek csupán a párbeszéd fontosságát hangsúlyozzák, de a dialógus nem kezdődik meg érdemben - ezt a gondolatot fejtette ki tegnapi számában a Szabadság. A kolozsvári napilap felidézi az erdélyi magyarság két vezető személyisége - Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke - között Tüsnádfürdőn lezajlott vitát. Ami Tőkést illeti, a cikk írója úgy látja: az általa vezetett, meglehetősen megosztott ellenzéki csoport kifulladt. A radikális oldal, úgy tűnik, képtelen visszanyerni a kilencvenes évekbeli formáját, nem tud már olyan markáns üzenetet megfogalmazni, amit újszerű és értelmes tervként fogadna a tömeg - véli a szerző, valószínűnek tartva, hogy ebben a csoportosuláson belül már jó ideje mutatkozó törésvonalak is közrejátszanak. A református püspök azért szorult vissza a nyilvánosságból, mert képtelen hírértékű témákkal előállni - olvasható a kommentárban, amely szerint e tekintetben összehasonlíthatatlanul frissebb a Markó-féle kommunikáció. Az RMDSZ elnökének azonban jelentős helyzetelőnyt biztosít a szövetségi elnöki és a miniszterelnök-helyettesi tisztség betöltése - fűzi hozzá a szerző. Az RMDSZ szemszögéből pedig azért fontos a külső ellenzékkel folytatott párbeszéd látszatának megőrzése - folytatódik a fejtegetés -, mert most már a csúcsvezetőség is egyre jobban fél attól, hogy a szövetség elveszíti a romániai magyarság körében erős legitimitást biztosító sokszínűségét. A Szabadság szerzője felhívja a figyelmet arra, hogy az RMDSZ-en belüli, mára már letisztult erőviszonyok nem jelentenek garanciát az ötszázalékos parlamenti küszöb eléréséhez. Ehhez hozzájárul a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) hamarosan megtörténő bejegyzése. Ez a szervezet egy-két százalékos támogatás megszerzésével kétségtelenül kiütheti az RMDSZ-t a parlamentből, de nem veheti át a helyét. Tehát az MPSZ projektje egyelőre csak arra elegendő, hogy parlamenti képviselet nélkül maradjon az erdélyi magyarság - olvasható a lapban. Az RMDSZ vezetőinek még nincs elképzelésük arról, hogy milyen feltételekkel lehetne visszafogadni a szövetségből távozottakat és a visszatérni óhajtókat - úja a továbbiakban a szerző, megállapítva: e nagy visszatérésnek - az RMDSZ reményei szerint - lehetőleg úgy kellene lezajlania, hogy ne borítsa fel a szervezet jelentős erőfeszítéssel kivívott stabilitását. Az ellenzéki csoportosulást képviselők nyilatkozataiból pedig kiderül, hogy ők csak nagyon konkrét alku, vagyis funkciók biztosítása révén hajlandók ismét beállni az RMDSZ soraiba. A cikk úója úgy véli: a politikai csatározások és pozíciókeresések közepette elsikkad a főbb célkitűzések tisztázása. (MTI) Jelenlegi formájában elfogadhatatlan Oroszország számára a nemzetközi energiacharta, jelentette ki Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök-helyettes. GŐZÖN ISTVÁN A Gazpromot igazgató testület elnöke az Ekszpert című gazdasági hetilap legutóbbi számában nyilatkozott, egy héttel az után, hogy a Nyolcak szentpétervári csúcstalálkozóján a legfejlettebb ipari demokráciák első számú vezetői sem tudták rábírni Vlagyimir Putyin orosz elnököt az energiacharta elfogadására. Dmitrij Medvegyev, akit Putyin elnök egyik, jelenleg leginkább esélyesnek látszó utódaként emlegetnek, a terjedelmes inteijú- ban kifejtette, hogy Oroszország globális nagyhatalom az energiaiparban, jelentős termelő, fogyasztó és tranzitszállító, ezért számára elfogadhatadan olyanféle energiacharta, amelyet alapvetően a fogyasztók szigorú védelmének szempontjai szerint fogalmaztak meg. „Minden üzlethez két fél szükséges. Ezért a dokumentum egy részét át kell írni úgy, hogy „Az amerikai fogságban lévő iraki őrizetesek kínzása a felsőbb katonai vezetők tudtával történt és az Abu Graib börtönbeli durvaságok napvilágra kerülése után is folytatódott” - állapította meg a Human Rights Watch amerikai jogvédő szervezet most nyilvánosságra hozott jelentésében. A foglyokkal szembeni kíméletlen bánásmód miatt kemény bírálatok érték az Egyesült Államokat, miután két évvel ezelőtt kirobbant a botrány az iraki Abu Graib börtönben elkövetett visz- szaélések miatt. A börtönőri feladatokat ellátó amerikai tartalékosok kegyetlenkedéseiről tanúskodó - szórakozásból készített tükrözze az energia piacán kialakult új egyensúlyt és érdekeket. Akár új globális energiakonvenciót kell kidolgozni” - jelentette ki. A vezető orosz politikus arra figyelmeztetett, hogy nem lehet megteremteni a fogyasztók számára a szállítások biztonságát, ha a termelők nem számíthatnak a felvevő piac biztonságára. Mint mondta, a fogyasztók és a termelők érdekeit egyenlő mértékben kell figyelembe venni, Dmitrij Medvegyev szerint a világon még nem akadt olyan ország, amely ne élt volna protekcionista intézkedésekkel. ami elsősorban a befektetési kockázat terhének megosztását jelenti. Medvegyev szerint a kockázat megosztásának elvét szolgálja az is, hogy a nagy orosz energiacégek részvénycserére törekednek külföldi partnereikkel. Ennek a stratégiának a keretében a Gazprom a külföldi cégeket csak olyan mértékben engedi be az oroszországi kiaknázásba, amilyen mértékben ennek fejében fotói bejárták és megdöbbentették a világot. A Human Rights Watch New York-i központú szervezet első kézből, Irakban szolgálatot teljesített katonáktól származó információkra hivatkozott dokumentumában. A jelentés szerint rendszerszerű volt, hogy a foglyokat verték, kutyákkal félemlítették meg, nem engedték aludni és egyéb módon kegyetlenkedtek velük 2003-2005-ben. A panaszt tenni próbáló katonákat goromba módon visszautasították. A Pentagon máig hivatalos állásfoglalása szerint tizenkét vizsgálatot folytattak, de egy esetben sem derült fény arra, hogy az erőszakot elnézték vagy bátorították volna. „A foglyokkal való bánásmód alapvetően humánus, és tulajdonrészeket kap tőlük értékesítő hálózataikból. Ilyen részvénycserébe eddig csak a Gazprom két német partnere, a BASF és az E.ON ment bele, németországi, illetve magyarországi leányvállalatokon osztozva vele. Az orosz kormányfő első helyettese külön kitért arra, hogy az a közelmúltban elfogadott törvény, amely az állami óriásvállalat, a Gazprom kizárólagos exportjogát szentesíti, Oroszország gazdasági érdekeit szolgálja azzal, hogy az orosz szállítók külföldi konkurenciaharcának megakadályozásával az árak csökkenésének veszi elejét. Kiemelte, hogy a kivételes természeti gazdagsággal rendelkező Oroszország nem engedheti meg, hogy a stratégiai nyersanyagok területén lévő lelőhelyei külföldi ellenőrzés alá kerüljenek. A most készülő orosz törvények ezt figyelembe veszik, jelentette ki Dmitrij Medvegyev, aki szerint a világon még nem akadt olyan ország, amely ne élt volna protekcionista intézkedésekkel. A lényeg az, hogy a protekcionizmus korszerű formában történjék és hatékony legyen, tette hozzá. A szerző az MTI moszkvai különtudósítója mindig is az volt” - idézték Mark Ballesteros alezredest a jogvédők. A Human Rights Watch jelentése szerint az egykori amerikai katonák beszámolói azonban ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják. A washingtoni kormány által hangoztatott véleménnyel szemben a visszaélések nem kivételesek, hanem szokványosak volt. A katonai elöljárók elnéző magatartást tanúsítottak, az erőszak a vallatási módszerek része volt. Eddig tizenegy amerikai katona kapott büntetést az iraki visszaélésekkel kapcsolatban. Egyetlen magas rangú tisztet sem állítottak bíróság elé az Egyesült Államokban. A szerző az MTI washingtoni tudósítója Washington: a rabokkal való bánásmód alapvetően humánus, s mindig is az volt Abu Graib után is „szoktak” kínozni HOFER LÁSZLÓ KOMMENTÁR " A kísértetek házhoz jönnek BARAK LÁSZLÓ Minden eladó, csak egy kicsit drágább - így a cinikus közhely, amely nyilván az „eladó az egész vüág” alaptételre épül, s mint a közhelyek általában, cáfolhatadan igazságtartalmat hordoz. Ne foglalkozzunk most azzal, hogy mi mindenért képes az ember pénzt adni, annál is kevésbé, mivel mi itt, a Csallóközben úgysem lennénk képesek überelni az egész való világot. Még jó, hogy volt (van) minekünk itt maffiánk. Amelynek tagjaitól annak „fénykorában” ugyan utálkozva retteg(t)ünk, bizonyos értelemben viszont valószínűleg szinte minden csallóközi halandó (bizony!) rajtakapta volt már magát azon, hogy az 1999-es dunaszerdahelyi Fontá- na-beli mészárlás tényét és a vonatkozó hírhedtséget bizonyos helyzetekben úgy kezeli, mint egy New York-i a Szabadságszobrot vagy a párizsiak az Eiffel-tornyot... Végső soron, urambocsá!, a valaha legendás (jelenleg sajnos a béka feneke alatt vegetáló) foci- csapaton, a DAC-on kívül ugyan mi a fészkes fenével kérkedhetnénk...! így fest hát valahogy egy pokoli csürhe jelképes (aszinte mindig jótékony időnek köszönhetően, egyre kevesebbek számára szégyenletes) mennybemenetele... Úgy ám, így válik általában a mégoly véres, arcpirító valóságból romantikus mítosz, legenda. Nem utolsósorban pedig üzlet! Merthogy, állítólag, tényleg kemény zsozsóért árusíttatik mifelénk a földi pokol egyik fejezete után pontot tévő végkifejlet dokumentuma, amely tíz, a legkülönfélébb okokból félresiklott egzisztencia csúfos halálával végződött annak idején. Azóta is, lásd, múlt fent, itt kísértenek ezek a holt lelkek, mintha hiába végezték volna annak idején testi mivoltukban, húgyban, vérben... Pedig kétségtelenül megszégyenültek a fölöttünk gyakorolt hatalommal, „hatalmukkal” egyetemben! Amely persze soha nem volt méltán kiküzdött, ha van egyáltalán ilyesmi, kiérdemelt hatalom! Lévén eredendően az erkölcstelenségre; a nemtelen erőszakra, az embertelen mocsokra épült... Hét év múltán, íme, puccos ötórai teák, laza tinédzserbulik, sznob kerti partik programjává avanzsáltak mégis a latrok! Kemény pénzért fúrnak a piacon, valószínűleg olyan kalmárlelkű zsaruk jóvoltából, akik alapjában véve nyomelemeikben sem különböznek azoktól az alapvetően mindig gyáva gyilkosoktól, tolvajoktól, köztörvényes gazemberektől, akiket most hulla mivoltukban tesznek közszemlére, a cirkuszt és kenyeret a népnek - a pénzéért - elve alapján. Tanulságként talán mégis épp az efféle árulásnak köszönhetően erősödhetünk meg abbéli hitünkben, hogy előbb-utóbb mindig elmúlik a világ dicsősége... Persze, holtbiztosnak kellene lennünk abban, hogy volt, van neki egyáltalán. Mármint dicsősége, amely ez esetben is paradoxon ugyan, de kizárólag emberléptékű lelki fenomén... Amely sajnos igencsak megkérdőjelezhető mostanában, kivált e tájakon. Lévén az állampárti diktatúra okozta fertőző kórból lábadozunk még mindig. Amelynek végső soron szintén a következménye volt, hogy a szabadságeszményt hordozó rendszer- váltás a felszabadult felemelkedés helyett emberi mivoltukból tökéletesen kivetkőzött, anyaszülte emberek csürhéje kerülhetett egy rövid időre a piedesztálra. Mentségünk, ha van is, nincsen. Esetleg majd ha a föld kinyomja belőlünk a bűnt, amellyel megfertőződtünk. Míg azonban a tehetedenül heverő testek fölött pásztáz a kamera, abban reménykedhetünk, ha a számunkra csak perverz élvezetet is nyújt az undorító látvány, a gyerekeink, unokáink egyszer s mindenkorra megjegyzik általa, hogy a hatalmi észvesztésnek előbb-utóbb mindig ugyanaz a vége... Addig is jó szórakozást kívánunk, büszke csallóköziek...! Az írás a Csallóköz e heti számában is megjelent Ukrajna arca JARÁBIK BALÁZS Fekete kormány- és rendőrautók szirénájától volt hangos a hét végén Kijev. Végre felébredni látszódott a kormányzó narancsos elit, amely a márciusi parlamenti választások után képtelen volt újra megegyezni a narancsos kormány átalakításában. Juscsenko elnök tehetetlen- ségét vagy keUedenségét elunva a szocialista (egyébként a narancsos táborba tartozó) Moroz ugyanis megegyezett a parlamenti választásokat megnyerő, de koalíciót alkotni képtelen Janukovics vezette Régiók Pártjával és a kommunistákkal. Ez lépésre kényszerítette az amúgy döntéshozatalra általában képtelen ukrán politikai elitet: Julia Timosenko Blokkja és a Pora ifjoncai a pariament feloszlatását s új választások kiírását követeli, sátrat bontottak Kijev főterén a „válságellenes koalíció” ellen, a régi szép időkre emlékezve. Juscsenko elnök Mi Ukrajnánk pártja pedig elindította a „szirénázó rendőrautó” diplomáciáját. Mivel tegnap járt le az alkotmány által előírt határidő az elnöki döntéshez, legfőbb ideje volt a hétvégén valamihez fogni... A krízisből való legvalószínűbb kiutat egy helyi taxis vázolta fel, mialatt a szirénázó rendőrautók okozta dugóból próbáltunk kikecmeregni. Számára a narancsos forradalom volt az első jele, hogy a Kucsma volt elnök fémjelezte egykori szovjet nomenklatúra végre ellenfelet kapott Ukrajna ukránul beszélő, a Nyugat felé orientálódó, feltörekvő elitjében. A narancsos forradalom meghozta az új elit első győzelmét, de az, nem lévén elég ideje a kiforrásra, gyorsan megkopott a kormányzásban. A márciusi parlamenti választás már a két elit harcát hozta, de az - az országban egyre inkább terjedő apátia miatt-valószínűleg a kiegyezést hozza el. Ukrajna jelenlegi politikai helyzetének ez felelne meg leginkább. A sátortábor legnépszerűbb szlogenje szerint Timosenko Ukrajna arca, Janukovics pedig az alfele. Nem biztos azonban, hogy a hátsó részből miniszterelnök lesz. Helyi szakértők (taxisofőrök) szerint ugyanis a szembenállást szimbolizáló Janukovics helyett a Régiók Pártjának és Kelet-Ukrajnának az igazi vezére, Rinat Ahmetov léphetne a politikai porondra. Az ország leggazdagabb oligarchája talán hasznosabban szolgálná a mai Ukrajnát, mint az arca. Bocs, Juha.
