Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-24 / 169. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 24. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ Kalózok vannak az Al-Dunán? Kalózok veszélyeztetik a du­nai hajózást a folyó kelet-euró­pai szakaszain - írta a legna­gyobb vasárnapi brit konzer­vatív lap, a The Sunday Teleg­raph. A lap szerint a főleg Ro­mániában előforduló rajtaüté­seket általában holdtalan éj­szakákon követik el a dunai kalózok, akik kishajóikkal a ki­szemelt hajó mellé horgonyoz­nak, kötelekkel felmásznak a fedélzetre, és visznek, amit tudnak. Legutóbb a napokban a romániai Galati kikötőjében egy kamionokkal, személyau­tókkal és utasokkal teli bolgár kompot ért támadás. A The Sunday Telegraph szerint a tolvajok végigrabolták a hajót, pénzt és értéktárgyakat keres­ve kifosztották az autókat, és még a komp fényszóróit és ká­beleit is kitépték. Ezután mo­torcsónakjaikkal elszáguldot­tak. Egy szerb hajó legénysé­gének tagjait összeverték és arra kényszerítették, hogy a vízbe ugorjának. Ján Slota: részeg voltam, amikor annak idején arra buzdítottam, hogy tankokkal menjünk Budapest ellen £1 kellett volna űzni a magyarokat? A nacionalista Ján Slota a Lidové noviny hétvégi szá­mában végre bevallotta: ré­szeg volt, amikor hallgató­ságának azt javasolta, ülje­nek tankokba, és rombolják le Budapestet. A kormány- párti politikus szerint nem a magyarokkal van baja, hanem az MKP-val. KOKES JÁNOS Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kisebbségellenes kiro­hanásairól, szélsőségesnek mi­nősített magyarellenes kijelenté­seiről elhíresült elnöke egy cseh lap szombaton közölt interjújá­ban jelezte: irigyli a cseheket, hogy elűzték országuk területéről a németeket, s ezért ma már nincs olyan problémájuk velük, mint a szlovákoknak a magyarokkal Szlovákiában. A Robert Fico ve­zette új szlovák kormánykoalíció egyik pártjának elnöke a konzer­vatív Lidövé novinyben megjelent beszélgetésben keményen bírálta a cseh pártokat és politikusokat, hogy „normális” pártnak tartják a Magyar Koalíció Pártját, amely­nek állítólagos célja Szlovákia szövetségi állammá való átalakí­tása, a trianoni szerződés és a Be- neš-dekrétumok átértékelése. „Ha a Beneš-dekrétumokat semmissé nyilvánítanák, az egész Közép-Európa számára hatalmas problémát jelentene. Csehország számára jóval nagyobb probléma lenne, mint Szlovákia számára. Ha egyszerre kétmillió - s a hatá­ron túl születettekkel együtt talán ötmillió - német most visszaözön- lene Csehországba, hát akkor cseh testvéreinknek bizony iszo­nyú problémájuk támadna” - je­lentette ki Slota. Megjegyezte, hogy pártja nem a magyarok ellen van, hanem az MKP azon képviselői ellen harcol, akik kisebbségként elnyomják a többségi nemzetet, mégpedig an­nak saját területén. Amíg az MKP képviselői Szlovákiát nem tekin­tik hazájuknak, hanem Nagy-Ma- gyarország részének, addig ő a párt betiltása mellett lesz. Az MKP által követelt politikai autonómiát Slota nagyon veszélyesnek tartja. „Képzelje el, hogy Csehországban kikiáltanák a cseh-német köztár­saságot. Ha ennek a veszélye fe­nyegetne, maguk is másképpen gondolkodnának. Nagyon nehéz lenne maguknak” - válaszolt Slo­ta arra a kérdésre, hogy miért el­fogadhatatlan számára az MKP- nak az autonómia megvalósításá­ra tett törekvése, amikor Európá­ban már sok autonómia létezik. A beszélgetés szerzőjének, Ľu­boš Palatának megjegyzésére, mi­szerint a csehek tehát örülhetnek annak, hogy a II. vüágháború után már kiűzték a németeket, Slota kijelentette: „Inkább nem mondok semmit. Én cseh baráta­inknak, testvéreinknek kívánom, Slota: Rozsnyón szobrot kapott Kossuth, a szlová­kok gyilkosa, Kassán pedig Rákóczi, aki 80 ezer szlovákot gyilkolt meg. hogy ilyen nyugodtak legyenek, mint amilyenek, s mutogathassák izmaikat. Én irigylem őket” - vá­laszolt a szlovák politikus, aki úgy véli, hogy a szlovákok az egykori történelmi Magyarországon ezer évig „rabszolgaságban” éltek. Slota azt állította, hogy Dél- Szlovákiában a magyarok ural­kodnak, és „a Szlovák Köztár­saság felségterületén” elnyomják a szlovákokat, s ott szlovákul nem lehet senkivel szót érteni. Rámutatott: Míg Komáromban Cirill és Metód hittérítők szobrát a Matica slovenská székházának a bejárata fölé tudták csak elhe­lyezni, addig Rozsnyón „szobrot, emeltek Kossuth Lajosnak, a szlovákok gyilkosának, aki aláír­ta Štúrék (szlovák nemzeti moz­galom a 19. század közepén) ha­lálos ítéletét, Kassán pedig Rá­kóczinak emeltek szobrot, aki 80 ezer szlovákot gyilkolt meg”. At­tilának, aki „egész Európában gyilkolt” pedig Szlovákia-szerte vannak emlékművei. „Ezek után valaki még csodálkozik, hogy lé­tezik az SNS, amely azon szlová­kok jogaiért harcol, akik ezer évig éltek magyar elnyomás alatt” - fejtette ki Slota. Ami pe­dig a nagypolitikát illeti, a nem­zetiek vezére ismét nyíltan kije­lentette, ellenzi Szlovákia NATO- tagságát, ám kénytelen tisztelet­ben tartani ezt a tényt, viszont az ország európai uniós tagságát tá­mogatja. A Lidové noviny nem felejtette el hozzátenni, hogy ez a politikus napjainkban Szlovákiá­ban a népszerűségi lista második helyén áll. London 45 ezer „nemkívánatos" román és bolgár bevándorlóra számít a két ország EU-csatlakozása után Biztonsági kockázatot jelentenek az új letelepedők MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A brit kormány 45 ezer „nemkí­vánatos elem” nagy-britanniai le­településétől tart Romániából és Bulgáriából a két kelet-európai ország jövőre esedékes EU-csatla­kozása után - áll a brit belügymi­nisztérium egy belső figyelmezte­tésében, amely a The Sunday Times birtokába jutott. A lap által látott bizalmas leirat szerint a bel­ügyi illetékesek külön „figyelmez­tető indexed’ állítottak össze ro­mán és bolgár állampolgárokról, akiknek zöme a bűnözéssel áll kapcsolatban, vagy biztonsági kockázatot jelent. A dokumentum szerint félő, hogy a brit kormány a román és a bolgár EU-csatlakozás után nem tudja majd elejét venni e személyek nagy-britanniai lete­lepedésének és annak, hogy szoci­ális kedvezményekért folyamod­janak. A belügyminisztériumi lei­ratból kiderül az is, hogy a brit kormány Románia és Bulgária uniós tagságának első évében 60-140 ezer bevándorlóra számít a két országból. Nem hivatalos elemzések is több tízezres bevándorlási hullá­mot jósolnak. Az egyik vezető londoni társadalmi-gazdasági kutatóintézet, az Institute for Public Policy Research (IPPR) áprilisban kiadott átfogó prognó­zisa szerint a két ország belépése utáni egy évben 41 ezer román és 15 ezer bolgár érkezik a brit munkapiacra. Nagy-Britannia volt az egyetlen nagy uniós tagál­lam, amely a bővítés pillanatától lemondott a csatlakozási szer­ződés által lehetővé tett munka- erő-beáramlási korlátozásokról, és 2004 májusában teljesen meg­nyitotta munkapiacát a kelet-eu­rópai új tagországok előtt. A brit kormány annak idején azzal szá­molt, hogy évente 5-13 ezer kö­zött lesz az új tagállamokból ér­kező munkavállalók száma. Ez­zel szemben csak az első évben 117 ezren jegyeztették be mun­kavállalásukat Nagy-Britanniá- ban, és nem hivatalos becslések szerint számuk ma már megha­ladja a 600 ezret. A brit munka- és nyugdíjügyi minisztérium legfrissebb adatai szerint csak a márciussal zárult 2005-ös pénzügyi évben - az egy évvel korábbihoz képest - 145 százalékkal 270 ezerre emelke­dett a letelepedésüket újonnan bejegyeztető kelet-európai uniós polgárok száma Nagy-Britanniá- ban. Csaknem kétharmaduk - mintegy 170 ezer új kelet-európai munkavállaló - Lengyelországból érkezett. Nem hivatalos becslések szerint az EU-bővítés óta hosz- szabb-rövidebb időre Nagy-Bri- tanniába érkezett lengyelek szá­ma a letelepedésüket be nem je- gyeztetőkkel együtt elérheti az egymilliót is. A The Sunday Times által idézett belügyminisztériumi leirat annak veszélyére figyelmez­tet, hogy a közvélemény „belefá­radhat” az EU-bővítésbe, és felül­kerekedhet az az érvelés, hogy „most már elég”. KOMMENTÁR Ki nevet a végén? BARAK LÁSZLÓ Finisei az érzelmektől is vegyes kormányalakítási procedúra, az ilyenkor óhatatlanul szokásos kincstári, ellenzéki és mediális sükete­léssel együtt. Robert Fico az ölébe hullott hatalom tudatában grün- dolta kormányát, némi meglepetésre meglehetősen szokaüan mó­don, hiszen egyelőre cement, vagyis kormányprogram nélkül folyik a hatalmi fundamentum betonozása... Vannak, akik választási fiaskó okozta sebeiket nyalogatják - okkal leginkább a bigott keresztényde­mokraták (KDH). Róluk ugyanis kiderült, hogy - főként politizálá­suk természetéből adódóan - kihalással fogyatkozik a szavazóbázi­suk. Vagyis, nemcsak június 17-e miatt. Ezért még érthetetlenebb, hogy miért pályáztak vajon egyes befolyásos potentátjaik a jobbol­dal vezető pártvezérei szerepére, mégpedig a sokkal korszerűbb, gyakorlatiasabb, „liberális keresztényekkel” a Dzurinda-féle SDKÚ- val szemben. Olyannyira, hogy e téves rögeszme megvalósítása ér­dekében idő előtt dezertáltak a kormányból. Ellentétben a Magyar Koalíció Pártjával, amely a végsőkig kitartott Dzurinda mellett. Holott, politikusai számtalanszor voltak célpontjai és kárvallottjai az exkormányfő sajátos praktikáinak. Választói azon­ban, legalábbis a választási eredmények szerint, ennek ellenére is respektálták e majdnem kényszerű hűséget, amelynek megítélése tekintetében ezért nincs helye holmi érzelmeknek. Ugyanez vonat­kozik arra a kínos közjátékra is, hogy Fico kikosarazta a pártot a kor­mányalakítási tárgyalások során. E tény sem irracionális ám, bármit sugalmazzanak is némely médiabeli mesterlövészek...! Fico ugyanis épp olyan populista, nemzeti radikalizmussal is föltuningolt, zsák­mányszerzésre utazó pártokat terelt be a közös akolba, mint ami­lyennek megcsinálta a sajátját. Csak azért, hogy gond nélkül tartat­hassa majd velük a lépést, na és a pofájukat is... Idővel így könnye­dén lenyúlhatja majd cinkosai választóit. Ellentmondásnak tűnhet ugyan, de a választások másik nyertese nem más, műit Mikuláš Dzurinda. Aki nyolcévnyi, bizonyos elemei­ben ugyan valóban vitatható, viszont tagadhatatlanul sikeres kor­mányzás után - értsd, a szlovákiai gazdaság külföldről is megcsodált gatyába rázását - kétségtelenül megszilárdította vezető pozícióját a jobboldalon. Lásd, mint fent, a KDH rovására is. Jó ez az MKP-nak is. Akárcsak az, hogy Fico elutasította felkínálkozását. Amelynek legfőbb MKP-beli szorgalmazói a koalíciókötést komoly feltételrend­szerhez kötő gyakorlati gondolkodású értelmiségieken kívül - lát­szólagos paradoxonként - a magyar párt ez ideig legádázabbnak mutatkozó, militáns, nemzeti radikalizmussal és zavaros autonó­miaeszményekkel operáló politikusai, egzisztenciális függőségük okán állami hivatalnokai és egyéb vérszívói voltak. Utóbbiak bizo­nyíthatóan szinte alázatosan, műiden áron tülekedtek a kormányba. Amely tény viszont csak fokozza eme érdekcsoportok prominensei ún. nemzeti elhivatottságának hiteltelenségét. így nőtt össze, ami összetartozik, mindkét térfélen. Az ellenzékbe szorult exkormány- pártok - hangsúlyosan, az MKP is - most már akkor nevethetnek majd a végén, lehetnek ismét győztesek, ha megtisztulnak hatalmi ballasztjaiktól, torkos klienseiktől és szalonképtelen bohócaiktól. JEGYZET Előbb elvesz, aki osztogat HORBULÁK ZSOLT Robert Fico és a hozzá hasonlók, akik előszeretettel tüntetik fel magukat az egyszerű emberek támogatóinak, igazságosabb, szolid'árisabb adórendszert és ál­lamot emlegetnek. Mondják, „majd az állam” segít. Ez akár igaz is lehetne, hiszen miért ne fizethetnének többet a gazda­gok? Nyugodtan bevallhatjuk: az egykulcsos adó a kezdet kez­detén nagy talány volt, egy olyan kísérlet, mely később be­járta Közép- és Kelet-Európát. Annak idején maga Ivan Mikloš is idegenkedett tőle. Aztán vala­hogy mégis meggyőzték, és a vé­gén az új rendszer meglepően si­keres lett, amihez aztán már ő is örömmel adta a nevét. Mert mi ennek az adórendszernek az előnye? Egyszerű, átlátható, alig van henne a kiskapu, törli a kedvezményeket, és nem utolsó­sorban megtölti az államkasszát. Viszont az is igaz, hogy az új adórendszer nem segített min­denkin egyformán. Megint azok jártak jobban, akiknek nagy volt a jövedelmük. Most az új kor­mány ideológusai meg szeretnék bontani az egyszerűséget, és va­lamiféle többletjuttatást szeret­nének kialakítani a szegényebb rétegeknek. Mielőtt gyorsan he­lyeselni kezdenénk, gondolkoz­zunk el: kik azok, akik általában ki tudják használni a kedvezmé­nyeket? A rászorulók? Legyünk őszülték: nem. Akár tetszik, akár nem, Kö- zép-Európában leginkább az ügyeskedőknek áll a zászló, akik megtalálják az adóelkerülés és az adócsalás különböző fajtáit, és akiknek sikerült néhány év alatt százmilliók és milhárdok tulajdonosaivá válniuk. Ha sé­rülnének az egykulcsos adó alapelvei, ismét kedvezmények sokaságát vezetnék be, újra csak a nagyon gazdagok járnának jól, akik mindezt ismételten kihasz­nálhatnák. Ha fellazul a rend­szer, újra ők lennének az elsők, akik a haszonélvezői lennének. Ez az út aztán előbb-utóbb hi­ányhoz vezetne, amit persze be kell majd pótolni. Honnan lenne rá fedezet, a gazdagoktól? Ugyan már! A szükséges adót megint csak a bérből és fize­tésből élőkön hajtanák be, azo­kon, akik könnyen ellenőrizhető jövedelemmel rendelkeznek. Tu­datosítani kell: nincs állami pénz, csak a mi pénzünk van! Az állam abból gazdálkodik, amit tőlünk elvesz! Az állami támoga­tás leginkább azoknak üzlet, akik dönthetnek róluk, vagyis a megfelelő pozícióban ülő politi­kusoknak. A munkából élő em­berek érdeke a kis állam és a vi­lágos szabályok, a többivel elbol- * dogulnak maguk is. Itt az ideje, hogy megértsük, nem az az ál­lam a jó, amelyik sokat ad, ha­nem az, amelyik keveset vesz el. (Elek Tibor rajza Szöveg nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents