Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-03 / 152. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 3. www.ujszo.com Mindenkit vár a Szikince-Ghymes Fesztivál Egyedülálló kezdeményezés ELŐZETES Párkány. A Párkány és Vidéke Kulturális Társulás, a Ghymes együttes és az Eurohíd Alapít­vány július 7-én és 8-án első al­kalommal rendezi meg Kémén- den a Szikince-Ghymes Feszti­vált. A színházi előadást, ko­molyzenei koncertet, irodalmi matinét is felvonultató rendez­vény ötletgazdája, Szarka Gyula, a Ghymes alapítója szerint egyre nagyobb az igény az olyan sza­badtéri fesztiválokra, amelyek nem csak Magyarországon zajla­nak, palettájukon pedig színházi produkciók, báb- és utcaszínházi előadások, gyermekprogramok is találhatók, tehát fiatal, kis­gyermekes családok is több napig szórakozhatnak. Maga az ötlet a kapolcsi Művészetek Völgye min­táját követi, természetesen nem olyan méretben, de a párkányi régióban később több helyszínen is zajlana. „A cél az, hogy egy­szerre mutassuk be a magyar kultúra, s a Kéménd, Zalaba, Kis- gyarmat, Garampáld és Párkány által behatárolható terület jelleg­zetes értékeit” - mondta Himm­ler György, a Párkány és Vidéke Kulturális Társulás elnöke. Idén még Kéménden zajlik minden, a tervek szerint viszont a jövőben Kisgyarmat, Garampáld és Zala­ba is helyszíne lesz akár egy „paj­taszínháznak”, koncertnek, hi­szen a térség turisztikailag is vonzó, biciklitúrákra, természet­látogatásra is rendkívül alkal­mas, bor- és szőlőkultúrája is ne­vezetes. Ocskay Gyula, az Ister- Granum Eurorégió szakelőadója szerint a fesztivál meghonosítá­sával kulturálisan az említett Szi- kince menti falvak újjáéledésé­ben is segíteni tudnak. Benefi László kéméndi polgármester tá­jékoztatása szerint a Szikince- Ghymes Fesztiválnak otthont adó Szerelem-sziget már a hatvanas években is pompás szórakozó­helynek számított, legendás kon­certek, akkori magyarországi kultuszzenekarok fellépéseinek emlékét őrzi, s gyakori pihenőhe­lye volt a vízi sportok, a csónaká­zás kedvelőinek is. A mostani fesztiválra a nagyszínpadot és a nézőteret teszik rendbe, ugyan­akkor a jövőben egy egész pi­henőkomplexumot szeretnének létrehozni. A kétnapos fesztivá­lon többek közt fellép a L’art pour L’art Társulat, Gerendás Péter és együttese, a Győri Vonósnégyes Mozart-művekből ad ízelítőt, a Forrás Színház pedig Moliére klasszikusát, a Fösvényt viszi színre. Természetesen lesz Ghymes-koncert, itt lesz a Kor­zár, s ki ne felejtsük az irodalmi sátrat, ahol Kukorelly Endre, Né­meth Zoltán, Balogh József, Var­ga Csaba beszélgetnek majd, ezúttal a borról. A gyerekeket bábműsorokkal szórakoztatják, eljön Kóka Rozália mesemondó is. A helyszínen sátorozni lehet, a faluban vendégszobák is rendel­kezésre állnak. Napijegy egy főre 200 korona, két napra 300 koro­na, gyerekeknek a belépés ingye­nes. (buch) Befejeződött a trencsénteplici Art Film Két magyar siker született ÚJ SZÓ-HÍR Trencsénteplic. Szombaton ünnepélyes gálaműsorral és díjki­osztással ért véget a trencséntep­lici Art Fűm fesztivál. A szemle végére ismét ellátogatott Tren- csénteplicbe Franco Nero olasz színész, aki 1995-ben az elsők kö­zött kapta meg a Színészmisszió Díjat. Ezúttal ő adta át a fesztivál nagydíját, a Kék Angyalt David Dencik dán színésznek az Olcsó teleregény című svéd-dán film­ben nyújtott színészi alakításáért. A John Irvin rendező által veze­tett nemzetközi zsűri a kínai Wang Xiaoshuaunak ítélte a leg­jobb rendező díját Šanghaji ál­mok című mozgóképéért. A leg­jobb operatőr díjával az orosz Ju­rij Klimenko munkáját ismerték el. Két magyar siker is született Trencsénteplicben: Hajdú Sza­bolcs a legjobb forgatókönyv díját kapta Fehér tenyér című filmjé­ért, Kenyeres Bálint Before Dawn című munkáját pedig a legjobb rövidfilm díjával jutalmazták. Az Art Filmen idén Arany Ka­mera-díjat vehetett át Andrzej Wajda lengyel és Dušan Hanák szlovák rendező. A Színész­misszió Díjat is ketten kapták meg, Jacqueline Bisset angol szí­nésznő, valamint Ľubomír Lipský cseh színész - ezúttal az ő táblá­juk került fel a Dicsőség Hídjára. A 2006-os szemlének, melyen 40 országból érkezett 170 filmet mutattak be, 24 268 látogatója volt. (tébé) SZÉPIRODALMI PÁLYÁZAT A Szlovákiai Magyar írók Tár­sasága (SZMÍT) Az év irodalmi alkotása címmel szépirodalmi pályázatot hirdet szlovákiai ma­gyar (állandó szlovákiai lak­hellyel rendelkező) szerzők szá­mára. A pályázatra benyújtható minden olyan magyar nyelven írt széppróza vagy vers, amely nyomtatásban még nem jelent meg, s amelynek közlési jogával a szerző rendelkezik. Egy szerző csak egy művel vehet részt a pá­lyázaton. Tematikai megkötés nincs. A pályamunka csupán gé­pelt vagy nyomtatott formában, annak minden oldalán jeligével ellátva, postai küldeményként nyújtható be. A pályaműhöz kü­lön, zárt borítékban csatolandó szerzőjének neve és lakcíme. Ezen a borítékon legyen feltün­tetve a pályázó jeligéje is. A külső borítékra pedig kérjük ráírni: Szépirodalmi pályázat. Levélcím: Spoločnosť maďars­kých spisovateľov na Slovensku, AJžbetínské námestie 1, Dunajs­ká Streda 929 01 A pályázatok beérkezési ha­tárideje: 2006. október 1. Pályadíj: 10 ezer korona, valamint a Lip- csey György által felajánlott Kap­csolatok című kisplasztika. A pályázatra benyújtott szépi­rodalmi alkotásokat irodalomkri­tikusokból álló zsűri bírálja el. A zsűri tagjai: Csanda Gábor, H. Nagy Péter és Keserű József. A díjnyertes mű első felhaszná­lási joga a Szlovákiai Magyar írók Társaságát illeti meg. Az év irodalmi alkotása a Bár­ka című magyarországi folyóirat­ban jelenik meg a díjátadást kö­vetően. Az ünnepélyes díjátadásra 2006. november 10-én kerül sor Párkányban, az Őszi írófesztivál keretében megrendezett irodal­mi esten, ahol Az év irodalmi al­kotása egy neves színművész tol­mácsolásában hangzik el. A nem díjazott szövegeket a pályázat kiírója nem őrzi meg, és nem küldi vissza. Karlovy Vary idei fesztiválja a rendezők mustrája: Az elveszett várossal Andy Garcia is új babérokra tör Sherrybaby élete sem édes álom Andy Carcia a Kristály Glóbusszal és lányával Danielával, aki szintén játszik Az elveszett városban (ČTK-felvéfelek) Parádés légtomászshow-val nyitott a 41. Karlovy Vary-i mustra, de rögtön utána már Andy Gardát, a kubai származású amerikai sztárt ünnepelte a közönség. A még mindig fesztiválpalo­tának nevezett, barátságta­lan betonmonstrum nagy­mozijában, a Thermal Szálló színpadán ő volt az első művész, aki az idén életműdíjat kapott. SZABÓ G. lASZLÓ Napfénnyel és hódító hársillattal várta vendégeit Kelet-Európa leg­rangosabb fesztiválja. Andy Garcia azonban bizonyára a Kolonnád festői szépségétől hatódott meg annyira, hogy a Kristály Glóbuszt szorongatva azt mondta: „Nem tu­dom szavakba önteni, mennyire megtisztelő számomra, hogy itt le­hetek. Szebb helyet elképzelni sem tudok ahhoz a filmhez, amelynek nemcsak rendezője és producere, hanem főszereplője és zene­szerzője is vagyok. Az elveszett vá­rossal ide kellett jönnöm, ebbe a lenyűgöző városba.” A fesztivál első perceit azonban a prágai Caban fivérek által rende- zett-koreografált akrobatashow négy szereplője tette izgalmassá. Hatalmas üstdobok zenéjére, tra­pézon lógva szálltak alá a magas­ból, majd gumiasztalon adták elő a Monte Carló-i cirkuszfesztiválra is elvihető, mesterien megkompo­nált számokat. Tűzpiros vászon előtt repdestek, de úgy, hogy a szá­raz jégtől csakúgy „porzott” alat­tuk a gumiasztal, az üstdobokról pedig apró jégdarabok hullottak szerteszét. Látványos produkció volt, lélegzetelállító befejezéssel: a négy fiú, egyetlen elrugaszkodás­sal vagy hat métert szállt felfelé, és így ültek vissza különböző pózban a magasban lógó trapézra. „Aki nem ugrál, az nem cseh” - hozta vissza a futball vébé szlogen­jét Marek Eben, az est műsorve­zetője, majd a közönség soraiban ülő Václav Kalusnak címezve fi­nom iróniával hozzátette: „aki pe­dig nem tud így ugrálni, az vá­lasszon más állampolgárságot!”. Volt, aki még inkább kacagott, de láttam: azok sem voltak kevesen, akiknek arcukra fagyott a mosoly. Nem fogadta egyértelmű tetszés a fesztivál lógóját, František Skála klipjét sem. Azt a két percet, ame­lyet annak idején Jan Svérák, Šaša Gedeon vagy Jan Hrebejk szelle­mes kis történettel, emlékezetes képsorokkal töltötték meg, Skála blődlire fordította. Marek Eben meg is jegyezte a végén: „Lehet, hogy ha majd négyszer, ötször vagy tízszer fogjuk látni, megér­tünk belőle valamit”. Nem titko­lom: nekem ez egyszer is elég volt. Andy Gardát viszont mostantól mindig szívesen látom. Közvetlen, rokonszenves ember, ugyanaz a kategória, mint Robert Redford. Semmi póz, semmi manír. Minden gesztusa emberi, az a pár mondat pedig, amit elmondott a színpa­don, a tavaly ugyanott „szentbe­szédet” tartott Sharon Stone szá­mára is példamutató lehetne. Gar­cia filmje Az elveszett város az öt­venes évek Kubájában játszódik. „Még hatéves sem voltam, amikor a szüleimmel együtt elhagytuk ha­zánkat. Kubát altkor a szabadság szigetének nevezték, apám mégis úgy gondolta, jobb lesz nekünk Amerikában. Nagyszerű filmeket láttam gyerekkoromban, így nem csoda, hogy én is mindig a moziról álmodtam - mondta egy pidt elér- zékenyülve -, de Amerika szeren­csére teljesítette az álmomat. Szí­nész lehetek, és most talán sokak­nak példát mutathatok, hogy aki küzdeni képes, az eléri a kitűzött célját. Ott állt mellettem természe­tesen az apám, és mindig azt hal­lottam tőle: előre, mindig csak elő­re, egy lépést sem hátra!” A fesztivál nyitófilmje Kim Ki- duk tizenharmadik alkotása, Az idő volt, amelyet napjaink egyik legjelesebb rendezője, a koreai film fenegyereke három szóval konferált fel, természetesen az anyanyelvén: „Cseka, cseka, cse- ka.” Én is azt gondoltam, mint mindenki a teremben, hogy Cseh­országot élteti. Tévedtem. Cseka koreaiul annyit jelent: tiktak. így utalt tehát a film címére. Az idő azonban kilóg korábbi rendezései sorából. Ennek nem az általa is szeretett természet szolgál hátté­rül, hanem a nagyváros forgataga, és sokkal több benne a szöveg, mint bármelyik korábbi alkotásá­ban. Ettől persze még remek mun­ka lehetne, de nem az, illetve nem hibádanul jó film. A plasztikai se­bészet csak apropó a történethez. Hősei nemcsak arcukat, identitá­sukat is elveszítik egy idő után. Az élet törvényszerűségeivel ugyanis nem szállhatunk szembe, vagy ha mégis, ne csodálkozzunk, ha a vé­ge tragédiába torkoll - sugallja Kim Ki-duk, aki boldogan jött visz- sza Karlovy Varyba, hiszen a ko­rábbi években már retrospektív so­rozatot is rendeztek itt a munkái­ból. Érthető tehát, hogy szereti a fesztivált, és hogy éppen itt tartot­ta filmje vüágpremieijét. Erős kri­tikusai azonban úgy vélik: Az idő­vel Berlinben is, Cannes-ban is né­mi csalódást okozott volna, ezért hozta Karlovy Varyba, ahol a legin­kább szeretik őt. Danny Trejóval, Roberto Rodri­guez kedvenc figurájával a feszti­vál nyitófogadásán találkoztam. Mondhatom: elképesztő fazon. Az életben is ugyanolyan riasztó, mint például a Desperadóban. Meglepe­tést ilyen értelemben tehát nem okozott. Magasságával, pontosab­ban „mélységével” viszont igen. A kutya sem gondolná, hogy nem egy jól megtermett fickó, hiszen mindig csak a félelemkeltés eszkö­zeként, mindenre elszánt gazem­berként használják. Ehhez képest kenyérre lehetne kenni, ha zsíro­sabb alkat lenne. Félszeg mosolyo­mat viszonozva azonnal a kezét nyújtotta, és bár először láttuk egymást, kedvesen érdeklődött, hogy érzem magam. Vagy ez is csak játék volt a részéről? Éjféli át­verés? Egy üyen arctól - bocsánat a feltételezésért - minden kitelik. Legalábbis az előítéletek szerint. Laurie Collyer filmjében, a ver­senyszekcióban futó Sherrybaby- ben azonban az is kiderül, Danny Trejóról, hogy színészi tehetsége jólelkű vagányok megformálására is feljogosítja. Ilyen szerepet ugyanis, mint ebben a történet­ben, korábban nem játszott. Sherry börtönből jön. Kiengedték. Vonzó, érzéki nő. Drog miatt ke­rült rács mögé. Most megpróbál visszaállni a sorba. Helyét keresi az életben. Kislányát öccse neveli, félje elhagyta. Sherry óvónő lesz, imádják a gyerekek. Csak a saját­ját nem tudja visszaszerezni. Ocs- cse és felesége annyira megszeret­ték a gyereket, hogy képtelenek le­mondani róla, s a kislány is erős érzelmi szálakkal kötődik hozzá­juk. Sherry egyre nehezebben vi­seli ezt a harcot, s egy labüis pilla­natában ismét drog után nyúl. Újonnan szerzett barátja, a marco­na külsejű Dean (őt alakítja Danny Trejo) végig mellette van, a bajban is számíthat rá, a rendőrség azon­ban választás elé állítja: börtön vagy drogelvonó. Sherry ez utób­bit választja, de a hétvégét még a lányával töltheti. Szép és nehéz pillanatokat élnek meg mindket­ten, bár Sherry ismét búcsúzik, a visszaút már érezhetően rövidebb lesz. Maggie Gyllenhaal játssza a nőt, öccse Jake a Túl a barátságon fekete cowboya. Remek szí­nésznő. Nincs egyeden üres pilla­nata sem a vásznon, Collyer alko­tását ő viszi a vállán, és búja erő­vel is, hitelességgel is. Díjesélyes a fűm. Ha nyerni fog, oroszlánrésze lesz benne. A magyar filmek közül eddig Hajdú Szabolcs Fehér tenyerét vetítették jelentős közönségsiker­rel. Mivel a film rendezője a tren­csénteplici fesztiválról utazott Karlovy Varyba, itt tudta meg, hogy a szlovák fürdővárosban dí­jat nyert a film. „A legjobb rendezés, a legjobb operatőr, a legjobb vágás után örü­lök, hogy most a legjobb forgató­könyv díját is elnyertük, ezután már csak arra várok, hogy a leg­jobb film is ez legyen valamelyik fesztiválon - fejezte ki óhaját a fia­tal rendező. - Én minden ország­ban izgulok, hogyan fogadják a fil­met, utóbb aztán kiderül, hogy nem keüett volna, hiszen eddig mindenütt pozitív reakciókat vál­tott ki. Karlovy Varyban az első ve­títés után amerikaiak egy csoport­ja gratulált, és már meg is hívtak Miamiba, egy ottani fesztiválra.” Karlovy Vary idei fesztiválja a rendezők mustrája. Elsősorban azoké, akik eljöttek, de azoké is, akik csak elküldtél filmjüket. Luc Besson egyeden délutánra és egyeden éjszakára ígérte magát, épp csak annyira, hogy személyes jelenlétével tegye emlékezetessé új filmje, az Angyal-a bemutatóját, de már üzent, hogy elnézést kér, mégsem tud jönni. Az Angyal ter­mészetesen már itt van. Erős szár­nyakkal érkezett. A prágai Caban fivérek által rendezett-koreografált akrobatashow egyik szereplője

Next

/
Thumbnails
Contents