Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-19 / 165. szám, szerda

f SZÜLŐFÖLDÜNK 2006. július 19., szerda 3. évfolyam >27. szám A napba öltöztetett leány Koitay Gergely rockoperájának ősbemutató­ján a Felvidéki Rockszínház is közreműködött 27. oldal 27. oldal Együtt a madarak védelmében Az évek során nem a természetvédelem, hanem a bürokrácia lett szerteágazóbb Alapításának 55. évfordulóját ünnepelte a nagyidai llosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes, fergeteges lakodalmast láthatott a közönség Születésnap avagy lakodalom az Ilosvaival Nagyida. „A gyerek él és fej­lődik már 55 éve!” - közölte mindenki derültségére és örömére a nagyidai polgár- mester, Šnír Ferenc, az Hosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes jubüeumi ünnepségsorozatán. KOZSÁR ZSUZSANNA A „szülők”, az együttes jelenlegi vezetői, Kupec Mihály és Kupec Andrea szerényen mosolyogtak a kijelentésen, és boldogan fogadták a „rokonok”, a különböző néptánc­együttesek gratulációit és ajándé­kait. Aztán meghívtak minden je­lenlévőt egy igazi lakodalomba. Az együttes ünnepi műsora ugyanis lakodalmas összeállítás volt. Két népzenei és néptáncos kultúra találkozását láthattuk a nagyidai szabadtéri színpadon, a magyarbődi menyasszonynak és gömöri vőlegénynek köszönhető­en. A menyasszony családjának táncos mulatozását félbeszakítot­ta a vőlegény családjának jövetele, a két különböző zenekar kakofó­niájából aztán új dallamvilág tisz­tult le. És nemcsak táncokat és da­lokat láthattunk, hallhattunk. Ter­mészetesen kikérték a menyasz- szonyt, tréfás kérdések is elhang­zottak, melyek a leendő ifjú pár talpraesettségét tesztelték. Meg­tudhattuk például, mivel él az em­ber lógója: az ember kenyérrel, a ló szénával, a gólya meg békával... Nem hiányoztak az ételt kísérő tréfás versikék sem. A menyasz- szony a nézők szeme láttára válto­zott át menyecskévé, az átöltözési szertartást visszafogott fényeffek­tusok kísérték, a Thália világítás- technikai szakembereinek köszön­hetően. És nem maradt el a me­nyecsketánc sem. Az llosvai lakodalmán részt vett szinte mindenki, akinek valaha is köze volt vagy most köze van az együtteshez, mindenki teret ka­pott táncos múltjának-jeleriének bizonyítására. Még a jelenlegi pol­gármester is táncolt pár lépést a Tükrös zenekar muzsikájára, a kö­zönség pedig különtapssal jutal­mazta. Gyerek és felnőtt egyaránt ott élt és mozgott a színpadon, hi­szen az Ilosvainak két forrásból is nevelődik már az utánpótlása, a nagyidai Kis-Ilosvai és a buzitai alapiskola mellett működő Kelepe- lők tagjaiból. A lagziban persze vendégek is voltak, még külföldiek is. így a kö­zönség a magyar dal- és tánckultú­rán kívül lett népdalfeldolgozáso­kat és francia táncokat is élvezhe­tett. A hangulatos, kellemes esté­ben semmi hiba nem volt. Legfel­jebb a szúnyogok. Vagy az eső, amely miatt némi csúszással kez­dődött a főműsor. De erről igazán nem tehetett senki. Bár egyes Ilosvai-tagok kósza megjegyzése szerint esetleg valamelyik rosszin­dulatú vendég a ludas a dolog­ban... De az ég végül kiderült, a színpadot szárazra és balesetmen­tesre törölték, a nedves padokat (Bodnár Ottó felvétele) Póttá Géza pénteki koncertje Táncba vitték a menyasszonyt (Szűcs Éva felvételei) száraz fóliával vonták be. A reflek­torok mellett a csillagok és a szent­jánosbogarak is igyekeztek emelni az esemény fényét. Az ötvenöt éves ünnepelt azon­ban nemcsak lagzival várta a vele együtt örvendezőket. A rendez­vény kísérőműsorai között szere­pelt táncház, kézműves-foglalko­zások, felvonulás, és az abaúj- szinai kedves öreg, Póttá Géza koncertje is. Aki pedig komolyabb adatokra, az együttes múltjára volt kíváncsi, megnézhette azt a kiállí­tást, melynek a nagyidai kastély földszinti folyosója adott otthont. Ebből, valamint az együttes hon­lapjáról kiderült, az Ilosvait a negyvenes évek végén alapították, eredetileg a színjátszó mozgalom­ból indult, de a néptánc mellett gyökerezett le. Az első hivatalos feljegyzés azonban 1951-ből való, ezért ünnepelhette idén a csoport az 55. születésnapját. Az llosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes nevet 1974-ben vették fel. Évente 35-40-szer lépnek fel. A fő céljuk továbbra is az, hogy a felvidéki magyar néptánckultúrát hitelesen képviseljék, ám magyarországi és erdélyi táncok is szerepelnek re­pertoárjukban, a hazaiak közül pé­két népzenei és néptáncos kultúra találkozását lát­hattuk a nagyidai szabad­téri színpadon, az est han­gulatos, kellemes volt. dig nemcsak a magyar hagyomá­nyokat ápolják, hanem például rejdovai szlovák táncok vagy kamienkai ruszin táncok is vannak műsorukban. Számos fesztiválon és megmérettetésen szerepeltek már sikerrel, és nevük nem isme­reden Erdély, Franciaország vagy Spanyolország egyes tájain sem, sőt táncoltak Belgiumban az Euró­pai Parlamentben is. Az együttesnek még legalább ugyanennyi évet kívántak jóaka­róik. És hogy a jövőben sem ma­radjanak ötletek és új koreográfi­ák nélkül, a sok ajándék között volt egy érdekes könyv is. Adomá­nyozója Takács András koreográ- fus-néptánckutató, aki elmondta, nagyon reméli, A palóc lakodalom dalai, képei, leírásai inspirálják majd a mostani gárdát egyszer színpadra fogalmazni a palóc la­kodalmat is. Talán a legközelebbi kerek évfordulón valóban ezt lát­juk majd az Ilosvaitól. De ha ez az óhaj nem is teljesülne, az Ilosvaival semmiképp sem fogunk unatkozni, és ha ők lépnek valahol színpadra, biztosak lehetünk ben­ne, hogy jól kidolgozott, színvona­las produkciót láthatunk. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy a hangár acélkonstrukcióját át kell festeni, az újbóli nyitás dátuma jó néhány alkalommal módosult Még mindig nem láthatók a különleges repülőgépek a kassai múzeumban JUHÁSZ KATALIN Kassa. A tervek szerint július végén nyitotta volna meg ismét kapuit a kassai repüléstechnikai múzeum, ám ma már bizonyos, hogy csúszik az időpont, és a tu­risták idén nyáron sem láthatják az ország egyeden repülőgép- és helikoptergyűjteményét. A Bárca városrészben, a repü­lőtér közvetlen közelében létesí­tett, tizenegy hektáros kiállítási terület európai mércével mérve is különlegességnek számít. A hangárok néhány év alatt, foko­zatosan teltek meg a repülés hős­korából származó, illetve nem­rég kiselejtezett gépekkel, me­lyek közül mintegy húsz gépma­dár Rudolf Schuster exállamfő személyes közbenjárására került Kassára. Schuster külföldi útjain élénken érdeklődött a működés- képtelenné vált, ám küllemre mutatós katonai és civil gépek, helikopterek iránt, és legtöbb­ször sikerült is „kierőszakolnia” vendéglátóiból egy-egy értékes ajándékpéldányt. Ezek az úgyne­vezett „elnöki hangárban” kap­tak helyet, és általában nagysza­bású ünnepség keretében vették át őket az ajándékozó ország nagykövetétől. A 2002 augusztusában meg­nyílt múzeumot csupán két évig látogathatták az érdeklődők, mi­vel a fenntartó Kassai Műszaki Múzeum nagyszabású felújítás­ba és bővítésbe kezdett. Az erre szánt pénz azonban hamar elfo­gyott, és a legutóbbi államfővá­lasztás után Schuster nagyvona­lú anyagi támogatására sem szá­míthattak többé. Az újbóli nyitás dátuma jó néhány alkalommal módosult, a legutóbbi ígéret sze­rint az augusztus elején Kassára érkező turisták már láthatták volna az Air Force AT-38-as amerikai katonai repülőgépet, George Bush ajándékát, vagy a Kínai Népköztársaság elnökétől kapott J-8-as Shenjan vadászgé­pet, amelyből Európában ez az egyetlen kiállított példány. Mint azt Eugen Labaničtól, a műszaki múzeum igazgatójától megtud­tuk, épp az elnöki hangár felújí­tása húzódott el, emiatt késik a megnyitó, és emiatt nem érték el a kassai repülés századik évfor­dulójának tiszteletére rendezett ünnepséget sem. Bár elsőként egy magyar gyártmányú hőlég­ballon emelkedett a levegőbe a város területén, az akciót a repü­lőtéren, illetve a múzeumban tervezték, a forgatókönyv az utolsó pillanatban módosult. A fenntartónak azonban rendkívül fontos, hogy az államfőktől és kormányfőktől kapott gépeket méltó környezetben csodálhas­sák meg a látogatók. Kiderült, hogy a hangár acélkonstrukció­ját át kell festeni, a speciális ponyva felhúzása pedig több mint két hónapot vesz igénybe. Eddig 21 millió koronát költöt­tek a hangárra, a Ferrari cég új ponyvája további hatmillióba ke­rül majd. A munkálatokért fele­lős vállalat illetékese szerint au­gusztus közepére készen lesz­nek, ezek után a fenntartó tisztje kijelölni a megnyitó időpontját. Sok múlik azonban az időjárás alakulásán is. A ponyvával ugyanis csak akkor lehet dolgoz­ni, ha a szél erőssége nem halad­ja meg az óránkénti tíz métert. A lassan és vontatottan készülő konstrukció az ígéretek szerint legalább húsz évig kitart majd.

Next

/
Thumbnails
Contents