Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-17 / 163. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 17. Nagyszünet 13 Mindketten a sportban, illetve muzsikusként elért eredményeik alapján megkapták a Szent Gorazd-díját Karatézó zongoraművész Lovász Bálint, az ifjú so- moijai zongorista már javá­ban edzőtáborozik karate­csapatával. Ikertestvérével, Ákossal együtt - aki szintén zenész, csak ő hegedül - évek óta űzik a zenészujjak- ra nem egészen veszélyte­len küzdősportot. M. CSEPÉCZ SZILVIA Mindketten korosztályuk több­szörös bajnokai, s a sportban, illet­ve muzsikusként elért eredménye­ik alapján az elmúlt tanévben meg­kapták az iskolaügyi miniszter Szent Gorazd-díját, mellyel hagyo­mányosan a legtehetségesebb diá­kokat tüntetik ki. Bálint ráadáskép­pen versenyzongoristaként is be­gyűjtött jó néhány rangos elisme­rést. A sorban az eddigi utolsó - és legértékesebb - a zongoraszólisták Nitrianska lutna (Nyitrai Lant) el­nevezésű országos versenyén ka­pott díjcsokor: Lovász Bálint a HL kategóriában aranysávos és abszo­lút győztes lett, az általa előadott Chopin-darabért különdíjat kapott, s végezetül őt hirdették ki a május 16-án megrendezett seregszemle legjobbjának! A szerény, kedves mosolyú tizen­négy éves fiatalember komolyzenei karrieije tehát szépen ível felfelé. A muzsika szeretete családi örökség.- Én igazából másodikos korom óta zongorázom - mondta Bálint. - Mert a hangszerrel ugyan már egészen pici koromban elkezdtem a barátkozást - a nagyiéknál pö- cögtettem először a billentyűket -, de később inkább anyu biztatására iratkoztam be a zeneiskolába. Amikor megemlítette a zenesulit, azt mondtam, miért is ne?! Az egy­értelmű volt, hogy a zongorát vá­lasztom, biztosra mentem. A somorjai Németh-Šamorinsky Ist­ván Zeneiskolába járok, a tanár­nőm az egyéves előkészítő után Domsitz Erika lett.- Nem ábrándultál ki az első ujjgyakorlatok után?- Hát, a skálázást és az etűdöket a mai napig nem kedvelem túlságo­san. Ez úgy van, hogy már az előké­szítőben kiderül, ki mennyire fogé­kony a hangszerre. Aki kevésbé te­hetséges, annak jó ideig nem ad­nak komoly darabot. Az én tanár­lovász Bálint sokoldalú tehetség nőm viszont tudja, hogy én „darab­centrikus” vagyok, és ezért rend­szerint valamüyen zeneművet vá­laszt a számomra.- Mennyire fontos a szerző?- Nagyon. Szerintem minél ala­posabban megismer az ember egy zeneszerzőt, annál könnyebben tud azonosulni a gondolataival. Különben vesztett ügye van. Mert nem tudja közvetíteni, átadni a „muzsika hangjaid’.- Neked van kedvenc zene­szerződ?- Igen van, Chopin. Az ő Noc- turno Esz-dúr-jával nyertem meg a nyitrai versenyt. Ez a darab annyira szép, hogy szerintem életem végéig ismételgetni fogom.- Nem izgultál a versenyen?- Ezen a rendezvényen már jócs­kán túl voltam az első fellépés okozta nagy izgalmakon. Három éve vettem részt először zongora- versenyen, Nagyszombatban. Ott a bronzsávba soroltak. Akkor nagy volt bennem a félsz. Az ismeretien közeg miatt is, és hogy zsűri előtt Hell játszanom. A következő nagy- szombati versenyen a tanárnőm ja­vaslatára négykezessel indultunk, és aranysávosok lettünk. Léván, a Kadosa Pál emlékére rendezett ver­senyen kétszer is voltam; először a harmadik, majd a második helye­zést értem el. Szóval lassan eltűnt a fellépés előtti hatalmas stressz, és maradt az egészséges izgalom.- Közben pedig a harmadik nagyszombati megmérettetésről már aranysávos szólistaként tér­tél haza.- Igen, ez volt az első komolyabb sikerem, még különdíjat is kaptam a három Schuman-darabomért. Szólóban jobban szeretek játszani, mint hangszeres kísérettel, vagy mint a négykezest. A Chopin-dara- bot akkor kaptam, amikor meghív­tak Győrbe, a nemzetközi Chopin- versenyre. Olvasgattuk Domsitz ta­nárnővel a kottát, és elég rendesen megijedtem. Hogy én ezt soha! Hogy nekem ebből az egészből elég! Azután hazamentem, újra és újra elolvastam, és annyira megtet­szett, hogy akkor már bennem volt a „csak azért is”! Győrben végül is második lettem.- Mennyi ideig gyakoroltad a Chopin-darabot?- Még tavaly decemberben el­kezdtük. Majd a győri versenyt kö­vetően, két hónappal a nyitrai előtt választottunk mellé néhány mo­dernebb darabot is, Müan Dlou- hýtól. A tanárnőmmel folyamato­san számolgatunk, ő nagyon jól be tudja mérni, mikorra érik meg ben­nem egy darab. Nagyon örülök, hogy Nyitrán jól sikerült az „időzí­tés”! Hetente háromszor járok ze­nére, abból az egyik szolfézs. Az el­méletet kicsit unalmasnak találom, de hát azt is meg kell tanulni, hoz­zátartozik a zenéléshez.- Ez most nagyon ,jófiúsan” hangzott.- A, nem mindig van kedvem gyakorolni! Ha verseny előtt va­gyunk három-négy héttel, vagy až apu, vagy az anyu szól rám, hogy most már ne csak napi egy órácskát zongorázzak. És előbb-utóbb azért mindig belelendülök. De közben járok karateedzésekre is, s azt is egyre jobban élvezem. A tanárnőm szokta mondogatni, hogy nem bán­ja, ha a lábam töröm, csak az ujja- imnak ne essen baja!- Tüdőd már, hogy hogyan to­vább? Ha befejezted a zeneisko­lát, irány a konzervatórium?- Nem, egyáltalán nem készülök konzervatóriumba. Nem szeretnék hivatásos zenész lenni. Az már egy külön pálya. A zeneiskolában két ciklus van. Az első hétéves, s ha ab­szolváltam, a másodikkal folyta­tom majd. De hogy valójában mi az, amivel felnőttként foglalkozni szeretnék, arról egyelőre gőzöm sincs. Érdekel a technika, na meg a természettudományi tantárgyak, és tanulok németül is. Az biztos, hogy hobbiszinten mindig fogok zongorázni.- Ebbe a könnyűzene is bele­fér?- Igen, habár nem tudom, ennek hallatán örülne-e a tanárnőm. Vele ugyanis nem szoktunk könnyűze­nei darabokat játszani. De én itt­hon igen. A bátyám például meg­szerezte nekem a Titanic kottáját, és másoktól is kapok ilyesmit. Scott Joplint is gyakran szoktam játsza­ni, vagy ha meghallok a rádióban valamilyen jó zenét, akkor lepöcög- tetem, „csinálok” neki balkezet, és hallás után zongorázgatom. A klasszikus zenei nyelv értése elég nehéz. Chopin idejében egysze­rűbb volt. A régi zeneszerzők fő­ként saját műveiket játszották, de az ő dallamaikat dúdolták az utca­seprők és az udvari dámák is, mert akkoriban az volt a populáris mu­zsika. Én mindenféle jó zenét sze­retek hallgatni, de kicsit azért saj­nálom, hogy a klasszikus zene él­ményként ma jóval kevesebb em­berhez jut el. Múlt századi gyűjtők munkásságának áttekintése Népművészeti pályázat Főiskolák, egyetemek zárhatnak be Főiskolák, egyetemek zárhatnak be Magyarországon a tandíj beve­zetése után - jelentette ki egy inteijúban az Eötvös Loránd Ttido- mányegyetem rektora. Klinghammer István szerint bár a hallgatók által fizetendő fejlesztési részhozzájárulás az intézményeknél ma­radna, arra nincs garancia, hogy a kormány nem csökkenti majd a felsőoktatási intézményeknek járó állami támogatást. Ráadásul a családok minden eddiginél jobban megfontolják majd, hogy melyik egyetemre íratják be gyermekeiket. így előfordulhat, hogy bizonyos intézményekbe csak kevesen jelentkeznek majd. (htv) Lengyel ösztöndíjat kapnak a tüntető hallgatók Kirúgott fehérorosz diákok AJÁNLÓ A Magyar Népművészetért Ala­pítvány pályázatot hirdet olyan életművek bemutatására, ame­lyek a néptánc és népzene kevés­bé ismert XX. századi gyűjtőinek és kutatóinak munkásságáról ad­nak áttekintést. A pályázaton megkötés nélkül bárki részt vehet, például te is... A pályaműnek tartalmaznia kell: ♦ életrajz és munkásság összefog­lalását, ♦ szemelvényeket az életműből, ♦ részletes bibliográfiát (publiká­ciók, gyűjtések stb.). A pályamű terjedelme maximum 5 ív lehet. Az elkészült pályaművet az alapítvány kuratóriuma legfel­jebb 150 000 Ft támogatásban ré­szesítheti. A nyertes pályaművek további felhasználásának feltételeit szerződésben rögzítik. További in­formáció munkaidőben a 00361/ 214-6460-as telefonszámon kapha­tó. Pályázni 2006. október 15-ig le­het a következő címen: Magyar Népművészetért Alapítvány, 1011 Budapest, Corvin tér 8. Pályázz te is, és nyelj! (sn) ľ A néptánc és népzene kevésbé ismert gyűjtőinek és kutatóinak munkásságát kell ismertetni (Képarchívum) MT1-HÍR Fehéroroszországban az utóbbi időszakban számos olyan hallgatót kirúgtak a főiskolákról és az egye­temekről, akik a demokráciáért tüntettek. Most mintegy három­száz fehérorosz diák kapott ösztön­díjat Lengyelországtól, akiket hazá­jukban politikai okok miatt bocsá­tottak el felsőoktatási intézmé­nyekből. Ezúttal Lengyelország, amely néhány éve még a Nyugattól kapott támogatást, szeretne segít­séget nyújtani - mondta Kazimierz Marcinkiewicz lengyel miniszterel­nök a program szerdai hivatalos el­indításakor. A kormányfő bejelen­tette azt is, hogy a közeljövőben gyakornoki és fiatal pályakezdői programokat is indítanak. A fehér­orosz diákok először három hóna­pig lengyelül tanulnak majd, ősztől pedig bekapcsolódhatnak vala­mely lengyel felsőoktatási intéz­mény oktatási programjába. Több mint száz főiskola, egyetem jelezte, hogy kész fogadni a hazájukban politikai okból, a felsőoktatásból kizárt diákokat. VIGY0RG0 Anyám tyúkja A tanító néni felolvassa a gyerek­nek Petőfi Sándor: Anyám tyúkja című költeményét. Mivel nem biztos benne, hogy a nyolcéves gyerekek műiden kifejezést meg­értettek, sorra magyarázza el a „kend, a jószág, a kendermagos” szavak jelentését. Végül a „cse­léd” kifejezésre is sor kerül.- Tudjátok-e, mit jelent az a szó, hogy „cseléd”? - kérdi a gyere­kektől. Évike jelentkezik, és magabizto­san mondja:- A cseléd olyan, mint a feleség, csak fizetnek neki a munkájáért. Történelemkönyv A papa észreveszi, hogy Pistike történelemkönyvében egy cso­mó lap át van húzva kék filctol­lal.- Mondd, fiam - kérdezi -, mit jelentenek ezek az áthúzások?- Hogy azt a részt már megta­nultam - feleli Pistike.- Na és azt miért kell jelölni?- Nehogy még egyszer megta­nuljam. Beszélgetés Pétiké első osztályos lett. Egy hét után sírva állít haza:- Nem megyek többé iskolába - mondja pityeregve.- Miért? - kérdik a szülei kétség- beesetten.- Mert olvasni még nem tudok, beszélgetni pedig nem hagynak. Nyitott száj A tanító bácsi észreveszi, hogy Pistike tátott szájjal hallgatja őt, és megjegyzi:- Pistike, nyitva van a szád!- Tudom tanító bácsi, én hagy­tam nyitva. Kicsit megrágtam, nem baj? (vicclap.hu) A fóka iszonyú kínokat él át, halálfélelmet érez Az édes vér ízletesebb BÍRÓ SZABOLCS Gondolnád, hogy egy-egy raga­dozó állat mennyire édesszájú? So­kuknak nem elég, ha már karmaik közt tudhatják a prédájukat, de jobb szeretik, ha annak édesebb a vére a szokottnál. Ezek a ragado­zók ösztönösen tudják, miképp te­hetik még édesebbé karmaik közt verdeső zsákmányuk vérét. A macska például elkapja az ege­ret, de nem öli meg azon nyomban, hanem játszani kezd vele. Pofozza ide-oda, miközben az egér halálra rémülten menekülni próbál, a macska azonban vigyáz, hogy ez ne sikerüljön. Miközben halálra váltan szabadulni próbál, az egérben fel­gyülemlik az adrenalin, így jóval magasabb lesz a vércukorszintje az átlagosnál. A macska egy idő után abbahagyja a játékot, és csak ekkor falja fel az egeret. A gyilkos bálna kedvelt csemegé­je a fókabébi. A kardszámyúak ki­sebb csoportba verődve keresik fel a fókák lakhelyét, és biztos távol­ságból figyelik, mikor kerül a vízbe valamelyik kisfoka. A fókák ugyan próbálnak vigyázni csemetéikre, hiszen tudják, hogy ott leselkedik az ellenség, ám így is terítékre kerül egy-egy fókabébi, és amint a vízbe kerül, a kardszárnyú delfinek le­csapnak. Elkapják kiszemelt áldo­zatukat, de ők sem pusztítják el rögtön. Hagyják kicsit a vízen le­begni, majd valamelyikük felkapja az orrával, és több méter magasra dobja. Amikor a kisfoka a vízbe csobban, egy másik kardszárnyú újra a levegőbe hajítja az orrával, és jó ideig ismétlik ezt,,labdáznak” vele. Eközben a kisfoka iszonyú kí­nokat él át, halálfélelmet érez, és ugyanúgy, mint az egérnél, megnö­vekszik a vércukorszintje. A gyilkos bálnák csak ezután kebelezik be zsákmányukat. Ugyanez érvényes az oroszlá­nokra, akik hosszú hajsza után kapják el a kiszemelt állatot. A haj­sza közben a préda adrenalin­szintje, így a vércukorszintje is megnő, és amikor az oroszlánok elkapják, már terítéken is van az édesített vérű zsákmány. Egy kér­dés azonban jogosan felmerülhet bennünk: vajon honnan tudják ezek a ragadozók, hogy az édes vér ízletesebb? A gyilkos bálna kedvelt csemegéje a fókabébi (Képarchívum'

Next

/
Thumbnails
Contents