Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-15 / 162. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (AranyJános) CSALÁDI KOR ,Ji gazda pedig mond egy szives jó estét, Leid, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekéveL ” (AranyJános) 2006. július 15., szombat 10. évfolyam 28. szám 12. «idol Ötlettár: Szobanövény ebben, abban — először... Virágainknak nem a boltban kerestünk új ruhát, hanem a szekrények, pincék mélyén 13. oldal A mosogatógép halk dicsérete Több minőségi időt szeretnék a gyerekeimmel 13. oldal Két kontinens — egy hétvége Pozsony, 2006. június; Brooklyn, 2006. június Családi program Szentendrén, a szabadtéri néprajzi múzeumban, ahol a kemencében kisült ropogós kenyérlángosból a pék nem adhatott a gyerekeknek Volt egyszer egy kemence, belebújt a kis Bence... A visegrádi Fellegvár után következett Szentendre, ahol a kemencéből nem adtak lángost, csak a kisautóból, de így is nagyon finom volt... (Csuport István felvételei) Családi programmal várták július első hétvégéjén a szülőket és a gyerekeket Szentendrén, a szabadtéri néprajzi múzeumban, ahol a látogatók egész nap jól érezhették magukat. Nyár elején több szlovákiai magyar szülő, gyerek és pedagógus is megtapasztalta ezt a nem mindennapi nagy találkozást a múlttal. SZÁZ ILDIKÓ A tetszetősen berendezett portákat mézeskalács és kemencében sütött lángos illata lengte be. A gyerek ámult és bámult, a szülő pedig szorongatta a pénztárcáját. A mézeskalácsért fizetni kellett, a szövőszéken készült tarisznyát sem adták ingyen senkinek, az egyik boltocska mellett pedig a teremőr alaposan leszidta az önfeledten han- cúrozó apróságokat, mert megtaposták a pázsitot... Az apukák tanultak, a gyerekek játszottak Az apukák nagyon élvezték a fesztivált, mert szombaton és vasárnap építészeti szakkiállítás nyüt a skanzen területén. A nagyérdemű hagyományos, bontott és újrafelhasználható építőanyagokkal, környezettudatos technológiákkal ismerkedhetett az ezzel foglalkozó cégek jóvoltából, a gyerekek inkább más elfoglaltság után néztek. Szerencsére őket a népi építészeti műhelybe várták a Felső-Tiszavi- dék tájegység pihenőjében. A kicsik itt vályogot vethettek, földfalat készíthettek volna..., ha nincs ott újgazdagék Müánkája is, aki minden gyereket elküldött a jó fenébe. A téglának való nyersanyagot egyedül ő birtokolta, és aki bármit mert formázni belőle, annak laposra gyúrta az alkotását a nagymami derűs mosolya kíséretében. A szülők emiatt jobb elfoglaltság után néztek, hogy feledtessék a gyerekkel a csalódást. Néhány lépésnyire érdekes volt látni, hogyan épül a sövényfalú és boronafalú ház. A fesztiválon ödetes, fából készült játékok: kirakó, építő és stratégiai csodák csábították asztalhoz a gyerekeket. Az őket bemutató Körtéfa Kreatív Játszóházi Egyesület tagjai kedvesnek, közlékenynek és gyermekszeretőnek bizonyultak, ezért itt mindenki hosszasan elidőzött. Hová tűnt a kemencéből a lángos?! A fesztiváli családi belépő a hétvégén ezer forinttal többe került, mint más napokon, ezért sokan kíváncsian várták, mit kapnak cserében. A gyerekeknek nagyon tetszettek a valódi, sárból tapasztott kemencék, annál is inkább, mert a bemutatók során maguk is látták a munka menetét. - Biztosan ide bújt be a kis Bence, volt itt helye bőven... Nem úgy, mint a mai villanysütőkben! - nyugtázta az óvodás Johanka. Az egyik parasztház kemencéjében igazi kenyérlángost sütött a pék bácsi, majd az illatos, még forró lapos kenyérkéket egy szakajtóba tette, és letakarta kézi szövésű kenyérruhával. A gyerekek nyála csörgött, ám a kedves, bajuccos bácsi azt mondta, itt nem kaphatnak a finomságból, el kell gyalogolni a bejárathoz, ahol tizenegy, tizenhárom és tizenöt órakor mindenki ingyen ehet egy-egy fa- lásnyit. Másfél órai gyaloglás után, a harmadik osztásra sikerült a fáradt gyerkőcöket a megjelölt helyre terelni. Motoros kisautókon megérkezett a kenyérlángos, jutott is belőle mindenkinek. Ki tejföllel, ki fokhagymával ette a tanyasi ház kicsi padján, finom volt nagyon! A gyerekek ennyi várakozás után meg is érdemelték... Belépve a főhajóba, egyszerre érezheti magát paránynak és óriásnak az ember. A félhomályban az alázat és a nagyszerűség különös szimbiózisa'kerít hatalmába. Épített örökségünk: a lébényi Szent Jakab-templom KÖVESDl KÁROLY A lébényi Szent Jakab-templom a magyar középkori keresztény építészet egyik első gyöngyszeme. Alig egy hajításnyira található Mosonmagyaróvártól. Azért említem Mosont, mert a pozsonyiak, s természetesen a pozsonyi magyarok is úgy járnak ide a termálvízbe lubickolni, hogy közben sokuknak sejtelme sincs róla, milyen történelmi emlék van a közelben. Különösen a kishitű magyaroknak tudjuk ajánlani azt az élményt, amelyet ez a templom nyújt. A Nyugatról ismert templomokkal összehasonlítva ugyanis a lébényi háromhajós bazilika, bár sokkal puritánabb és kisebb, mint mondjuk a reimsi dóm vagy a párizsi Notre Dame, vetekedik nyugati testvéreivel. Méltán lehetünk büszkék keresztény elődeinkre, akik a 12. század végén, a 13. század elején jottányival sem maradA normann pálcadíszes déli kapu tak el az akkori Európa szintjétől. A mai nyavalygásnak és kishitűségnek akkoriban még nyoma sem volt a magyarságban. Ennek a templomnak ráadásul megvan az a különleges hatása, hogy belülről sokkal tágasabb, mmt kívülről hinné a szemlélő. Belépve a főhajóba, egyszerre érezheti magát paránynak és óriásnak az ember. Ä félhomályban az alázat és a nagyszerűség különös szimbiózisa keríti hatalmába a halandót. Ha ráadásul odaképzeli az orgonaszót, a kórust, a gregorián énekeket, biztos, hogy nem kerüli el a megrendült- ség érzése. A lébényi templom a nemzetségi monostorok egyik legkorábbi példánya Magyarországon. Az első írásos forrás 1208-ból származik, amikor Pót mosonyi és Csépán bácsi ispán kérésére II. András jóváhagyta a fekete barátok (bencések) Lébényben alapított monostora számára felajánlott adományaikat. A nemzetség őse a német származású Győr lovag volt. Az apátság ekkor már épült, mert Pót ispán Rómába zarándoklása előtt a templomban szabadítja fel egyik szolgáját. Megépülése után számos csapás érte a monostort. 1242-ben a tatárok, 1271-ben Ottokár cseh király katonái dúlták fel, a 15. században pedig a németek gyújtották fel. 1529-ben a törökök égették fel az apátságot, ekkor a bencések elhagyták. 1563-ban a győri parancsnok a romos épület köveit a vár építéséhez akarta elhordani, ám az itt tartózkodó olasz munkások a templom szépsége miatt megtagadták a munkát. A török kiűzése után 1631-ben a jezsuiták kapták meg az apátságot azzal, hogy rendbe hozzák. 1683-ban ismét a törökök égették fel. A jezsuiták a rend feloszlatásakor (1773) elvesztették Lébényt, és az épület plébánia- templom lett. 1841-ben ismét tűz pusztította. A templom renoválását a 19. század második felében végezte Artur Essenwem, a nürnbergi Germanisches Museum igazgatója. Dingraff Gáspár plébános közreműködésével 1879-ben fejezték be a felújítási munkát. Ekkor kapott a templom ún. csürlős toronysisakot, ami a Rajna mentén volt divatos. Lébényben a falu térré kiszélesedő főutcájában áll a templom, amely hatalmas tömegével úgy emelkedik ki a házak közül, mintha őrizni és óvni akarná az itt lakókat. A templom annak idején faHátul félköríves apszisok zárják le a templomot (A szerző felvételei) luban épült, amely a századok során is falu maradt. Hogy mégis itt épült meg, az indokolja, hogy itt lehetett a Győr nemzetségnek egyik birtokközpontja. A templom elsődleges célja a kegyúr hatalmának, gazdagságának építészeti megjelenítése, egyben a nemzetség temetkezési helye. Évszázadokon keresztül ugyanis a kegyurak jelölték ki papjaikat, és határozták meg, mi épüljön. A lébényi templom építésén olyan mesterek munkálkodtak, akik Bajorországban (például Re- gensburgban), Ausztriában (Heiligenkreuz, Zwettl kolostorai) és Morvaországban (Tŕebič kolostora) dolgoztak. Az itt tanult kőfaragók keze nyomát láthatjuk Jákon és Tüijén is. A környező országokban tanult mesterek a későromantika legszebb alkotásait készítették Magyarországon.
