Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-14 / 161. szám, péntek

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 14. FIGYELŐ Új budapesti külpolitika Széles körű párbeszéden alapuló, új külpolitikai stra­tégia készül a szaktárcánál arról, hol a helye Magyaror­szágnak a világban - mond­ta el Göncz Kinga külügymi­niszter a Magyar Televízió : Nap-kelte című műsorában. „Egy kicsit az egész ország adós azzal, hogy végigbe­széljük egymással, milyen Magyarország arca, hol a helye az országnak a világ­ban, Európában” - fogalma­zott. Mint mondta, a rend­szerváltás utáni „nagy fel­adatokat” az ország teljesí­tette: Magyarország európai uniós tagország, NATO-tag és „egy csomó olyan szövet­ségben” van benne, amelyen keresztül most már más mó­don, de tud érdeket érvé­nyesíteni. „Talán tényleg adósok vagyunk azzal (...), hogy együtt végiggondoljuk, ebben a mostani helyzetben mi is Magyarország arca mondjuk az EU-n belül, ho­gyan is viszonyulunk a bal­káni országokhoz, mit gon­dolunk a világ nagyhatalma­ihoz való viszonyról (...), mit gondolunk a nemzetpo­litika és modernizáció kér­déseiről, valamint arról, hogy a határon túli magya­rokkal milyen kapcsolatban vagyunk” - fejtette ki. A kül­ügyminiszter szerint az új külpolitikai stratégia nem arról szól, hogy leül a mi­nisztériumban néhány sza­kértő egy „sötét szobában”, és megírja, hanem a munká­ba be kell vonni kutatókat, értelmiségieket, és meg kell próbálni a közbeszéd tár­gyává tenni. Az amerikai el­nök és a szlovák külügymi­niszter budapesti látogatása kapcsán megjegyezte: „Egy- egy látogatás kapcsán éleződnek ki a meg nem ol­dott, fel nem dolgozott kér­dések és merül fel, hogy mit kell nekünk kérni, követelni a szlovák külügytől, hogyan is viszonyuljunk Bush elnök látogatásához. Ez mind arról szól, hogy valahol nem tet­tük helyre magunkat, és nem tudjuk, hol a helyünk Európában és a világban. A külügyi stratégia ezt szeret- . né megtárgyalni egy széle­sebb körben. A külügymi­niszter a Magyar Hírlapban megjelent interjúban arról beszélt, örömmel vette a mi­niszterelnök felkérését arra, hogy az ő irányításával ké­szüljön el az új stratégia. El­mondta azt is, hogy a mi­niszterelnökkel minden hé­ten leülnek egy órára, hogy megbeszéljék az előttük álló feladatokat. (MTI)- Hé, szomszéd, hol találtad ezt a konzervet? (Kiss Tibor rajza) A csalóka fegyvernyugvás hónapjai után újra romlottak a közel-keleti béke esélyei Konfrontáció két fronton Előbb a Gázai-övezetben, majd Észak-Izraelben elra­bolt katonáit kiszabadítani próbálva a zsidó állam ria-' pokon belül ismét kétfron- tos harcokba keveredett arab szélsőséges erőkkel, ami a csalóka fegyvernyug- vás hónapjai után ismét ál­talános konfrontáció árnyát vetíti előre a Közel-Keleten. DOROGMAN LÁSZLÓ A háborúban született és 1948 óta arab szomszédaival perben-ha- ragban álló Izraelben a hadsereg a társadalom szívét, de legalábbis ütőerét képezi. (Az általános had­kötelezettség a fiatal nőkre is kiter­jed.) A nemzeti jövedelem tekinté­lyes hányadát a katonai kiadások emésztik fel, és az Egyesült Álla­moktól kapott évi segély jelentős része (1,8 milliárd dohár) is kato­nai célokat szolgál. Egy-egy elra­bolt katona kiszabadítása vagy leg­alábbis annak megkísérlése az egész izraeli társadalom helyeslé­sével találkozik. Az emberrablásokat azonban ko­moly mulasztások előzték meg Iz­rael részéről. A gázai átkelőnél el­fogott Gilad Saht tizedes elhurcolá­sa alaposan megtervezett és gon­dosan előkészített akció volt (több társát lelőtték a palesztin támadók a rajtaütés során), nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy kizsarolják az izraeli börtönökben raboskodó pa­lesztinok elengedését. Az pedig nem éppen jó fényt vet az izraeli hírszerzésre és hadseregre, hogy a tizedes gázai elhurcolása után nem készültek fel a Libanonban aktív sí­ita milícia, a Hezbollah „utánzó” akciójára, amely egyben visszavá­gás is akart lenni a Gázai-övezetbe tíz hónapi távoliét után ismét be­nyomuló izraeli hadsereg fellépésé­re. (A Szíria és Irán anyagi támoga­tását élvező szélsőséges szervezet a múltban több ízben rabolt el izrae­lieket.) Egyes megfigyelők hajlamosak elfogadni azt a jeruzsálemi állás­pontot, hogy Izraelnek nincs más választása, mint kemény kézzel re­agálni izraeli települések rakéták­kal való lövésére és katonák elrab­lására. Ezek azt vallják, hogy az emberrablóknak tett bármüyen csekély engedményt a gyöngeség jeleként értékelne az arab világ; rá­adásul az bátorítást jelentene a po­tenciális emberrablóknak. Mások - éppen ellenkezőleg - ar­ra mutatnak rá, hogy mind a gázai, mind a dél-libanoni fegyveres be­hatolás messze túllépi azt a határt, ameddig elrabolt katonák kiszaba­dítását célzó akciók során ésszerűen el lehet menni. Ezek a szakértők úgy vélik, a jeruzsálemi kormány számára csak az a fontos, hogy mindenáron demonstrálja ka­tonai erejét a palesztinokkal, vala­mint a libanoni síitákkal szemben. Csakhogy bármennyire érthető is az elrabolt katonákért érzett ag­godalom, a déli és az északi hatá­ron át idegen területre behatoló iz­raeli harckocsik fellépése nem fo­kozza a zsidó állam biztonságát. Mi több: az izraeli hadsereg most lép ismét bele abba az ingoványba, amelyből az utóbbi években - ép­pen Ariel Sáron exkormányfő foko­zatosan megváltozott politikája ré­vén - nehéz szívvel, de megfontol­tan kilábalt. Az erre figyelmeztető megfigyelők különösen a libanoni bevonulás értelmét kérdőjelezik meg. Attól eltekintve, hogy az el­hurcolt két katona kiszabadításá­nak esélye _ szinte a nullával egyenlő, vajon kit akar legyőzni Iz­rael katonai eszközökkel? A Hez- bollahot vagy talán egész Libanont, amely csak tavaly szabadult meg Szíria nyomasztó katonai és tit­kosszolgálati jelenlététől? - kérde­zik szkeptikus európai elemzők. Közéjük tartozik Volker Perthes. A berlini Tudomány és Politika Ala­pítvány szakértője kifejtette: nem tartja elképzelhetőnek, hogy Izrael hosszú távon képes lehet a Gázai- övezet és Dél-Libanon egyidejű ka­tonai „pacifikálására”. Mindkét büntetőexpedíció levét valójában a helyi polgári lakosság issza meg, amely ráadásul - ellentétben Jeru­zsálem reményeivel - aligha fogja megvonni támogatását a Hamász- tól vagy a Hezbollahtól. Ehelyett inkább az erőszak eszkalációjára lehet számítani a térségben - fi­gyelmeztetett Perthes. A berlini szakértő szerint az utóbbi szervezet, illetve a mögötte álló Szíria a kettős emberrablással azt kívánta hangsúlyozni, hogy őket sem lehet kihagyni egy közel- keleti „egyenletből”. A nemzetközi közvélemény figyelmét az utóbbi hónapokban inkább Irán és annak nukleáris programja kötötte le, emiatt a Közel-Kelet kissé háttérbe szorult. A világnak most nem csu­pán Izraelt és a palesztinokat kell önmérsékletre felszólítania, ha­nem egyúttal Szíriának is távlatot kell adnia ahhoz, hogy megbékél­hessen Izraellel - vélekedett Pert­hes. Nem hagyható ki a számításból Irán sem, amely kettős minőségben is benne van a „pakliban”. Egyfelől az iszlám köztársaság mindenkori kormánya a Hezbollah fő anyagi és szellemi támogatója. Másrészt Mahmúd Ahmadinezsád iráni el­nök éles Izrael- és zsidóellenes ki­rohanásai a jelek szerint hálás fo­gadtatásra találtak az arab vüág- ban. Ennek nyomán nemcsak az Iz­raellel szembeni hangnem-, hanem a fellépés is durvább és agresszí­vebb lett, tovább halványítva a ha­todik évtizede húzódó közel-keleti válság megoldásának kilátásait. A szerző az MTI munkatársa ______ KOMMENTÁR Fi zetjük Fico ficamait S1DÓ H. ZOLTÁN A férfidivatban módfelett jártas Robert Fico jól tenné, ha kicsit elmé­lyedne a közgazdaságtan rejtelmeiben is. Ha szükséges, államér­dekből akár egy borsos pénzügyi gyorstalpaló tanfolyamra is elküld- hetnék. Egyrészt addig is kevesebb meggondolatlan nyilatkozattal rontaná az ország nehezen kivívott hírnevét, másrészt talán megta­nulna összefüggésekben gondolkodni. így viszont Szlovákia drágán fizeti meg a Smer-vezér iskolapénzét. Amióta a szociáldemokrácia leplébe burkolózó Smer megnyerte az előrehozott parlamenti válasz­tásokat, a Szlovák Nemzeti Bank már háromszor volt kénytelen bea­vatkozni a politikai bizonytalanságtól szenvedő korona árfolyamesé­sének megállítása érdekében. Ezek az intervenciók persze nem ingye­nesek, becslések szerint eddig legalább 2 milliárd eurót emésztettek fel - némi túlzással máris ennyibe került nekünk Ficoék bodadozása, a viharos gyorsasággal összetrombitált kormánytagok egymásnak homlokegyenest ellentmondó nyilatkozatai. A jegybank mindaddig védeni fogja a korona kurzusát, amíg érvényben marad az euró beve­zetésének 2009-es céldátuma. Pontosabban addig folytatja utóvéd­harcát, amíg 12 milliárd euróra becsült tartalékai engedik, ami per­sze nem sok, ha tudatosítjuk: főleg a londoni bankok tesztelik a hazai fizetőeszköz tűrőképességét. Bizakodjunk, hogy a londoni City ár­mánykodása nem jut el Robert Fico fülébe, mert akkor megint előkapja a külföldi befektetők összeesküvéséről szőtt elméletét. A helyzet persze nem ennyire tréfás. Sőt. Az év első felében még a vi­segrádi térség éltanulójának számított Pozsony, napjainkban viszont Joaquin Almunia, az Európai Bizottság pénzügyi biztosa a Die Welt- nek adott nyilatkozatában már meg sem említi Szlovákiát az eurózó- nába legközelebb belépők sorában. A kormányfő már kapiskálhatja, hogy a választások előtt tett szertelen ígéreteinek megvalósításakor minduntalan beleütközik a realitás falába. Tegnap délután végre ellá­togatott Ivan Šramkóhoz, a nemzeti bank elnökéhez, aki talán beve- , zette Ficót a pénzvilág működésének első fejezetébe. Bizony, ráfér a miniszterelnökre a lecke, ugyanis a jövő heti kormányülésen már a benzinár-emelkedésnek akar megálljt parancsolni. Távolról nézve mókás lehet Fico szélmalomharca a pénzvilág valóságával, köze­lebbről nézve viszont egy dühödt akamok rombolása látszik. JEGYZET rém remélni, hogy a legnagyobb kormányzó párt koalíciós part­nerei, vagyis az egyelőre Fico ár­nyékába szorult, miniszterel­nökként többszörösen visszaeső, egykori öklöző és a nemzetiek vérre, borra egyaránt szomjas vezére nem búja hosszú távon elviselni a kormányfő által rátes­tált alávetett politikai szerep­kört, és előbb-utóbb elválik a szar a májától, már elnézést, de szeretnék stílben maradni. Való­színűleg egy szikra is elég lesz ahhoz, hogy frigyük idő előtt fel- bontódjék. Persze lehet, hogy ez egy hiú remény, de ne feledjék, két dudás sem fér meg egy csár­dában, nem még három. Egyéb­ként, csak úgy halkan jegyzem meg, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy korábban bi­zony volt egy kiváló alkalom Mečiar politikai félreálh'tására. Bármilyen furán hangzik is, ha annak idején ő foglalhatta volna el az államfői posztot, most nem állhatna ott a kormányrúdnál. Mivel Szlovákiában nem elnöki hatalmon alapuló parlamentáris . demokrácia van érvényben, köz- társa-sági elnökként kevesebb beleszólása lenne az ország ügyeibe. Persze mindez csak a ,dia” játéka, s mint üyen, egy fa­batkát sem ér. Kísértet fényes délben RÁCZ VINCE Nem tudom, önök hogy vannak vele, de én még mindig nem he­vertem ki azt a sokkot, melyet az új kormánykoalíció összetételé­nek bejelentése okozott, sőt, rosszérzésem egyre csak nő, mi­óta bizonyossá vált, az ország nem kerülheti el, hogy populis­ta, demagóg, nacionalista politi­kai erők ragadják magukhoz a kormányrudat. Valójában egy ^ szűk réteg döntötte el az ország sorsát, a helyzet csak még elke­serítőbbnek tűnik számomra. Emlékezzenek csak, a választás­ra jogosult polgároknak durván az egynegyede vagy még kisebb hányada óhajtott egy ilyen szí­nezetű koalíciót. Az ember rosszérzéssel szemléli a három dudás vigyorát, amint eltorzítja arcukat a hatalom alig leplezett kéjes élvezete. Talán nem túlzás, mintha kísértetet lámánk fényes délben. Mi több, egyszerre hár­mat! Megijedni azonban nem szabad, gyűlölködni sem, a ha­rag rossz tanácsadó. Meg külön­ben is, jön még kutyára dér. Me­TALLÓZÓ Furcsaságok Bászájev körül A Samil Bászájev halála körüli furcsaságokat összegezte egy orosz lap. „Miért nincs mind ez ideig hivatalos változat a csecsen szélsőséges lázadóvezér ingusföl- di megöléséről?” - tette fel a kér­dést a liberális Novaja Gazeta. Nyikolaj Patrusev, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) ve­zetője különleges akcióról be­szélt, majd a lapok többféle verzi­ót taglaltak: egy FSZB-ügynök gyújtószerkezetet rejtett a robba­nószerrel megrakott teherautó­ba; Bászájevet rakétával ölték meg, miután bemérték mobütele- fonját; már korábban elfogták, ki­hallgatták, megölték, és holttes­tét a teherautóba rakták, amelyet lángszóróval elégettek; véletlen baleset történt egy zökkenő mi­att. A legfrissebb változat szerint, amellyel a Kommerszant című Kreml-bíráló lap szolgál, Bászá­jev halálát olyan házüag készített pokolgép okozta, amilyent a da­gesztáni Sariat terrorcsoport használ. Ez nem FSZB-akcióra, hanem a gerillák közötti viszály­ra, netán vérbosszúra vall. Min­dezek az esetek kizáiják viszont a holttest gyors és egyértelmű azo­nosítását - írta a Novaja Gazeta, megjegyezve, hogy Bászájev holt­testét nem mutatták a tévében. Ha a robbanástól darabokra szag­gatott holttestet csakugyan Bá­szájev jellegzetes szakálláról is­merték fel, ahogy biztonsági tisztségviselők állították, akkor a fejdarabot bemutathatták volna a tévében - folytatta az orosz lap, kétségeket táplálva a tervezett DNS-elemzéssel szemben is, ha azt az FSZB végzi. A Novaja Gaze- tának szemet szúrt továbbá, hogy a kavkazcenter.com szeparatista hírportál még közvetlenül a hétfői bejelentés után megerősí­tette Bászájev halálát. A liberális lap emlékeztetett: Patrusev kül­földi különleges szolgálatokkal együttműködésben végzett akci­óról beszélt, s ezt a szálat FSZB- kommentálók tovább bontogat­ták. A Kreml-hű Egységes Orosz­ország monopolpárt szócsövé­nek számító Izvesztyija csütörtö­kön már azt latolgatta, hogy orosz különleges ügynökök Irak­ban rejtettek minidetonátort a KamAZ rakományába amerikai kollégáik áldásával, s a fegyver­szállítmány (az amerikai befo­lyás alatt álló) Törökországon és Grúzián (jelesül a Pankiszi-szo- roson) keresztül jutott el Ingus- földre. Ez a verzió kétségkívül jól jön a szentpétervári G8-csúcs kü­szöbén. Csak azt nem magyaráz­ta meg senki, hogy Bászájevet, aki eddig rendre beérte orosz fegyverekkel, vajon mi késztette ezeknek az elveinek a hirtelen feladására? A Novaja Gazeta azt sem értette, miért mulasztotta el Bászájev az elemi konspirációs szabályok betartását a Nazrany melletti Ekazsevo falunál, ahol számos ingus rendőrtiszt lakik. Végül teljes homály fedi, milyen egység hajtotta végre a különle­ges akciót. Ki kapja vajon a Vla­gyimir Putyin elnök által beígért kitüntetéseket? - tűnődött el a lap. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents