Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-13 / 160. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 13. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ RESPEKT Nem szocialista, nacionalis­ta a szlovák kormány. Ugyan Robert Fico azt állítja, hogy kormánya szociáldemokrata, a valóságban egyértelműen nemzeti - úja a Respekt cseh véleményformáló hetilap. E- zért döntöttek a párt tagságá­nak felfüggesztéséről az euró­pai szocialisták, ám a szlovák kollégáját mindeddig védő Jin' Paroubek még nem tudatosí­totta a helyzetet. A hetilap sze­rint nemcsak a koalíció má­sodhegedűsei - Slota és Meči- ar, hanem Fico is a nacionalis­ta ideológiát követi. A pártel­nök baloldali irányultságának ellentmond az a tény is, hogy néhány minisztere gazdag vál­lalkozó. Slota kibiztosított grá­nátot kapott a kezébe az isko­laügyi minisztériummal.- Drágám, nemsokára hárman leszünk. Ideköltözik az anyám! (Kiss Tibor rajza) Az EU-csatlakozás után kevesebben mentek külföldre dolgozni, mint ahányan korábban akartak Munkavállalók az unióban A visegrádi országok mind­egyike azzal a nem titkolt céllal csatlakozott az Euró­pai Unióhoz, hogy - az EU- tagság egyik előnyeként - polgárai élhetnek a munka­erő szabad áramlásának le­hetőségével és Nyugat-Eu- rópában is munkát vállal­hatnak. Az EU-15-ök nagy része korlátozásokat alkal­maz, de az EurActiv hírsite- hálózat lengyel, szlovák, cseh és magyar oldalának információi szerint belső okok is hátráltatják a mobi­litás megvalósulását. EURACT1V.HU Csehország munkaügyi kutató- intézetének felmérése szerint 2000- 2003-ban a munkaképes ko­rúak 15,4 százaléka lett volna haj­landó külföldre költözni jobb mun­kalehetőség érdekében. A legnép­szerűbb célországok voltak: Nagy- Britannia és Írország (37,6 száza­lék), Németország (32,1 százalék) és Ausztria (14,7 százalék). Arról nincs adat, hogy ma pontosan mennyi cseh dolgozik külföldön, de becslések szerint kevesebb, mint ahány a csadakozás előtt költözési szándékát kifejezte. A legutóbbi, 2001- es népszámlálás adatai sze­rint 25 ezren dolgoztak valamelyik EU-országban, s ez a szám az EU- csaüakozás után sem változott szá­mottevően. Magyarországon sem kaptak kedvet tömegesen a munkavállalók a külföldi állás vállalására pusztán azért, mert (részben) megnyíltak a kapuk. A külföldön munkát válla­lók aránya 1-2 százalékra tehető. A Szociális és Munkaügyi Minisztéri­um 50-60 ezerre becsüli az EU- országokban dolgozók számát. A korlátozások ellenére Ausztria és Németország a legnépszerűbb, s egyre növekvő az érdeklődés Nagy- Britannia iránt. Ahogyan az várható volt, a rend­szerváltás időszakában komoly gazdasági gondokkal küszködő Lengyelország polgárai éltek legin­kább a külföldi munkavállalás lehe­tőségével. Különböző becslések sze­rint 500 ezer és 2 millió között van azoknak a száma, akik hosszabb-rö- videbb időre elhagyták az országot, jobb külföldi munkalehetőség után kutatva. Mivel pontos statisztikák nincsenek, a lengyel központi sta­tisztikai hivatal, a jegybank és a munkaügyi és szociális minisztéri­um most állított fel egy munkacso­portot, amelynek feladata a mun­kaerő vándorlását kontrolláló és elemző metodológia kidolgozása. Szlovákia polgárai közül a hiva­talos becslések szerint 170-200 ez­ren dolgoznak a határon túl, több­ségük Csehországban, Magyaror­szágon, Írországban és Nagy-Bri- tanniában. Németország és Olasz­ország népszerű célország a szezo­nális (mezőgazdasági vagy az ide­genforgalomban dolgozó) munka- vállalók körében. Népszerű az ingázás Szlovákiában egyértelműen megnőtt az ingázók száma az EU- csatlakozás után. Mintegy 6 ezren utaznak naponta Magyarországra dolgozni. Összesen körülbelül 20 ezer szlovák állampolgár - döntő többségük természetesen szlováki­ai magyar - dolgozik ilyen-olyan formában Magyarországon. A Cseh Köztársaságban összesen 70 ezer szlovák dolgozik, közel egynegye­dük ingázik. Az ausztriai munkale­hetőségek korlátozottak, mert Ausztria nem nyitotta meg munka­erőpiacát. Csehország külföldi munkavál­lalói közül a már korábban idézett népszámlálási adatok szerint a Né­metországban dolgozók 42 száza­léka ingázik, vagyis rendszeresen hazajár külföldről is munkaviszo­nya alatt. Az Ausztriában munkát vállalók esetében ez az arány 32 százalék. Magyarországon a határon át rendszeresen ingázó dolgozók szá­máról csak becslések vannak, de ez a szám semmiképp sem jelentős, az ingázók nem okoznak feszültséget a munkaerőpiacon. Ugyanakkor helyenként nagy számban vállal­nak olyan munkát (alacsony bé­rért), amire a magyarok kevésbé kaphatók, főként a szlovák határ közelében, illetőleg Romániából nagy számban érkeznek feketén munkát vállalók, akiket elsősorban az építőiparban alkalmaznak a mostanában egyre gyakrabban el­lenőrzött munkaadók. Lengyelországban is egyre nép­szerűbb a „rövid távú”, határon át­nyúló ingázás, főleg a szomszédos EU-államokba, de az így dolgozók száma összességében nem jelentős. Szlovákiában 1500 lengyel dolgo­zik hivatalosan, Csehországban 13 ezer. A sláger Németország, ide nagyon sokan járnak, de többségük illegálisan, számuk szinte megbe- csülheteden. (Ez a jelenség évek óta létezik és szakemberek szerint nem áll összefüggésben az időköz­ben megvalósult EU-tagsággal.) Csehországban a határon átívelő mobilitást a politikai spektrum mindkét oldala liberális módon kö­zelíti meg. Azok száma, akik kül­földön hajlandóak munkát vállalni, egyelőre nem túl sok. Az ország ve­zetése támogatja a dolgozók mobi­litását, ezt is szolgálja a Foglalkoz­tatottsági Nemzeti Akcióterv, amelynek keretében segítik az el­maradott térségeket, a többi között a munkaerő szállításával. A cseh közvélemény ritkán foglalkozik a munkaerő-mobüitás kérdéseivel, ha igen, akkor is inkább a külföld­ről Csehországba érkező munka- vállalók jelentenek témát. Magyarországon - a szaktárca hivatalos tájékoztatása szerint - a hivatalos politika támogatja a sze­mélyek szabad mozgását, ami az EU négy alap szabadságának egyi­ke. A kormány igyekszik napiren­den tartani a kérdést, figyeli a munkaerőmozgás adatait, és tájé­koztatja a lakosságot az esetleges pozitív vagy negatív hatásokról. Faluk, ahol nagyszülők nevelik a gyerekeket Lengyelország az egyetlen a V4- ek közül, ahol a vezetés nem nézi jó szemmel a munkaerő vándorlását, mert abban az aktív, magasan kép­zett munkaerő elvesztését látja, s fenyegetőnek érzi, hogy egyes munkaterületeken (pl. egészség­ügy) máris munkaerőhiány tapasz­talható. A lengyel kormány közvet­lenül nem akadályozza a külföldi munkavállalást, amit elsősorban a szabályozás eszközeivel igyekszik visszaszorítani, például célul tűzte ki, hogy csökkenti a hazai munkál­tatóknak a munkavállalók után fi­zetendő költségeit. Ugyancsak a lengyeleknél érezhető leginkább negatív hozzáállás a közvélemény részéről a munkaerő-mobilitással kapcsolatban. A közvélekedés sze­rint az elvándorlás megbontja a család egységét, főleg amikor a csa­ládfenntartó úgy megy külföldre dolgozni, hogy a család marad. Tel­jes falvak és kisvárosok vannak, ahol a gyermekeket a nagyszülők nevelik. Egyébként ma már nem­csak a férfiak, hanem mind gyak­rabban a nők élnek távol tartósan családjuktól a jó állás miatt, a férfi­ak körében pedig (ettől talán nem függetlenül) növekvő gondot jelent az alkoholizmus. Szlovákiában a leköszönt Dzu- rinda-kormány támogatta a mun­kaerő-mobilitást, amelyet fontos eszköznek tekintett a régiók közti különbségek csökkentéséhez. Igye­kezett növelni a munkaerő belső és külső mobilitását, utóbbit főleg a határhoz közeli területeken tartot­ta fontosnak, mint esetleges megol­dást a munkanélküliség problémái­ra. A munkavállalók abban bíznak, hogy az új kormány nem változtat­ja meg ezt a politikát. Várhatóan erősödik azonban a vita a fiatal munkaerő elcsábításáról és az agy­elszívásról. A hivatalos szlovák kommunikáció általában a munka­erő-vándorlás kedvező hatásait is­merteti, így a lakosság pozitívan vi­szonyul a kérdéshez (az Eurostat szerint 60 százaléka úgy véli, hogy a hosszú távú munkaerő-vándorlás jó dolog). Sok esetben a magas munkanélküliséggel és alacsony fi­zetésekkel jellemezhető helyi mun­kaerőpiacon nincs is más választás, mint külföldön munkát vállalni. Az érintettek közül jó néhányan ké­szek végzettségüknél alacsonyabb felkészültséget igénylő munkát el­végezni. (stop, ú) Ficónak mégis igaza lehet! Robert Fico miniszterelnök a választási kampány során a tényéktől függetlenül és rendíthetetlenül hajtogatta, hogy a Dzurinda-kor- mány alatt a nehéz megélhetési viszonyok miatt legalább 350 ezer ember távozott Szlovákiából. Dzurinda a szópárbajok során hiába lo­bogtatta a statisztikai hivatal adatait, hiába hivatkozott felmérések­re, mondván, legfeljebb ha 175 ezren dolgoznak külföldön, a Smer- vezér nem engedett. Akkor még bizonyára nem tudta, hogy önbetel­jesítő jóslattal rukkolt elő. A választás után ugyanis az ismét nyereg­be huppanó HZDS és SNS láttán látványosan megnőtt a tartósan kül­földre távozni szándékozók száma. A kivándorlást segítő ügynöksé­gek szerint az elmúlt egy hónapban ugrásszerűen nőtt a tartós kana­dai, egyesült államokbeli, ausztráliai és új-zélandi letelepedést szol­gáló zöldkártya iránti igény. Ha a politikaüag motivált irányzat nem lanyhul, akkor gyorsan teljesül a Fico által terjesztett 350 ezres szám. Ha a választási ígéreteit is így teljesíti, akkor pedig négy év múlva fia­taloktól mentes, ám magas nyugdíjakat osztogató (miből?), a sikeres cégeket pedig példásan megbüntető csodaország leszünk. (HN, shz) KOMMENTÁR Megsebzett szív TOKÁR GÉ2A Az utóbbi két és fél évben a szlovák pártoknak is jó volt az unióhoz tartozni, büszkén lehetett hivatkozni a nagy nyugati példaképekre. A kapitalizmusban nevelkedett politikusok rendszeresen ellátogat­tak kis országunkba, és pártállásuktól függően megdicsérték a re­formokat, vagy éppen megmondták nekünk, hogy nem járunk olyan jó úton, mint hisszük. Elég volt hozzá egy hét, hogy az Euró- pa-barát hozzáállás a Smemél gyökeresen megváltozzon. Robert Fico kormányra kerülése után nagyon szeretné rendbe tenni az ország gazdaságát, növelni az életszínvonalat és érvényesíteni a szép szocialista eszméket, csak éppen nem hagyják. Méghozzá a monopóliumok, a jobboldal és a magyarok. A Smer vezére politikai céljait a két lehető legszerencsétlenebb koalíciós partnerrel akaija megvalósítani - a hírre az Európai Szocialista Párt szokatlan gyor­sasággal és eréllyel felfüggesztette a párt tagságát. Kisvártatva kide­rült, hogy a Smemek rengeteg akadályozó tényezővel kell megküz­denie ahhoz, hogy eléijük itthon a Kánaánt. Ott vannak például a magyar szocialista képviselők (mind a kilenc), akik felheccelték száznyolcvan társukat, hogy büntessék már meg a szocialista esz­mék élharcosát. Szakavatott kezek Slota aranyköpéseit beleszórták az uniós képvi­selők elektronikus postaládájába. Persze ha a nemzetiek pártvezére korábban csak a virágkötésről vagy az időjárásról nyüatkozik radi­kálisan, senki nem kezdi kongatni a vészharangot, de ez a mi balol­dalunk számára úgy tűnik, mellékes. Sőt akkor sem lett volna ekko­ra felzúdulás, ha a Smer - horribüe dictu - a jobboldallal alakít kor­mányt és feladja elvei egy részét. Mint az a múlt héten kiderült, az európai szocialisták számára nem is annyira a baloldali eszmékhez való igazodás a lényeges, hanem az emberi jogok betartása. De Slo­ta az utóbbi években elérte, hogy a jelenléte semmüyen szinten nem fogadható el az európai pártok számára. Tény, hogy a szocialistáknak egyelőre nem oszt, nem szoroz három képviselő a frakcióban. Szlovákia kellően kicsi és jelentéktelen ah­hoz, hogy példásan megbüntessék - ezért a szigorú álláspont. Ficó­nak cseh kollégáját kivéve nincsenek nyugati szövetségesei, úgy­hogy nem sokat tehet, az SNS jelenléte állandó konfliktusokra ad majd okot a jogvédő szervezetekkel és az unióval. Ha Fico továbbra is nemzetközüeg elfogadott pártként akaija eladni a Smert, új szö­vetségeket kell keresnie a politikai palettán. Ott van például az Unió a Nemzetek Európájáért - nekik még az SNS működése is tetszik. Elvhűség esetén az Európai Egyesült Baloldal kommunistáival aján­lott a kooperáció, esedeg felmerülhet a harmadik út újjáélesztésé­nek gondolata - ebben már korábban is csak Fico hitt. Sokat csalódott, nagy szlovák párt tartós kapcsolat céljából megis­merkedne európai, jól szituált partnerével. Jelige: megsebzett szív. Putyin iráni lovon AAAL1NÁK ISTVÁN Igazi nagyhét kezdődik ma a világpolitikában. Bush elnök udvarias­sági-demonstratív látogatást tesz a német kancellár asszony szülővá­rosában, holnap különtalálkozót tart Putyin elnökkel, a G8-csoport jövő hétbe átnyúló szentpétervári csúcsértekezletének előjátéka­ként. A G8-csúcson ezúttal ott lesz az unió teljes vezérkara is. Brüsszel egyrészt azt akaija érzékeltetni, hogy komolyan gondolja az egységes külpolitikával kapcsolatban megfogalmazott szándéka­it, másrészt egyértelmű állásfoglalást vár - elsősorban Putyin érthet belőle - a nemzetközi energiapiac elveiről. Az utóbbi időben a Moszkva és a nyugati vüág között mind markánsabban jelentkező ideológiai és érdekellentéteket is számításba véve előre tudni lehet, a pillanatnyi helyzetben mely témákkal kapcsolatban várhatók kö­zös - de nem feltéüenül egységes - állásfoglalások: olaj és földgáz, iráni atomdosszié, izraeli-palesztin konfliktus, koreai rakétaválság. A vüág elválja, hogy elsősorban az amerikai elnök szóba hozza a pu- tyini „irányított demokráciában” az emberi jogok, a sajtószabadság helyzetét, de Washingtonban máris jelezték, Bush ezt nem akaija a nyilvánosság előtt megtenni. Szentpétervárott is az lesz az igazi csemege, ami a háttérben zajlik. A dolog nem arról fog szólni, hogy a nyugatiak majd megdorgálják az oroszokat. Putyinnak erős adui vannak. Eddig is olyan jól alkal­mazta az olaj- meg földgázfegyvert, hogy az uniós tagországokat is egymásnak tudta ugrasztani. Es nemrégiben, éppen a G8 elé időzít­ve tartották a Šanghaji Együttműködési Szervezet csúcsértekezle­tét. A sanghaji hatok, Oroszország, Kína, Üzbegisztán, Kirgizia, Tá­dzsikisztán és Kazahsztán kezdetben csak a terrorizmus és szepara­tizmus elleni harcot akarták koordinálni, az utóbbi időben azonban - egyre növekvő gazdasági potenciáljuk révén is - a Nyugattal szemben fogalmazzák meg céljaikat. Felléptek a narancsos forra­dalmak (Ukrajna, Grúzia) ellen, Ukrajna esetében, úgy tűnik, siker­rel. 2001. szeptember 11. után két tagországban, Üzbegisztánban és Kirgizisztánban amerikai bázisok létesültek. A sanghajiak ma már úgymond veszélyesnek érzik ezeket, s az amerikaiaknak hama­rosan mindkét országból távozniuk kell. Megfigyelők szerint a sanghaji hatok valamiféle keleti NATO-vá alakulnak át - a nyugati­val szemben. Ezeket a gyanúkat erősíti, hogy a mostani, júniusi csúcsra meghívták Indiát, Pakisztánt és Mongóliát is. Persze, ezen országok esetében az áttételek, érdekszövődmények bonyolultak - de a nemzetközi helyzet is az. Viszont ami igazán sokat mond: a díszvendég, a médiasztár a Nyugaton elfogadhatatlannak tartott Ahmadinezsád iráni elnök volt. Míg ő nagy hangoii szidta a zsidó­kat, Izraelt, Amerikát és az egész nyugati civüizációt, Putyin haüga- tott és mosolygott. Ennek és nagyszabású gázvezeték-építési ügyle­tüknek üzenete volt a vüág, főleg Washington felé: az iráni atom­válság Putyin nélkül nem oldható meg. Nos, melyik csúcsot nevezzük igazi barátok, szövetségesek találko­zójának? Ha a sanghaji az volt, a szentpétervári eleve nem lehet az.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents