Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-11 / 158. szám, kedd

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 11. TALLÓZÓ ERDÉLYI SAJTÓ Sok a bizonytalanság az új ma­gyar nemzetpolitikában, Bu­dapestnek kevés fogalma van arról, milyen hatásfokkal mű­ködnek az adóforintokból lét­rehozott erdélyi intézmények - írják a romániai magyar la­pok kommentárjai az RMDSZ és Gyurcsány Ferenc találko­zója után. Azt már tudni, mi­lyen intézmények szűnnek meg, melyek mennek át gyö­keres változásokon. Azt vi­szont még nem, mi helyettesíti ezeket, hogyan érvényesül a nagyobb odafigyelés, a haté­konyabb támogatási rendszer. A Krónika szerint „egyszerűbb és tán tisztességesebb volna, ha Gyurcsány kerekperec megmondaná: a magyar gaz­daság a csőd szélén áll, a hitel- minősítők a legambiciózusabb kormányprogram dacára is negatív kilátásokat jósolnak, a forint szabadesésben zuhan, így hát kisebb gondunk is na­gyobb annál, mint az, hogy a határon túli magyar közössé­gek miből és hogyan élnek.- Olyan, mint a kormány. Beleraktam, amit találtam. (Peter Gossónyi rajza) A reformok kifulladását a drága kőolaj és az iszlámisták megerősödése magyarázza Az arab demokrácia csődje Néhány éve az amerikai el­nök nagy csinnadrattával harangozta be a demokrá­cia térhódítását segítő poli­tikai offenzíváját az arab országokban. George Bush felhívása mögött az a meg­fontolás húzódott, hogy a politikai szélsőség és terro­rista erők „táptalaját” csak­is a nyugati demokrácia meghonosításával, a közép­kori, feudális viszonyok fel­számolásával lehet tartósan megteremtem. MT1-HÁTTÉR A 2001. szeptember 11-i terror- támadások utáni „ödetrohamban” fogant elképzelés azonban egye­lőre vajmi kevés eredményt hozott. Ali Abdullah Szaleh jemeni elnök 2004-ben hangzatos felszólítást in­tézett a többi arab állam veze­tőihez: lépjenek a reformok útjára, máskülönben elsöpri őket a globá­lis demokratizálási hullám. „Vágjá­tok le ma a hajatokat, vagy holnap valaki majd leborotválja” - hang­zott a jemeni intelem. Hogy jó pél­dával járjon elöl, Szaleh, aki 1978 óta van hatalmon, legott kilátásba is helyezte, hogy elnöki megbízatá­sa végén visszavonul a politikától. Június végén aztán váraüan fordu­lattal meggondolta magát: enged­ve a „nép akaratának” - amely fentről szervezett utcai demonstrá­ciókban öltött testet Jemen számos városában -, bejelentette, hogy mégis indul a szeptemberre kitűzött elnökválasztáson. Ez pedig várhatóan ismét meghosszabbítja mandátumát - 2013-ig. Szalehnek alighanem jobb színészi képességei vannak, mint az arab világ többi, élethosszig uralkodó vezetőjének, ám túlélési ösztön terén azok sem­miben nem maradnak el jemeni kollégájuktól. Különösen az iraki amerikai invázió nyomán közülük sokan helyénvalónak érezték, hogy buzgón reagáljanak a reformokat sürgető nyomásra. Reformokat sürgető tényezők Ez utóbbi elsősorban belső ere­detű volt, s olyan tényezők váltot­ták ki, mint a gyorsan szaporodó népesség, a régi, beváltnak hitt ideológiák vonzerejének kimerü­lése, valamint az államüag nehe­zen ellenőrizhető új médiumok (pl. műholdas tv-adások) felbuk­kanása. Persze azért külső té­nyezők is közrejátszottak, elsősor­ban a Bush-kormányzat hangos kampánya a politikai szabadság meghonosítása, mint a szélsősé­ges mozgalmak elfojtásának leg­biztosabb eszköze mellett. Az arab világból érkező vissz­hang vegyes volt. Algéria, Egyip­tom és Tunézia vezetői kényszere­detten vállalták a többjelöltes el­nökválasztást, amely persze az ő si­kerükkel végződött. Szaúd-Arábiá- ban a királyság fennállása óta először került sor helyhatósági vá­lasztásokra! A nők jogállása javult: Katar és Kuvait végre lehetővé tette (a többi arab államhoz felzárkóz­va), hogy ők is szavazhassanak, il­letve jelöltként indulhassanak. A múlt havi kuvaiti parlamenti vá­lasztásokon első ízben élhettek (2005-ben megkapott) választójo­gukkal a lakosság 57%-át kitevő nők. A parlament 50 helyére pályá­zó 249 jelölt között 28 nő is volt, egy sem jutott mandátumhoz. Több nő névtelenül elmondta a la­poknak: féljük, apjuk vagy fivérük nyomatékosan értésére adta, ne­hogy női jelöltre voksoljanak, s bár a választás ott is titkos, a tradíció és a macho-hatás megtette a hatását. Számos arab országban jelentős mértékben tágultak a sajtószabad­ság határai, míg másutt (Bahrein, Marokkó) jogvédő testületek felha­talmazást kaptak jogsértésének ki­vizsgálására. A tv-nézők szeme lát­tára élhettek irakiak és palesztinok a többpárti választások lehetőségé­vel, ami még a demokrácia terén sereghajtónak számító Ománt és Szíriát is arra késztette, hogy leg­alább a retorika terén felkarolja a politikai reformokat. Visszakozás Mostanra azonban megfordult a széljárás. Szíria elnöke, Basár el-Aszad már szavakban sem törődik a reformmal; rendőrsége nemrég ellenzékiek tucatjait vet­te őrizetbe. A tavalyi parlamenti és elnökválasztás óta Egyiptom is ■visszakozott a reformútról, lefújt több helyhatósági választást; börtönbe vetette a Hoszni Muba­rak mögött a második helyen végzett elnökjelöltet; letartóztat­ta a fő ellenzéki erő, a Muzulmán Testvériség 600 tagját; rendőri verőlegények hagytak helyben békés utcai tüntetőket; törvé­nyekkel erősítették a végrehajtó hatalmat, s betiltottak két, a de­mokrácia előmozdításán mun­kálkodó intézetet. Bahrein, ame­lyet egykor modellértékű refor­mállamként emlegettek, nemrég kiutasította a két intézet egyiké­nek, a National Democratic Insti­tute for International Affairsnek a képviselőjét. Jordániában, amely a nyitot­tabb országok közé tartozik, tárgyalás nélkül bebörtönöztek négy parlamenti képviselőt, akik részvétüket nyilvánították Abu Muszab az-Zarkávi, az Irakban megölt terroristavezér családjá­nak. Ez kétségtelenül provokatív Az Egyesült Államok buzgón mossa a kezét, amiért valaha is támogat­ta a demokrácia teijeszté- sét az arab világban. lépés volt, ám aligha minősít­hető bűncselekménynek. Marok­kó, amely a reform úttörői közé tartozik, súlyos büntetéseket szabott ki bíráló hangot megütő újságírókra. Algériában is szűkül a sajtó mozgástere. Az elnök, Abdelazíz Buteflika májusban leváltotta a miniszterelnököt, hogy harmadszor is megpályáz­za az ötéves államfői megbíza­tást. Szaúd-Arábiában tavaly ügyan önkormányzati választá­sokat rendeztek, ám a testületek a mai napig nem tartották meg alakuló ülésüket. A királyi család rangidős hercegei több ízben is tettek célzást további reformok­ra, ezeket tettek nem követték. Olajár és iszlámista előretörés A reformok kifulladását szá­mos tényező magyarázza, az egyik a drága kőolaj. Algéria, Lí­bia és a gazdag arab monarchiák olyannyira „úsznak” a pénzben, hogy egyszerűen „lábon megve­szik” a belső ellenzéket. Ennél is többet nyom a latban az iszlá­mista ellenzéki mozgalmak előretörése. Az utóbbi 12 hónap során a vallási pártok súlyos ve­reséget mértek világi vetélytár- saikra Irakban; a Hamász utca­hosszal verte Palesztinában a korrupciótól bűzlő Fatahot; az iszlámisták rendkívül jól szere­peltek a szaúd-arábiai választá­sokon; Egyiptomban a Muzul­mán Testvériség a mandátumok ötödét szerezte meg. Szomáliát, az évtizedek óta káoszba süllyedt kelet-afrikai (nem arab) országot az iszlámisták mozgal­ma lehet képes egyesíteni. Az iszlámisták előretörése a térség kormányait és Európát, Amerikát is rémülettel tölti el. A Hamász sikere a palesztinai vá­lasztásokon alaposan lehűtötte a közel-keleti változásokért kar­doskodó amerikai politikusok lelkesedését. Az USA és a Nyugat buzgón mossa a kezét, amiért valaha is támogatta a demokrá­cia terjesztését az arab világban. A washingtoni kongresszusban nemrég vita folyt arról, hogy az USA csökkentse az Egyiptomnak folyósított segélyeket, ám szá­mos felszólaló rámutatott: ez is az iszlámistákat erősítené, és aláásná a kairói kormányt, amely - bár visszataszító eszkö­zökkel, de mégiscsak - Amerika érdekeit szolgálja a térségben Arab kormányok megkönnyeb­bülve érzékelik a reálpolitikához való visszatérés hasonló jeleit. A Teherán nukleáris ambíciói kap­csán érzett aggályok megóvták a nyugati bírálatoktól Irán demok­ráciától irtózó, ám Nyugat-barát szomszédait, mint például Azer­bajdzsán és több közép-ázsiai köztársaság. Az Egyesült Államok helyreállította kapcsolatait Líbiá­val, megjutalmazva Tripolit fegy­verkezési programjának leállítá­sáért - ugyanakkor szemet huny afölött, ahogyan Kadhafi rend­szere a líbiai lakossággal bánik. A tavaly Libanonból kiszorított és diplomáciai síkon elszigetelt Szí­ria is megúszta eddig a szigorú büntetést, jóllehet évek óta fittyet hány a Nyugat követeléseire. . KOMMENTÁR m__ Fejük nagyot koppant S1DÓ H. ZOLTÁN A parlamenti választásokig működő Fico-féle árnyékkormány mára valóban árnyéka önmagának. A Dzurinda-kabmet tükörképét, egy­fajta kész alternatívát nyújtani hivatott árnyékkormányból végül csak öten ülhettek be a bársonyszékbe, ami meglehetősen alacsony találati arány, tekintve a Smer 11 miniszteri posztját. Ráadásul egy­néhány miniszteren érződik, hamarjában gyűjtötték be őket a honi politikai élet alagsorából. A strasbourgi fejmosást követően fakóvá vált Fico lóhalálában iktatta be őket új bérleményükbe, ám a nagy si­etségben valahogy elfeledkeztek a fényes ígéretek megvalósításának ecseteléséről. Talán azért, mert az új tárcavezetők máris megpróbál­ják zongorázni a választási ígéretek és a kormányzás rideg valósága közötti különbséget. Hirtelenjében nem azt halljuk, milyen gyorsan emelkedik majd a családi pótlék, hogyan szorítják le a gazdaság tör­vényszerűségeinek fittyet hányva a földgáz és a benzin árát, a 13. nyugdíj kifizetési koncepciója is hirtelenjében homályossá vált, a mi­nimálbérek emeléséről nem is beszélve. Sőt az újból bevezetendő kétkulcsos áfa koncepciója sem vüágos, pedig ez a Smer igazságér­zetének egyik csúcsát szimbolizálja, hogy más nyalánkságokról, mmt az alacsony keresetűek kárörömét szolgáló milliomosadóról, ne is ejtsünk szót. A vakuk fényében egyelőre esedenül hunyorgó új garnitúra ehelyett gépiesen szajkózza, majd minden kiderül a kor­mányprogramból. Aki viszont már belelapozott a bestsellerek közé méltán nem tartozó kormányprogramok egyikébe, az tudja, az álta­lánosságoknak miféle gyöngyszemeit, a teljesíthetetlen óhajok ékes mondatokká szőtt füzéreit tartalmazza a négy évre szóló sorvezető. Az történhetett, hogy a bársonyszékeikbe hamarjában belehuppanó új főnökök feje nagyot koppant. Na nem attól, hogy rosszul vették volna a kanyart minisztériumuk útvesztőjében, hanem attól, hogy meglehetősen gyorsan beleütköztek a valóság falába. Ám a cserebo­gártól eltérően, amelyik - mint tudjuk - a koppanás után elhallgat, friss minisztereinkkel nem lesz ilyen szerencsénk. Ehelyett feljajdul- nak, valahogy üyenformán: „Amint a költségvetésben lehetőséget lá­tunk az adócsökkentések, a bőkezűbb szociális juttatások, a megnö­velt családtámogatások (a teljesíthetetlen részek fokozatosan tör­lendők) finanszírozására, máris megkezdjük az ehhez szükséges tör­vények megfogalmazását”. Magyarán, június derekáig a díszzseb­kendőjéhez mániákusan, a realitásokhoz viszont kevésbé ragaszko­dó Fico olyan intézkedésekkel bombázta a szavazókat, amelyek anyagi fedezetéről a legkevésbé volt meggyőződve. Minden jel sze­rint a Smer számára (is) gyorsan kiderül, az ország pénzügyi egyen­súlyának gyors felbillentése nélkül csak körülbelül olyan tempóban csepegtetheti a jóléti juttatásokat, viheti fel a nyugdíjakat, ahogy azt eddig a Dzurinda-kormány tette. Némi hangsúlyeltolódás persze le­hetséges, bizonyos prioritások megváltozhatnak (például az SNS az északi régiók felé fordítja a pénzcsatomákat), azonban az Orbán- Medgyessy-Gyurcsány trió által a múltban produkált magyarországi bőkezűségi rohamra inkább ne számítsunk. Vagy ha mégis, akkor máris érdemes a dunyhánk mélyén eldugni a kis többletpénzt, mert a menetrendszerűen érkező megszorítások idején jól jön az még. JEGYZET Materazzi ante portás! GAZDAG JÓZSEF Nápolyban agyonlőttek egy többszörösen büntetett kábító­szercsempészt, egy kisfiú pedig súlyos fejsérüléseket szenvedett, amikor az egyik ablakból valaki boldog eufóriában kihajított egy fazekat. Olaszország ünnepelt. Ünnepelte hőseit. Marco Mate- razzit. „Materazzi ártadan” - válaszolta Marcello Lippi arra a kérdésre, vajon Zidane miért fejelte le az olasz hátvédet. Materazzi ártadan? Valami nem stimmel ezzel a mondattal. Lásd még: „Don Corleone, a kereszt­apa ártadan” stb. Zidane lefejel­te az őt folyamatosan provokáló Materazzit, ez tény. Mmt ahogy hat éve egy BL-meccsen lefejelte a hamburgi Jochen Kientzet, mint ahogy megtaposta a földön fekvő szaúdi hátvédet 1998-ban és így tovább. Zidane hibázott, ez kétségtelen. De hogy Mate­razzi ártadan lenne? A laikusok kedvéért: Marco Ma­terazzi minden idők egyik leg­alattomosabb középhátvédje, a börtönviselt Töfting, a véreres szemű Jürgen Kohler vagy a mé­száros Gentile hozzá képest elsőáldozó kisfiú. Kérdezzük csak meg a sienai Bruno Cirillót, tudna miről mesélni: két éve Materazzi ököllel ütötte meg őt a játékoskijáróban. A Serie A csatárai közül vasárnap este töb­ben is elmosolyodhattak az inci­denst látva: végre valaki lefejelte azt a szadistát! Materazzi ártadan - ezt még ak­kor sem hinnénk el, ha a hátát és a kaiját borító tetoválások vallá­sos tematikájúak lennének, mondjuk a „Szeresd felebaráto­dat...”, Marco Materazzi és Máté evangéliuma 6:22. S persze ha nem tudnánk róla, hogy egyéb­ként a Hentes becenévre hallgat. Régen rossz, ha egy vb-döntő főszereplője egy Materazzi-típu- sú könyörtelen, cinikus hátvéd. Még rosszabb, ha a főszereplő nem egy Materazzi-típusú kö­nyörtelen, cinikus hátvéd, ha­nem maga Materazzi. Összeho­zott az ellenfélnek egy tizene­gyest, fejesgóllal egyenlített, ki­állíttatta Zidane-t, majd könyör­telenül bevarrta a büntetőt. Ma­terazzi a kapuk előtt, színes olasz szélesvásznú thriller. Hannibal ante portás! - ez döb­benetes hír volt a maga idejé­ben. Azt jelentette: Hannibál a kapuk előtt, s ha megtámadja Rómát, a civilizációnak vége. A civilizációnak - Materazzi leg­nagyobb bánatára - nincs vége, a vüágbajnokságnak viszont igen. Es vége az illúzióinknak is. „A szívem hasadt, Fredo” - mondja a Keresztapa c. filmben Michele Corleone, amikor rájön, hogy becsapták. Bennünket is becsaptak ezen a vébén, több­ször is. A szívünk hasadt.

Next

/
Thumbnails
Contents