Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-11 / 158. szám, kedd
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 11. TALLÓZÓ ERDÉLYI SAJTÓ Sok a bizonytalanság az új magyar nemzetpolitikában, Budapestnek kevés fogalma van arról, milyen hatásfokkal működnek az adóforintokból létrehozott erdélyi intézmények - írják a romániai magyar lapok kommentárjai az RMDSZ és Gyurcsány Ferenc találkozója után. Azt már tudni, milyen intézmények szűnnek meg, melyek mennek át gyökeres változásokon. Azt viszont még nem, mi helyettesíti ezeket, hogyan érvényesül a nagyobb odafigyelés, a hatékonyabb támogatási rendszer. A Krónika szerint „egyszerűbb és tán tisztességesebb volna, ha Gyurcsány kerekperec megmondaná: a magyar gazdaság a csőd szélén áll, a hitel- minősítők a legambiciózusabb kormányprogram dacára is negatív kilátásokat jósolnak, a forint szabadesésben zuhan, így hát kisebb gondunk is nagyobb annál, mint az, hogy a határon túli magyar közösségek miből és hogyan élnek.- Olyan, mint a kormány. Beleraktam, amit találtam. (Peter Gossónyi rajza) A reformok kifulladását a drága kőolaj és az iszlámisták megerősödése magyarázza Az arab demokrácia csődje Néhány éve az amerikai elnök nagy csinnadrattával harangozta be a demokrácia térhódítását segítő politikai offenzíváját az arab országokban. George Bush felhívása mögött az a megfontolás húzódott, hogy a politikai szélsőség és terrorista erők „táptalaját” csakis a nyugati demokrácia meghonosításával, a középkori, feudális viszonyok felszámolásával lehet tartósan megteremtem. MT1-HÁTTÉR A 2001. szeptember 11-i terror- támadások utáni „ödetrohamban” fogant elképzelés azonban egyelőre vajmi kevés eredményt hozott. Ali Abdullah Szaleh jemeni elnök 2004-ben hangzatos felszólítást intézett a többi arab állam vezetőihez: lépjenek a reformok útjára, máskülönben elsöpri őket a globális demokratizálási hullám. „Vágjátok le ma a hajatokat, vagy holnap valaki majd leborotválja” - hangzott a jemeni intelem. Hogy jó példával járjon elöl, Szaleh, aki 1978 óta van hatalmon, legott kilátásba is helyezte, hogy elnöki megbízatása végén visszavonul a politikától. Június végén aztán váraüan fordulattal meggondolta magát: engedve a „nép akaratának” - amely fentről szervezett utcai demonstrációkban öltött testet Jemen számos városában -, bejelentette, hogy mégis indul a szeptemberre kitűzött elnökválasztáson. Ez pedig várhatóan ismét meghosszabbítja mandátumát - 2013-ig. Szalehnek alighanem jobb színészi képességei vannak, mint az arab világ többi, élethosszig uralkodó vezetőjének, ám túlélési ösztön terén azok semmiben nem maradnak el jemeni kollégájuktól. Különösen az iraki amerikai invázió nyomán közülük sokan helyénvalónak érezték, hogy buzgón reagáljanak a reformokat sürgető nyomásra. Reformokat sürgető tényezők Ez utóbbi elsősorban belső eredetű volt, s olyan tényezők váltották ki, mint a gyorsan szaporodó népesség, a régi, beváltnak hitt ideológiák vonzerejének kimerülése, valamint az államüag nehezen ellenőrizhető új médiumok (pl. műholdas tv-adások) felbukkanása. Persze azért külső tényezők is közrejátszottak, elsősorban a Bush-kormányzat hangos kampánya a politikai szabadság meghonosítása, mint a szélsőséges mozgalmak elfojtásának legbiztosabb eszköze mellett. Az arab világból érkező visszhang vegyes volt. Algéria, Egyiptom és Tunézia vezetői kényszeredetten vállalták a többjelöltes elnökválasztást, amely persze az ő sikerükkel végződött. Szaúd-Arábiá- ban a királyság fennállása óta először került sor helyhatósági választásokra! A nők jogállása javult: Katar és Kuvait végre lehetővé tette (a többi arab államhoz felzárkózva), hogy ők is szavazhassanak, illetve jelöltként indulhassanak. A múlt havi kuvaiti parlamenti választásokon első ízben élhettek (2005-ben megkapott) választójogukkal a lakosság 57%-át kitevő nők. A parlament 50 helyére pályázó 249 jelölt között 28 nő is volt, egy sem jutott mandátumhoz. Több nő névtelenül elmondta a lapoknak: féljük, apjuk vagy fivérük nyomatékosan értésére adta, nehogy női jelöltre voksoljanak, s bár a választás ott is titkos, a tradíció és a macho-hatás megtette a hatását. Számos arab országban jelentős mértékben tágultak a sajtószabadság határai, míg másutt (Bahrein, Marokkó) jogvédő testületek felhatalmazást kaptak jogsértésének kivizsgálására. A tv-nézők szeme láttára élhettek irakiak és palesztinok a többpárti választások lehetőségével, ami még a demokrácia terén sereghajtónak számító Ománt és Szíriát is arra késztette, hogy legalább a retorika terén felkarolja a politikai reformokat. Visszakozás Mostanra azonban megfordult a széljárás. Szíria elnöke, Basár el-Aszad már szavakban sem törődik a reformmal; rendőrsége nemrég ellenzékiek tucatjait vette őrizetbe. A tavalyi parlamenti és elnökválasztás óta Egyiptom is ■visszakozott a reformútról, lefújt több helyhatósági választást; börtönbe vetette a Hoszni Mubarak mögött a második helyen végzett elnökjelöltet; letartóztatta a fő ellenzéki erő, a Muzulmán Testvériség 600 tagját; rendőri verőlegények hagytak helyben békés utcai tüntetőket; törvényekkel erősítették a végrehajtó hatalmat, s betiltottak két, a demokrácia előmozdításán munkálkodó intézetet. Bahrein, amelyet egykor modellértékű reformállamként emlegettek, nemrég kiutasította a két intézet egyikének, a National Democratic Institute for International Affairsnek a képviselőjét. Jordániában, amely a nyitottabb országok közé tartozik, tárgyalás nélkül bebörtönöztek négy parlamenti képviselőt, akik részvétüket nyilvánították Abu Muszab az-Zarkávi, az Irakban megölt terroristavezér családjának. Ez kétségtelenül provokatív Az Egyesült Államok buzgón mossa a kezét, amiért valaha is támogatta a demokrácia teijeszté- sét az arab világban. lépés volt, ám aligha minősíthető bűncselekménynek. Marokkó, amely a reform úttörői közé tartozik, súlyos büntetéseket szabott ki bíráló hangot megütő újságírókra. Algériában is szűkül a sajtó mozgástere. Az elnök, Abdelazíz Buteflika májusban leváltotta a miniszterelnököt, hogy harmadszor is megpályázza az ötéves államfői megbízatást. Szaúd-Arábiában tavaly ügyan önkormányzati választásokat rendeztek, ám a testületek a mai napig nem tartották meg alakuló ülésüket. A királyi család rangidős hercegei több ízben is tettek célzást további reformokra, ezeket tettek nem követték. Olajár és iszlámista előretörés A reformok kifulladását számos tényező magyarázza, az egyik a drága kőolaj. Algéria, Líbia és a gazdag arab monarchiák olyannyira „úsznak” a pénzben, hogy egyszerűen „lábon megveszik” a belső ellenzéket. Ennél is többet nyom a latban az iszlámista ellenzéki mozgalmak előretörése. Az utóbbi 12 hónap során a vallási pártok súlyos vereséget mértek világi vetélytár- saikra Irakban; a Hamász utcahosszal verte Palesztinában a korrupciótól bűzlő Fatahot; az iszlámisták rendkívül jól szerepeltek a szaúd-arábiai választásokon; Egyiptomban a Muzulmán Testvériség a mandátumok ötödét szerezte meg. Szomáliát, az évtizedek óta káoszba süllyedt kelet-afrikai (nem arab) országot az iszlámisták mozgalma lehet képes egyesíteni. Az iszlámisták előretörése a térség kormányait és Európát, Amerikát is rémülettel tölti el. A Hamász sikere a palesztinai választásokon alaposan lehűtötte a közel-keleti változásokért kardoskodó amerikai politikusok lelkesedését. Az USA és a Nyugat buzgón mossa a kezét, amiért valaha is támogatta a demokrácia terjesztését az arab világban. A washingtoni kongresszusban nemrég vita folyt arról, hogy az USA csökkentse az Egyiptomnak folyósított segélyeket, ám számos felszólaló rámutatott: ez is az iszlámistákat erősítené, és aláásná a kairói kormányt, amely - bár visszataszító eszközökkel, de mégiscsak - Amerika érdekeit szolgálja a térségben Arab kormányok megkönnyebbülve érzékelik a reálpolitikához való visszatérés hasonló jeleit. A Teherán nukleáris ambíciói kapcsán érzett aggályok megóvták a nyugati bírálatoktól Irán demokráciától irtózó, ám Nyugat-barát szomszédait, mint például Azerbajdzsán és több közép-ázsiai köztársaság. Az Egyesült Államok helyreállította kapcsolatait Líbiával, megjutalmazva Tripolit fegyverkezési programjának leállításáért - ugyanakkor szemet huny afölött, ahogyan Kadhafi rendszere a líbiai lakossággal bánik. A tavaly Libanonból kiszorított és diplomáciai síkon elszigetelt Szíria is megúszta eddig a szigorú büntetést, jóllehet évek óta fittyet hány a Nyugat követeléseire. . KOMMENTÁR m__ Fejük nagyot koppant S1DÓ H. ZOLTÁN A parlamenti választásokig működő Fico-féle árnyékkormány mára valóban árnyéka önmagának. A Dzurinda-kabmet tükörképét, egyfajta kész alternatívát nyújtani hivatott árnyékkormányból végül csak öten ülhettek be a bársonyszékbe, ami meglehetősen alacsony találati arány, tekintve a Smer 11 miniszteri posztját. Ráadásul egynéhány miniszteren érződik, hamarjában gyűjtötték be őket a honi politikai élet alagsorából. A strasbourgi fejmosást követően fakóvá vált Fico lóhalálában iktatta be őket új bérleményükbe, ám a nagy sietségben valahogy elfeledkeztek a fényes ígéretek megvalósításának ecseteléséről. Talán azért, mert az új tárcavezetők máris megpróbálják zongorázni a választási ígéretek és a kormányzás rideg valósága közötti különbséget. Hirtelenjében nem azt halljuk, milyen gyorsan emelkedik majd a családi pótlék, hogyan szorítják le a gazdaság törvényszerűségeinek fittyet hányva a földgáz és a benzin árát, a 13. nyugdíj kifizetési koncepciója is hirtelenjében homályossá vált, a minimálbérek emeléséről nem is beszélve. Sőt az újból bevezetendő kétkulcsos áfa koncepciója sem vüágos, pedig ez a Smer igazságérzetének egyik csúcsát szimbolizálja, hogy más nyalánkságokról, mmt az alacsony keresetűek kárörömét szolgáló milliomosadóról, ne is ejtsünk szót. A vakuk fényében egyelőre esedenül hunyorgó új garnitúra ehelyett gépiesen szajkózza, majd minden kiderül a kormányprogramból. Aki viszont már belelapozott a bestsellerek közé méltán nem tartozó kormányprogramok egyikébe, az tudja, az általánosságoknak miféle gyöngyszemeit, a teljesíthetetlen óhajok ékes mondatokká szőtt füzéreit tartalmazza a négy évre szóló sorvezető. Az történhetett, hogy a bársonyszékeikbe hamarjában belehuppanó új főnökök feje nagyot koppant. Na nem attól, hogy rosszul vették volna a kanyart minisztériumuk útvesztőjében, hanem attól, hogy meglehetősen gyorsan beleütköztek a valóság falába. Ám a cserebogártól eltérően, amelyik - mint tudjuk - a koppanás után elhallgat, friss minisztereinkkel nem lesz ilyen szerencsénk. Ehelyett feljajdul- nak, valahogy üyenformán: „Amint a költségvetésben lehetőséget látunk az adócsökkentések, a bőkezűbb szociális juttatások, a megnövelt családtámogatások (a teljesíthetetlen részek fokozatosan törlendők) finanszírozására, máris megkezdjük az ehhez szükséges törvények megfogalmazását”. Magyarán, június derekáig a díszzsebkendőjéhez mániákusan, a realitásokhoz viszont kevésbé ragaszkodó Fico olyan intézkedésekkel bombázta a szavazókat, amelyek anyagi fedezetéről a legkevésbé volt meggyőződve. Minden jel szerint a Smer számára (is) gyorsan kiderül, az ország pénzügyi egyensúlyának gyors felbillentése nélkül csak körülbelül olyan tempóban csepegtetheti a jóléti juttatásokat, viheti fel a nyugdíjakat, ahogy azt eddig a Dzurinda-kormány tette. Némi hangsúlyeltolódás persze lehetséges, bizonyos prioritások megváltozhatnak (például az SNS az északi régiók felé fordítja a pénzcsatomákat), azonban az Orbán- Medgyessy-Gyurcsány trió által a múltban produkált magyarországi bőkezűségi rohamra inkább ne számítsunk. Vagy ha mégis, akkor máris érdemes a dunyhánk mélyén eldugni a kis többletpénzt, mert a menetrendszerűen érkező megszorítások idején jól jön az még. JEGYZET Materazzi ante portás! GAZDAG JÓZSEF Nápolyban agyonlőttek egy többszörösen büntetett kábítószercsempészt, egy kisfiú pedig súlyos fejsérüléseket szenvedett, amikor az egyik ablakból valaki boldog eufóriában kihajított egy fazekat. Olaszország ünnepelt. Ünnepelte hőseit. Marco Mate- razzit. „Materazzi ártadan” - válaszolta Marcello Lippi arra a kérdésre, vajon Zidane miért fejelte le az olasz hátvédet. Materazzi ártadan? Valami nem stimmel ezzel a mondattal. Lásd még: „Don Corleone, a keresztapa ártadan” stb. Zidane lefejelte az őt folyamatosan provokáló Materazzit, ez tény. Mmt ahogy hat éve egy BL-meccsen lefejelte a hamburgi Jochen Kientzet, mint ahogy megtaposta a földön fekvő szaúdi hátvédet 1998-ban és így tovább. Zidane hibázott, ez kétségtelen. De hogy Materazzi ártadan lenne? A laikusok kedvéért: Marco Materazzi minden idők egyik legalattomosabb középhátvédje, a börtönviselt Töfting, a véreres szemű Jürgen Kohler vagy a mészáros Gentile hozzá képest elsőáldozó kisfiú. Kérdezzük csak meg a sienai Bruno Cirillót, tudna miről mesélni: két éve Materazzi ököllel ütötte meg őt a játékoskijáróban. A Serie A csatárai közül vasárnap este többen is elmosolyodhattak az incidenst látva: végre valaki lefejelte azt a szadistát! Materazzi ártadan - ezt még akkor sem hinnénk el, ha a hátát és a kaiját borító tetoválások vallásos tematikájúak lennének, mondjuk a „Szeresd felebarátodat...”, Marco Materazzi és Máté evangéliuma 6:22. S persze ha nem tudnánk róla, hogy egyébként a Hentes becenévre hallgat. Régen rossz, ha egy vb-döntő főszereplője egy Materazzi-típu- sú könyörtelen, cinikus hátvéd. Még rosszabb, ha a főszereplő nem egy Materazzi-típusú könyörtelen, cinikus hátvéd, hanem maga Materazzi. Összehozott az ellenfélnek egy tizenegyest, fejesgóllal egyenlített, kiállíttatta Zidane-t, majd könyörtelenül bevarrta a büntetőt. Materazzi a kapuk előtt, színes olasz szélesvásznú thriller. Hannibal ante portás! - ez döbbenetes hír volt a maga idejében. Azt jelentette: Hannibál a kapuk előtt, s ha megtámadja Rómát, a civilizációnak vége. A civilizációnak - Materazzi legnagyobb bánatára - nincs vége, a vüágbajnokságnak viszont igen. Es vége az illúzióinknak is. „A szívem hasadt, Fredo” - mondja a Keresztapa c. filmben Michele Corleone, amikor rájön, hogy becsapták. Bennünket is becsaptak ezen a vébén, többször is. A szívünk hasadt.
