Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)

2006-07-08 / 156. szám, szombat

14 Családikor ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 8. www.ujszo.com HÉTVÉGI OLVASMÁNY ________________ A béka CSÁTH GÉZA A békát utálom. Szeretek min­den állatot, tudom, hogy egyfor­mán fölséges alkotásai a természet­nek, de a békától iszonyatosan un­dorodom. Elmondom önöknek, hogy miért, bár ha csak ráemlékszem is a dolog­ra, reszkető félelem fog el, a gyom­rom rémületes undorban vonaglik, a szemeim előtt és a torkomon hi­deg, nedves varangyok mászkál­nak, a füleimben egy békanyálsza- gú hang vartyog, és gerincoszlo­pomban görcsös, jéghideg iszonyat szaladgál. És én ma éjjel nem fogok aludni. Mégis elmondom, hogy mi­ért iszonyodom a kicsiny békától: miért merednek meg az izmaim ha­lálos izgalomban, amikor két béka­szem pislogó, rohadt fényét látom a múltból az agyvelőmbe világolni. A béka az az állat, mely az éle­temnek legnagyobb, legjelentősé- gesebb perceit okozta. Csakhogy ezek a percek számomra nem az öröm, hanem a borzalom percei voltak. Tlidom, azt gondolják majd, hogy mindazt, amit elmondok, egy szegény, szerencséden ember mondja el önöknek, akinek a sze­me káprázott; tudom, hogy legföl­jebb érdekesnek találják az esete­met. De kérem, gondolják el, hogy ezt tenniök embertelenség volna. Mert végigszenvedtem akkor ezer ember helyett azt az őrjítő, kárho- zatos félelmet, melyet ezer és ezer között nem ismer meg egész életé­ben senki. Önök nem fogják megis­merni. Gondolják el, és ne bámulja­nak rám, hanem érezzenek együtt velem. Egy áprilisi esős éjszakán fölria­dok az álmomból. A másik olda­lamra fordulok, és próbálom foly­tami az alvást. Hánykolódom, igazgatom a párnát, de nem sike­rül az alvás. Ideges, lázas reszke- tés búvik lassan minden porci- kámba, és valami ismeretien féle­lem kezd reám szállni a csöndes sötétségben, mialatt künn az ápri­lisi eső esik, s mellettem a felesé­gem lélegzetét hallom. Érzem, hogy ismeretien félelem kerít mindjobban a hatalmába, és hogy nincs ellene védekezés sehol sem. Először szabadulni próbálok tő­le, olvasok magamban. Számokat adok és szorzók össze, a régi tanu­lótársaim nevét sorolom föl; hiába - nem sikerül. A félelem egyre erő­sebb lesz, és minden csepp vérem­be beveszi magát, a szívem erősen dobog, a fejemben nyomást érzek, s mindenem hideg. Az izzadtság ki­üt a homlokomra. S e pillanatban hang üti meg a fülemet. Egy hang, amely gyereksí­ráshoz és elkínzott állat nyögésé­hez hasonló. Egy hang, amelyre meghűl a velő a koponyámban, és a gerincemen rettenetes görcsös bor­zongás fut végig. Hallgatózom. A hang ismétlődik. Erősebben és erősebben. Hallatára idegeim min­den szálát elállja a rettenet és a kín. Valami üvöltő, panaszos, hívó és fe­nyegető hang, amelyet majd végte­len messzeségben, majd közvetlen közelemben hallok, mintha az ágyam fájából és a szobabútorok­ból áramlana felém. Mintha egy halálra kínzott ki­csi gyerek nyöszörögne. Mintha valami kitépett szárnyú vén ba­goly üvöltene az éjszakába az el­múlásról. És a hang nem szűnik. Rövid szüneteket tart. Majd folyton erő­södik, rémületesebbé és fájdalma­sabbá válik. Az egész testem csupa hideg verí­ték. Fölugrom az ágyból, gyertyát gyújtok, azután rohanok vele szo­báról szobára. Megállók. Hallgató­zom. A hang egyszer távolabbról, másszor közelebbről hangzik. Resz­ketve és fülelve sietek újra és újra keresztül a szobákon. Mintha a hang a konyhából jönne. Valóban, amikor kiléptem, betöltötte az egész konyhát ez a nyögő, pokolian nyávogó, vartyogó hang. Sietve keresni kezdtem, honnan jő. Egy sarokból hangzott, ahol a mosóteknő állott. Elveszem a tek- nőt. Egy állatot látok ott, akkorát, mint egy kis macska. Gömböcbe gabalyodva ült, és lomha mozdu­lattal felém fordult. Béka volt. De milyen béka. So­ha ezelőtt nem láttam olyant. Szőrök voltak a testén. A szemei­ből zöldes lidércfény világolt. A teste halotti bűzt terjesztett. Un­dok nagy szájából csak úgy ömlött a rémületes hangok áradata. Mintha valami felsőbb hatalom parancsára végezte volna pokoli énekét. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, eszembe jutott valami, amitől a szívem verése megállt egy pillanatra. A vidékünkön az a hit van elter­jesztve, hogy amely házban ilyen szőrös béka éjjel megjelenik, ott hamarosan meghal valaki. Abban az időben több ilyen esetet hallot­tam. Egy szomszédunk - jómódú gazdaember - mondta nekem, hogy saját szemével látta az átko­zott szőrös békát, és leánya, a szép, tizennyolc éves Ágnes, rövid időre azután meghalt. Akkor egy pillanatig se hittem a dolgot, végre is az ember nem hisz el meséket, ezenkívül a természet­rajz se ismeri azt a békát, miért higgyem el tehát én. De amikor ezzel a békával ott szemben álltam, minden csepp vé­remmel hittem rémséges jelentősé­gében. Villámgyorsan rávetettem magam, és rátérdeltem a hideg, undok testére. Hatalmas bömbölésbe kezdett, mely oly mély és erős volt, hogy ló­nyerítéshez hasonlíthatnám. Meg­rémültem, hogy a feleségem föléb­red rá. Fölkaptam hát az állatot, és teljes erővel odacsaptam a konyha köves padlójához. Úgy koppant, mint egy vasgolyó, és hirtelen talp­ra állva, méternyi ugrással a sarok­ba igyekezett. Tehetetlenségemben ide-oda rugdosni kezdtem, s nem engedtem, hogy talpra álljon. Zöld varangynedvet lövellt ki a teste, és ez a nyúlós, bűzös folyadék jelölte az útját. Míg így időt nyertem a gondolkodásra, megpillantottam a favágó baltát, s elhatároztam, hogy azzal pusztítom el a szörnyet. Oda­tereltem tehát a sarokba, ahol a balta állott, azután fölkaptam a szerszámot, hogy gyorsan végez­zek vele. Időt vesztettem-e, vagy hogy volt, nem tudom, de a va­rangy talpra állt, és villámgyorsan nekem ugrott, éppen a nyakamra, és megharapott. Fogai voltak. Leráztam magamról, és lefog­tam. Reá térdeltem újra: megint azt az erős, nyerítő hangot hallat­ta. - Azután rávágtam a fejére a balta fokával. Zöld vér freccsent az arcomra, és éreztem, hogy a te­hetetlen állat micsoda óriási erő­feszítést tesz, hogy elmeneküljön. Újra ütöttem, vágtam. Földara­boltam. Levágtam a lábát, a fejét, úgy, hogy a végén csak egy alakta­lan, nyálas, bűzös, zöld tömeg fe­küdt előttem. Mikor elvégeztem rémes munká­mat - föllélegeztem, úgy éreztem, mintha talán sikerült volna megvé­deni enyéimet a fenyegető halálve­szedelemtől. Reszketve, fázva, de megkönnyebbülve mentem vissza a hálószobába. A feleségem csen­desen, nyugodt lélegzettel aludt. Halovány arcán enyhe mosolygás lebegett. Odamentem és megcsó­koltam, mire gyengén sóhajtott. Egy ideig szorongva néztem az ar­cát, azután fáradt és mély álomba merültem. Másnap korán reggel, amikor felébredek - mert korán kelő em­ber vagyok-, rémülve jut eszembe, hogy a béka tetemét, a véres baltát és az éjjeli küzdelem nyomait elfe­ledtem eltakarítani. Kiugróm az ágyból, és a konyhába sietek, hogy - ha lehet - még elejét vegyem an­nak, hogy a cselédek vagy a gyere­kek meglássanak vagy megtudja­nak valamit. Csodálkozásomra nem volt sem­minek semmi nyoma. A balta a he­lyén állott. A konyha kövei tiszták, a szolgáló még nem jött be a cse­lédszobából. Önök most azt mondják, kérem, hogy álmodtam. Tüdják meg tehát, hogy a feleségem e nap után két hétre kiterítve feküdt. CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőla­pon küldje be a Csalá­di Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nem­csak hogy jól szórako­zik, kis szerencsével az Új Szó ajándékát is megnyerheti. Bekül­dési határidő: július 11. 1. New York-i tudósítónk hol gyűjt érdekes információkat a megnézett mozifilmekről? a) az interneten b) a női mosdóban c) a könyvtárban 2. Hogy hívták a szód ma­szek fagyisát? a) Csomó b) Csömör c) Csomár 3. Hogyan hívja fel magára a figyelmet az elhanyagolt gyermek? a) saját magát állítja középpontba b) visszahúzódó hall- gatagsággal c) dühkitörésekkel 4. Kinek a feljegyzésdt olvas­hatják majd mostantól kisebb- nagyobb rendszerességgel a a) egy kismama b) egy nagymama c) egy óvónő 5. Csáth Géza novellájában mit jelzett a béka álomképe? a) betegséget b) esőt c) halált KI A NYERŐ A Családi Kör június 24-ei Nyerőjének szerencsés beküldői: Szűcs Lászlóné, Mellété Veres Jánosné, Nagykér Nagyvendégi Mónika, Dunaszerdahely Az ajándékot a nyerteseknek a Henkel postázza. Családi Kör olvasói? Július 1-jei Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2c, 3b, 4a, 5c. A Nap Kiadó ajándékát György Mónika, beretkei kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA m wm tm ,* ~ k'»««»* i Szagos só 1,5-1,5 gr bergamott-, macisz- és szegfűolaj, 3-3 gr levendula- és roz­maringolaj, 1 liter ammóniákkal egy üvegben jól összerázandó. Az illatos anyagok feloldódnak, és a még zavaros folyadékot azonnal be lehet tölteni szagos üvegcsébe. Ha a szagos szelence nem üvegből ké­szült, hanem puszpángból vagy elefántcsontból, akkor a parfümöt felaprózott azbesztre, szivacsra vagy gyapotra öntjük. Ha azonban átlátszó üveget használunk, akkor a parfümöt tajtékkőre, üvegporra vagy kénsavas káliumkristályokra kell tölteni, szóval olyan sókra, me­lyeket a parfüm nem old fel. Illanó só. Finom szalmiákport összekeverünk szétesett oltott mésszel és tetszés szerinti parfü­möt adunk hozzá. Minthogy a szal- miák és oltott mész keveréke állan­dóan némi ammóniákat fejleszt (a szétbomlás nagyon lassan megy végbe), az illanó sóval töltött sza­gos üveg nagyon sokáig, évekig is megőrzi erős ammóniák illatát. Szagtalanítás Halszagot az evőeszközről eltá­volíthatunk, ha vízzel kevert hamu­val dörzsöljük le. Üvegekből bármi­lyen szagot eltávolít, ha langyos vi­zet és fekete mustárlisztet öntünk bele, állni hagyjuk, majd jól össze­rázzuk és tiszta vízzel alaposan öb­lítjük. A dohos ruha szagát elveszi, ha szélbe kiakasztjuk. De a szek­rényt is több napig szellőztetni kell, melyben dohos ruha függött. Mi­kor kiszellőzött, ne akasszunk sok ruhát bele, ne legyen zsúfolva és a szekrény aljára tegyünk vízzel telt tálat, melybe mennél több apróra tört faszenet öntöttünk. Ha 3 nap alatt nem tűnik el a szag, a faszenet kicseréljük frissel. Súrolás után is kellemetlen szaga van a szobának, amit elkerülhetünk, ha a felmosó­vízbe pár csepp terpentint öntünk. Betegszoba szagtalanítása. Erre régi háziszer a hagyma. Felvágunk 3-4 nagy hagymát, egy tányérban a szoba padlójára tesszük. Nagyon rövid idő alatt minden kellemetlen szagot magukba szívnak. 6 órán­ként cseréljük a hagymát. Már a ré­gi egyiptomiak is ismerték a hagy­ma ezirányú tulajdonságát, a kö­zépkorban pedig fertőtlenítésre használták, különösen pestis alkal­mával. Szalicilsav Megakadályozza a rothadást, erjedést és igen erős fertőtlenítő. A szalicilsav koncentrált oldata a bőrre marólag hat, különösen sza- runeműs képződéseknél (tyúk­szem, szemölcs) eredményesen használják. Konzerváló tulajdon­ságánál fogva zöldség, gyümölcs, jam, tej és vaj konzerválásánál használják. Gyümölcsíznél fél grammot számítanak kilogram­monként. Némely országokban tiltva van élelmiszerekhez szalicilt keverni, vagy pedig csomagolás­nál jelezni kell látható módon, hogy szalicilt használtak. Ha a húst hosszabb ideig nyers állapot­ban akarjuk megtartani, szalidllel kell bedörzsölni. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents