Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-08 / 156. szám, szombat
12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 8. www.ujszo.com MINDENNAPI KENYERÜNK Az Ige mint lámpás ÉDES ÁRPÁD Ige: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. ” (Zsoltárok könyve 119,105) A vastag könyvekkel általában úgy van az ember, hogy nem szívesen veszi kézbe. Nehezen szánja rá a drága időt, hogy elejétől a végéig elolvassa. Inkább valami gyorsabb módját választja az információ megszerzésének. Olvas róla egy jó recenziót. Megvátja, míg megjelenik rövi- debb formában vagy képregényben. Vagy ha igazán jó, akkor előbb vagy utóbb úgyis megfilmesítik, és akkor gyorsabban a végére juthat. Nagyon gyakran vélekedünk így a Bibliáról is. Pedig egy 66 kötetes sorozat van berme ösz- szefűzve (sőt a katolikus fordításban még több), amelyek tartalmilag, korban és műfajban is igen különböznek egymástól. A közös bennük az, hogy Isten kijelentését tartalmazzák, amint az megmutatkozott a választott nép történetében, Jézus váltságáldozatában vagy az apostolok életében. De azért a Szentírás sem mentes a Jegektől”. A Biblia legközepén találjuk a Zsoltárok könyvét, és ebben van a Biblia legrövidebb és leghosszabb fejezete is. A 117. zsoltár csupán két versikéből áll, míg a 119. zsoltár dicsekedhet azzal, hogy 176 versével a leghosszabb. Gyakran vagyunk úgy vele, mint a terjedelmes könyvekkel, nem szívesen kezdünk bele. Pedig sok tartalmas üzenet, aranymondás található benne. A törvény dicséretét zengi az egész zsoltár. Formáját tekintve egy olyan költemény, amely nyolcsoros nagy versszakokból áll, és minden egyes versszak a héber ábécé egy-egy következő betűjével kezdődik, és mind a nyolc sorkezdeten az adott betűt találjuk. Egy kis irodalmi remekmű, „leg” a javából. Mégis azt gondolom, hogy a zsoltárszerző nem egy ilyen csúcsteljesítményre törekedett. Isten törvényét a különböző élethelyzetekben láttatja velünk. Ä törvénnyel kapcsolatban gyakran vannak fenntartásaink. Általában úgy gondoljuk, hogy valami korlátozó, szankciókat és büntetéseket felsoroló száraz betűhalmaz. Magát a keresz- tyénséget is szívesen gondoljuk ilyen törvénykező, mindentől tiltó, a fejlődésben és haladásban gátló elavult dolognak. De ebben a zsoltárban nem annyira a tiltásról, a parancsról, a büntetésről olvasunk, hanem az Isten beszédéről, rendelkezéseiről, bizonyságairól, szaváról. A kettő közti különbséget egy példával illusztrálhatjuk. Szinte mindannyian részesei vagyunk a közlekedésnek. Vannak törvények, amelyek valóban szankciókat, büntetési tételeket, súlyos következményeket sorolnak fel arra nézve, ha vétünk a közlekedési szabályok ellen. A közlekedési rendőrök kedvelt kérdése: Tudja-e, mit követett el, és milyen büntetést kaphat ezért? Ez valóban émelygéssel és szorongással tölti el a megkérdezettet. De mégsem ebből állnak csupán a közlekedési törvények. Ezek legtöbbje azért van, hogy az utas biztonságosan célhoz érjen. Azt mondja el, hogy miként jáijak el egy útkereszteződéshez érkezve, és mit kell tennem azért, hogy balesetmentesen folytathassam utamat. Kit kell elsőbbségben részesítenem, és kivel szemben van elsőbbségem. Ez a törvény nem molesztálásomra adatott, hanem a biztonságos és a lehető leggyorsabb célba érésemet segíti. Ha ennek nem engedek, az nem vagányság, hanem önpusztító hazardírozás. Ezért lehet a törvény a közlekedők döntő többségének kedves, elfogadott. Az út néha ismeretlen, veszélyes hajtűkanyarokat rejteget, nem várt kátyúk nehezítik, sötétben pedig elengedhetetlen a jó lámpa. De a legjobb távfény sem világít a távoli célig, hanem mindig egy következő útszakaszt tesz láthatóvá. Az Isten törvénye, útmutatása, Igéje üyen lámpásunk, ami segít biztonságosanjárnunk az élet sűrűjében. Pál apostol azt mondja: „a teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3,16-17) A szerző református lelkész Szülők könyve - értelmileg sérült kisgyermekek neveléséhez Az autizmus Az autizmus vagy annak enyhébb megnyilvánulása, az autisztikus viselkedés a szociális avagy társas fejlődésnek súlyos zavara. Az autizmus vagy autisztikus szavak a görög eredetű „autós” szóból származnak, amelynek jelentése - „önmaga” - utal az autisztikus vagy autista gyermekek, felnőttek szélsőséges beszűkülésére, az énre irányuló, egyben korlátozott, sajátságos megnyilvánulásaikra. BORBÉLY-JÁSZBERÉNYl-KEDl Inkább fejlődési rendellenességről, s nem egyszerűen a társadalmi szerepléstől való visszahúzódásról van szó az autizmus esetében. Mi- nőségüeg különbözik a szociális sérülések egyéb formáitól és más típusú pszichológiai, pszichiátriai problémáktól. Mielőtt a jellemző tünetek leírására rátérnénk, előre kell bocsátanunk és hangsúlyoznunk kell, hogy a korábbi feltételezések, amelyek az anya-gyermek kapcsolat zavarában keresték az autizmus okát, nem állták meg a helyüket, ezzel szemben az autizmus hátterében szervi, ideg- rendszeri sérülés áll, s a családi neveléshez, bánásmódhoz nem kapcsolódik. A társas kapcsolatok, kötődések sajátosságai Szülőktől és szakemberektől származó megfigyelések, beszámolók alapján az autisztikus gyermekeknél már az első életév folyamán feltűnik, hogy nem vesznek fel várakozó testtartást, nem nyújtják karjukat, hogy vegyék fel őket, fejüket nem fordítják a közeledő személy felé. A jól fejlődő csecsemők már az élet első hat hónapjában részt vesznek válaszoló, kétoldalú dialógusokban. Az autisztikus gyermekeknél ez a „szociális csere” hiányzik. Az autista gyermek rendszerint nem követi ide-oda szüleit a lakásban, vagy nem szalad üdvözölni őket, mikor a szülők távoliét után hazatérnek; általában nem keresnek szüleiknél vigasztalást, ha zakla- tottak vagy fáj valamijük, és rendszerint nem alakul ki náluk a lefekvéskor szokásos csók-ölelés szertartás. Az egymás szemébe nézés hiányát is az autizmus jellemzőjeként írják le, de a megfigyelések szerint nem annyira a nézés mennyisége az eltérő, mint inkább az szokatlan, hogy a gyermek nem használja tekintetét a társas kapcsolatok szabályozására, alakítására. Más szóval: az autista gyermekek nem néznek mások arcára, amikor a figyelmet fel akarják keltem, vagy amikor beszélnek hozzájuk, nem alkalmazzák a szemkontaktust és a tekintet- elfordítást, hogy szabályozzák a kölcsönös ide-oda nézést, ami jellemző normális társas kapcsolat esetén. Gyermekkorban hiányzik az együttműködő csoportos játék más gyermekekkel, az autista gyermek nem képes személyes barátságokat kötni - képtelen együttérzésre, nem veszi észre mások érzelmi megnyilvánulásait és reagálásait. Valószínűnek tartják, hogy az érzelmeket, a társas kapcsolatokat tükröző jelzéseket nem tudják észlelni, hasznosítani az autisztikus gyermekek. Számukra a dolgoknak, embereknek, tárgyaknak, eseményeknek más jelentésük van, mint a környezet számára. Nem tudnak úgy szeretni, szeretetet elfogadni, mint kortársaik, ragaszkodásaik furcsák, megnyilvánulásaik gyakran érthetetlenek. A szülők számára mindez nagyon nehezen dolgozható fel érzelmileg. Az empatikus kapcsolódás hiányosságai nagymértékben megmaradnak a felnőttkorban is. A társas egymásra hatások szokatlan formái mögött zajló folyamatokról viszonylag keveset tudunk. Több szülői és kutatói megfiGyermekkorban hiányzik az együttműködő csoportos játék, az autista gyermek nem képes személyes barátságokat kötni. gyelés alapján az autistáknál indokolatlan félelmet feltételezhetünk, amely miatt visszahúzódnak, amikor mások közelednek hozzájuk. Ugyanakkor ennek ellenére nem szabad az óvatos és egyénre szabott közeledésekkel felhagyni, mivel többen megállapították, hogy a kommunikáció fokozódott, ha aktív törekvések történtek az autista gyermek bevonására a szociális kapcsolatokba. A beszéd sajátságos jellemzői A tünetek másik csoportja a beszéd terén jelentkezik. Az autista gyermekek rendszerint jelentősen elmaradnak a beszédtanulásban, még jellemzőbb azonban, hogy nyelvi fejlődésük és nyelvhasználatuk meglepően eltér a normális be- szédfejlődésű vagy más típusú nyelvi zavarral küzdő gyermekekétől. Gyakran, de nem műidig a csecsemőkori gagyogás is elmarad. A beszédmegértés is általában jelentősen csökkent, műit olyan diszfá- ziás, ázaz nyelvi fejlődési zavarral küzdő gyermekeknél, akiknél hasonló kezdeti nyelvi elmaradás áh fenn. A nyelvfejlődési eltérések azonban általában szélesebb körűek, súlyosabbak és a jellegzetességeik is némiképp eltérőek. Az autista gyermekeknél a belső beszéd is sérült. A gesztusok, a mimika hiánya, megértésük nehézsége szintén jellemző. A legtöbb autista gyermek nem mutogat, ehelyett általában úgy fejezi ki igényeit, hogy megragadja a szülő csuklóját. Az autista gyermekeknek kb. a fele nem tanul meg beszélni, elsősorban azok, akiknél értelmi akadá- lyozottság is fennáll. Azoknál, akik megtanulnak beszélni, egy sor jellegzetes eltérés található. Feltűnő a személyes névmások helytelen használata, az én/te névmások felcserélése, a gyermek saját magáról egyes szám második személyben beszél. A beszédben gyakori az ismétlés, a környezettől hallott kész minták, kifejezések visszhangszerű ismétlése olyan helyzetekben is, amikor azoknak egyáltalán nincs funkciójuk vagy értelmük. Idősebb autista gyermekeknél, ha kialakul is a beszéd, a hangsúlyozás, a ritmus nem megfelelő. Sajátos, új szavak alkotása is megfigyelhető. A legkülönösebb azonban, hogy a beszédet nem képesek kapcsolat kialakítására, érintkezésre felhasználni. Nem csevegnek, nincs meg a normális társalgás kölcsönössége, amit mondanak, általában nem válasz arra, amit a másik mondott. Rosszul tudnak beszámolni történésekről. Autista serdülőknél is tapasztalható, hogy kevésbé tudnak dolgokat elmagyarázni másoknak, vagy amit mondanak, nem alkalmazzák a helyzetnek megfelelően. Ebben a vonatkozásban az autista gyermekek rosszabbul teljesítenek, mint az értelmüeg sérültek. A nyelvi problémák oka inkább a célszerű felhasználás szándékának a hiányában kereshető, nem a nyelv szerkezetének elsajátítási nehézségeiben. A nyelvtani formák, leszámítva a személyes névmások használatát, vagy az artikuláció nem eltérő, nem mutat jellegzetességeket, a hanghordozás, hangsúly azonban sajátos lehet. (Medicina, 1998) EMBERNEVELŐ Hogyan kerülheti el, hogy gyermekét hazugságra kényszerítse? KOMLÓSl ÁKOS Az iskoláskor előtti gyermek nehezen tud különbséget tenni a valóságosan látott és hallott, valamint az általa csak feltételezett és elképzelt dolgok között. Fantázia és észlelés átcsúsznak egymásba. A felnőtteknél is gyakran megfigyelhető az érzékelés, észlelés, az elképzelés keveredése, amikor látszólag tárgyilagosan adnak elő egy olyan dolgot, amely a valóságban érzelmileg mélyen érintette őket. Eközben egyoldalú, hamis ábrázolásmódjuknak egyáltalán nincsenek tudatában. Hazudtak? Nem, csak tévedtek, szubjektivek voltak. Sok szülő jót szórakozik gyereke fantáziálásain, meséin. Az élénk fantáziával rendelkező gyerek olykor kreatívnak, szellemesnek és ötletesnek tűnik. Az életkor növekedésével - 6-8. életévtől - elvárható a gyerektől, hogy megkülönböztesse az álmot a valóságtól, és a képzelődést az érzékeléstől, észleléstől. Ahhoz, hogy a valósággal sikeresen, helyesen tudjon bánni, meg kell tanulnia azt olyannak észlelni, amilyen valójában, és nem olyannak, amilyet ő saját magának szeremé. Elmek megtanulásában a gyereknek fontos segítője a szülő. Ä gyerek tájékozódik, eligazodik a szülő viselkedésén, ezen keresztül megtanul különbséget tenni valóság és valótlanság között. Ha a gyereket a hozzátartozók és szülők elhanyagolják, kevés figyelmet szentelnek neki, üyenkor a dicsekvés, hencegés jelent számára elismerést. Saját magát állítja műiden dolog középpontjába, üy módon vonja magára a figyelmet. Azok a gyerekek és fiatalkorúak, akik az önmegerősítésnek ezt a fegyverét alkalmazzák, önbizalom- hiányról adnak jelet. Ezért szülői figyelmességre és előzékenységre van szükségük. Az embertársaival - elsősorban a szülőkkel - kialakított kapcsolatok zavartságára utal a magatartás, ha a gyerek rendszeres, tudatos hazugságokba menekül. Alapjában véve minden gyereknek meg kellene beszélnie szüleivel igényeit, szükségleteit anélkül, hogy félnie kellene tőlük. Ha a gyerek és a szülők közti kapcsolat nem bizalmas, a gyerek a büntetéstől való félelmében hajlamos tényeket eltussolná, kijátszani szüleit. Gyakran hazudnak a gyerekek, ha a szülők szigorú tiltásokkal, állandó, formális faggatásokkal és hideg korlátozással, ellenőrzéssel gátakat állítanak önállósulásuknak útjába. Az üyen nevelés a bizalmas kapcsolat hiányát jelzi, amelyre a gyerek hazugságokkal válaszol. Mit lehet tenni? ♦ Legyen vele őszinte és nyüt. Ne folyamodjon Ön sem kényszerhazugságokhoz, ha valamit el akar hallgatni vagy vissza akar utasítani. Döntéseit és viselkedését indokolja meg. (Szorosan összefügg ez a büntetés módjával is!) ♦ Ne téljen ki a konfliktusok elől. A viták nem kínos incidensek, hanem alkalmasak a félreértések tisztázására és a felhalmozódott, elutasított igények, kívánságok egybehangolására. Beszéljen gyerekeivel elvárásaikról, kívánságaikról, igényeikről (szabadidős programokról, barátokkal való kapcsolatról, zsebpénzzel kapcsolatos problémákról), de ismertesse meg veíük saját elképzeléseit is. Törekedjen egy mindkét fél számára megfelelő megoldás keresésére, még ha ez az Ön eredeti elvárásaitól kissé el is távolodik. Könnyen rájön, hogy lényegében szülőnek is, gyereknek is kielégíthetőek az igényei, mert a megoldásmódok között biztosan lesz legalább egy - mindenki számára - elfogadható. Ezért keü a megoldásokat keresni a kategorikus kijelentések helyeit. Az öncélú szülői szigor különben is nagyon rombolja a szülői tekintélyt, a megoldáskeresés viszont hallatlanul erősíti. ♦ Ne nevelje gyermekét tisztességtelen dolgokra például úgy, hogy telefonon vagy a lakásajtóban vele tagadtatja le magát. Gondolja meg, hogy gyermeke nem tud különbséget tenni a szülők üyesfajta igazságtalansága / hamissága és saját hazugsága között. Ne adjon mintát a hazugságról gyermekének! ♦ Ne ígérjen olyat neki, amit nem szándékozik teljesíteni, csak azért, hogy pülanatnyüag megvigasztalja, vagy átsegítse kedvetlenségében. Meg keü tanulnia a gyereknek elviselni az unalmat és akedvetlen- ség érzését, a kivárást, az önfegyelmet. ♦ Az igazságnak és gyermeke értelmi képességeinek megfelelően válaszoljon kérdésébe. Ez a kényesnek vélt kérdésekre is érvényes. Ilyenek lehetnek: szexualitásra vonatkozóak, a szülőkre vonatkozóak, pl. adoptálás és nevelőszülők kérdése, valamint a házasságon kívüli születés eseteűe is. Szókincséből törölje ki a „te ezt még nem érted” kijelentést. Szeretettel mindent meg lehet beszélni és érteni! Mert a gyermek számára a felnőtt szeretete ezerszer fontosabb, mint minden más tény. ♦ Ne vezesse féke (tévessze meg) gyerekét hamis információkkal! Például ha este szórakozni megy, mondja meg, hová, esetleg, hogy hol lehet elérni. A családi asztalnál mellőzzék a titkolózást, beszéljenek nyíltan arról, ami Önöket felkavarja. így a gyerekek is megtanulnak őszintén nyilatkozni. Ha a partnerükkel meg kell beszélni valamit, ami csak kettőjüket érinti, válasszanak ehhez más időpontot és helyet. A szerző pszichológus, Derűs Gyermekkor Alapítvány
