Új Szó, 2006. július (59. évfolyam, 151-175. szám)
2006-07-07 / 155. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚLIUS 7. Kertészkedő 17 A zöldtrágyanövények jótékony hatással vannak a talaj fizikai és biológiai állapotára, javítják vízgazdálkodását, növelik szervesanyag-tartalmát A termékenység fokozása zöldtrágyázással A zöldtrágyázás talajállapotra gyakorolt pozitív hatásai már régóta ismertek. Már a rómaiak is említést tettek a zöldállapotban beforgatott növények talajra gyakorolt jótékony hatásáról, amely hatás a termés- eredmények növekedésében egyértelműen jelentkezett. GYUR1CZA CSABA, M1KÓ PÉTER Az eljárás során zöld növényi részeket juttatunk a talajba. Minden zöld résznek, így az árvakelésnek, sőt a területen előforduló, még magot nem érlelt gyomoknak is van zöldtrágyaértéke, természetesen az egyes növényfajok, növényrészek között mind meny- nyiségben, mind minőségben nagy eltérések lehetnek. Valódi értelemben zöldtrágyanövények- nek a kifejezetten e célból vetett, és optimális időben a talajba bedolgozott növényeket értjük. A zöldtrágyázás jelentős mértékben javítja a talajok általános kondícióját. Ez gazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt fontos. A zöldtrágyanövények jótékony hatással vannak a talaj fizikai és biológiai állapotára, javítják vízgazdálkodását, növelik Egyes zöldtrágyanövé- nyeknek allelopatikus hatásuk révén a szántóföldi gyomszabályozásban is jelentős a szerepe. szervesanyag-tartalmát, csökkentik az eróziós és a deflációs károkat. Gyors növekedésükkel jelentős mennyiségű nitrogént vesznek fel a talajból, megakadályozva annak kimosódását, megőrizve így az utónövény számára azt. Napjainkban a vetésszerkezet ösz- szetételéből adódóan a biomassza döntő hányada lekerül a termőhelyről. Az állatállomány jelentős csökkenéséből adódó szervestrá- gya-hiány, annak nem megfelelő kezelése, és kijuttatása, illetve a talajok fizikai, biológiai állapot- romlása miatt szükséges a zöldtrágyanövények újbóli fő- és másodvetésű termesztésbe vonása. Hatásuk a természetre, környezetre Egyes zöldtrágyanövényeknek allelopatikus hatásuk révén a szántóföldi gyomszabályozásban is jelentős a szerepe. Különösen a mustár és az olajretek képes gátolni a gyomok csírázását. Emellett fonálféreggyérítő hatásukról sem szabad megfeledkeznünk. A nematódagyérítő hatás különösen burgonya, cukorrépa, gyökérzöldségek és kertészeti kultúrák előveteményeként jelentős. Nematicid hatással a facélia, mustár és az olajretek bír. A pillangós zöldtrágyanövények hektáronként 80-120 kg nitrogénnel gyarapíthatják a talaj nitrogéntartalmát. Biotermesztésben a szervestrágyázáson kívül ez az egyedüli módja a nitrogénpótlásnak, de a hagyományos gazdálkodás keretein belül is rendszeres termesztésükkel minimalizálható, esetenként el is hagyható a nitrogénműtrágyák felhasználása. A virágzó zöldtrágyanövények a méhészeti hasznosításuk mellett - a facélia 800 kg méz/ha szolgáltatására is képes - jelentős élőhely szereppel is bírnak. A növényállomány mind a hasznos szervezeteknek, mind a vadgazdálkodási szempontból fontos állatoknak nyújt táplálkozó és élőhelyet, hozzájárulva ezzel a biodiverzitás színesítéséhez. Arról nem is szólva, hogy ezáltal a más kúlturnövényeknél okozott vadkár is csökkenthető. Milyen zöldtrágyát válasszunk? Zöldtrágyanövénynek leginkább a dúsan gyökerező, jó tápanyagfeltáró, a csírázáshoz, kezdeti fejlődéshez mérsékelt meny- nyiségű vizet igénylő növényfajok felelnek meg. Fontos szempont, hogy a vetőmagjuk olcsón és nagy mennyiségben álljon rendelkezésre. Térségünkben a legfontosabb zöldtrágyanövény-fa- jok a következők: fehér mustár (Sinapis alba), olajretek (Rap- hanus sativus), facélia (Phacelia tanacetifolia), takarmányrepce (Brassica oleracea), pohánka (Fagopyrum esculentum), tavaszi- és szöszösbükköny (Vicia sativa, Vicia villosa), fehérvirágú somkóró (Melilotus albus), csillagfürt (Lupinus albus), bíborhere (Trifolium incarnatum). A túl korán elvetett növények csapadék hiányában nem tudnak megfelelően fejlődni, és gyorsan magszárba mennek. A zöldtrágyavetés első nagy kérdése, hogy milyen növényfajt válasszunk? Ez nagyban függ attól, hogy fő- vagy másodvetésről van-e szó, illetve, hogy milyen az adott időszak csapadékeloszlása. Fővetésben, ahol valamennyi növényfaj számára biztosított a kellő hosszúságú vegetációs periódus, érdemes lassabb fejlődési erélyű, ezáltal hosz- szabb borítást eredményező növényfajt választani. Amire figyelni kell, hogy egyes növényfajok, mint például a bíborhere aszályérzékenyek, ezért száraz fekvésben nem jöhet szóba a termesztésük. Fővetés esetén a bedolgozásra legalkalmasabb fenológiai fázis a virágzás kezdete. Ekkorra a növényállomány kellően nagy zöldtömeget ért el, de szára még nem fásodott. Amennyiben a méhészeti hasznosítás is cél, érdemes megvárni a fővirágzás végét, de ebben az esetben számítanunk kell arra, hogy az elöregedő növényállomány bedolgozása nehezebb lesz. Mikor vessük? Másodvetésre az augusztus a legalkalmasabb. A túl korán, már júliusban elvetett növények csapadék hiányában nem tudnak megfelelően fejlődni. További gond, hogy a keresztesvirágúak, pl. a fehér mustár és az olajretek rövidnappalos növények, ezért korai vetésnél gyorsan magszárba mennek, így kis zöldtömeget kapunk. A túl kései, szeptemberi vetés szintén kis biomasszát eredményez. Augusztusi vetésnél a csökkenő fényviszonyok miatt már kevésbé intenzív a generatív fejlődés, és a hónap második felében gyakori esők hatására biztosított az egyenletes csírázás és fejlődés, így a növényállomány jó biomasszát ad. További pozitív hatás, hogy augusztusra a területen hagyott szalma egy része is elbomlott, így az esetlegesen fellépő pentozán-hatás kisebb lesz. Ha a vetéskor nagy mennyiségű szármaradvány található a területen, célszerű 50 kg/ha N kijuttatása. Nagy szármaradvány esetén, ha a vetés alkalmazhatunk szórvave- tést is. Ebben az esetben a műtrágyát és a vetőmagot gondosan elkeverve műtrágyaszóróval is kijuttathatjuk a területre, amit utána sekélyen munkálunk a talajba. Szórvavetés esetén a normál vetőmagmennyiség 150%-át alkalmazzuk. Másodvetésű növényállomány bedolgozásával egészen az első fagyokig várhatunk, sőt akár utána is a területen maradhat a növényállomány. A legtöbb zöldtrágyanövény kisebb fagyokat még elviseli, de a bíborhere, fehérvirágú somkóró és a szöszösbükköny teljes egészében áttelel. Az elfagyott növényállomány mulcsként hasznosul. Ez több szempontból is előnyös. A télen elbomlott mulcsba közvetlenül is vethetünk, vagy vetés előtt dolgozzuk a talajba. Az áttelelt növényállomány beforgatása szintén vetés előtt történjen. Szükség esetén a télen a területen hagyott mules, illetve növényállomány juhokkal legeltethető. ... valamint a csillagfürt (Képarchívum) Már most érdemes felkészülni arra, hogy a jövő mezőgazdaságában a növényvédő, főleg a talajfertőtlenítő szerek használatát jelentősen korlátozzák Új tapasztalatok a zöldtrágyaféleségek növényvédelmi szerepéről ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A zöldtrágyanövények termesztésének kiszélesítése kívánatos lenne régiónk mezőgazdaságban is. Az eljárás előnyeiről, a zöldtrá- nyanövények talajtisztító hatásáról már számos szakcikk született. Az alábbiakban a Kertészet és Szőlészet című szaklap alapján a Csongrád Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, valamint a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kara közös vizsgálatainak eredményeit ismertetjük. Fonálférgek ellen A termesztés eredetű, úgynevezett botanikai nematicidek közül a legismertebbek a bársonyvirág vagy már néven büdöske egyes fajai (Tagetes patula, T. erecta), amelyeknek a hatóanyagát (ter- hielin) más elkülönítették és a gyártásával is megpróbálkoztak. Ennek ellenére a gyakorlati fel- használásra - a magas költségei miatt - nem került sor. A hazai uborka- és paprikahajtásban s megpróbálkoztak a sávos Tagetes- termesztéssel, azonban a lombozatának bőrnyugtalanító (csípős) hatása miatt a folytatás elmaradt. A kísérleti munkánk során kezdetben a mézontófű (Phacelia tanacetifolia) fonálféreg elleni hatását vizsgáltuk sárgarépa termesztésben. Az ország homokos talajú vidékein a gyökérgubacs-fonálfér- gek (Meloidogynehapla) a sárgarépában nagy mennyiségi és minőségi károkat okoznak. A belterületen, a zártkertekben és a településekhez közel eső határrészeken folyó monokultúra jellegű termesztés kedvez a fonálférgek elszaporodásának. Ha ehhez hozzávesz- szükazt, hogy a legközönségesebb gyomnövények, például a fehér libatop és a szőrös disznóparéj is gazdanövényei a Meloidogyne fajoknak, azt lehet mondani, hogy itt bármikor számítani kell a fonalférgek károsítására. Ilyen körülmények között pedig nemcsak a gyökérzöldségféléket (petrezselyem, sárgarépa, zeller), de a fűszer- és a csemegepaprika termesztését is veszélyeztetik. Kísérleti eredmények Szeged környéki településeken, több kiválasztott területen a mézontófű termesztése és virágzáskezdeti talajba forgatása után vetettünk sárgarépát, és a betakarításkor fonálféreg-fertőzöttséget összehasonlítottuk a facélia elő- vetemény nélküli parcellákéval. Az eredmény meggyőzőnek bizonyult, látványosan javult a mézontófű elővetemény hatására a piacképesség. Példaként említhetjük azt a forráskúti házikertet, ahol facélia előveteményű parcellában a sárgarépagyökér ádagos hossza 16,8 cm volt, és csak szórványosan mutatkozott apró guba- csosodás, amíg a kezeletlen területen a répa csupán 7,6 cm hosz- szúságot ért el, és jelentős guba- csosodás, valamint szőrős gyöke- rűség mutatkozott. A fonalférgek elleni kedvező hatást homoki paprikahajtásban is előre lehetett jelezni. A kísérletben fonálféreggel (Meloidogyne incognita) erősen fertőzött növényházban két paprikakultúra közé őszi facéliát iktattunk be. A kelést követően - meglepetésre - tömeges cserebogár (anomala vitis) pajorpusztulás jelentkezett. Az állatok praemortális állapotban jöttek fel a talaj felszínére, és ott pusztultak el. A következő tavaszon az ugyanott hajtatott paprikában hozamnövekedés volt mérhető, tehát a közbeiktatott facélia kedvezően hatott a terméseredményre a gyökérgu- bacs-fonálférgek jelentős visszaszorításával. A továbbiakban a fehér mustárt (Sinapos alba) és az olajretket (Raphanus sativus) is bevonult a kísérletekbe. Üvegházi körülmények között, tenyészedényekben vizsgáltuk a zöldtrágyanövények hatását a májusi cserebogár (Me- lolontha melolontha) fiatal L3-as lárvái ellen. 30 napos expozíciós idővel, magas isméüésszám mellett jelentős pajorpusztulást tapasztaltunk. A pusztulási értékek kezeletlen állományhoz viszonyítva 50-70 %-os értékeket mutattak, amiben a mézontófű valamivel kiemelkedett. A megfigyelések általában kiemelik a zöldtrágyanövények gyomelnyomó hatását is. Ennek alátámasztására felvételezéseket végeztünk. Kiskunfélegyháza határában, olajretek táblákban. A táblaszéleken a gyéren kelt növényállomásban a parlagfű (Ambrosia elatior) tőszáma 70-80%- kal magasabb volt, mint a beállt, sűrű növényzetben. A talajfertőtlenítés jövője lehet A jövő mezőgazdaságában a növényvédő szerek használatának jelentős korlátozására lehet számítani. Ezt jelzik az ökológiai és az integrált termesztésben előírt követelmények is. A különböző növényvédő szerek közül a talajfertőtlenítők korlátozása talán a legszigorúbb. Ez természetes is, ugyanis ezek a nagyhatású vegyszerek durván beavatkoznak a talaj életébe, rombolják a termesztési folyamatokat. A talajlakó kártevők ellen azonban továbbra is védekezni kell. A pajorok és a drótférgek 2-5 évig is a talajban élnek, ezért hosszú távon károsítanak. A fiatal lárvák alig táplálkoznak, de később rendkívül falánkak. Az előző évek száraz, meleg időjárásának következtében fokozódott az előtte jelentéktelen zöld és rezes cserebogár (Anomala vitis és A. dubia) kártétele a homoki területeken, így a gazdálkodó ember számára nagy gondot okoz a rendszeres jelenlétük. A növénytermesztés egyes területein felválthatja a talajfertőtlenítő szereket a zöldtrágya növények átgondolt, célirányos termesztése. Felismerve a talajtisztító szerepüket, egyes Európai Uniós országokban szinte kötelezően előírják bizonyos növényféleségek (pl. burgonya, cukorrépa, kertészeti kultúrák) termesztése esetén a zöldtrágyanövények vetésforgóba illesztését. A zöldtrágya hatásmódja A zöldtrágya növények talajfertőtlenítő hatása a következőkön alapul. A vizsgálatok kiderítették, hogy egyes keresztesvirágú (Bras- sicacae) és más növények gyökérzete biológiailag aktív anyagokat termel és választ ki. Ezek elsősorban izotiocianátok, amik hidrol- izálnak, majd gázosodnak a talajban. Ezeket a hatóanyagokat a gá- zosodásuk miatt a külföldi szak- irodalom biofumigásoknak nevezi. A ciántartalmú vegyületek erőteljesen pusztítják a talajban található károsítókat: az állati kártevőket ás a kórokozókat egyaránt. (Gondoljunk csak a magyar növényházakban nemrég még alkalmazott Di-Trapex márkanév talajgőzölő szerre, aminek a hatóanyaga metil-izo-tiocianát volt). Összefoglalóan megállapítható, hogy a zöldtrágyaféleségek- nek érdemes nagyobb szerepet szánni a honi mezőgazdaságban, már csak azért is, mert az EU-s irányelvek a szántóterület jelentős csökkenését irányozzák elő a jövőben. Ebben a helyzetben a kis földterületek tulajdonosai köny- nyebben eleget tudnak tenni a törvény által előírt művelési követelményeknek, és közben jelentős növények termesztésének már leírt kedvező hatásaival (talajtermékenység fokozása, parlagfű elleni védekezés, általános gyomirtás stb.) Zöldtrágyának kiváló a mézontófű
