Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-13 / 135. szám, kedd
26 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 14. www.ujszo.com Yehuda Lahav, az ismert tudósító új könyve az izraeliek és palesztinok életéről szól, és azokról a szélsőséges csoportokról, amelyek egymás ellen hangolják őket Yehuda Lahav könyve ösvény lehet a megértéshez (A szerző felvétele) Együttélésre ítélve Kassa/Királyhelmec/Szepsi/ Rozsnyó. Yehuda Lahawal volt alkalmuk személyesen találkozni azoknak, akik eljöttek a négy helyszín egyikére, hogy megismerjék magát az újságírót, aki gyakran szerepel tudósítóként a cseh, szlovák és magyar híradók műsoraiban. KOVÁCS ÁGNES Yehuda Lahav most a Hemád Magyar Lap- és Könyvkiadó jóvoltából beszélt legújabb könyvéről, az Ösvény a megértéshez című kiadványról, mely rövid, életszagú történetekkel láttatja két „együttélésre ítélt” nép, az izraeliek és a palesztinok mindennapjait. Olyan oldalról szemléli a kérdést, amelyikről a hírek, a tudósítások nem tudják, hiszen azok tárgyszerűségre, rövidségre törekednek. A két nép közötti együttélés lehetőségét kutatja a könyvben, de nem csak izraeli és palesztin viszonylatban. Hasonló kérdéseket feszeget szlovák-magyar és szerb-horvát területen is. A szerző előnyben van a nyugat-európai tudósítókkal szemben, hiszen olyan közegből származik, ahol volt alkalma megtapasztalni a kisebbségi lét ízét, s ezáltal olyan összefüggésekre tud rámutatni, amelyet például egy francia tudósító nem vesz észre. Szerinte közös nevezői vannak minden nemzetiségi viszálynak, s csak az érti meg őket igazán, akinek része volt benne. Az izraeli-palesztin konfliktus ellenére Yehuda Lahav bízik abban, hogy lesz megbékélés, mivel a 21. században nincs más kiút. A két nép együttélésre van ítélve, ehhez azonban mindkét félnek fájó kompromisszumokat kell kötni. Az ország két nép hazája, s bár mindkét nép egyforma jogon követeli azt, az országból csak egy van. Ugyanakkor Yehuda Lahav úgy látja, s könyvében is ezt illusztrálja, hogy a két nép együtt akar és tud élni, csak nem hagyják, mivel mindig vannak olyan szélsőséges csoportok, amelyek visszaélnek a helyzettel. A tudósító-író önmagáról is beszélt, életéről, megpróbáltatásairól. Mint mondta, azért írta meg 2003-ban életrajzi könyvét Sebhelyes élet címmel, mert azt szeretné, hogy a gyerekei és az unokái választ kapjanak kérdéseikre. Yehuda Lahav elmesélte, szülei eperjesiek voltak, ő maga hetven évvel ezelőtt Weiszlovits István néven született Kassán. Abból a Weiszlovits családból származik, amelyiknek nagyváradi ága Ady Yehuda Lahav szülei epeijesiek voltak, ő maga hetven évvel ezelőtt Weiszlovits István néven született Kassán. Endre egyik mecénása volt. Alig múlt 12 éves, amikor a zsidótörvények miatt az anyja a budapesti nagyanyjához szöktette őt, féltestvérét pedig Angliába. Többé nem látta a szüleit, mindketten áldozatul estek a zsidóüldözésnek. Mivel a szláv nyelvet értette, a felszabadító szovjet csapatok szolgálatukba vették, mint tolmácsot. Végül a háború után emigrált Izraelbe, vagy ahogyan ő mondja, „feljebb jutott”. Azért változtatott nevet, mert „Weislovits néven nem lehet írni izraeli újságba”. A Lahav szó kardéit jelent, amely név emlékeztetni hivatott arra az időszakra, amikor egy ideig a kibucban élt. 1989 és 1994 között Izrael kelet-közép-eu- rópai tudósítója volt, visszavonulása óta pedig magyar, szlovák és cseh lapoknak egyaránt tudósít. Yehuda Lahav otthon érzi magát Izraelben, Kassán, Budapesten, Prágában, s ha arról kérdezik, hol az igazi otthona, mindig azt válaszolja, hogy a szellemi otthona továbbra is Kassa, ám a családja Izraelben van. Elmondása szerint valahányszor átlépi a szlovák határt, úgy érzi, otthon van. Kitűnően beszéli a szlovák, a cseh és a héber nyelvet, magát mégis magyarnak tartja, annak ellenére, hogy anyja cseh volt. A kiadványt Szabó Ottó illusztrációi teszik teljessé. A műjégpálya megépítésére ötmillió koronás kölcsönt vesz fel a város, ötmilliót az inkubátorházra fordítanak Húsz napirendi pontot tárgyaltak meg KOZSÁR ZSUZSANNA Siepsi. 29. rendes ülését tartotta a múlt héten a szepsi városi képviselő-testület. A késő estébe nyúló tanácskozáson a város választott képviselői 20 napirendi pontot tárgyaltak meg. Az ülés az eddig is jól bevált menetrend szerint folyt le. Először a főellenőr tevékenységével ismerkedhettek meg a képviselők, majd a polgármester beszámolója következett a városi hivatal utolsó három hónapjának munkájáról. Ezután a városi rendőrparancsnok olvasta fel a legjellemzőbb kihágások és bűnesetek listáját. A képviselői interpellációk témája nagyon változatos volt. Szóba került például a sportpályák és a homokozók nem megfelelő állapota és némely régi családi ház balesetveszélyesnek mondható tetőszerkezete. A polgárok képviselőik által panaszt tettek a nyugalmat zavaró „száguldó motorosokra”, és kérték a műanyag flakonok gyűjtésére szolgáló konténerek elhelyezését is. Szükségesnek bizonyult a gyalogosátkelők újrafestése a rendelőintézet és az iskolák előtt, valamint a helyi diszkó működési körülményeinek ellenőrzése is. A képviselők megismerkedtek a 2. és 5. számú óvoda vezetői posztjára kiírt pályázatra jelentkező jelöltekkel és vezetői programjukkal. Habár ajelöltek kinevezéséről az iskolatanács dönt, a város vezetősége így ad teret a képviselőknek az igazgatójelöltek megismerésére. Az egyik legfontosabb programpont azonban a K-5 kazánház A pénzügyi komisszió ajánlására a képviselő- testület jóváhagyta a tízmillió koronás kölcsön felvételét. egy részének eladása, valamint a kazánház területén felépítendő szintetikus műjégpálya jóváhagyása volt, beleértve az ehhez szükséges hitelfelvételt is. Némi súrlódás és nézeteltérés ellenére és a pénzügyi komisszió ajánlására a képviselő-testület jóváhagyta a tízmillió koronás kölcsön felvételét, melyet fele-fele arányban a jégpálya megépítésére, valamint a vállalkozói inkubátor befejezésére fordítanak majd. A testület tudomásul vette a városi tévé és a Bodva Szálloda működését felügyelő BodvaTel Kft. egyik ügyvezető igazgatójának, Bartók Csabának a lemondását is. A poszt betöltésére még keresik a megfelelő jelölteket, ezért a napirendi pontok között szereplő új ügyvezető kinevezéséhez még nem adhatták beleegyezésüket a város képviselői. Egy jeles gömöri tudós, családkutató emlékét ápolják a lengyelországi Tarnów városában Az emlékoszlopot Gömörország polgárai és miskolci barátaik állíttatták (Szekeres Éva felvétele) Mihályfalusi Forgon Mihály emléke előtt tisztelegtek SZÁSZl ZOLTÁN A gömöriek és a genealógiával foglalkozó szakemberek számára bizonyára nem ismeretien Mihályfalusi Forgon Mihály neve. Bár évtizedekig szinte egyetlen mondatot sem írtak le róla, ma már a család- történeti kutatásban jártasak tudják, ennek a mihályfalusi kisne- mesnek a munkája nélkül elképzelhetetlen lenne a gömöri családkutatás. Ez az igen nagy tehetségű és szorgalmú tudós a lengyelországi Tarnów városában 1914. október 9- én halt meg, ott is van eltemetve. Végrendeletében azt kívánta, holttestét hozzák haza. Sajnos az mind a mai napig nem történt meg. Családja, testvéreinek leszármazottai, köztük is Forgon Andor máig ápolja a tudós emlékét, egy kis emlékszoba is nyűt fennmaradt hagyatékából. Idén június másodikén pedig Tarnów város napjának alkalmából a város Petőfiről elnevezett patkjában emlékoszlopot állítottak a tiszteletére. Aki Tarnów felé veszi útját, akarva akaratlan végigutazza azt a részt, amely az első világháborúban véres csaták színtere volt. Alig van falu ezen a vidéken, amelyben ne lenne hadisír, amelyben ne lenne katonai temető. Példásan rendben tartva, emlékeztetve az értelmetlen vérontásra, a háború borzalmaira. Furcsa hangulat lesz úrrá az utazón, látva a magyar neveket a kereszteken, köveken. Mihályfalusi Forgon Mihály súja ma már nincs meg, az egykori 202-es katonai temető helyén öreg nyírfákkal teli park van. Az emlékoszlopot Gömörország polgárai és miskolci barátaik állíttatták. Forgon Andor, a mihályfalusi emlékszoba működtetője sajnálkozva mondta, a falu híres szülötte éppen szülőfalujában kap kevés tiszteletet, éppen itt nincs arra akarat, hogy a neves szülöttről elnevezzék a falu iskoláját. Talán a régi rendszerből megmaradt rossz beidegződések, talán a nem megfelelő odafigyelés, talán csak emberi gyarlóság ennek az oka. Tarnów polgármestere, Mieczys- law Bienin hangsúlyozta, Forgon Mihály teste nem idegen földben nyugszik, mert porai által Tarnów temetője magyar földdé is változott. A kopjafát a miskolci Kézművesek Háza alkotója, Stiegelmayer Sándor faragta, eredeti gömör- mihályfalui motívumokat használva. Felirata pedig Mihályfalusi Forgon Mihály végakaratának egyik mondata: „Nagy célokat tűztem ki magam elé, melyeket csak kis részben valósíthattam meg.” Az utókor értékelése azonban más. A ház több mint 300 éves Turistaszállóként üzemel, első részében tájszoba van Első fecskék Beretkén KOVÁCS ÁGNES Beretke. Gömörben, ahol műiden településen a paraszti építészet szebbnél szebb, ám erősen pusztuló példáiba botlunk, nagyon kevés az olyan kezdeményezés, mint Beretkén. Ebben a Murány és a Sajó összefolyásánál található kis faluban a Beretkei család több mint egy évtizedes szívós munkával, anyagi lehetőségeihez mérten mentette meg családi örökségét, egy több mint 300 éves házat, amelyet immár skanzenként működtet. A hegy lábánál álló, a Murány és a Sajó folyó közti részen épült ház turistaszállóként üzemel, de első szobájában tájszobát rendeztek be. Beretkei Edit hangsúlyozta, a tárgyakat nem gyűjtés által szedegették össze. Minden egyes tárgy a család használati és munkaeszköze volt. A faluban a régi középkori templom romjai alatt egykori kőfejtők maradványait fedezhetjük fel. A környező hegyek és barlangok nem mindennapi tudományos értéket rejtegetnek. A 26 millió évvel ezelőtt leülepedő tenger lenyomatát találhatjuk a kövekben, amely sajátos állapota miatt a geológiai szakirodalomba Beretkei rétegként került be. A Peskő-barlang „gótikus” boltívei a természet „műépítészeti” alkotásainak csodái. Ä barlangban az újkőkori ember nyomaira bukkantak a kutatók. A bronzkori ember viszont a Felsőmasai-barlangot vagy a Rosszgyári-barlangot kedvelte, s számos cserépedényt hagyott maga után. A Murány folyócska hatalmas kanyarokat, meandereket ír le, amelyek ugyancsak ritkaságnak számítanak. Beretkén tehát van bőven látnivaló, s egy tanösvény kiépítése például az iskolai honismereti oktatás gyakorlati oldalát egészíthetné ki. A tájszobában lévő tárgyak a Beretkei család öröksége (Archív felvételek)
