Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-05 / 128. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 5. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Félmilliárd a pártoknak Több mint félmilliárd koronát kapnak a cseh képviselő- házi választáson elért eredményért azok a pártok, amelyek támogatottsága meghaladta a másfél százalékot. Az érvényes választási törvény alapján minden szavazatért 100 koronajár nekik. Az előző, 2002-es választás alkalmával ilyen alapon a pártok 442 millió koronát kaptak. Most a számítások szerint 514 milliárd korona jut nekik. A parlamentbe bejutott jártok közül az ODS 189,2, a CSSD 172,9, a KSČM 68,5, a KDU-ČSL 38,7, a Zöldek Pártja pedig 33,6 miihó koronát tehet zsebre. Minden egyes mandátumra még évi 900-900 ezer koronát is kapnak, (kj) Mozgóurnák (Elek Tibor rajza) Nem zárható ki az sem, hogy újabb szavazást írnak ki a prágai parlamentben kialakult patthelyzet miatt Válság várható a választások után Nem kizárt egy új választás kiírásának szükségessége annak érdekében, hogy megoldódjon az a politikai válság, amely a hét végi képviselőházi választás eredménye következtében jött létre - vélik politikusok és elemzők Prágában. KOKES JÁNOS Miután a baloldal és a jobboldal között abszolút egyensúly van - mindkét fél 100-100 mandátumot szerzett - pillanatnyüag az egyik oldal sem tud többségi kormányt felállítani. Vezető cseh politológusok egyetértenek abban, hogy ez az eredmény „nagyon szerencsétlen”, s rendkívül nehéz lesz működőképes kormányt alakítani. A helyzetet ráadásul tovább bonyolítja, hogy a kommunista párttal egyeden más parlamenti párt sem kíván nyílt koalícióra lépni. Megoldást jelenthetne, ha a képviselők számát 200-ról 199-re csökkentenék, így nem alakulhatna ki mandátumegyenlőség. Jin' Paroubek szociáldemokrata kormányfő, pártelnök elképzelése, hogy kisebbségi kormányt alakítana a választások után, pillanatnyilag kútba esett. Tegnap aztán be is jelentette: szeremé, ha a párt ellenzékbe vonulna. A szociáldemokraták 74 és a kommunisták 26 mandátuma ugyanis a 200 tagú képviselőházban nem adja ki a többséget. Az előbbiek teljesítették a kitűzött harminc százalékot, több mandátumot szereztek, mint 2002-ben. Az utóbbiak viszont több mint egy tucat helyet elveszítettek. A gyengébb szereplés okát Vojtéch Filip pártelnök alapvetően abban látja, hogy híveik jelentős része a szociáldemokratákra szavazott, mert úgy látta, ezzel a baloldalt erősíti. Befolyásoló tényezőként említette azt is, hogy az idei választási kampány rendkívül erős kommunistaellenes beállítottságú volt. Nem valósítható meg a polgári demokrata-kereszténydemokrata koalíció sem, mert a polgári demokraták 81 és a kereszténydemokraták 13 mandátuma nem biztosít többséget. Ezt a koalíciót népszerűsítette a két pártelnök, Mirek Topolánek és Miroslav Kalousek is. Topolánek még a parlamentbe első ízben bekerült zöldekkel is tárgyalhat, de azok hat mandátumával együtt is csak 100 mandátuma van a jobboldalnak. Ugyanakkor általános a vélemény, hogy a zöldek nagyon megbízhataüanok, a pártban a jobboldali és a baloldali frakció harcol egymással, s a hat mandátum nem elég egy képviselőcsoport megalakításához sem. Kényelmes parlamenti többsége -155 mandátuma - lehetne a szociáldemokrata-polgári demokrata koalíciónak. A két párt, s a két vezető, Topolánek és Paroubek között azonban nagy az ellenségeskedés és a személyes ellenszenv is, ezért nehéz ezt a megoldást elképzelni. Tény azonban, hogy mindkét oldalon vannak politikusok, akik ezt az együttműködést el tudják képzelni. Mások azt sem záiják ki, hogy meg- ismédődhet az 1998 és 2002 között alkalmazott modell, amikor a váMindkét oldalon vannak politikusok, akik el tudják képzelni Topolánek és Paroubek együttműködését. lasztás nyertese, Miloš Zeman kisebbségi szociáldemokrata kormányt alakított, s különféle posztok fejében a Václav Klaus vezette polgári demokraták négy évre elkötelezték magukat, hogy a kabinetet nem fogják megbuktatni. Bár ezt az „ellenzéki szerződés” néven ismert paktumot ma gyakran bírálják, Klaus és Zeman dicséri. Ugyanakkor nem szabad elfeledni, hogy ez a felállás Klausnak nagyon kedvezne, mert lehetővé tenné, hogy a 2008- as államfóválasztáson sikerrel indulhasson. Nyilván nem véletien, hogy az államfő korábbi nyüatkoza- taiban nem zárta ki a nagykoalíciót vagy a két párt valamiféle együttműködését. A „nemzeti egységkormány” felállítása, amelyet a kommunisták javasolnak, többségi vélemény szerint nem igen lenne akcióképes, működőképes, hiszen szinte lehetetlen lenne összeboronálni a pártprogramokat. Számolni kell azzal is, hogy a szociáldemokrácián kívül a többi párt nem hajlandó együttműködni a kommunistákkal. Nem lehet kizárni azt sem, hogy a kiutat a helyzetből egy olyan átmeneti hivatalnokkormány felállítása fogja jelenteni, amely elvezeti az országot az esetleges előrehozott képviselőházi választásig. Ezt a megoldást, modellt egyszer már alkalmazták 1997-ben, amikor Václav Klaus kormánya megbukott, s egy fél évig, a választásokig a bankár Josef Tošovský vezette kormány irányította az országot. Az alkotmány szerint idő előtti választást csak azután lehet kiírni, ha háromszori próbálkozás csődöt mond. Az első két esetben az államfő ad megbízást kormányalakításra, a harmadik esetben pedig a képviselőház elnöke. Ezután is számos teendője lesz az Adria-parti törpeállamnak, amíg minden tekintetben különválik Szerbiától Hogyan tovább a montenegrói függetlenséggel? PETKY JÓZSEF Montenegró szombaton kikiáltotta függetlenségét a május 21-i népszavazás eredményének fényében, és ezután számos teendője lesz az Adria-parti törpeállamnak, amíg minden tekintetben különválik Szerbiától, és elnyeri nemzetközi elismertségét. Montenegró függetlenségének kihirdetése után, várhatóan már a hét elején a szerbiai parlament is nyugtázza, hogy a kisebbik köztársaság önállósodásával Szerbia a három éve fennálló államközösség jogutódjává válik, átveszi a közös állam nemzetközi jog- alanyiságát. Montenegró nehezebb helyzetben van Szerbiánál: fel kell vetetnie magát minden nemzetközi intézménybe, beleértve az ENSZ-t, az Európa Tanácsot, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ) is. Emellett meg kell kezdenie a társulási és stabilitási tárgyalásokat az EU-val. Belgrádnak és Podgoricának tárgyalnia kell egymással a különválásról, de csak találgatni lehet, miként fog végbemenni a folyamat, mivel Müo Djukanovics montenegrói és Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök nincs „beszélő viszonyban”, egymás iránti ellenszenvük köztudott. Ilyen körülmények ismeretében meglepetésként hatott az, hogy Kostunica pénteken Javier Solanának, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének tudomására hozta, hogy Belgrad nem tart igényt arra, hogy az EU közvetítőszerepet vállaljon a tárgyalásokon. Eddig mind a szerbiai, mind a montenegrói állampolgárok egyben szerbia-montenegrói állampolgárok is voltak, Montenegró különválásával viszont Szerbiában külföldivé válnak a montenegrói állampolgárok, és ez fordítva is így lesz. Vannak olyan szakterületek, amelyekre vonatkozóan hátrányt élveznek a külföldiek az ország állampolgáraival szemben. A belgrádi kormány hajlik arra, hogy a kettős állampolgárság megadásával rendezi a Szerbiában élő csaknem 260 ezer montenegrói állampolgár helyzetét. Várhatóan nem kell majd kiváltaniuk munkavállalási engedélyt azoknak a montenegrói állampolgároknak, akiknek már van Szerbiában munkaviszonyuk. Kétoldalú egyezménnyel kell rendezni a Szerbiában tanuló majdnem másfél ezer montenegrói helyzetét, valamint a nyugdíjbiztosítás kérdését is: Szerbia ezentúl nem fizethet nyugdíjat a Montenegróban élő közel háromezer nyugdíjas szerbiai állampolgárnak. A gazdaságot jóformán nem érinti a különválás, mivel Montenegró és Szerbia eddig is teljesen különálló piaci rendszerrel, vámpolitikával, más-más fizetőeszközzel rendelkezett. Közös jegybank sem volt. Ilyen értelemben az Európai Unió tagországai bizonyos tekintetben szorosabb szálakkal kötődtek egymáshoz, mint a délszláv unió két tagországa. Ami a vagyonmegosztást illeti, viták csak a külföldi követségi ingatlanok birtoklása körül adódhatnak. Területi- ségi elven történik a közös vagyon megosztása, ami vonatkozik a hadsereg létesítményeire, valamint a hadiflottára is: a Kotori-öbölben állomásozó tengeri flotta Montenegró tulajdonát fogja képezni, a dunai flottilla pedig Szerbiáé lesz. Montenegrónak és Szerbiának az új jogállami státushoz illeszkedő alkotmány meghozatalára lesz szüksége, a közös intézmények „átvételéhez” pedig módosítani kell számos törvényt. Rendezni keE a közös intézményrendszer közel háromezer alkalmazottjának sorsát. Az utóbbi napokban leginkább az foglalkoztatta a belgrádi sajtót, hogy marad-e a külügyi tárca vezetője szerbiai szinten Vük Draskovics, valamint Zoran Sztankovics jelenlegi védelmi miniszter fogja-e vezetni a majdani szerbiai védelmi tárcát. A szerző az MTI belgrádi tudósítója KOMMENTÁR Slotánk és a latrina BARAK LÁSZLÓ Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt arca mint állat, átment kabalába. Ő lett a Magyar Koalíció Pártja sikerének „kovásza”. Nem semmi ez a vészjóslóan ínségesnek előre jelzett választási hajlandóság idején. Holott nyakló nélkül dől a lé a kampányba, főpapi pásztorlevelek fogannak, kortesgulyás folyik a becserkészendő választók füléből is. A Zepterék csodafazekainak és bűvös gyógylámpáinak közismerten profi módon nyomuló dfrektmarketing-kampánya babazsúr ahhoz képest, mint ami bevettetik a választókért dúló haddelhaddban. S akkor még, ugye, itt vannak a kabalaállatok is. A megtérített gólyák, a legkülönfélébb díszpintyek, a szőke nők hada, Mečiar cáratyuska vadiúj bajtársa, a pozsonyi állatkert depressziós oroszlánja. No és, Bugár Béla Slotája...! Utóbbi, mintegy bonuszként, bérmentve veri magát a földhöz a közélet ketrecében. Reflektorfényben grimaszol a szenzációéhes operatőröknek, és büszkén beleböfög minden orra alá tartott mikrofonba. Teszi mindezt az általa különben igen intenzíven rühellt magyarok egyre nagyobb dicsőségére! Fogadni lehet arra, hogy az MKP válogatott kampánystábja, de talán a politikai marketing legkikupáltabb bajnokai sem gondolták volna a június 17- i választások kampányának kezdetén, hogy Slota személyében egy ekkora kaliberű kabalaállatra akadnak majd. Elképzelhető, hogyan pofára estek ettől a párt idült ellendrukkerei, akik a vüágháló virtuális hordóin is arról szónokolnak hetek óta, hogy le sem kell baltázni a majdani voksolást... Mert mi történik, amióta teljesen átment kutyába ez az ipse? Bizony mondom néktek, az ő ugatása az égig is el- hallatszik... Ölyan harsány, fülsértő, hogy még az álomkóros, Slota kedvenc definícióival élve, mongoloidok, a kurva magyarok is fölriadnak rája. Görbe lábú, kehes lovacskáikkal egyetemben - ha akad még nekik egynéhány... Ezért lesznek hát kénytelenek két hét múlva mozdulni még a permanens tétlenségre hajlamos fásultak is. Hogy a választófülke kijózanító magányában válaszolhassanak a nacionalista kihívásra... Ennyit a kampány tragikomikus állapotjairól. Valamivel komolyabban pedig annyit, hogy itt az idő, amikor legalább négyéves időtartamra megint el lehet takarítani a fekáliát abba a közéleti latrinába, ahonnét előtört, mint egy alattomos buzgár. Ezért nincs mese, a szlovákiai magyaroknak megint egységes „etnikumként” kell majd választaniuk. Ha már úgyis üyesmivel szívatja őket még a regnáló miniszterelnök is... Konkrétabban, olyan hordában kell szavazniuk, amilyen hordákban eleik irtották, állítólag, Slota őseit. Oszt, dobrý deň...! Végül, még valami. A minap azt találtam leírni egy ide készülő kommentárban, hogy ez a Slota hajszálra úgy viselkedik, mint egy szarszájú pszichopata. Barátilag megkért akkor egy illetékes, tekintenék már el az efféle vaskosnak tetsző kórismétől. Lévén, így jómagam s ez a lap is ugyanarra a szintre süllyedünk, műit amely a szóban forgó elszabadult pácienst jellemzi. Slota egyre töményebb féktelenkedéseit tekintve viszont most már mind határozottabb meggyőződésem, hogy sokkal hitelesebb egy közíró, ha legalább alkalmanként megmondja a tutit. Ahelyett, hogy a szépelgés, a képmutatás oltárán áldozna, néven nevezi bizonyos tapasztalásait. Mert ugye, egy koszos, undorító latrinát sem szokás márkás szmokingban meg lakkcipőben takarítani... JEGYZET Apáca Felicia NÉMETH ZOLTÁN A hosszú autóutakat általában pihenésként fogom fel, izgalommentes, csöndes eseményként. A napokban éppen egy üyen út részese voltam, ráadásul egy hosszú konvoj tagjaként, kilométereken át reménytelenül vágyakozva az előzésre. A visszapillantó tükörben lettem figyelmes egy meglehetősen agresszív sofőrre; fehér Feliciájával minduntalan kivágott, visszasorakozott, kivágott, előzött, a tömör sáv ellenére. Néhány percbe telt, mire mögém ért, azonnal előzni is próbált, de az előttem haladó kamion láttán gyorsan felhagyott a tervvel. Visszanéztem: a mögöttem haladó kocsiban két apáca ült! Nem mindennapi lehetőség, ujjongott a lelkem. Rövid időm volt dönteni, beleme- gyek-e a játékba: szinte azonnal előztem, majd vártam, mikor jelenik meg mögöttem a fehér kocsi a temperamentumos sofőrrel. Másfél perc telt el, rögtön az első lehetőséget kihasználta. Eldöntöttem, mögöttem tartom a két hölgyet, Isten két szolgáját, pontosan a határon autózva, hogy éppen ne tudjanak előzni, viszont fel se tartsam őket. Kísérlet volt: tehát kíváncsi lettem, hogyan tartják be a sebességkorlátozást jelző táblákat. Már az első hatvanas táblánál lassítani próbáltam, de ahogy 85 km/h- hoz értem, rögtön előzni próbáltak, végül sima kilencvenessel tudtam magam mögött tartani őket. Normál terepen 110 alá nem engedhettem a sebességet, máris előztek - volna. Eldöntöttem, téma lesz a két apácából, szöveg, és nyíltan elkezdek játszani velük, észreveszik-e. Hízott a májam, mert néhány pillanat múlva egyértelmű jelzést kaptam: hirtelen 120-ra nyomtak fel. Gyors egérutakat nyertem, szinte minden alkalommal már két percen belül behozták a lemaradást. Játszottam a gázpedállal, és azonnal néztem a tükörben a reakciót. Vagy ők játszottak velem? Ki kell bírnom az autópályáig, gondoltam, ha már meg akarom írni őket: de most már ők is benne voltak a játékban, nem hagyhattak csak úgy itt. Egyszer sikerült megszöknöm, tartottam a százhúszat: öt perc alatt megérkeztek mögém, hogy mennyivel, sejthető. Örömömben felordítottam. Na, mit tudtok kezdeni a sztrádával? Száznegyvennél úgy sorakozott be mögém, hogy kb. fél méter volt a két autó között. Már egy órája tartott a hajsza, lankadatlanul, amikor egy negyvenes táblánál, nyolcvanöt fölött, délután hat óra tíz perckor, a szitáló, felhős ég alatt hagytam, húzzanak el mellettem. Egy óra alatt a teljes évi fizetésem ráment volna a büntetésekre már így is. Soha nem fogom látni őket.
