Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-05 / 128. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 5. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Félmilliárd a pártoknak Több mint félmilliárd koro­nát kapnak a cseh képviselő- házi választáson elért eredmé­nyért azok a pártok, amelyek támogatottsága meghaladta a másfél százalékot. Az érvényes választási törvény alapján minden szavazatért 100 koro­najár nekik. Az előző, 2002-es választás alkalmával ilyen ala­pon a pártok 442 millió koro­nát kaptak. Most a számítások szerint 514 milliárd korona jut nekik. A parlamentbe bejutott jártok közül az ODS 189,2, a CSSD 172,9, a KSČM 68,5, a KDU-ČSL 38,7, a Zöldek Párt­ja pedig 33,6 miihó koronát te­het zsebre. Minden egyes mandátumra még évi 900-900 ezer koronát is kapnak, (kj) Mozgóurnák (Elek Tibor rajza) Nem zárható ki az sem, hogy újabb szavazást írnak ki a prágai parlamentben kialakult patthelyzet miatt Válság várható a választások után Nem kizárt egy új választás kiírásának szükségessége annak érdekében, hogy megoldódjon az a politikai válság, amely a hét végi képviselőházi választás eredménye következtében jött létre - vélik politikusok és elemzők Prágában. KOKES JÁNOS Miután a baloldal és a jobboldal között abszolút egyensúly van - mindkét fél 100-100 mandátumot szerzett - pillanatnyüag az egyik ol­dal sem tud többségi kormányt fel­állítani. Vezető cseh politológusok egyetértenek abban, hogy ez az eredmény „nagyon szerencsétlen”, s rendkívül nehéz lesz működőké­pes kormányt alakítani. A helyzetet ráadásul tovább bonyolítja, hogy a kommunista párttal egyeden más parlamenti párt sem kíván nyílt ko­alícióra lépni. Megoldást jelenthet­ne, ha a képviselők számát 200-ról 199-re csökkentenék, így nem ala­kulhatna ki mandátumegyenlőség. Jin' Paroubek szociáldemokrata kormányfő, pártelnök elképzelése, hogy kisebbségi kormányt alakíta­na a választások után, pillanatnyi­lag kútba esett. Tegnap aztán be is jelentette: szeremé, ha a párt ellen­zékbe vonulna. A szociáldemokra­ták 74 és a kommunisták 26 man­dátuma ugyanis a 200 tagú képvi­selőházban nem adja ki a többsé­get. Az előbbiek teljesítették a kitű­zött harminc százalékot, több man­dátumot szereztek, mint 2002-ben. Az utóbbiak viszont több mint egy tucat helyet elveszítettek. A gyen­gébb szereplés okát Vojtéch Filip pártelnök alapvetően abban látja, hogy híveik jelentős része a szociál­demokratákra szavazott, mert úgy látta, ezzel a baloldalt erősíti. Befo­lyásoló tényezőként említette azt is, hogy az idei választási kampány rendkívül erős kommunistaellenes beállítottságú volt. Nem valósítható meg a polgári demokrata-keresz­ténydemokrata koalíció sem, mert a polgári demokraták 81 és a ke­reszténydemokraták 13 mandátu­ma nem biztosít többséget. Ezt a ko­alíciót népszerűsítette a két pártel­nök, Mirek Topolánek és Miroslav Kalousek is. Topolánek még a parla­mentbe első ízben bekerült zöldek­kel is tárgyalhat, de azok hat man­dátumával együtt is csak 100 man­dátuma van a jobboldalnak. Ugyan­akkor általános a vélemény, hogy a zöldek nagyon megbízhataüanok, a pártban a jobboldali és a baloldali frakció harcol egymással, s a hat mandátum nem elég egy képviselő­csoport megalakításához sem. Ké­nyelmes parlamenti többsége -155 mandátuma - lehetne a szociálde­mokrata-polgári demokrata koalí­ciónak. A két párt, s a két vezető, Topolánek és Paroubek között azonban nagy az ellenségeskedés és a személyes ellenszenv is, ezért nehéz ezt a megoldást elképzelni. Tény azonban, hogy mindkét olda­lon vannak politikusok, akik ezt az együttműködést el tudják képzelni. Mások azt sem záiják ki, hogy meg- ismédődhet az 1998 és 2002 között alkalmazott modell, amikor a vá­Mindkét oldalon vannak politikusok, akik el tudják képzelni Topolánek és Paroubek együttműködését. lasztás nyertese, Miloš Zeman ki­sebbségi szociáldemokrata kor­mányt alakított, s különféle posztok fejében a Václav Klaus vezette pol­gári demokraták négy évre elköte­lezték magukat, hogy a kabinetet nem fogják megbuktatni. Bár ezt az „ellenzéki szerződés” néven ismert paktumot ma gyakran bírálják, Klaus és Zeman dicséri. Ugyanak­kor nem szabad elfeledni, hogy ez a felállás Klausnak nagyon kedvezne, mert lehetővé tenné, hogy a 2008- as államfóválasztáson sikerrel in­dulhasson. Nyilván nem véletien, hogy az államfő korábbi nyüatkoza- taiban nem zárta ki a nagykoalíciót vagy a két párt valamiféle együtt­működését. A „nemzeti egységkor­mány” felállítása, amelyet a kom­munisták javasolnak, többségi véle­mény szerint nem igen lenne akció­képes, működőképes, hiszen szinte lehetetlen lenne összeboronálni a pártprogramokat. Számolni kell az­zal is, hogy a szociáldemokrácián kívül a többi párt nem hajlandó együttműködni a kommunistákkal. Nem lehet kizárni azt sem, hogy a kiutat a helyzetből egy olyan átme­neti hivatalnokkormány felállítása fogja jelenteni, amely elvezeti az országot az esetleges előrehozott képviselőházi választásig. Ezt a megoldást, modellt egyszer már al­kalmazták 1997-ben, amikor Vác­lav Klaus kormánya megbukott, s egy fél évig, a választásokig a ban­kár Josef Tošovský vezette kor­mány irányította az országot. Az al­kotmány szerint idő előtti válasz­tást csak azután lehet kiírni, ha há­romszori próbálkozás csődöt mond. Az első két esetben az ál­lamfő ad megbízást kormányalakí­tásra, a harmadik esetben pedig a képviselőház elnöke. Ezután is számos teendője lesz az Adria-parti törpeállamnak, amíg minden tekintetben különválik Szerbiától Hogyan tovább a montenegrói függetlenséggel? PETKY JÓZSEF Montenegró szombaton kikiál­totta függetlenségét a május 21-i népszavazás eredményének fényé­ben, és ezután számos teendője lesz az Adria-parti törpeállamnak, amíg minden tekintetben különválik Szerbiától, és elnyeri nemzetközi elismertségét. Montenegró függet­lenségének kihirdetése után, várha­tóan már a hét elején a szerbiai par­lament is nyugtázza, hogy a kiseb­bik köztársaság önállósodásával Szerbia a három éve fennálló ál­lamközösség jogutódjává válik, át­veszi a közös állam nemzetközi jog- alanyiságát. Montenegró nehezebb helyzetben van Szerbiánál: fel kell vetetnie magát minden nemzetközi intézménybe, beleértve az ENSZ-t, az Európa Tanácsot, valamint az Európai Biztonsági és Együttműkö­dési Szervezetet (EBESZ) is. Emel­lett meg kell kezdenie a társulási és stabilitási tárgyalásokat az EU-val. Belgrádnak és Podgoricának tár­gyalnia kell egymással a különvá­lásról, de csak találgatni lehet, mi­ként fog végbemenni a folyamat, mivel Müo Djukanovics monteneg­rói és Vojiszlav Kostunica szerb mi­niszterelnök nincs „beszélő vi­szonyban”, egymás iránti ellen­szenvük köztudott. Ilyen körülmé­nyek ismeretében meglepetésként hatott az, hogy Kostunica pénteken Javier Solanának, az EU kül- és biz­tonságpolitikai főképviselőjének tudomására hozta, hogy Belgrad nem tart igényt arra, hogy az EU közvetítőszerepet vállaljon a tár­gyalásokon. Eddig mind a szerbiai, mind a montenegrói állampolgárok egyben szerbia-montenegrói állam­polgárok is voltak, Montenegró kü­lönválásával viszont Szerbiában külföldivé válnak a montenegrói ál­lampolgárok, és ez fordítva is így lesz. Vannak olyan szakterületek, amelyekre vonatkozóan hátrányt élveznek a külföldiek az ország ál­lampolgáraival szemben. A belgrá­di kormány hajlik arra, hogy a ket­tős állampolgárság megadásával rendezi a Szerbiában élő csaknem 260 ezer montenegrói állampolgár helyzetét. Várhatóan nem kell majd kiváltaniuk munkavállalási enge­délyt azoknak a montenegrói ál­lampolgároknak, akiknek már van Szerbiában munkaviszonyuk. Két­oldalú egyezménnyel kell rendezni a Szerbiában tanuló majdnem más­fél ezer montenegrói helyzetét, va­lamint a nyugdíjbiztosítás kérdését is: Szerbia ezentúl nem fizethet nyugdíjat a Montenegróban élő kö­zel háromezer nyugdíjas szerbiai állampolgárnak. A gazdaságot jó­formán nem érinti a különválás, mivel Montenegró és Szerbia eddig is teljesen különálló piaci rendszer­rel, vámpolitikával, más-más fize­tőeszközzel rendelkezett. Közös jegybank sem volt. Ilyen értelem­ben az Európai Unió tagországai bi­zonyos tekintetben szorosabb szá­lakkal kötődtek egymáshoz, mint a délszláv unió két tagországa. Ami a vagyonmegosztást illeti, viták csak a külföldi követségi ingatlanok bir­toklása körül adódhatnak. Területi- ségi elven történik a közös vagyon megosztása, ami vonatkozik a had­sereg létesítményeire, valamint a hadiflottára is: a Kotori-öbölben ál­lomásozó tengeri flotta Monteneg­ró tulajdonát fogja képezni, a dunai flottilla pedig Szerbiáé lesz. Monte­negrónak és Szerbiának az új jogál­lami státushoz illeszkedő alkot­mány meghozatalára lesz szüksé­ge, a közös intézmények „átvéte­léhez” pedig módosítani kell szá­mos törvényt. Rendezni keE a közös intézményrendszer közel három­ezer alkalmazottjának sorsát. Az utóbbi napokban leginkább az fog­lalkoztatta a belgrádi sajtót, hogy marad-e a külügyi tárca vezetője szerbiai szinten Vük Draskovics, va­lamint Zoran Sztankovics jelenlegi védelmi miniszter fogja-e vezetni a majdani szerbiai védelmi tárcát. A szerző az MTI belgrádi tudó­sítója KOMMENTÁR Slotánk és a latrina BARAK LÁSZLÓ Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt arca mint állat, átment kabalába. Ő lett a Magyar Koalíció Pártja sikerének „kovásza”. Nem semmi ez a vészjóslóan ínségesnek előre jelzett választási hajlandóság idején. Holott nyakló nélkül dől a lé a kampányba, főpapi pásztorlevelek fo­gannak, kortesgulyás folyik a becserkészendő választók füléből is. A Zepterék csodafazekainak és bűvös gyógylámpáinak közismerten profi módon nyomuló dfrektmarketing-kampánya babazsúr ahhoz képest, mint ami bevettetik a választókért dúló haddelhaddban. S akkor még, ugye, itt vannak a kabalaállatok is. A megtérített gólyák, a legkülönfélébb díszpintyek, a szőke nők hada, Mečiar cáratyuska vadiúj bajtársa, a pozsonyi állatkert depressziós oroszlánja. No és, Bugár Béla Slotája...! Utóbbi, mintegy bonuszként, bérmentve veri magát a földhöz a közélet ketrecében. Reflektorfényben grimaszol a szenzációéhes operatőröknek, és büszkén beleböfög minden orra alá tartott mikrofonba. Teszi mindezt az általa különben igen inten­zíven rühellt magyarok egyre nagyobb dicsőségére! Fogadni lehet arra, hogy az MKP válogatott kampánystábja, de talán a politikai marketing legkikupáltabb bajnokai sem gondolták volna a június 17- i választások kampányának kezdetén, hogy Slota személyében egy ekkora kaliberű kabalaállatra akadnak majd. Elképzelhető, hogyan pofára estek ettől a párt idült ellendrukkerei, akik a vüágháló virtuá­lis hordóin is arról szónokolnak hetek óta, hogy le sem kell baltázni a majdani voksolást... Mert mi történik, amióta teljesen átment ku­tyába ez az ipse? Bizony mondom néktek, az ő ugatása az égig is el- hallatszik... Ölyan harsány, fülsértő, hogy még az álomkóros, Slota kedvenc definícióival élve, mongoloidok, a kurva magyarok is fölri­adnak rája. Görbe lábú, kehes lovacskáikkal egyetemben - ha akad még nekik egynéhány... Ezért lesznek hát kénytelenek két hét múlva mozdulni még a permanens tétlenségre hajlamos fásultak is. Hogy a választófülke kijózanító magányában válaszolhassanak a nacionalis­ta kihívásra... Ennyit a kampány tragikomikus állapotjairól. Valami­vel komolyabban pedig annyit, hogy itt az idő, amikor legalább négyéves időtartamra megint el lehet takarítani a fekáliát abba a közéleti latrinába, ahonnét előtört, mint egy alattomos buzgár. Ezért nincs mese, a szlovákiai magyaroknak megint egységes „etnikum­ként” kell majd választaniuk. Ha már úgyis üyesmivel szívatja őket még a regnáló miniszterelnök is... Konkrétabban, olyan hordában kell szavazniuk, amilyen hordákban eleik irtották, állítólag, Slota őseit. Oszt, dobrý deň...! Végül, még valami. A minap azt találtam leírni egy ide készülő kommentárban, hogy ez a Slota hajszálra úgy viselkedik, mint egy szarszájú pszichopata. Barátilag megkért akkor egy illetékes, tekintenék már el az efféle vaskosnak tetsző kórismé­től. Lévén, így jómagam s ez a lap is ugyanarra a szintre süllyedünk, műit amely a szóban forgó elszabadult pácienst jellemzi. Slota egyre töményebb féktelenkedéseit tekintve viszont most már mind határo­zottabb meggyőződésem, hogy sokkal hitelesebb egy közíró, ha leg­alább alkalmanként megmondja a tutit. Ahelyett, hogy a szépelgés, a képmutatás oltárán áldozna, néven nevezi bizonyos tapasztalásait. Mert ugye, egy koszos, undorító latrinát sem szokás márkás szmo­kingban meg lakkcipőben takarítani... JEGYZET Apáca Felicia NÉMETH ZOLTÁN A hosszú autóutakat általában pihenésként fogom fel, izgalom­mentes, csöndes eseményként. A napokban éppen egy üyen út részese voltam, ráadásul egy hosszú konvoj tagjaként, kilo­métereken át reménytelenül vá­gyakozva az előzésre. A vissza­pillantó tükörben lettem figyel­mes egy meglehetősen agresszív sofőrre; fehér Feliciájával mind­untalan kivágott, visszasorako­zott, kivágott, előzött, a tömör sáv ellenére. Néhány percbe telt, mire mögém ért, azonnal előzni is próbált, de az előttem haladó kamion láttán gyorsan felha­gyott a tervvel. Visszanéztem: a mögöttem haladó kocsiban két apáca ült! Nem mindennapi le­hetőség, ujjongott a lelkem. Rö­vid időm volt dönteni, beleme- gyek-e a játékba: szinte azonnal előztem, majd vártam, mikor je­lenik meg mögöttem a fehér ko­csi a temperamentumos sofőr­rel. Másfél perc telt el, rögtön az első lehetőséget kihasználta. El­döntöttem, mögöttem tartom a két hölgyet, Isten két szolgáját, pontosan a határon autózva, hogy éppen ne tudjanak előzni, viszont fel se tartsam őket. Kísér­let volt: tehát kíváncsi lettem, hogyan tartják be a sebességkor­látozást jelző táblákat. Már az első hatvanas táblánál lassítani próbáltam, de ahogy 85 km/h- hoz értem, rögtön előzni próbál­tak, végül sima kilencvenessel tudtam magam mögött tartani őket. Normál terepen 110 alá nem engedhettem a sebességet, máris előztek - volna. Eldöntöt­tem, téma lesz a két apácából, szöveg, és nyíltan elkezdek ját­szani velük, észreveszik-e. Hízott a májam, mert néhány pillanat múlva egyértelmű jelzést kap­tam: hirtelen 120-ra nyomtak fel. Gyors egérutakat nyertem, szinte minden alkalommal már két percen belül behozták a le­maradást. Játszottam a gázpe­dállal, és azonnal néztem a tü­körben a reakciót. Vagy ők ját­szottak velem? Ki kell bírnom az autópályáig, gondoltam, ha már meg akarom írni őket: de most már ők is benne voltak a játék­ban, nem hagyhattak csak úgy itt. Egyszer sikerült megszök­nöm, tartottam a százhúszat: öt perc alatt megérkeztek mögém, hogy mennyivel, sejthető. Örö­mömben felordítottam. Na, mit tudtok kezdeni a sztrádával? Száznegyvennél úgy sorakozott be mögém, hogy kb. fél méter volt a két autó között. Már egy órája tartott a hajsza, lankadat­lanul, amikor egy negyvenes táblánál, nyolcvanöt fölött, dél­után hat óra tíz perckor, a szitá­ló, felhős ég alatt hagytam, húz­zanak el mellettem. Egy óra alatt a teljes évi fizetésem ráment vol­na a büntetésekre már így is. So­ha nem fogom látni őket.

Next

/
Thumbnails
Contents