Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-29 / 149. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 29. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ DIE PRESSE Minden eddiginél nagyobb a hatalma a magyar miniszter- elnöknek az osztrák, lap sze­rint. 1989 óta egyetlen magyar kormányfő sem alakította át annyira a hatalmi apparátust, mint ő, minden szál nála fut össze. A kormányfő nemcsak a mozgásterét és a Miniszterel­nöki Hivatal felhatalmazását szélesítette ki, hanem a mi­niszterek kompetenciáit is megnyirbálta, így a minisztéri­umok a jövőben már csak puszta közigazgatási és végre­hajtói szervként fognak mű­ködni. Ezzel szemben az ope­ratív munkát három új hivatal fogja végezni, amelyek közvet­lenül a kormányfő alá vannak rendelve - írta a lap. 'enes Gábor karikatúi A magyar kormány szerint nem gyengül, hanem erősödik a határon tüli magyarok ügyének képviselete A HTMH korábbi elnökei a hivatal megszűnéséről Megoszlik a volt elnökök vé­leménye arról, hogy június 30-án jogutód nélkül meg­szűnik a Határon Tüli Ma­gyarok Hivatala (HTMH), az 1989-es rendszerváltás utá­ni korszak egyik sajátos ál­lami intézménye. MTI-HÁTTÉR Többen közülük üdvözölték a döntést, mások aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy a másfél évtizede létrehozott HTMH felada­tait miként tudja majd ellátni egy főosztály. Ezentúl a kancelláriami­niszter alá besorolt szakállamtitkár felügyeli a határon túli magyarok ügyét. A kormány szerint ezzel nem gyengül, hanem erősödik a határon túli magyarok ügyének képviselete. Szilvásy György kan­celláriaminiszter mellett Gémesi Ferenc szakállamtitkár felügyeli majd a területet, a főosztályvezető­jét még nem nevezték meg. Entz Géza, akit Antall József mi­niszterelnök bízott meg a határon túli magyarság ügyeinek vitelével, 1990 és 1992 között politikai ál­lamtitkárként tevékenykedett a Mi­niszterelnöki Hivatalban (MeH), majd a vezetése alatt megalakuló HTMH elnöke lett 1994-ig. Antall József koncepciója az volt, hogy a határon túli magyarsággal kapcso­latos ágazati ügyek egy helyen, a kormányfő közveden irányítása alatt álló MeH-ben legyenek. Entz Géza szerint a területnek ma is a MeH-ben lenne a helye, de megfe­lelő súllyal. Főosztályként „az ügy politikailag (...) súlyát veszd”, így nem érvényesíthető a kormánypo-' litika - figyelmeztetett. Hozzátette: meghatározó még az is, hogy a kor­mányfő személyesen mennyire el­kötelezett és milyenek az ismeretei. Az Illyés, az Új Kézfogás és az Apáczai Közalapítvány jövőjéről szólva úgy vélte, nem az a kérdés, milyen szervezeti keretek között biztosítják a forrásokat, hanem az: van-e stratégia? Véleménye szerint Antall József óta a határon túli ma­gyarok ügye gyakran alárendelő­dött a belpolitikának. Lábody László, aki 1997-ig vezet­te a HTMH-t, és jelenleg az Új Kéz­fogás Közalapítvány kuratóriumi elnöke, „szigorúan magánember­ként” kifejtette, jó megoldásnak ta­lálná, ha a jövőben a határon túli magyarok ügye a MeH-hez kerül­ne, ahogy 1990 és 1992 között volt. A kormányzati koordinációt haté­konyabban lehet műveim a MeH égisze alatt, mint egy „ég és föld kö­zött lebegő” önálló intézményben - mutatott rá a régi-új struktúra elő­nyére. Szabó Tibor, aki a Fidesz-kor- mány idején, 1998 szeptembere és 2002 májusa között elnököl a HTMH-ban, úgy értékelte, hogy a hivatal a Magyar Állandó Értekez­let, valamint a közalapítványok mellett az elmúlt 15 évben kiala­kult intézményrendszer részt:. A HTMH a magyar közigazgatás ha­táron túliakat érintő ügyeiben gya­korlatilag koordinációs feladatokat látott el - mutatott rá jelentőségé­re. Úgy vélte, hogy megszüntetése helyett inkább az említett intéz­ményrendszert kellene megerősí­teni, hogy hatékonyabban működ­hessen. Éz annál is inkább fontos lenne, mert az unióban új lehetősé­gek adódnak, ám az ottani rend­szerekhez a kompatibilitást is meg kell teremtem. Szerinte a támoga­tási rendszer átalakítását minden­képpen el kellene végezni, azzal a céllal, hogy a támogatások és a se­gélyek helyett a fejlesztést szolgáló forrásokat nyújthassanak. A ma­gyar közigazgatáson belül kell te­hát egy megerősített egység, „ami­lyen egy megerősített HTMH le­heti’. A MeH-ben létrejövő, alacso­nyabb közigazgatási szintű főosz­tály nem lesz képes ezt a koordiná­ciót ellátni - figyelmeztetett. Kitért arra is, hogy a közalapítványi rend­szer átalakítását nemcsak a sok át­fedés és az „esetlegességek” indo­kolják, hanem az iš, hogy az uniós fejlesztési források elnyerése érde­kében ahhoz kell igazítani a ma­gyarországi támogatási rendszert. Bálint-Pataki József, aki 2002jú­niusától három évig állt a HTMH élén, örömtelinek tartja, hogy a ha­táron túli magyarok ügye újra a MeH-be kerül. A kérdés számára az, lesz-e ugyanakkora súlya, mint 1990-1992 között? Emlékeztetett, hogy az elmúlt másfél évtizedben változtak a feladatok is. Úgy vélte: ha a három közalapítvány jobban tudna működni más formában, ak- kor.érdemes lenne a jelenlegi rend­szeren változtatni. Örülne, ha nem csökkennének a határon túlra szánt források. Komlós Attila, a HTMH jelenlegi, utolsó elnöke, aki január 1-jétől töl­ti be hivatalát, elmondta, „szeren­csés és előrevivő dolognak” tartja, hogy a határon túli magyarok ügye a MeH-be kerül be. Kérdésesnek mondta ugyanakkor, hogy a hiva­tal által eddig ellátott „bonyolult és összetett feladatsort” egy főosztály keretében hogyan oldják meg. Arra a kérdésre, tudta-e januárban, hogy a HTMH-elnöki munkája fél évre szól, azt mondta: „erre egyál­talán nem számítottam”. Más sem számított arra, hogy a „dolög ilyen fordulatot vesz” - mondta, hozzá­téve: ez persze nem jelenti azt, hogy a változtatásból nem szület­het valami jó. A román titkosszolgálat pillanatnyi érdekeinek függvényében özönlik el az országot a terroristák Magyar pulyka után iszlám terrorista MT1-F1GYELŐ Úgy tűnik, Romániában az isz­lám terroristák a titkosszolgálat (SRI) pillanatnyi érdekeinek függ­vényében özönlik el az országot, a belföldi hírszerző hivatal valószí­nűleg ki szeremé használni egy ex­hibicionista fiatalember szeszélye­it, hogy kiküszöbölje a „pulyka- csirke-magyarveszély” botrány nyomán hitelén esett csorbát - véli az erdélyi Új Magyar Szó (ÚMSZ). A lap azzal a hírrel kapcsolatosan írt cikket, amely szerint előző nap előzetes letartóztatásba helyeztek és elmeorvosi vizsgálatnak készül­nek aláverni egy iszlám vallásra át­tért román fiatalembert. Azzal gya­núsítják, hogy Temesváron robban­tásos merényletet akart elkövetni tiltakozásul az iraki és afganisztáni hadműveletekben való román rész­vétel miatt. Állítólag konyhai gáz­palackokat akart felrobbantam. Se szeri, se száma azoknak a „szerencséden” gyakorlatoknak, amelyeket a rendszerváltás óta el­telt másfél évtizedben Románia külföldről importált, miért éppen az iszlám fundamentalizmus kerül­né el az országot? - teszi fel a kér­dést a lap, amely szerint az eset kö­rülményei meglehetősen homályo­sak, s a hatóságok által közreadott információk csak fokozzák a gya­nút, hogy jelen esetben is a „ma­gyar pulykához” hasonló üggyel ál­lunk szemben. Nemrég ugyanis a titkosszolgálat „kiderítette”, hogy a romániai madárinfluenza-botrányt Magyarországról származó puly­kák behozatala robbantotta ki. A pulykahír azonban kacsának bizo­nyult. A most letartóztatott fiatalem­berről a SRI azt állítja, állandó kap­csolatot tartott fenn külföldi terror­szervezetekkel - meg is nevez egyet ezek közül - ám az ügyészség közleménye szerint nincsenek bi­zonyítékok arra, hogy az állítólagos terrorista tagja lenne bármiféle szervezetnek. A SRI nemcsak a pulykának nézett magyar csirke vagy a fenti ellentmondás miatt nem hiteles - állapítja meg a lap, emlékeztetve, hogy a román hír­szerzés az utóbbi években a parla­menthez benyújtott jelentéseiben minden alkalommal említést tett a Románia területén működő terror- csoportokról. A tucatnyi nevet tar­talmazó listán megtalálható csak­nem minden jelentős közel-keleti csoportosulás, amelyet a vüág kü­lönböző tájain terrorszervezetként tartanak számon, az Iszlám Dzsihádtól kezdve a Hezbollahig. A SRI azonban két éve közle­ményben cáfolta egy nyugati újság - a The Observer - értesüléseit, mi­szerint iszlám terroristák tevékeny­kednének az ország területén. Most, az állítólagos lugosi terroris­ta letartóztatásakor a SRI a többi között azt közölte, hogy a fiatalem­ber részt vett több iszlám vallásos táborban - szintén Románia terüle­tén. Ezzel nyilvánvalóan azt kíván­ja sugallni, hogy olyan „nevelést” kapott, amely terrorcselekmények elkövetésére sarkallta. „Ha ez így van - amellett, hogy sértheti egye­sek vallásos meggyőződését -, csak fokozza az ellentmondást, és arra enged következtetni, hogy Romá­niában az iszlám terroristák a SRI pillanatnyi érdekeinek függvényé­ben özönlik el az országot” - írja a szerző. Szerinte a titkosszolgálat ki szeretné használni egy exhibicio­nista fiatalember szeszélyeit, hogy kiküszöbölje a „pulyka-csirke-ma- gyarveszély” botrány nyomán a hi­telén esett csorbát. KOMMENTÁR Csak egy katona MALINÁK ISTVÁN Csak mifelénk lehet furcsa, hogy egyetlen elrabolt izraeli katona miatt háborús helyzet alakult ki a Gázai övezet határán. A szem­lélet lassabban változik a rendszereknél, a mi értékítéletünket a hadsereggel, a katona életével kapcsolatban pedig a Varsói Szer­ződésben uralkodó állapotok deformálták. Amikor hétpecsétes titoknak számított, hogy a kommunista tömb nagyszámú had­gyakorlatain hányán vesztették életüket, s egy-egy itteni légikatasztrófáról a nyugati országok polgárai sokkal hamarább és sokkal többet tudtak, mint mi a pár soros közleményekből. A demokráciának sok fokmérője van, az egyik például az, hogy a közkatonát embernek tekintik-e vagy ágyútölteléknek. S bár esetünkben más tényezők is közrejátszanak a Közel-Keleten, mégsem példa nélküli, hogy egyetien katona sorsa a nagypoliti­kát is alakíthatja. Abban biztosak lehetünk, ha az elrabolt tize­desnek baja esne, nem maradna el a rendkívül kemény izraeli válasz, s a Hamász-vezetők likvidálására tett izraeli ígéret sem puszta fenyegetőzés. Az egyetien jó hír a kiélezett helyzetben, hogy a Fatah és a Hamász megállapodása után - az Iszlám Dzsihád kivételével - minden radikális csoport elfogadta az izraeli börtönökben ra­boskodó palesztin politikusok tervét az önálló állam megterem­tésére. A tervezet nem mondja ki, de közvetve tartalmazza Izra­el elismerését - ez a sarkalatos pont. Még akkor is, ha a megálla­podásnak rövid távon aligha lesz haszna. Túl kevés. Izrael akkor nem kezd hozzá végleges határainak önálló kitűzéséhez, akkor kezd erről tárgyalni a hivatalos palesztin képviselettel, vagyis a Hamász-kormánnyal, ha az hivatalosan is elismeri Izraelt, le­mond az erőszakról, és a terrorszervezetből normális politikai párt alakul. Vagyis lemond mindarról, amiért a nyolcvanas évek végén az akkori kor legradikálisabbjai létrehozták. A keddi meg­állapodásban tükröződő Hamász-gesztusnak van politikai üze­nete. Hogy mekkora, azt nehéz megítélni, mert jelenleg a konf­liktusok három síkon zajlanak. Izrael és a palesztinok között, a Fatah és a Hamász között, valamint a Fatahon, a Hamászon és más csoportokon belül is elkeseredett harcok dúlnak a mérsé­keltebbek és radikálisok között. A megállapodás Abbász elnök szerepét erősítheti. Vele az a baj, hogy tényleges hatalma nincs nemzetközileg is elfogadható el­képzeléseinek megvalósítására, és nem is népszerű a paleszti­nok között. A Hamász-kormányt sújtó nemzetközi blokád miatt a palesztin gazdaság a padlón van. A keddi megállapodással ak­kor lehetne valamit kezdeni, ha a legésszerűbbnek tűnő, egyiptomi-jordániai-szaúdi javaslat megvalósulna. Vagyis le­mondana Haníje kormányfő és az egész Hamász-kabinet, s egy olyan szakértői kormány alakulna, amelyben sem a Fatahnak, sem a Hamásznak nem lenne vezető szerepe. Ez véget vethetne a palesztin belháborúnak, a káosznak és megújíthatná a gazda­ságot. Különben még Izraellel sem tudnak a palesztinok komo­lyan tárgyalni. _________________JEGYZET _____________ Sz amurájok sziesztája RÁCZ VINCE Álmos szemetek Japánra ves­sétek, nincs többé kialvatlan, fáradtságtól kóválygó japán gyermek, nincs többé véreres ferde szempár, legalábbis az iskolákban. A felkelő nap or­szágában ugyanis alvásórákat iktattak a tanulók órarendjé­be. Negyed óra szunya déltáj­ban, mit tudom én, két infor­matikaóra közt. Ezt nevezem! Remélem, a hír eljut a honi oktatásügy irányítóihoz is, és előbb-utóbb a mi iskoláink­ban is bevezetik a kötelező sziesztát. A felmérések szerint a gyerme­kek világszerte, Japánban pe­dig különösen keveset alsza­nak, naponta állítólag legfel­jebb hat órát durmolnak, vagy még annyit sem. A baj az, hogy a kamaszok alvásigénye ennél jóval nagyobb, a fejlődő szervezetnek kiváltképpen szüksége van a rendszeres és kellő mennyiségű pihenésre. A gyerekeknek hosszú távon tu­tira nem elég mindössze pár óra alvás. A japánok így tehát nemcsak arról híresek, hogy nem sze­retkeznek eleget, állítólag ők a világ legkevesebbet alvó nemzete is. (Ezek szerint ha az utcán szembejön egy magá­nyos kínai, és piros a szeme a kialvatlanságtól, akkor az ja­pán. Mindegy, hagyjuk!) Miu­tán ez kiderült, a kormány nem volt rest egy kis restséget engedélyezni az ország lako­sainak. Ä hivatalokban, ahol elsőként vezették be a nappali alvást, azt mondják, még a vi­lágítást is lekapcsolják délidő­ben, hogy a fénycsövek züm­mögése se zavarja a durmoló kollégákat. A japán nagyvárosokban szá­mos úgynevezett alvószalon működik. Egyszer már láttam ilyet, persze csak a tévében, asszem a Spektrumon, bejön a szamurájok fáradt leszárma­zottja a szalonba, kikapcsolja mobilját, leül egy kényelmes fotelbe, de ahelyett, hogy hát­radőlne, ültében előrehajlik, ráhelyezi arcát egy kipárnázott patkóra - úgy képzeljék, mint­ha fordítva ülne a fodrászszék­ben -, eltelik pár perc és máris horpaszt. Álmában csemcseg egy picit, és miután szunyáit vagy fél órát, fizet, majd kissé rossz lelkiismerettel távozik. Mert azért a génjeiben van, és tudja ő jól, rossz robotos a ké­sőn kelő. Csak úgy csendben jegyzem meg, attól tartok, nálunk szük­ségtelen volna kormányrende­lettel engedélyezni a munkahe­lyi bóbiskolást. Elvégre láthat­tak már önök is hivatalos jóvá­hagyás nélkül alvó portást, szu­nyókáló hivatalnokot, esetleg horkoló buszsofőrt.

Next

/
Thumbnails
Contents