Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-24 / 145. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 24. Családikor 13 A víz akkor is él, amikor élettelennek látszik. Csak mást kell keresni. Balinballada Nem jól alakult a nyár eleje. Tavaly ilyenkor már kánikula dühöngött, most meg amolyan őszutói, tél végi idő uralkodott egész májusban, június elején, hideggel, ronda szélviharokkal. Úgy tűnt, nem is lesz nyár az idén. Érthető, hogy a halak kapókedve sem igen akart megjönni. Kedvenc kis tavamon fogtam ugyan két potykát, de utána semmi. Mintha elköltöztek volna a halak. KÖVESDl KÁROLY Elegem lett a döglött víz bámulásából, nézzünk valami más víz után, gondoltam, hátha ott nagyobb sikerrel járok. Irány egy Du- na-holtág, amely ráadásul közel van a városhoz. Június közepétől pergetni is lehet, ha a pontyok nem óhajtanak kegyeikbe fogadni, legfeljebb megpróbálok ragadozót fogni. Hátha valami mohó csuka megkívánja a villantót. Lekocogok a töltésről, és ballagok befelé. Még nem döntöttem el, hol táborozok le. Sok múlik a jó helyválasztáson, mert ha „süket” helyre ül az ember, lógathatja a kanócot egész nap, és sóhajtozhat. A holtág vége felé járok, és be-bekukkantok a vízre. Ez a rész bizony nem leányálom: tömött hinarasok közt villognak a bo- dorkák, itt-ott karcsú balinok cirkálnak a felszín közelében. Becserkészni őket ebben a dzsumbujban szinte lehetetlen. Nem én lennék, ha nem tennék próbát. Elő a pergetőbotot! Dobok vagy féltucatnyit, aztán továbbállok, újabb helyen próbálkozom. Tíz dobásból nyolc alkalommal hínárt és füvet gereblyézek, tizedikre valami fába akadok. Na, ebből elég, menjünk tovább, a holtág mélyebb részére. Van nálam etetőanyagnak pár liternyi főtt kukorica a fagyasztóból, csalinak meg pálinkás, ánizsos kukorica, csonti, trágyagiliszta. Ma megpróbálok pontyozni. A siker persze meglehetősen kérdéses, hiszen a hirtelen jött melegben valószínű, hogy az aranyhasúak evés helyett a fajfenntartás műveletével vannak elfoglalva. Megállók egy sporinál, a gyerekével ücsörög a parton, a botvillában finom szerelék, feederbotok. Sóhajtozik. Itt ma nem fogunk semmit, mondja. A nap egyre magasabbra hág, dől rólam a verejték, ahogy hátamra kanyarítom a hátizsákot, és ballagok tovább. A mélyebb részek felé haladva egyre több a horgász. Jó lenne olyan helyet találni, ahol nincs nagy ricsaj, utálom a hangoskodást. Az ember pihenni megy a vízhez, nem sörözni; azt a kocsmában is lehet. Végre kinézek egy jónak látszó helyet. Csökök állnak ki a vízből jobbról is, balról is, ráadásul a terep érintetlen. Igaz, ha ilyen helyen akaszt az ember tisztességes halat, nagy az esélye, hogy beugrik az akadóba. De hát a hal ott van, ahol az akadó, ahol megbújhat, s ahol élelmet talál. Lepakolok, s nagy reményekkel beetetek, köz- vedenül a tuskók, ágak mellé. A kukoricával beküldők egy maréknyi csontit is, hadd mozduljon meg a víz odalent, a nyüzsgő lüshalak talán odacsalják a nagyobb példányokat is. A horgokra szendvics kerül: trágyagiliszta illatos kukoricával az egyikre, csontival a másikra. A wraglerúszók „beülnek”, csak pikom ismét a pergetőcuccot, és elindulok szétnézni. Átcaplatok egy betonzáráson, majd balra fordulok, ahol egy ígéretes nádfal előtti öbölben gyanús mozgás látható. Fröccsennek a snecik szanaszét. Talán csuka vágott közéjük, de leginkább balinok rajcsúrozhatnak, azok szeretik ezt az agyzsibbasztó meleget. Valóban, több helyütt csíkokat húznak az önök hátuszonyai, tőlem jobbra akkora rablás durran, mintha valaki lapáttal csapott volna vízre. Lerakodok. Előveszem a legfogósabb villantót, amely egy kis gumihal és körforgó kombinációja. Igen agyafúrt szerszám, minden ragadozót képes becsapni. Dobok vagy kettőt a nádfal elé, eredménytelenül. Várok. Nem szabad agyondobálni a vizet, inkább oda kell suhintani, ahol feltűnik a A mohó balin megmentett a szégyentől (A szerző felvételei) ros bóbitájuk kukucskál a víz fölött. Komótosan elköltőm a reggeli ebédet, és nézelődöm. Fürge sikló tempózik el előttem a nádas felé, dagadt nyaka elárulja, hogy ő is nemrég ebédelt. A holtág itt széles, inkább tószerű, a víztükör közepén hattyúk csapkodják a vizet, fölöttük egy halhóhér, fekete ruhás kormorán szántja a levegőt. Csak a halak nem mutatkoznak, kivéve a legkisebbeket: a víz szélében naphalak fickándoznak, apró sügerek kalandoznak a hínár között. Telik-múlik az idő, a hőség egyre nagyobb. A nap rég átlendült a delelőn, már a tarkómra vetülnek sugarai a szalmakalap résein, amikor eldöntőm: elég ebből a reménytelen ücsörgésből. Megyek pergetni, majd később visszajövök. Kapom a hátizsákot, a botokat berakom a zsákba, összerarabló. Kisvártatva látok egy fordulást, elépöccintek. Meglepődni sincs időm, mert abban a pillanatban hatalmas burvány, és megrándul a finom, vékony bot a kezemben. Azanyádl, szakad ki belőlem, mert érzem, nagy halat akasztottam. Szinte bevágásra sincs időm, csak ösztönszerűen megrántom a botot, amely azonnal karikába hajlik. A hal befelé menekül, húzza a zsinórt az orsóról, ráng a bot rendesen. Az első gondolat: mekkora lehet? Kell-e lazítani a féken? Aztán a riasztó felismerés: a merítőháló a zsákban, összecsukva. Na, most légy okos, Domokos! A terep szerencsére akadómentes, a hal száguldozhat nyugodtan, míg jobb kezemben a feltartott bottal hátrálok a bottartó zsák felé. Bal kézzel előráncigálom a merítőt, kinyitom, kihúzom a nyelet, rögzítem. Mindezt egy kézzel, de meglehetős gyakorlattal, miközben igyekszem nem elveszíteni a kontaktust a hallal. Aki próbálta, tudja, hajmeresztő mutatvány. A hal szerencsére mindebből semmit sem észlel, csak húz, húz, hol jobbra, hol balra, hol befelé. Egyelőre nem tudom irányítani, éppen elég feladat megtartani. Ha belazul a zsinór, kipattanhat szájából a blinker, ha túlfeszítem, szakíthat. Zsinórom tizennyolcas, ki kellene bírnia. Lehet, hogy nem is kell hozzá merítő? Biztos, ami biztos. Veszítettem már el halat a hanyagságommal, amikor azt hittem, kivezethetem a sekély partra. Benyomom a szakot a vízbe, és megpróbálom fölé navigálni a nagy balint. Te jó ég, hiszen ez majd’ egyméteres! Akkora farka van, mint egy férfitenyér. Fröcsköl egy nagyot, és elinal. Ismét visít az orsó, de a következő fordulónál megint sikerül magam felé húzni. Eljátsszuk vagy háromszor a jelenetet, mire a vízben fekvő szák fölé sikerül irányítanom. Emelintek, kifordul belőle. A nemjóját, de sokat cifrázod! Negyedszerre sikerül, belenyaklik a szákba, kivonszolom a partra. Összeszorított szájában jól ül a horog, szinte torokra nyelte a gumihalat. Ez bizony nem lógott volna meg, csak ha eltépi a zsinórt. A nagyságával kissé tévedtem, nincs egy méter, csak hetven centi, de így is megvan közel háromkilós. Mehet a haltartóba. Dobálok még egy ideig, sikertelenül. Nem csoda, a küzdő hal nagy ramazurit csapott, itt már nem terem több babér. Amúgy is szörnyű a hőség, hőgutát kapok itt a napon. Megyek vissza, ücsörögni a fák hűs lombja alá. Lám, elég volt néhány perc, hogy fogjak egy szép nagy halat, meditálok immár a beetetett helyen az úszók bóbitáit nézve, amelyek reménytelen mozdulatlansággal ülnek a vízen a csökök közelében. Se pontytúrás, se buborék, semmiféle mozgás nem mutatkozik. És így telik a nap további része, egészen alkonyatig, amikor összepakolok és távozok a tett színhelyéről. Ha egész nap nem emelem meg a fenekem, hal nélkül mennék haza, így azonban a mohó balin megmentett a szégyentől. Hát ezért szeretem az élő vizet, ahol mindig történhet valami. Legközelebb éjszakára jövök, és itt, a szép akadok közt a tüskéshátú süllőket próbálom horogra csalni. NYERŐ - KI A NYERŐ Kímélő ápolás - a hajnak is árt a nap BEVASARLOKOSAR A nyár a pihenés, a test és a lélek regenerálódásának időszaka. Kevesen gondolunk arra, hogy a nap, a szél, a sós vagy a klórozott víz a medencében, a forró levegő károsítja hajkoronánkat. Hajunk - bőrünkhöz hasonlóan - élő anyag, amely folyamatosan változik, növekszik és gyakran szinte észrevétlenül károsodik. A meleg levegő, a szél vagy a sós tengervíz károsító hatása hajhullásban jelentkezhet, a hajszálak fénytelenné, szárazzá, törékenyebbé válnak. Nyáron, a melegben jobban száll a Ha tengerben, medencében áztattuk hajzatunkat, öblítsük le, mert mind a sós víz, mind a klór roncsolja a haj szerkezetét. por, izzadunk is, tehát gyakrabban javasolt a hajmosás. Nem mindegy persze, milyen szerrel tesszük. Mivel hajunk a napon tartózkodástól elveszti nedvességtartalmát, rugalmasságát, fényét, ezért nem csupán a nyaralók, hanem a kertben foglalatoskodók, sétálással időt múlatok is használjanak UV-szűrős Nyerje meg k ápolóját! hajápolókat akkor is, ha kalappal, kendővel védik fejüket. Az E-vita- mintartaimú Scan Repair Komplex Gliss Kur Sun termékek megfelelő táplálékkal látják el a hajat. Az ápoló sampon előnye a hajregeneráló, törésgátló hatásban rejlik. Ha a mosás végén a félig száraz hajra a napozás utáni, vitaminos hajvédő sprayt fújjuk - nem kell leöblíteni -, hajunk egészséges, csillogó lesz nyáron is. (erf) A Családi Kör június 17-ei, apák napi Nyerőjének szerencsés beküldői: Hrbatý Péter, Zselíz Pásztor Lívia és Anikó, Szliács Kiss János, Ipolynyék Az ajándékot a nyerteseknek a Henkel postázza. SZÓ Mi SZÓ Egy botrányos fesztiváltól a házassági tanácsadóig GRENDEL ÁGOTA Elcsitult a vihar, a nyári eső mindenkit tisztára mosott, az összes bizonyítvány meg lett magyarázva, legalább annyira, amennyire a macska föl van mászva a fára. Egyesek tudomásul vették, mások meg észre sem vették, nagyot léptünk előre, már nekünk is van nemzetiségi sörfesztiválunk, csak azt nem értem, miért is nem gömörit vagy ógyallait csapoltak az ominózus, éjszakába nyúló júniusi délutánon, azok legalább olyan helyen készülnek, ahol bizonyíthatóan élnek nemzetiségüket tekintve kisebbségi lakosok. Igaz, magyarok, romák, nem csehek, holott e legutóbbi vegyes felvágottat az ő jegyükben szervezték. Az ugyan nem derült ki, hogy attól kisebbségi-e a fesztivál, hogy kisebbségi emberek, együttesek lépnek föl, vagy pusztán attól, hogy annak nevezik. Koncepciója ugyanis nincs, van viszont tisztes (ségtelenül magas) állami anyagi támogatása. Bölcs emberek a szervezők, még a fellépők eszén is túljártak, gondosan eltitkolták előlük, hogy elsősorban sör lesz, másodsorban néma focivébé-közvetítés, harmadsorban kísérő műsor, amelyet a szerződött fellépők szolgáltatnak két gól között, amolyan lesipuskás módon. A legmaradandóbb koncertet - hangos, nemtetszést kifejező fütty formájában - a közönség szolgáltatta. Mivel a rendezvény nem hangok versenyeként volt meghirdetve, nem találtak ve- télytársra, és az érintett együttes levonult, udvariasan teret adva az ad hoc csapatnak. Most következik a svédcsavar - bár a svédek nem nálunk élnek kisebbségben, remélem, megbocsátják, ha itt és most fölhasználom nemzetiségüket. Hát ezért kell a magyar egyetem - mondta ki a szentenciát Valaki. Ezért? Nehogy megismerjenek bennünket, nehogy megtudják, mi is érünk annyit? Nem azért, hogy aki úgy akarja, anyanyelvén szerezzen tanári, mérnöki, akármilyen oklevelet? Zárjuk be az ajtókat, húzzuk le a redőnyöket, játsszuk úton- útfélen a süketnémát. Hadd feltételezzék, tényleg nyereg alatt puhítjuk a húst, beszélni sem tudunk, nem még idegen nyelvet megtanulni, azon értekezni, ne adja Isten, idegen nyelven szakmai, filozófiai, nevelési vagy bármilyen más kérdésről vitatkozni, közösen megoldani a problémákat, barátokat választani más nyájból. Szűkítsük csak egyre kisebbre a kört, toljuk egyre közelebb a (nyelvi) határokat, amíg eljő a nap, hogy ott maradunk mutatóban egy csallóközi vagy bodrogközi, gömöri, végső soron mindegy, milyen, rezervátumban, mint az indiánok, és mérgezett nyilakkal lövöldözünk idegen emberekre. Nem tudom, meddig lesz itt szálka a nemzeti kisebbség a többség szemében. Egy ötmilliós nemzet, úgy látszik, kicsinyke ahhoz, hogy nagyvonalú legyen. De ha ezért kell magyar egyetemre menni, akkor az olyan, mintha a házassági tanácsadóban a veszekedő hitveseket azzal csillapítanák: van egy kitűnő megoldás. Tessék elválni, szétköltözni, a lakást eladni, kettőt venni, a bútorokat is a gyerekeket kettéfűrészelni. Esetleg klónozni, az kevésbé fájdalmas. ÍRÓ OLVASÓK Egy jól bevált recept NAGY ERIKA Fiatalodni, fogyni akarsz? íme egy garantáltan bevált recept. Adva van egy negyvenes, évek óta betegeskedő, már-már besavanyodott háziasszony. Napjai unalmasan, megszokott ritmusban telnek. Mi zökkentheti ki a letargiából? Mi fiatalíthatja meg? Az unoka érkezése. Ugye, milyen egyszerű a gyógymód? Van-e felemelőbb érzés egy parányi emberke megszületésénél? Ölbe venni, ringatni, babusgatni, érezni és hallgatni szuszogását, lélegzetvételét. Ettől még nem gyógyulsz meg azonnal, szükséges legalább egy év aktív részességet vállalni a gyermeknevelésből. Az egy év elteltével már eszedbe se jut, hogy valaha is problémád volt valamivel vagy valakivel. Gondolataid az unokád körül keringenek. S ha eljön az az időszak, mikor esténként megköveteli a mesélést, újra fiatalnak érzed magad. Nem beszélve arról, hogy napi több órát töltesz gyermekkorod hőn szeretett gyermekverseinek, meséinek felkutatásával, hogy megtaníthasd rá őt is. Majd amikor büszkén szavalja ismerősnek és ismeretlennek egyaránt a nagyitól tanultakat, az ismét mínusz pár év a javadra. Végül annyira fiatalos leszel, hogy néha a sajátodnak nézik a gyermeket. És valljuk be őszintén, melyik nő nem szereti, ha fiatalabbnak tűnik a koránál? Másik fontos dolog, ami minden nő álma, nőiesnek, karcsúnak lenni. A számtalan kipróbált, ámde sikertelen fogyókúra azonban letöri a vállalkozói kedvet. A nehezen, megszenvedve leadott kilók újabb kilókat szülnek. Rettenetes! Majd jön a beletörődés. Nincs többé keserves koplalás, van helyette viszont: „nekem már úgyis mindegy, ilyen vagyok, és kész” című monológ. De legbelül, mélyen elrejtve továbbra is gyakran megszólal egy hang „próbálkozz újra!” Jaj, csak az a sok finomság ne volna! Mi a teendő, ha minden próbálkozás hiábavaló? Munkát kell vállalni, mégpedig a következőképpen: ha lehetséges, ne kapj sok időt arra, hogy gondolkozz az ajánlaton. Egyik napról a másikra kényszerülj dönteni a sorsodról. Vállalj el egy olyan munkát, amilyet még soha nem csináltál. A sok új információ annyira lefoglal, hogy elfelejtesz enni. Garantáltan lefogysz az első héten három kilót. A gyomrod összeszűkül, s ezután már sokkal könnyebb. A kilók egyre fogynak, s ez által az önbizalmad szépen kikerekedik. Csak bírd cérnával. Sok szerencsét!
