Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-23 / 144. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 23. Kertészkedő 17 Az integrált termesztésben nem elsődleges cél a károsítok teljes kiirtása, hanem csak a kártételi küszöb alá történő visszaszorítása Az alma három legjelentősebb károsítójárói (Illusztrációs felvétel) Az almában súlyos károkat okozó károsítok folyama­tosanjelen vannak a te- nyészidőszakban. Ezért a gazdaságos termesztés rendszeres növényvédel­met igényel. SZABÓ TIBOR A jelentős környezetszennyezés elkerülése, a hasznos szervezetek védelme és az egészséges gyü­mölcs iránti egyre határozottabb piaci elvárás miatt ajánlatos az in­tegrált növényvédelem alkalmazá­sa. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a károsítok elleni küzdelem­ben nem elsősorban a kémiai véde­kezésre helyezzük a hangsúlyt, ha­nem az agrotechnikai, termesztés­technikai, mechanikai, fizikai, bio­lógiai, biotechnikai módszereket részesítjük előnyben. Nem elsődle­ges cél a károsítok teljes kiirtása, hanem csak a kártételi küszöb alá való visszaszorításukat kell elér­nünk, a védekezéseket mindig az adott károsító fejlődéséhez igazít­juk. Ehhez felhasználjuk a korszerű előrejelzési módszereket, a védeke­zések során szem előtt tartjuk a kártevők természetes ellenségei­nek a kímélését. A forgalomba kerülő növényvé­dő szereket 3 kategóriába sorolják, attól függően, hogy használhatók-e az integrált növényvédelemben. A kategóriákat színekkel jelölik. Az integrált technológiában a zöld színnel jelölt szerek korlátozás nél­kül, a sárgával jelöltek csak korlá­tozással, a piros jelűek pedig egyál­talán nem használhatók fel. Az alma ventúriás varasodása Az almaültetvényekben a kór­okozó gombák elleni védelem al­kotja a növényvédelem gerincét. A két legfontosabb betegség, a ventúriás varasodás és az alma- lisztharmat ellen egy vegetációban rügyfakadástól kezdve 10-13 alka­lommal szükséges védekezni. Az alma ventúriás varasodása csapa­dékos időjárás esetén jelentős mér­tékű. Kiemelkedően érzékeny rá a Starking fajtakör, de a Jonagold és a Gála is fogékony. A kórokozó a lehullott, fertőzött levelekben te­lel. A fertőzés a vegetáció során bármikor előfordulhat, de töme­ges megbetegedés május közepé­től, az intenzív hajtásnövekedés időszakában várható. A kórokozó nemcsak a leveleket, hanem a gyü­mölcsöt is megtámadja. A levélen először 5-10 mm átmérőjű, kerek, halványzöld, a levél színe felé ki­domborodó foltok mutatkoznak. A foltokon barna, bársonyos koní- diumtartó gyep tör elő. A levélfolt elhal, szürkésbarna színű lesz. A fi­atal gyümölcsön először apró, majd a gyümölcs fejlődésével egy­re növekvő sötétbarna folt látható. Később a foltok elparásodnak, va- rasak lesznek. A gyümölcs félolda­lassá válik, enyhén berepedezik. A kórokozó számára kedvező a csa­padékos, meleg időjárás, amikor a levél sokáig nedves. Az erős hajna­li harmatképződés elegendő felté­telt biztosít a fertőzés bekövetke­zéséhez. A védekezés során a lemosó permeztezések után kezdetben 7- 10 naponként kontakt hatású szert használjunk. Pirosbimbóig lehet réztartalmú szerrel védekezni, ez a tűzelhalás ellen is hatásos, később már csak rézmentes szereket hasz­nálhatunk az intenzív hajtásnöve­kedés kezdetéig. Az intenzív haj­tásnövekedés időszakában sok új levél képződik. Ekkor a védekezés­re felszívódó szerek és kontakt sze­rek kombinációja ajánlott, ugyanis a kontakt szerek önmagukban ilyenkor nem nyújtanak megfelelő védő hatást. Csak felszívódó szere­ket használva viszont a kórokozó szerrel szembeni ellenállóságát válthatjuk ki. Egymás után 3-4 al­kalommal használhatjuk ezeket a kombinációkat blokkszerűen. Lisztharmat fertőz Az almalisztharmat az alma rég­óta ismert, jelentős betegsége. A Jonatán fajtakor és az új fajták kö­zül az Elstar nagyon érzékeny rá. A betegség tünetei a hajtáson, vesz- szőn, virágon és a gyümölcsön fi­gyelhetők meg. A hajtáson két tü­nettípus különböztethető meg. Az első tünet a kihajtás után azonnal látható, a hajtások rövid ízközűek, a levelek keskenyek, hullámosak, a levés színe felé begörbülnek, a le­vél színén és fonákén finom szür­késfehér, lisztszerű bevonat jelenik meg. Innen indul a későbbi fertő­zés. A védekezés első lépése a fer­tőzött hajtások eltávolítása met­széskor, illetve később, a vegetáció során folyamatosan. Vegyszeresen a fertőzés továbbteijedését akadá­lyozhatjuk meg. A későbbi fertőzé­sek során a levél enyhén hullámos lesz, a levél színén sárgászöld fol­tok láthatók, a fonákén pedig szür­kés bevonat jelenik meg. A gyü­mölcs felületén hálózatos pará- sodás figyelhető meg. A kórokozó a rügyekben telel, és a rügypattanás­tól már egészen a vegetáció végéig fertőz. Ezért egész évben folyama­tosan kell ellene védekezni. A le­mosó permetezés után először csak kontakt, kén hatóanyagú szerek­kel, az intenzív hajtásnövekedés időszakában viszont felszívódó ké­szítménnyel, blokkszerűen véde­kezzünk! Itt is érdemes a felszívódó hatású szer mellé kontakt készít­ményt keverni. Az almában hasz­nálható felszívódó készítmények a varasodás és a lisztharmat ellen egyaránt hatásosak. Mindkét kórokozó ellen hatáso­sak, és az intenzív növekedés idő­szakában blokkszerűen használha­tók a strobulin hatóanyagcsoport­ba tartozó mélyhatású készítmé­nyek - a felszívódó szerek helyett. Az almamoly ellen Az almásokban folyamatosan je­len lévő, súlyos károkat okozó, meghatározó kártevő az almamoly. Károsítása következtében a termés akár 80-90%-a is veszendőbe me­het. Kártétele jól ismert következ­ménye az ún. „férges” alma. A meg­támadott alma a fejlődésben meg­áll, lehullik. Az almán kívül a dió­ban okozhat nagy károkat. Az almamolynak régiónkban évente 2 nemzedéke fejlődik. A ki­fejlődött lárvák a gyümölcsfák ké­regrepedéseiben, gyümölcstároló helyeken telelnek. Tél végén bebá- bozódnak, majd április végén, má­jus elején megjelennek az imágók (lepkék). A két nemzedék rajzása sokszor összefolyik. A kártevő sza­porodási ciklusa nagymértékben függ a környezeti viszonyoktól és egyéb feltételektől, ilyen pl. az al­ma fajtája, a terület égtáji fekvése, az időjárási viszonyok, stb. Elsza­porodásának a száraz, meleg idő­járás kedvez. Ha nem megfelelőek a körülmények, akkor a lárvák egy része (akár 90%-uk is) diapauzá­ba vonulhat, ami azt jelenti, hogy ebben a nyugalmi állapotban töl­tik az egész évet, és csak a követ­kező év tavaszán-nyarán fejlődnek tovább. Kedvező környezeti ténye­zők esetén viszont bábbá alakul­nak. Az almamoly fejlődési menetét áttekintve láthatjuk, hogy május közepétől a vegetáció végéig bár­mikor történhet károsítás. Az ered­ményes és költségkímélő védeke­zés alapfeltétele az, hogy a „menet- rendszerű” permetezés helyett szexferomon csapdák használatá­val kísérjük figyelemmel a kártevő fejlődését. A szexferomon csapdák a nőstény lepkék csalogatóanyagát tartalmazzák, ezzel vonzzák az al­mamoly hím egyedeit. A csapda csalogatóanyagát a szél juttatja el a hím lepkékhez, ezért működését számos külső tényező (mikrokli- matikus viszonyok, szélirány, nö­vényzet) befolyásolja. A megbízha­tó eredmény elérése érdekében legalább két csapdát használjunk! Néhány naponta jegyezzük fel, hány lepkét fogott a csapda. Ami­kor a befogott hímek száma a ve­szélyességi szint (5 db lepke/hét) fölé emelkedik, akkor kell védekez­ni. A hagyományos növényvéde­lemben a következő hatóanyag­csoportú szerek közül választha­tunk: szerves foszforsavészterek, mszekticid karbamátok. Ezek az imágók és a kikelő lárvák ellen ha­tékonyak, a permetezést a tömeges lárvakelés idejére kell időzítem. A piretroid hatóanyagú készít­mények szintén a lárvák és az imá­gók ellen használhatók. Gyakori használatuk esetén a takácsatkák és a vértetvek nagyon elszaporod­hatnak, ezért évi 1-2 alkalommal sorra kerülő használatukat az al­maszedés előtti időszakra időzít­sük! így a rövid élelmezés-egész­ségügyi várakozási idejük lehetősé­gét is kihasználhatjuk. A legtöbb a hagyományos nö­vényvédelem kategóriájába sorolt szer piros besorolást kapott, va­gyis az integrált növényvédelem­ben alig használhatók fel. Néhány sárga szer is az integrált növény- védelemben korlátozásokkal hasz­nálható. Zöld készítmények Az integrált védekezésben követ­kező hatóanyagok szerepelnek: A juvenil-hormon hatóanyagú szerek a tojásból való kikelést akadályoz­zák meg, ezért ezeket a rajzás ele­jén kell kijuttatni. A ldtmszm- tézisgátló készítmények szintén a tojásból való kikelést gátolják, illet­ve a fiatal lárvákat pusztítják, ezek hosszú hatástartamúak. Hatásuk akkor a legjobb, ha a lepkék tojása­ikat a már kezelt felületre rakják. A Bacillus thuringiensis hatóanyagú készítmények a lárvák ellen hat­nak, ezért használatukat a tömeges lárvakelés időpontjára - a fero- moncsapdában kritikus egyedszám elérését követő 10-15 nappal ké­sőbbre - időzítsük! Megfelelően időzítve eredményesen védekezhe­tünk, de a művelet sikeréhez jó per­metezőgép és megfelelő kijuttatási technika szükséges. Emellett a szel- lős lombkorona kialakítása is elen­gedhetetlen, hisz ezzel egyrészt megakadályozzuk a páradús mik­roklíma kialakulását, másrészt a permet hatóanyaga ebben az eset­ben jut el maradéktalanul az összes növényi felületre. (Mezőhír) ISMERTETŐ Amikor a görögdinnye belső hú­sa több részre szakad, a közepé­ben levegővel telt üreg keletkezik, amiről a külső héj megrepedése árulkodik. Az üregesedés a termés minőségét nem rontja, a piacossá­gát viszont igen, bár egyesek sze­rint az üreges dinnye érettebb és jobb ízű. Túltermelés esetén egy­általán nem kelendő az ilyen ter­més, ám ha dinnyehiány van a pia­con, gond nélkül eladható. Az üre­ges görögdinnye nem túl tetsze­tős, de mivel a cukortartalma az üreg körüli húsrészben magasabb, a hús ott keményebb és az íze is fi­nomabb, így fogyasztási szem­pontból mégis előnyös. Az időjárás miatt? Az üregesedés a legtöbb eset­ben az időjárásra vezethető visz- sza. A termelők tapasztalata sze­rint akkor jelentkezik a legfeltű­nőbben, ha a termésfejlődés ide­jén a meleg és a hideg időjárás gyorsan és nagy hőmérséklet-kü­lönbségekkel váltja egymást, vagy ha a száraz, illetve a csapa­dékos időszakok nagy szélsősé­gekkel követik egymást. Esős időben a termés növekedése fel­gyorsul, és a termés belsejében a sejtek osztódása ezt a gyors mé­retnövekedést nem tudja követ­ni, ezért a terméshús szövethiány miatt felszakad. Dél-Karolina állam dinnyeter- mesztő körzeteiben 2005-ben nem tapasztaltak nagymértékű üregesedést a görögdinnyénél. Az össztermésnek mindössze 20 szá­zalékát érintette ez az elváltozás. Delaware-ben pedig 10 százalé­kát. A görögdinnye öregesedésé- nek az oka még nem teljesen tisz­tázott, e két állam kutatói úgy gondolják, hogy sok más környe­zeti hatás és termesztéstechnoló­giai hiányosság is okozhatja ezt a minőségrontó elváltozást. Véle­ményük szerint annak ellenére, hogy az üregesedésnek a hosszan­tartó száraz időszakot (stresszidő- szakot) követő esőzések miatt gyors növekedés, illetve ennek az ellenkezője: a tartós esőzéseket követő aszály az elsődleges kivál­tója, a túlságosan magas táp­anyagtartalom, és a forró nappa­lokat követő hűvös éjszakák kö­zötti gyors váltás is előidézheti ezt a jelenséget. A sárgák hajlamosak A természettudományi szak­emberek szerint a görögdinnye üregesedése fajtától is függ. A narancssárga, illetve sárga húsú fajták hajlamosabbak az ürege- sedésre, a piros húsúak kevésbé. Az is előfordult már, hogy egy- azon fajta repedési hajlama évjá­ratonként változott. Tömeges üregesedést tapasztalva, a ter­melők a következő évben gyak­ran lemondanak az üregesedett fajtáról, pedig lehet, hogy nem is a fajtára vezethető vissza a gond. Az amerikai szakemberek azt ta­pasztalták, hogy a mini (dobo­zos) dinnyéknél ritkán fordul elő az üregesedés, a késői fajtáknál azonban annál gyakrabban, bár termelőktől ezeknek a megálla­pításoknak az ellenkezőjét is le­het hallani. A fajtaérzékenység mellett azonban a termesztés­technológia, leginkább a nitro­gén túladagolás vezethet a gö­rögdinnyénél üregesedéshez. Ál­talános tapasztalat az is, hogy az első kötésekből fejlődő dinnye üregesedik - különösen akkor, ha megkésik a betakarítás -, a többi viszont nem. Kutatók szerint sok környezeti hatás és termesztéstechnológiai hiányosság is okozhatja a minőségrontó elváltozást Mitől lesz üreges a görögdinnye? Betakarítás előtt Annak érdekében, hogy a ter­mesztők jobban megérthessék és kivédhessék a görögdinnye ürege­sedés kialakulásának a körülmé­nyeit, a Cornwall Egyetem Szakta­nácsadó Központjában 2005-ben kísérletbe kezdtek: kezdetben visszafogták a víz- és a tápanyag­kijuttatást, majd megnövelték az adagokat. Azt tapasztalták, hogy a terméskötés első hetében meg­emelt tápanyagadag elősegíti az üregesedést. Azt tanácsolják a ter­melőknek, hogy a betakarítás előt­ti időszakban mérsékeljék a nitro­géntrágyázást, ne öntözzék túl az állományt, és válasszanak a kevés­bé érzékeny fajták közül. (Illusztrációs felvétel) Termesztéstechnológiai szem­pontból a kiegyenlített víz- és táp­anyagellátás a legkedvezőbb a nö­vény fejlődése, illetve az üregese­dés megelőzése érdekében. Tehát a hirtelen növekedést elősegítő té­nyezők lehetőség szerinti kivédése egyben az üregesedés megelőzé­sét is jelenti. (A The Grower ma­gazin alapján)

Next

/
Thumbnails
Contents