Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)

2006-06-19 / 140. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 19. Vélemény és háttér 9- Engem! Nem, engem! Inkább engem! Szlovákiának az elmúlt nyolc évben modernebb kormánya volt, mint az ország Országos diéta TALLÓZÓ ____ Sl otától óvnak Brüsszelben Brüsszeli elemzők a szlová­kiai választások utáni legros­szabb forgatókönyvnek azt tartják, ha Robert Fico lepak- tál Ján Slotával. Az SNS 11 százalékos sikere ijesztő, és a párt kormányra kerülése ne­gatív visszhangot váltana ki az Európai Unióban. „Termé­szetesen a pártok olyan koalí­ciót kötnek, amilyet akarnak, de ha az SNS is benne lesz, meginog az a bizalom, amit az ország az elmúlt nyolc év­ben kiharcolt. A többi tagál­lam és az uniós intézmények is nagyon gyorsan reagálná­nak” - véli Luc Bernard egye­temi professzor. Jean-Michel Wael, a brüsszeli egyetem po­litológus doktora egyenesen úgy vélekedik, Robert Ficót egy ilyen politikai frigy miatt kénytelen lenne kizárni sora­iból a Szocialista Internacio- nálé. „Nem tudok elképzelni más reakciót. Az európai szo­cialisták nem fogadhatnak el egy szélsőjobboldali szövet­ségest. Ez a fasizálódó ultra­jobboldali párt Szlovákia leg­sötétebb történelmi korszak­ára épít” - mondta Wael a Tiso-féle fasiszta bábállamra utalva. Luc Bemard szerint a külföldi befektetők nagyon gyorsan reagálnának arra is, ha Fico tönkretenné az el­múlt nyolc évben beindított, elengedhetetlen reformokat. Bár a választók egy része két­ségtelenül ezek miatt szava­zott a kormánykoalíció ellen, a reformokat nem lehet fene- kestől felforgatni, legfeljebb kicsit finomítani, „pihen­tetni” a folyamatot. Szerinte Európában kellemes emlékek maradnak a két Dzurinda- kormányról. „Rekordgyorsa­sággal sikerült behozni az óriási lemaradást, a Mečiar- korszak alatt elvesztegetett időt, és békés vizekre vezetni az ország hajóját”. Rámuta­tott a pozitív gazdasági muta­tókra, és az euróval szemben tartósan erősödő szlovák ko­ronára, amikor a lengyel zloty és a magyar forint mini­mum ingadozik, de inkább gyengül. Nézete szerint az új kormánynak az előzőről ki­alakult pozitív képre és a kiví­vott bizalomra kellene leg­alább részben építenie, nem pedig gondolkozás nélkül mindent lerombolni. Reformok elutasítva A lengyel Gazeta Wy- borcza szerint a választások eredménye azt mutatja, hogy Szlovákia lakossága el­utasította Mikuláš Dzurinda kormányának reformjait. A meglepően alacsony válasz­tási részvétel pedig a fásult­ságról árulkodik, az embe­rek belefáradtak a politiku­sok vitáiba és a különféle botrányokba. A választások tétje a reformok folytatása volt, csakhogy ezek pozitív oldalait egyelőre inkább a külföld ünnepelte és dicsér­te, nem pedig a hazai lakos­ság. A lengyel sajtó is nem egyszer zengett dicshim­nuszt a szlovák gazdaság fej­lődéséről, a külföldi befekte­tők idecsalogatásáról és a 19 százalékos egykulcsos adó­ról, ám a lakosság még nem érzékeli teljes egészében a reformok hasznát. Bár Robert Fico a Magyar Koalíció Pártja számára tartotta szükségesnek az „ellenzéki diétát”, köny- nyen lehet, hogy az egész ország diétára kényszerül. Ehhez csak az kell, hogy megvalósuljon az „extrém koalíció” a Szlovák Nemze­ti Párttal (SNS) és a De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalommal (HZDS). JARÁB1K BALÁZS Aki azt hiszi, hogy a Fico-Slo- ta-Mečiar névsor majd kiveri a biztosítékot Brüsszelben (vagy máshol), annak javaslom meglá­togatni a legközelebbi lengyel pi­acot. Északi szomszédunknál alig két hónapja - kénytelen-kelletlen - vette be a jobboldal a Slota-féle szélsőjobbot a kormányba. Brüsz- szel aggódik ugyan, de a pár évvel ezelőtti Haider-cirkuszt az Európa Unió jelenlegi állapotában már nem csinálja még egyszer végig. Az extrém koalíció legnagyobb előnye rém egyszerű Ficónak: ez biztosítja számára a legbalol- dalibb kormányzást. Égető szük­sége van erre a Smernek, amely immáron egyeduralkodóként a baloldalon egy modern elit és struktúra szinte teljes hiányával küszködik. Kormányszerep nélkül a Smer megmarad remek szociális rétornak, a szolidaritás és igazsá­gos állam (hordó)szónokának, amelynek vezetését viszont a párt szponzorai rángatják. Égető szük­sége van új baloldali káderek ne­velésére az államigazgatásban és a szponzorok állami pénzből való intézményesítésére. Márpedig ez a legkönnyebben a programját te­kintve egyébként jobboldali, de korántsem programhűségéről hí­res Slotával és Mečiarral hajtható végre. Ha ez összejön, vége sza­kad annak szlovák „hagyomány­nak”, mely szerint a győztes nem képes (a választók többségének szájíze szerinti) kormányt alakíta­ni. Mert valljuk csak be őszintén: Szlovákiának az elmúlt nyolc év­ben - sok taktikával, szerencsével és az elitek összefogásával - sike­rült olyan kormányt alakítani, amely egyrészt képes volt a kor­mányzásra, másrészt modernebb értékrendet képviselt, mint az or­szág többsége. A szűk elit képes volt immáron két alkalommal rá­kényszeríteni akaratát a többség­re. Szerencsére. Meglehet, megteszi harmad­szor is. A valóban nagy választási győzelme ellenére ugyanis nem Robert Fico az egyetlen győztes. Sőt, a parlamenti választások iga­zi győztese a jobboldal. Konszoli­dálni tudta bázisát, a Szlovák De­mokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) az ország legprofibb kampányával (és pártjaként) lé­nyegesen több szavazatot hozott, mint bárki is várta. Szinte gondo­san kerülték a nyilvánosságot, de a reformüzenetet tolmácsoló óri­ásplakátokkal és az ország leg­többet utazó (és beszélgető!) pártjaként mozgósítani tudták A valóban nagy választási győzelme ellenére nem Robert Fico és pártja az egyet­len győztes. saját jobboldali szavazótáboru­kat. Ugyanakkor el lehet gondol­kodni a Kereszténydemokrata Mozgalomban (KDH), hogy med­dig tudják saját magukat morális alapon hátbaveregetni. Lehet, hogy az istenfélő KDH majd el­lenzékben kíván ezen gondolkod­ni, de nagyobb az esély rá, hogy a jobboldal a konszolidációját az­zal erősíti meg, hogy együttesen lép fel Robert Fico koalíciós aján­lataival szemben, és külön tár­gyalásba kezd Mečiarral. Röhej, de a HZDS az eddigi legrosszabb eredményével hozta magát kor­mánypozícióba: a következő kor­mány összetételét Vladimír Mečiar döntheti el. Ehhez azonban az kell, hogy az MKP-ban és az KDH-ban lenyeljék Mečiar személyét (a SDKU már megtette), vagy a HZDS vezére nélkül lépjen be a jobbközép koalí­cióba. Az utóbbira kevés a remény, hiszen Mečiar éppen amiatt vá­lasztaná a jobbközép koalíciót, mert annyi év után legfőképpen saját személyének (nemzetközi) elismerésére vágyik. Ezt pedig Fico és Slota vajmi nehezen szavatolhatja. Ha pedig nem, ak­kor jöjjön, aminek jönnie kell. Úgy tűnik, ennek az országnak időről- időre szüksége van arra, hogy po­fára essen. Csigavér, kibírjuk. Mindenesetre lehetőség lesz arra, hogy az MKP elkezdje mind­eddig halogatott belső reformját, amelyre égetően szüksége van immáron nemcsak az egypárt- rendszer tüneteit egyre-másra produkáló szlovákiai magyar kö­zösségnek, hanem az egész or­szágnak is. Mert ahogy Slota kampányok a magyaroknak, úgy a magyar kampány része volt az SNS sikerének. Ami a legrosz- szabb: az elsőszavazók rengeteg voksot adtak az SNS-nek, ami je­lez egyfajta igényt a Slota-féle politizálásra. Azt kell folytatni és politikává emelni, amit az MKP a történel­mileg első értékelhető választási kampányában elkezdett: beszélni és párbeszédet folytatni a többsé­gi, szlovák társadalommal. Az MKP nem válhat Slota vitapart­nerévé, és nem várhatja a mozgó­sítást az SNS-től. Aktívan politi­zálva, szlovák-magyar csereprog­ramokkal, közvetlenül kommuni­kálva fokozatosan új politikai ar­culatot kell mutatni a szlovákiai magyar politikának mind saját kö­zössége, mind a többségi társada­lom felé. Ehhez fel kell vállalni (és küzdeni érte) a szlovák parlament elnöki posztját és a mostani köl­döknéző (tisztelet a kivételnek) magyar elit mellett ki kell nevelni olyanokat, akik képesek a több­séggel való politikai kommuniká­cióra. A karikázás remélhetőleg segíti a szlovákiai magyar elit új­ratöltését, de az MKP-nak nyitni kell. Még annak az árán is, hogy vissza kelljen térnie a Magyar Ko­alíció modelljéhez. De ez már egy másik történet. KOMMENTÁR Milyen lehet Fico arca? MOLNÁR NORBERT Robert Fico és pártja jelezte, hogyan kíván a jövőben kommuni­kálni az újságírókkal és az ország polgáraival: szombaton este ur­nazárás előtt kipaterolta a zsurnalisztákat a székházból, s vissza sem engedte őket reggelig. A szerencsétlen médiamunkások az SDKÚ székházába jártak WC-re, mert az csak ötpercnyire van a Smer-központtól. Robert Fico még ki sem törölte a csipát a szeméből a hajnalig tar­tó „macejkózás“ után, s már üzenetet kapott Brüsszelből: ha ösz- szeáll Ján Slotával, őt paterolják ki a Szocialista Internacionálé- ból, ami nekünk, gyalogpolgároknak különösebben nem fájna, de így Szlovákia sem úszná meg szárazon. Ez viszont már fájna. Robert Ficónak eddig még nem sikerült megmutatnia emberi ar­cát, ami miatt hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nincs is neki. Most itt a lehetőség - cáfoljon ránk! Valami nagy-nagy csodának kéne történnie ahhoz, hogy ne Robert Ficónak hívják a leendő szlovák kormányfőt. Barátkoz­zunk a gondolattal, nem lesz nehéz, hívták itt már a miniszterel­nököt Vladimír Mečiarnak is. Azt is túléltük. Igaz, nehezen. Ma egy fogatlan oroszlánt hívnak Vladimír Mečiarnak. Ő, már­mint ez a fogatlan nem is ment el tévévitázni a választások után. Valószínűleg azért, hogy mindenki lássa: fogatlan. S az a párt, amelyik erre a fogatlanra épült, s amely akkorát bukott, hogy bár­melyik amatőr alpesisíző megirigyelhetné, most azt jelezné: az öreg már nem harap, ártalmatlanná tettük, elzártuk. S így, a fo­gatlan nélkül máris másként tekinthetnek a pártra a többiek. Ha a három jobboldali párt összefog (MKP, SDKÚ, KDH), s tömb­ben kezd el tárgyaim, az ANO-t éppen a HZDS válthatja a koalíci­óban. Ebben az esetben azonban nem Robert Ficónak hívnák a kormányfőt, ami nem hangzik rosszul, ám nehezen hihető, hogy Robert Fico éppen akkor mondana le a hatalomról, amikor a leg­inkább megcsapta a szele. A hatalom szele. Hát főleg ezért nincs jó helyzetben Robert Fico. Mert nem fickándozhat. Egy perc alatt pótolható. És ez az igazán jó hír mindannyiunknak. Ezt jól bekaptuk...! BARAK LÁSZLÓ Vége a kampány című dalnak, jöhetnek a kegyetlenül dolgos hét­köznapok. Ideje volt már, bizony. A tudományosság fineszes álcá­ja, azaz tudálékoskodás nélkül, legyen hát a téma most és itt, a választási eredmény, úgymond természetrajza, ebből következően pedig az ország, Szloválda mentális állapota. Nos, a tegnapelőtti választási eredmény egyik igencsak figyelemre­méltó tanulsága a következő: Szlovákiában még mindig nem szüksé­geltetik több egy viszonylag attraktív politikai karrierhez, mint hogy „valaki” elkuijantsa: „szlovák kormányt a szlovákoknak”! Ez az idé­zőjeles valaki pedig akár egy senki is lehet... A tárgyalt társadalmi közeget ugyanis látni valóan, a legkevésbé sem érdekli az üyesmi. Mármint, hogy egy senki, egy politikai „transzvesztita” a szóban for­gó üzenet megfogalmazója... Hát persze, hogy Ján Slotáról van szó. Apropó, politikai transzvesztita! Talán elhiszi a kedves olvasó, nem kell ahhoz holmi kirekesztőnek, idült homofóbnak lenni, hogy az ember minimum elcsodálkozzék - a választások kontex­tusában - a szlovák ValóVilág című (Vyvolený) „valóságsó“ ered­ményén is. Amely szerint az istenadta nézők, alig pár nappal a parlamenti választások napja előtt egy magamutogató transzvesz­titát hoztak ki a műsor győztesének... Mármost - tetszik, nem tet­szik -, pontosan ezt az értékrendet tükrözi, hogy Slota visszatér­hetett az ún. nagypolitikába! Itt van továbbá ez a Fico nevű ember, akinek körülbelül annyi köze van a klasszikus, baloldalinak definiált, Nyugat-Európában honos politikai és gazdasági értékrendhez, mint a Szlovák Nemzeti Párt fent nevezett tahó führerének a Tízparancsolathoz. Ennek ellenére úgy bekapták messziről szagló populista horgát az emberek, mint egy kiéheztetett harcsa a vadkacsabelet... Éljen most már a tejjel, mézzel folyó Duna, meg minden! Bár jó lesz megjegyezni, „bekap­hat” majd még ezt-azt ez a rászedett plénum...! Mármint, akik be­dőltek egy szimpla dumagépnek, majd falkában szavaztak az álta­la harsogott szebb jövőre. Ahol - amint ezt Rákosi elvtárs is kije­lentette volt annak idején - a határ a csillagos ég. Amíg fel nem éb­redünk, biliben a kezünkkel... Sorstársainkkal, azokkal a naiv ha­landókkal együtt, akik meg - mintegy negyven(!) százaléknyian - otthon ragadtak a választás napján. (Amíg mások karikás szemek­kel karikáztak a paraván árnyékában...) Vagy azért, mert azt sem tudják, hol van észak, vagy pedig azért, mert vélhetően annak a kivakarodott, eltunyult, középosztálynak a kiválasztottjai, akik azt gondolják, az aktuális politikai kurzusoktól függetlenül is van, s lesz is mit a tejbe aprítaniuk... Mi van a mi magyarjainkkal? Bizony-bizony ők sem vizsgáztak tegnapelőtt valami vüágraszóló módon. Annak ellenére sem, hogy 11,7 százalékos választási eredményével történelmi csúcsot döntött a Magyar Koalíció Pártja. Hiszen ők sem voltak képesek kihasználni azt az ignoránsok felkínálta ziccert, amely fordított esetben akár 14-15 százalékot is jelenthetett volna „pártjuknak”. Ennyit arról az épületes öncsalásról, hogy a magyar nemzet vala­mi nagy-nagy küldetéstudattal megáldott, sőt, kiválasztott feno­mén lenne... Ugyan már! Ám, amint mondani szokás, a pénztártól való távozás után rekla­mációnak helye nincsen! Békéljünk hát meg ennenmagunkkal, annak rendje-módja szerint. Különben is, hátha akad még némi keresnivalónk a;,hosszabbításban”, amely már most javában zaj­lik - a kormányalakítási tárgyalások jegyében. Ez azonban már egy másik dal, azaz történet...! (Gyenes Gábor karikatúrája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents