Új Szó, 2006. június (59. évfolyam, 125-150. szám)
2006-06-17 / 139. szám, szombat
12 Családikor ÚJ SZÓ 2006. JÚNIUS 17. www.ujszo.com ~rr MINDENNAPI KENYERÜNK Június, a sóhajok hava HA11KO JÓZSEF Júniust nyugodtan lehetne a sóhajok havának nevezni, hiszen sokan épp ilyenkor lélegeznek fel az egész évi munka után. Mert amiként december a naptári év vége, június az iskolaévé. Megkönnyebbülnek a tanítók és a tanulók, főként a kilencedikes és az érettségiző diákok. Talán a katekéták is, amikor hosszú és nyilván felelősségteljes felkészítés után az oltárhoz vezetik a gyermekeket az első szentáldozáshoz. S ugyanúgy a bérmálko- zók is megkönnyebbülnek, amikor püspökük felnőtt keresztény- nyé avatja őket. Egyszóval: mintha júniusban minden véget érne, és szabadon belefolyna a nyári uborkaszezon zsibbadtságába. Ha a szünidő szavunk a szűnik igéből eredeztethető, akkor jó lesz résen lennünk. Míg ugyanis a fárasztó iskolaévet követő megkönnyebbült felsóhajtás indokolt, a pihenés pedig megérdemelt, az el- sőáldozók és a bérmálko- zók esetében, de tulajdonképpen minden hívővel más a helyzet. Számukra a június kockázatos, mert megeshet, hogy az általános évzáró légkörében véget ér és megszűnik a lelki életük is, az első szentáldozásból hosszú időre utolsó lesz, a bérmálkozás szent fogadalmaiból pedig csak a keresztszülőktől kapott arany nyaklánc vagy óra marad. Sajnálatos, ha az áldozás vagy a bérmálkozás nem egyéb, mint a júniusi finálé tortáján a semmire sem kötelező hab. Ezért jelképes, hogy épp e hónap első napjaiban suhintott meg bennünket a Szentlélek leheleté, arra szólítva fel a híveket, hogy ne csak sóhajtozzanak, hanem szívják őt magukba, fogadják be, hogy pezsdítse fel szellemi vérkeringésünket. A pünkösd ugyanis nem a kétezer évvel ezelőttiek iránti nosztalgia, hanem a ki-ki tulajdon pünkösdjének megélésére vonatkozó újbóli és állandó felhívás. A Lélek befogadása az apostolok által nemcsak, hogy nem jelentette Jézus iskolájának kellemes befejeződését, hanem új kezdet volt, új ösztönzés, hajtóerő, felszólítás a még nagyobb eltökéltséggel való folytatásra, az evangélium hirdetésére. A Lélek befogadása olyan, akár az e vasárnapi evangéliumban szereplő elvetett mag: rajtunk múlik, hogy kicsírázik és te- rem-e, hogy elterebélyesedik-e, mint az a látszatra jelentéktelen mustármag. Sosem felejtem el egy fiatalkori kirándulásunkat, amikor a tisztáson leültünk enni, s előtte imádkoztunk. Távolabb egy idős férfi nem akart hinni a szemének és a fülének: talán úgy gondolta, az ima csak az idősekhez való, s azokhoz is csak a templom falai közt. A kint imádkozó fiatalok csoportja megdöbbentő látványt nyújtott számára. Persze, hasonló reakciók megtapasztalása végett nem szükséges a természetet járni: nemrég a választásokról szóló püspöki körlevél szintén sokakat felingerelt, mondván: mire jó a szentet és szellemit belekeverni a civil élet történéseibe? Az ilyen okoskodás azonban szem elől téveszti, hogy a Lélek azért leng körül bennünket, hogy tudjunk dönteni. Nemcsak június 17-én, hiszen lényegében mindig is választunk - az élet nem más, mint erkölcsi kereszteződések hálózata, s mi a Krisztus által előre jelzett utat választjuk vagy nem választjuk. A Lélek szerinti utat vagy a Lélek nélkülit. A természetfölötti elvek útját vagy a pillanatnyi kedvünk és szeszélyünk szerintit. Végezetül azt kívánhatnánk, hogy az eljövendő nyár csak egy bizonyos értelemben legyen szünidő: szűnjön meg benne a bűn, a gonoszság és a szeretet- nélküliség. Ezzel segítse elő a tevékeny szeretetet, melyhez a va- kációs nyár is kitűnő alkalmat nyújt. Hogy ez a nyár sikeres személyes választásaink időszaka legyen, a Lélek szerinti döntéseké, az igazság Leikéé, a vigasztaló Léleké, a Szendékké. A szerző római katolikus pap Ki ne szeretne gyerekként olyan lenni, mint az apja? a • m rr C 1 1 //■ • Ajovo felelősei MARKÓ EMIL Csodálatos a gyermeki szív. Megbámulja a felnőttek, a nagyok világát, és igyekszik hajszálra leutá- nozni. Mi leszel, ha felnősz? Kérdezik a mai Pistikétől. Sofőr leszek! Vagy pilóta! Közlekedési rendőr! Milyen találó a csacsogó apróságok e válasza a mai korra. Mert kicsiben a felnőttek világának minden jellemző tulajdonságát megtalálhatjuk a gyermekek birodalmában is. Hiszen mivel játszik a mai apa? Autóval, mobiltelefonnal, internettel s a technika ezer más csodájával. Ki nem tekintett gyerekkorában bámulattal édesapjára, ki ne szeretett volna olyan lenni, mint ő? Ez a magyarázata annak, hogy a mai gyerek is az apjához akar hasonlítani, ahhoz, amit az apja komolyan csinál. Telefon, videó, autó, szöveg- szerkesztő - üyesmikkel játszik manapság a gyermek is, akiben hála felelős szülejének, megvan már a jövő felelős felnőtt emberének mindenjellemző tulajdonsága. Egy apa mindig macerás „Látom messziről jönni az öcsémet, nem a futballista, hanem a kapus apja, a munkahelyéről érkezik, elegáns felöltő, nyakkendő, ezüstös haj, alig ismerek rá. Mindig meglep, hogy a testvéreim felnőtt férfiak. (...) Klasszikus sportszülő, minden meccsen kint van, idegenben is természetesen, fia minden mozdulatát figyeli és segíti és kritikusan elemzi. Kemény kézzel babusgatja a fiát - 24 órán át. Amiből rögtön látszik - ha máshonnét nem tudnánk -, hogy egy apa mindig macerás: ha passzív, ha aktív, ha sose viszi kirándulni a gyerekeit, az a baj, ha minden vasárnap kímélet nélkül újra meg újra föl kell fedezni a természet lefegyverző, egyszerű, figyeld csak meg, édes fiam, egyszerű!, szépségét, akkor az a baj. De ez inkább engem foglalkoztat, mint az öcsémet.” (Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére, Magvető 2006) Szülők könyve - értelmileg sérült kisgyermekek neveléséhez A magatartásával is baj van? „A kezét elengedni nem lehet, folyton rohanni kell utána.” Miért rohangál fel- alá a szobában? Miért kap bele mindenbe, de nem fejez be semmit? Miért nem csinálja meg, ha kérünk tőle valamit? BORBÉĽY-JÁSZBERÉNY1-KEDL Ön néha tanácstalan, ha ezekkel és hasonló problémákkal találkozik. Viszonylag könnyebb azt megállapítani, hogyha a gyermek mozgásával van probléma, ha ügyetle- nebbül használja valamelyik végtagját. Az érzékszervi sérülések észrevétele ugyan nehézséget jelenthet, de ha felismerték, akkor pontosan, akár számokkal is kifejezhető a sérülés mértéke. Nem így a viselkedési problémáké! Persze, rajtunk is múlik, hogy mit tekintünk problematikusnak. Van például olyan szülő, aki nem tulajdonít különösebb jelentőséget az engedetienségnek, a tárgyak rongálásának, hanem a gyermeki létezés természetes megnyüvánu- lásának tekinti. Más szülök viszont minden zavaró cselekedetet az értelmi probléma jelének tulajdonítanak. Sokféle viselkedési szélsőséggel találkozhatunk ép értelmű és sérült gyermekeknél egyaránt. Kérdés, mit tekintünk még elfogadható, ún. normális viselkedésnek, s mi az, ami már magatartási zavarnak számít? Érti, de nem csinálja, vagy nem is érti? , Az egyetien, amivel nem boldogulunk, a »nem szabad!«. Akár szép szóval, akár csúnyán tiltunk, kedvenc produkcióihoz ragaszkodik, újra és újra ismédi.” Mindig kérdéses, hogy vajon a gyermek nem akarja megcsinálni, amit kérünk tőle, vagy nem is érti, amit mondunk neki. Nem hajlandó szót fogadni, s azért csinál valami egészen mást? A szülő számára itt kapcsolódik össze az értelem és a magatartás fogalma. Ön nem ritkán másképpen értékeli gyermeke próbálkozásait, mint maga a gyermek. Gyakran a kérés többszöri ismétiése sem segít, a gyermek továbbra is bizonytalan marad, valójában nem érti, mit várnak el tőle, s egészen más cselekvésbe kezd. Emiatt a szülő engededenségre, rosszaságra, makacsságra gondol, pedig a gyermek egyszerűen azt fejezi ki - szavak helyett - eltérő magatartással, hogy nem érti meg, mit kérnek tőle. A furcsa, kiszámíthatatiannak tűnő viselkedésnek különböző okai lehetnek. Az ép értelmű gyermekek is viselkedhetnek meglepően olyan helyzetekben, amelyek számukra nehezen értelmezhetők, s üyenkor az engedetíenség lehet a feldolgozás cselekvéses formája, mint ahogyan a felnőtt gondolatban próbálja megoldani a bonyolult helyzeteket. Van-e különbség a fenti példák esetében? Arra lehet gondolni, hogy lényegi másság nincs a kétféle - ép vagy sérült értelemhez kapcsolódó - meg nem értés között, legfeljebb gyakoriságukban van jelentős eltérés. Ugyanakkor vannak olyan viselkedési megnyilvánulások sérült gyermekeknél, amelyek már sajátosnak tekinthetők, amelyek inkább csak náluk fordulnak elő. Milyen támpontokat találhatunk arra, hogy mi az, ami gyermeki, s mi az, ami már kórosnak tekinthető a viselkedésben? Útbaigazíthat például az, hogy az agysérülések többsége nemcsak magatartási problémákat, hanem többféle társuló zavart, például mozgászavart, beszédaka- dályozottságot is okozhat. Az agyfejlődési ártalom különféle érzelmi, indulati szélsőségeket - dühkitöréseket, csillapíthatadan étvágyat, vigasztalhatadan kétségbeesést, fékezhetetiennek tűnő nyugtalanságot - idézhet elő. Ezek már olyan megnyilvánulások, amelyek ha rendszeresen ismétiődnek, vagy halmozottan fordulnak elő, kórosnak, a magatartási zavar tüneteinek tekinthetők. Meg kell jegyezni, hogy e problémák némelyike jó intellektus mellett is előfordulhat, de lehet magának az értelmi zavarnak a kísérőjelensége is. Akár egészséges a gyermek, akár nem, mindenképpen rendelkezik egy egyéninek tekinthető temperamentummal, azaz vérmérséklettel. Mibe szól bele a temperamentum? „Nagyon kiszámíthatatlan, sokszor dobál mindent, nem méregből, csak mert megunta, már nem kell, nem tetszik, nem ízlik.” Mire gondoljunk, ha túlzott levertséget vagy éppen felfokozott tevékenységet észlelünk a gyermeknél? Volt valakinek hasonló temperamentuma a családban, tőlünk örökölte vagy a közösség hat rá ily módon? Legtöbbször szerzett és öröklött tulajdonságok sajátos együttesével, keverékével találkozhatunk. Az biztos, hogy létezik egy öröklött, genetikaüag meghatározott temperamentum. Az egyik gyerek végigsíija az éjszakát, nem lehet tőle aludni, ha megnyugszik, akkor is minden zajra felriad. Más csecsemőkhöz nem kell felébredniük a szülőknek, így pihentebben kelnek fel másnap. Az első gyermek viselkedésére az jellemző, hogy gyengébb ingerekre is reagál, érzékszerveinek alacsony az ingerküszöbe, a másiké pedig valószínűleg magas, mivel csak erősebb ingerekre válaszol. Ugyanilyen egyéni különbségek jelentkeznek a hallásban, a hőérzékelésben, sőt a fájdalom tűrésében is. Már az újszülötteknél nagyon határozott egyéni különbségekkel találkozhatunk bizonyos magatartásformákban, például alvási, szopási, felriadási mintákban, érintésre, csitításra való válaszokban, az aktivitási szintben. Ez a temperamentumnak az örökletes, élettani alapja. Erre az alapra épülhet fel mindaz, ami a környezethez való alkalmazkodásból adódik. A család nevelési szokásai, magatartáskezelési stílusa is befolyásolja á gyermek témpéramenfum- beli megnyilvánulásait. A gyermek idegrendszere a születéstől kezdve tanul, műiden inger, ami az érzékszerveit éri, az agyban tapasztalattá alakul át, s ez nagymértékben befolyásolja azt, hogy hogyan válaszol a gyermek a környezete hatásaira. Kialakulhat olyan temperamentumtípus, amelyre a szabályos testi funkciók - étkezés, alvás stb. - jellemzők, emellett jól alkalmazkodó, pozitívan közelít meg új helyzeteket, hangulata általában jó, reakciói nem hevesek. Az ilyen típusú gyermek nevelése könnyű a család, a környezet számára. A nehezebben felengedő gyermek aktivitási szintje alacsony, új szituációkkal szemben kezdetben visszahúzódó, lassan alkalmazkodik, enyhén negatív hangulatú. Az ebbe a temperamentumtípusba tartozó gyermek több segítséget és figyelmet igényelhet. Igazi gondot az ún. nehéz gyermekek jelentenek, szabálytalan testi funkcióikkal, új helyzetekkel szembeni visszahúzódó, bizalmatlan viselkedésükkel, kifejezetten lassú alkalmazkodásukkal, heves reakcióikkal és negatív hangulatukkal. Az agyi károsodott gyermekek csoportjánál nagyobb gyakorisággal kell a szülőknek felkészülniük arra, hogy gyermekük ez utóbbi típushoz tartozhat, bár ez nem feltétienül szükségszerű. Az aktivitási szint nagyon eltérő megnyüvánulásai, a temperamentumbeli szélsőségek, a nagyon csökkent vagy éppen emelkedett tevékenységi szint az ideg- rendszeri sérülés gyakori következménye. A szülő kitartását és találékonyságát is nagyon igénybe veszi, hogy állandóan kénytelen az alacsony aktivitási szintű gyermek érdeklődését felkelteni azzal, hogy az értelmének megfelelő feladatokat, szórakozást biztosít számára. Ugyanakkor a túl élénk, indulatos gyermek nyugtatása, figyelmének irányítása, lekötése is nagy türelmet, következetességet kíván. A csecsemőkorban vagy a járástanulás időszakában valamely szélsőséges típusba való tartozás előrejelzése lehet a későbbi magatartási problémáknak is. A temperamentum segítségével meghatározhatók az egyéni magatartási stílus különbségei. A temperamentum esetében azon van inkább a hangsúly, hogy a gyermek hogyan viselkedik, hogyan lép kapcsolatba környezetével, mintsem azon, hogy mit vagy miért csinál. (Medicina, 1998) Persze, rajtunk is múlik, mit tekintünk problematikusnak (Archívum) NYERŐ Ápolt férfiak a menő édesapák BEVASARLOKOSAR Feltehetően a nőknek köszönhető, hogy egyre több férfi helyez nagy hangsúlyt külső megjelenésére. Nem csupán a borotválkozásnál használ kozmetikai termékeket, hanem kedveli a tusfürdőket az izzadtsággátló dezodorokat éppúgy, mint a haj- és bőrápoló szereket. A szakemberek szerűit a fiatal nemzedéknél számolni lehet a kozmetikai fogyasztás növekedésével, a munkaerő-piaci versenyben ugyanis fontos a jó megjelenés. Készültek felmérések, amelyek rávüá- gítanak arra: az erősebb nem képviselői a szerek kiválasztásánál nagy hangsúlyt fektetnek a kozmetikumok kényelmes alkalmazására, de a megfelelő árfekvésre is. A férfiaknak szánt Fa termékcsalád újdonsága a praktikus,.kettő az egyben” tusfürdő és sampon, illatos összhatása a nap folyamán kellemes közérzetet biztosít. Míg Fa for Men Speedster az üde limett és a serkentő taurín illatokat ötvözi, a Fa for men Spicy Black fűszerillata a tisztaság érzetét növeli. A terméksor fontos eleme a dezodor és a roll-on, amelyek meggátolják az izzadást, és az illatuk is kellemes, (erf) Azok közül a kedves olvasóink közül, akik az alábbi szelvényt kivágják és egy levelezőlapra felragasztva beküldik a Családi Kör címére, hárman megnyerhetik a cég termékcsomagját. A legjobb édesapának!
